A Hit Gyülekezete országos hivatalvezetője, mit jelent ez a munkakör a hétköznapokban?
Egyrészt az adminisztratív, hivatali eljárásokat koordinálom, másrészt pásztorlási és gyámolítási feladatokat végzek. A gyámolításba beletartoznak a Gyülekezettel vagy Isten szolgáival kapcsolatos különböző kérdések, feladatok. Mindig készen kell állni, mert vannak váratlan megkeresések, például, ha gyógyulásért kell imádkozni, akkor nekem szólnak, hogy szervezzem meg és segítsek pásztort találni. Szerintem ez nagyon bibliai munkakör, hiszen Pál apostol is megemlíti, sőt meg is dicséri, ha a hívők segítségül sietnek akkor, amikor a szenteknek szükségük van.
Egy szervezet működése kívülről sokszor személytelennek tűnik. Csak az intézményt látjuk, – ami mintha magától működne –, és közben nem látjuk a mögötte álló emberi törékenységet, hogy bizonyos konkrét személyek rendszeres áldozathozatalán is múlik, hogy a Hit Gyülekezete például istentiszteleteket tud tartani, vagy a napi működése biztosítva van…
Az egyházat csak az Ige és a Szent Szellem tudja mozgásban tartani, mert ez valójában egy szellemi test, aminek persze látható intézményei is vannak. Az az élet, ami Isten Igéjéből származik folyamatosan kihat az intézményeknek a működésére is. Nagyon sok olyan feladatot kell ellátni, amiket társadalmi szinten végeznek el az emberek, és ha fizetést is kapnak érte, a munka napi terhe miatt ez akkor is inkább szolgálatot jelent. Egy hívő ember elsősorban Istennek szolgál, ezért lelkiismeretes, szorgalmas és kitartó. Amit cserébe pedig az Úrtól kapunk az egy természetfölötti dinamika, ami hat az oktatási, média, vagy hitéleti intézményeinkre is, és ezért látják kívülről, hogy a Hit Gyülekezete hatékonyan és stabilan működik.
Szokták mondani, hogy a számok nem hazudnak és a gazdasági, pénzügyi terület mutatja a legrealistább képet egy közösség belső életéről. A hívők nemcsak a jelenlétükkel, hanem az anyagi áldozatvállalásukkal is rendszeresen szavaznak arról, hogy méltónak tartják-e a közösséget a további működésre. Te hogy látod, mennyire erős jelenleg a Gyülekezet támogatói bázisa?
Azt tudom mondani, hogy hála Istennek nem vagyunk válságban, de ez nem jelenti azt, hogy egy-egy nagyobb beruházás vagy vásárlás ne jelentene kihívást a számunkra. A realitásnak és a erőfeszítésnek egyszerre kell jelen lennie a döntéseknél és ilyen értelemben – még egyszer Istennek hála – jól működünk, mert a kitűzött célokat el tudjuk érni és meg tudjuk valósítani.
A gyülekezet évtizedek óta hirdeti, hogy Isten megáldja a hívők jószívű adakozását, hogyan látod ennyi év távlatából, működik a hívők életében ez a bibliai igazság?
Nyilván nehéz lenne azt mondani, hogy senkinek sincs szüksége a Gyülekezetben, de szinte nap mint nap találkozok olyan bizonyságokkal – beleértve a saját személyes életemet is –, hogy Isten válaszol azokra a lépésekre, amiket az ember hitből tesz meg. Az Ő igazsága, hogy amit ígért azt meg is teszi, és ha mi bőségesen adunk a Számára, ő bőségesen válaszol.
El lehet mondani, hogy a hívők átlagosan erősebben állnak anyagi területen, mint mondjuk tíz éve?
Igen, például évről évre egyre több új autót látni a parkolóban, de ezt a tendenciát kíséri egy társadalmi szintű növekedés is, amihez azt hiszem a Hit Gyülekezete munkája is hozzájárult. Egy nemzet számára áldás az, hogy sok tízezer ember örömét leli abban, hogy Isten jelenléte erősödik az országban.
Miért tartjátok fontosnak, hogy az adakozás egy külön blokkot képviseljen egy istentiszteleten? Miért nem csak szolidan utaltok rá a prédikáció végén, hogy ezen a bankszámlaszámon, vagy kint az egyik pultnál lehet anyagilag is támogatni a Gyülekezet munkáját?
Érdekes felvetés, (gondolkozik) viszont ez a dilemma hasonlít az evangélizálás kérdéséhez. Úgy gondolom, ha nem hívnánk nagyon határozottan az embereket és nem prédikálnánk rendszeresen a megtérés üzenetét, akkor nagyon sokan, – beleértve engemet is –, valószínűleg nem tértünk volna meg. Az embernek általában vannak jó gondolatai – például meg kellene változni, stb. –, de ha nincs egy erőteljes hívás, akkor az akarat passzív állapotában marad, és a jó gondolat elszáll. Ezzel szemben, ha egy határozott felhívást intézünk hozzá, akkor sokkal nagyobb esélye van arra, hogy cselekvéssel reagál, mert kimozdítjuk abból a passzív vagy tehetetlen állapotból, amiben éppen sodródik. Az adakozásra való felhívás is hasonlít ehhez, ha halljuk rendszeresen a hit beszédét és prédikációban elhangzó igazságokat, akkor kimozdulunk a komfortzónánkból, és készek vagyunk hittel és jó szívvel válaszolni a hívásra.
Sok legenda terjed a Hit Gyülekezetében használt kosarak sorsáról, miszerint azokat terepjárókkal viszik a vezetők házába, vagy széfekben tárolják az évek óta gyűlő, óriási összegeket… Mi történik pontosan a kosarakkal, amikor véget ér az adakozás?
Egyrészt léteznek speciális jogszabályok, amik az egyházak számára biztosítják az adománygyűjtést. Van például egy adománykezelő testület, amibe név szerint be vannak iktatva a pénzkezelésben jártas szakemberek. Tíznél is több ember vesz részt a folyamatban, amely során végig szigorú ellenőrzés alatt van a pénz megszámolása, kezelése, a Gyülekezet bankszámlájára való befizetése. A terepjárókat pedig a városi legenda kategóriájába sorolnám, mert ha valaki őszintén megnézné azt, hogy milyen sok célra és feladatra kell ezeket az adományokat fordítanunk, akkor nem mondana ilyen butaságokat. A lelkészi, pásztori hivatást Magyarországon nagyon sok kritika éri, pedig Amerikában például ez az egyik legtiszteletreméltóbb hivatás. 1994-ben egy hónapig voltam az USA-ban, és míg itthon nehezen tudod felvállalni, hogy lelkész vagy, kint végig tisztelet övezett minket. A mai társadalom már ott tart, hogy nap mint nap egy csomó új autó pörög az utakon, de még mindig egy prédikátort szólnak meg azért, ha esetleg új autót vesz, pedig minimum azonosságot kellene húzni a szellemi és nem szellemi munka között.
Miért szokta a Gyülekezet javasolni, hogy a tizedet fehér borítékban tegyék a hívők a kosárba? Ezek külön vannak kezelve?
Igen. A bibliai mintának megfelelően legalább három tétel van elkülönítve: a tized, az adomány és az alamizsna. A szolgálatok működését biztosító kiadások – például rezsi –, intézményi beruházások elsősorban az adományokból kerülnek megvalósításra, míg a tized a szellemi, lévitai munkában állók támogatását jelenti. Bár a tized nem kötelező, hanem hitből adjuk, Malakiás szerint ez mégis az ember adóssága, amivel azt fejezzük ki, hogy tartozunk Isten felé. Viszont ismerve a gyülekezetek felépítését, az adományok és tized közötti határ időnként rugalmasan van kezelve, mert a kihívások, kötelezettségek miatt, az utóbbiból néha át kell csoportosítani a szükségek ellátásába is. Az alamizsna a szegényeknek, rászorulóknak adott pénzösszeg, és van olyan közösségünk, ahol erre külön kosarakat is tartanak fent, ami szerintem egy jó gondolat.
Milyen fizetési alapelveket képvisel a Hit Gyülekezete a munkavállalók és a lelkészek anyagi támogatásával kapcsolatban?
Nem könnyű kérdés, mert úgy látom, hogy a Gyülekezet nem tud mindig annyi fizetést adni, mint amit más hasonló, társadalmi pozícióban megkeresnének…
….Tehát szerinted inkább alul, mint felül fizetettek azok, akik teljes időben a Gyülekezetben szolgálnak?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy különböző gyülekezetek vannak, és nyilván egy nagyobb helyi közösség többet tud adni a pásztorának, míg egy kisebb kevesebbet. A pásztorokon túl ez az alkalmazottakra is igaz, mert ma például egy multinál magasabb fizetést kapnának, mint a Gyülekezetben, ami nem egy profitorientált szervezet, és a hívők rendszeres anyagi támogatására épül. Tehát azzal, hogy mégis bevállalják a teljes idejű munkát, áldozatot is hoznak némelyek a személyes életükben. A Hit Gyülekezetét viszont mindig ez az áldozatvállalási készség vitte előre, és mind a pásztorok, mind a szolgálatokban állók anyagi területen rendszeresen lemondásokat is vállaltak azért, hogy a közösség növekedjen és fejlődjön. Őszintén elmondom, hogy Pál apostol leírásához hasonlóan, szinte minden pásztor életében vannak, vagy voltak olyan nehéz időszakok, amikor inkább szűkölködött, és természetesen ugyanígy vannak bővölködési időszakok is. Ezért semmiképpen nincs úgy – ahogy sokan gondolják – , hogy itt a csillagos égben vannak a keresetek.
Említetted a vidéki gyülekezeteket, ezek önállóan kapcsolódnak a budapesti gyülekezethez, vagy egy nagy szervezetbe tartozik minden egyes közösség?
Nyilván egy idő, amíg egy helyi közösség önállóvá válik, és ez sokszor akár évtizedeket is jelenthet. Igyekszünk azt a stratégiát tartani, hogy amint kialakul egy közösség, akkor igyekezzen gazdaságilag is önállóan megállni és működni. Olyan helyet béreljenek, vagy vásároljanak, hogy ne budapesti segítségre szoruljanak, hanem ha például banki hitelt is vesznek fel, akkor azt nyugodt mértékkel, hónapról hónapra, vissza is tudják fizetni. Ezzel együtt van egy közös adminisztráció is, tehát a Hit Gyülekezete egy jogi személy de ezen belül a helyi gyülekezetek a belső szabályok keretei között önállóan kezelik a pénzügyeiket.
Az egyházi autonómiát biztosító törvény lehetővé teszi azt, hogy egy felekezet bizalmas adatként kezelje a költségvetését, miért van erre szükség? Miért nem közérdekű adat mondjuk egy éves pénzügyi terv?
A közfeladatra vonatkozó éves költségvetést és az ezzel kapcsolatos pénzügyi adatokat az átvizsgáláskor nekünk is ki kell adnunk. Az intimitás viszont valóban védelmet és függetlenséget biztosít a számunkra az állammal szemben. Ez viszont csak a hitéleti tevékenységekre vonatkozik, az oktatási és egyéb közfeladatainkkal a törvény szerint, hiánytalanul elszámolunk. Mivel már vidéken is komoly intézményeink vannak, iskolákat építünk és fenntartunk, ezek a nyilvánosság számára is látványosan mutatják, hogy erős a Gyülekezet önfenntartó képessége. A Hit Gyülekezete már 40 éve van jelen Magyarországon és hosszú évek alatt, sokszor hangyaszorgalommal épült fel a hívők adományaiból a közösség sok milliárdos tulajdona. Mi hálásak vagyunk minden egyes adományért, illetve ez nem is a miénk, hanem mindenkié aki részt vállalt ebben a munkában, és köztünk éli meg a hitéletét.
A legutóbbi Állami Számvevőszék vizsgálat viszont amellett, hogy a Gyülekezet működését rendben találta, kifogásokat fogalmazott meg a nyilvánossággal kapcsolatban, ezeket jogosnak találtátok?
Tudomásul vettük, hogy erre hivatkoznak, de jelenleg nincs olyan példa – még más egyházaknál sem –, amit át tudnánk venni. Tulajdonképpen mi voltunk az elsők az ÁSZ vizsgálatban, így ezen a terülten még nem is tudjuk mi lenne a törvényi minta. Mi igyekszünk együttműködni velük azokon a területeken, ahol az információadásban kötelességek terhelnek minket. A Gyülekezeten belül, szűkebb és tágabb – akár több száz fős – szolgálati megbeszéléseken a beruházásaink és működésünk anyagi részéről is nyíltan beszélünk, így ezek nem rejtett, misztikus, vagy titokzatos adatok. Ahogy az ember magánéletében sem hivalkodik azzal, hogy mennyi a fizetése, vagy milyen más bevételei vannak, a közösségnek is van egy olyan belső intim élete, amit nem feltétlenül kell az emberek között híresztelni. Rendkívül sokrétű egy nagyobb szervezet költségvetése és egy átlagember, ha meghall egy nagyobb összeget, nehezen tudja azt elhelyezni, mert nincs tapasztalata arról, mit jelent például egy csarnok üzemeltetése. Havonta 10 és 20 millió közötti összeget fizetünk ki a közműszolgáltatóknak a Hit Park “rezsi” kiadásaira, és ahogy az egyéni szféránkban is komoly küzdelmet jelent a rezsiköltségek kifizetése, úgy a Gyülekezet számára is ez egy folyamatos harc. Energetikailag is folyamatosan fejlesztenünk kell, hogy a költségek – a bővülés ellenére – a gazdaságos keretek között maradjanak.
Az éves pénzügyi tervekben mik a legfontosabb prioritások?
Első körben a számlákat kell rendezni. Szerintem a bankokat, a közüzemeket, és az önkormányzatokat nézve, mindenki számára jó partnerek vagyunk, mert felelősségünknek éreztük, hogy mindig időben rendezzük a kötelezettségeinket. Nincs jelenleg elmaradásunk, hátralékunk, ami szerintem óriási kincs és érték. Ezenkívül a folyamatos takarékoskodás is prioritás a számunkra, mert egy-egy nem várt kihívást mindig felszínre hoznak az évek, illetve ahogy a Gyülekezet növekszik, újabb és újabb beruházásokra lehet szükség. Néha váratlan lehetőségek nyílnak a bővülésre, és ennek érdekében is folyamatosan félreteszünk összegeket, hogy még időben lépni tudjunk. Ezért is áldás, hogy a gyülekezet minden szempontból hátralékmentes, tehát mind a bankokkal tárgyalóképesek vagyunk, mind az önrész területén van mozgásterünk.
A nyugati gyülekezetekben egy negatív trend, hogy a takarítástól a technikáig mindent kiszerveznek és megfizetnek, mivel a hívőket egyre nehezebb rávenni arra, hogy közösségért – és persze Istenért – szolgáljanak…
A szolgálatok és társadalmi munka megmaradása kulcskérdés, mivel a Hit Gyülekezete is a hívők lelkesedéséből és önkéntes áldozatvállalásából épült fel. Emlékszem, hogy már kezdettől fogva mindenben benne voltunk. Az életünk Budaörsön is a szolgálat körül zajlott és amellett, hogy szellemi tevékenységeket is folytattunk, folyamatosan részt vállaltunk az építkezésekben, takarításban, rendrakásban, berendezésben, sőt még a biztonsági szolgálatokban is. Szerintem nagyon jó, hogy egy ilyen szív alakul ki a hívőkben, kár lenne ezt egy béres viszonyra váltani, mert a béres viszony sokkal inkább visszarántja egy közösség növekedését és fejlődését. Viszont az, hogy ha valaki beleteszi a szívét és életét, akkor már a magáénak is érzi, így jobban védi azt és vigyáz rá. Ez a szemlélet szerintem jó a gyülekezetben, de ezt – az adakozáshoz hasonlóan – folyamatosan hirdetni kell. Ösztönözni és inspirálni kell az embereket, mert egy olyan világban is élünk, amiben úgy tűnik, hogy minden adatott. Szinte az egész mai társadalom élvezetcentrikus, tehát erős benne az egoizmus, az önmegvalósítás, és ezért most talán még inkább prédikálni kell a hívők számára, hogy az aktív részvétel milyen áldásokkal jár. Több mint 70 különböző szolgálatban, például beengedő szolgálatban, biztonsági szolgálatban, berendező szolgálatban, ültetésben, gyerekvigyázásban és takarításban, összesen több százan vesznek részt, és ők a sikeres összejövetelekben mind döntő szerepet vállalnak. Ez egyben hatalmas anyagi terhet is levesz a vállunkról, mert ha mindezt a munkát fizetni kellene, akkor – a rendezvényszervezők áraiból kiindulva – milliókat kellene költenünk a bérezésre. Ez a hozzájárulás ezért anyagi támogatást is jelent.
Nagyságrendileg hányan állnak a gyülekezet alkalmazásában?
A Gyülekezetben közel 500 fő van országos szinten alkalmazva, köztük lelkészek, alkalmazottak és több mint 350 hitoktató. Az oktatási, kulturális és karitatív intézményekben pedig összesen közel 900 fő dolgozik még. Mivel több mint 200 helyi közösségünk van és egy országos intézményhálózatunk, ez a szám egyáltalán nem sok és mutatja, hogy mennyi ember szolgál a gyülekezet körül.
Említetted, hogy a gyülekezetben dolgozni kiváltság és teher is egyszerre. Ez alatt mire gondoltál?
A Gyülekezet alkalmazásában állni, többet jelent mint egy munkahelyet, mert mindannyiunk számára megtiszteltetés és kiváltság napi szinten részt venni az Úr munkájában. Nemcsak munkavállalók, hanem sáfárok is vagyunk. Néha támadják a hívőket, hogy nehezebb velük dolgozni, mert érzékenyebbek és több kedvességet, összetartást várnak a munkahelyi közösségtől. Ebben valóban nevelnünk kell egymást, mert a munka az munka és ott szorgalmasan, keményen, hűségesen és kitartóan kell dolgozni, hogy profitot termeljen a vállalkozójának, aki alkalmazza őt. Pál szerint úgy, mintha Istennek dolgozna. Ezenkívül a Hit Parkban nemcsak a minőségi munkavégzés fontos, hanem az is, hogy megfeleljünk az igei, szellemi és erkölcsi feltételnek. Tisztán és szentül mozogjunk az emberi kapcsolatokban és készek legyünk megértőnek, megbocsátónak, bátorítónak és vigasztalónak lenni, ha szükség van rá. Itt nem lehet, hogy hisztériázzunk, kiboruljunk és ordibáljunk egymással. Tudatosítanunk kell, hogy a Hit Park egy szent hely, ahol Isten és az ő népe környezetében végezzük a napi feladatainkat. Hátrányként látom, hogy sokaknak küzdelmet jelent, hogy ez egy szellemi harctér is egyben, sok intrika, gyalázkodás, szitkozódás összpontosul itt. Minden egyes nagy győzelemnek, amit a Gyülekezet elér, van szellemi visszahatása is – különböző gyötrések, vádlások – és ezek sokszor ott összpontosulnak, ahol az istentiszteletet tartjuk. Egy itt dolgozó, vagy egy kollégista, a Park területén lakó személy jobban átéli, ha a gyülekezet – például a kampányidőszakban – verbális támadás alá kerül. Ilyenkor nagyobb harc, hogy az ember megélje az örömöt és a szabadságot. Szerencsére Isten segít az erőtlenségünkben és soha nem enged feljebb kísérteni, mint ahogy mi azt elbírnánk. Ha hittel részt veszünk ebben a nemes harcban, akkor viszont nagyon sok áldást és kincset tudunk átvenni az Úrtól.
Nem véletlen, hogy a Biblia a diakónusi szolgálatokat, tehát a segítő szolgálatokat is szellemi követelményekhez köti…
Így van, ezért egy különleges elhívást is jelent, ha valaki itt dolgozik. Ehhez fel kell nőni szívben, szellemileg, lelkileg és akaratilag is. Védenünk kell a Gyülekezet érdekeit és az intimitás része, hogy az ember nem pletykálhat, nem terjeszthet rossz dolgokat a közösségéről. Magyarországon jellemző, hogy főnökeiket szidják, gyalázzák, pedig onnét kapják a pénzüket, és ezért ez egy keresztény számára elfogadhatatlan.
Igen, de talán egy gyülekezeti alkalmazott látja át leginkább a közösség gyengeségeit…
Igen a törékenységeket jobban átlátjuk és észrevesszük, de a szeretet ezt befedezi, ápolja és erősíti.
Hogyan lehet szerinted a Gyülekezetben hosszú időn át inspiráltan, lendületesen és hatékonyan szolgálni?
Egyrészt a gonosz nem marad meg az igazak között, ezért nagyon fontos, hogy megmaradjon a szívünkben az Isten iránt való elkötelezettség. Erkölcsileg tisztán kell élni, mert ez egy adottsága annak, hogy az Úr bennünk él és együtt járunk vele. Ha a hívő megtanulja megfékezni az érzelmeit, indulatait, akkor harmonikus személyiséggé és közösségi emberré válik. Szintén fontos az inspiráltság, lásd Márta és Mária esetét, ahol Márta azt a hívőt jelképezi, aki a kifáradás, kiborulás határán áll, vagy akár már át is esett, ez pedig így már Isten szemében nem szolgálat. Mária viszont azt a személyt jelképezi, aki oda tudott figyelni arra, hogy megmaradjon a jó arány. Az Úrral is tudott lenni, de közben szolgálatban is aktív volt, és megtett mindent annak érdekében, hogy az Úrnak a dolgai elő legyenek készítve minden ember számára.
http://www.hitgyulekezete.hu/hirek/hittel-realitasok-talajan-interju-petrocz-laszloval
