Salamon nézőpontja kizárólag a nap alatti világban zajló emberi tevékenységre korlátozódik. A konklúziója pedig ismert: nincs értelme az ember cselekedeteinek az idő rabságában. Salamon végig nézi mindazt, amiért az emberek rajonganak: gazdagság, szépség, élvezetek, hedonizmus, szerelem, bölcsesség, jövőkutatás, építészet, ligetek, kertek, versek, költészet, stb. Mégis azt a tanulságot vonja le, hogy mindezekkel együtt sincs az életnek értelme. A világtörténelem legbölcsebb politikai vezetőjeként nyugodtan hihetünk is neki.