Mellette voltam, mint kézműves, és gyönyörűsége voltam mindennap, játszva ő előtte minden időben.
Kulcsige: „Kézműves” – nem pontos fordítás!
A héberben az eredeti szó egyik jelentése (ami egyedül itt szerepel a Bibliában, még a kiolvasása is kérdéses, mert a héber írás nem jelöli a magánhangzókat), ezért lehet, hogy: ÁMON-nak kell olvasni, de az is lehet, hogy ÁMUN-nak kell olvasni.
Szójátékot rejt, mert ez egy kettős jelentésű szó, mivel a magánhangzó nincs kinyilatkoztatva, csak a mássalhangzó. Ezért mind a két verzió fenn áll:
- AMON - alapot építő építőmester, építész
- AMUN – dajkált fiú
Mindkét esetben a héber szó lényege a fenntartást fejezi ki - AMAN – igegyök ez az, amit „Ámen” szóban mondunk, ami azt jelenti, hogy fenntart. Amikor azt mondjuk, hogy: AMEN – ezzel azt mondjuk, hogy: ez biztos! Ez fenn van tartva! Ez egy megalapozott állítás, van alapja, fenn van tartva. Ez szilárd. Ez stabil.
- AMON - alapot építő építőmester, aki egy házat épít, és annak egy fundamentumot vet, ami azután majd tartja az egész házat.
- AMUN – kifejezetten fiú (hímnemű! szó) gyermek, aki fenn van tartva - dajkált fiú - a szülője tartja ezt a fiú gyermeket.
János apostol azt mondja, hogy kezdetben volt a Logosz, a Logosz Istennél volt, és Isten volt a Logosz, ez kezdetben Istennél volt. Minden Őáltala lett, ami lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett, minden látható valóság Őérte - Ő általa - jött létre. Ő a világmindenség alapot építő építésze, ugyanakkor azt is leírja János, hogy: „az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.” (Ján. 1,18) Ebben pedig a dajkált Fiúnak – az Atya ölében vagy kebelében fenntartott fiúnak – a képe van itt leírva. Azt a képet adja itt az Ige a megtestesülés előtti Messiásról, hogy Ő egy alapot építő építőmester, Ő az, aki a láthatatlant a láthatóba behozza, a Szent Szellem erejével, de ugyanakkor Ő maga egy fenntartott fiú gyermeke az Atyának. Ő az Atya ölében ül, és teljes mértékben az Atyától függ, Ő az Atyából vett mindent, az Ő létét pedig az Atya tartja fenn.
A teremtett világ egy kinyilatkoztatás
Isten három kinyilatkoztatást adott az emberiségnek:
1. Maga a teremtett világ. A teremtett világot a Logosz hozta létre, és hozta be a láthatatlanból, a láthatóba, ezért minden magán viseli a Logosz „ujjlenyomatát”, a keze munkáját.
A Messiás szavai: „Mellette voltam, mint kézműves, és gyönyörűsége voltam mindennap, játszva ő előtte minden időben. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.” Kétszer szerepel a játék szó és a gyönyörűség szó: „gyönyörűsége voltam, illetve gyönyörűségemet lelve”, valamint a játszva.
A zsidóknál a játék magába foglalja a sportot, a különféle játékokat, a szórakozást is. A teremtett világ egy bizonyos értelemben, - Isten szemszögéből nézve - csak egy JÁTÉK.
Isten három kinyilatkoztatást adott az emberiségnek:
1. Maga a teremtett világ. A teremtett világot a Logosz hozta létre, és hozta be a láthatatlanból, a láthatóba, ezért minden magán viseli a Logosz „ujjlenyomatát”, a keze munkáját.
A Messiás szavai: „Mellette voltam, mint kézműves, és gyönyörűsége voltam mindennap, játszva ő előtte minden időben. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.” Kétszer szerepel a játék szó és a gyönyörűség szó: „gyönyörűsége voltam, illetve gyönyörűségemet lelve”, valamint a játszva.
A zsidóknál a játék magába foglalja a sportot, a különféle játékokat, a szórakozást is. A teremtett világ egy bizonyos értelemben, - Isten szemszögéből nézve - csak egy JÁTÉK.
Miért teremtette Isten ezt a világot? Filozófusok többször felvetnek kérdéseket, pl. „Miért van valami? Miért nincs inkább semmi? Mi az értelme az egész létezésnek? A dogmatikus teológusok sietve rávágják, hogy: Isten a világértelme! - de filozófia szakot is végeztem, sokkal kekeckedőbb vagyok, ezért megkérdezem a dogmatikus teológusokat, hogy: „az Isten létezésének mi az értelme?” Ő öröktől fogva és mindörökké létezik értelme önmagában van.
Amikor valaminek az értelmére kérdezünk rá, akkor valami olyanra kérdezünk rá, ami rajta kívül van, mert mindig egy dolog értelmét valami másban látjuk, ami célja annak a dolognak vagy a létezésének az értelme, az nem önmaga, hanem valami más. De ha Isten létezésének az értelme valami más lenne mint Ő, akkor az Istennek is lenne Istene, akit imádnak, akibe az Ő létének az értelmét látnák, és akkor Isten nem is lenne Isten, hanem az lenne Isten, aki az Ő istene. Akkor nekünk azt kellene tisztelni és imádni, az lesz az Isten és annak a létezésének mi az értelme? Stb, stb. Egy végtelen regresszushoz jutunk, ezért ezt most lezárjuk, hogy ISTEN LÉTEZÉSE ÖNMAGÁBAN VAN!
Egy filozófus szerint ezeket a kérdéseket akkor teszik fel az emberek, amikor érintkezésbe kerülnek a halállal. Pl. Jób, Jeremiás, Mózes (a 90. zsoltárban), vagy Salamon a Prédikátor könyvében is felteszi ezeket a kérdéseket. Jób is akkor teszi fel, amikor katasztrófa éri őt. Ez megfigyelhető, hogy az emberek az élet értelmére akkor kezdenek rákérdezni, amikor ez számukra problémássá válik. Egy ember számára a létezés akkor válik problémássá, amikor nagyon szenved.
Isten Önmagára azért nem teszi fel ezt a kérdést, és azért hallgatja szelíd és megértő mosollyal, amikor ilyesmin gondolkozunk, mert Ő nem boldogtalan! Ő BOLDOG! Isten számára az a kérdés, hogy te miért létezel, egyrészt értelmetlen, másrészt, azt válaszolja erre, hogy: mert jól érzem magam. Létezni Jó! Ilyet csak boldog „lények” mondanak.
Amikor valaminek az értelmére kérdezünk rá, akkor valami olyanra kérdezünk rá, ami rajta kívül van, mert mindig egy dolog értelmét valami másban látjuk, ami célja annak a dolognak vagy a létezésének az értelme, az nem önmaga, hanem valami más. De ha Isten létezésének az értelme valami más lenne mint Ő, akkor az Istennek is lenne Istene, akit imádnak, akibe az Ő létének az értelmét látnák, és akkor Isten nem is lenne Isten, hanem az lenne Isten, aki az Ő istene. Akkor nekünk azt kellene tisztelni és imádni, az lesz az Isten és annak a létezésének mi az értelme? Stb, stb. Egy végtelen regresszushoz jutunk, ezért ezt most lezárjuk, hogy ISTEN LÉTEZÉSE ÖNMAGÁBAN VAN!
Egy filozófus szerint ezeket a kérdéseket akkor teszik fel az emberek, amikor érintkezésbe kerülnek a halállal. Pl. Jób, Jeremiás, Mózes (a 90. zsoltárban), vagy Salamon a Prédikátor könyvében is felteszi ezeket a kérdéseket. Jób is akkor teszi fel, amikor katasztrófa éri őt. Ez megfigyelhető, hogy az emberek az élet értelmére akkor kezdenek rákérdezni, amikor ez számukra problémássá válik. Egy ember számára a létezés akkor válik problémássá, amikor nagyon szenved.
Isten Önmagára azért nem teszi fel ezt a kérdést, és azért hallgatja szelíd és megértő mosollyal, amikor ilyesmin gondolkozunk, mert Ő nem boldogtalan! Ő BOLDOG! Isten számára az a kérdés, hogy te miért létezel, egyrészt értelmetlen, másrészt, azt válaszolja erre, hogy: mert jól érzem magam. Létezni Jó! Ilyet csak boldog „lények” mondanak.
