És valóban, a vak anya állt elöl a sorban. Most így szóltam a lányához: "Álljon mögéje!" Utána odahívtam az imasort magamhoz, és ötszáz vagy hatszáz emberén imádkoztam aznap este kézrátétellel, köztük a vak asszonyért. Megdorgáltam a vakság szellemét, de a szemei nem nyíltak meg azonnal. Isten néha hirtelen megteszi, azon nyomban, egy pillanat alatt - máskor viszont folyamatosan történik a gyógyulás. Akárhogy is, a szellememben tudtam, hogy Isten meggyógyította.
"Mama - fordultam hozzá -, megteszi, amit kérek magától?"
"Bármit megteszek, amit csak mond" - felelte. Micsoda különbség anya és lánya között!
„Azt akarom, mama, hogy amikor innen hazamegy, semmi mást ne mondjon, csak ezt: 'Köszönöm, Jézus, hogy tökéletessé teszed a látásom!' Folytassa a hálaadást, míg csak álomra nem hajtja a fejét! Amikor felébred, a látása teljesen rendben lesz.”
„Így teszek” - mondta. Elindult a rámpán lefelé, és már kezdte is: „Hazudsz, ördög. Nem vagyok vak többé. Köszönöm Jézus a tökéletes látást!”
„Folytassa csak mama, egész úton hazafelé!” - szóltam utána.
Most ideje volt a lányáért imádkozni. Rátettem a kezem, és elmondtam egy nagyon egyszerű imát: „Uram, nem tudom, hogyan fogod megoldani ezt a helyzetet.” Azt sem tudom, hogy a betegeket hogyan gyógyítja meg. Csak azt tudom, hogy megteszi. Tehát így imádkoztam: „Kérlek, tégy csodát, és fizesd ki ennek a nőnek az adósságát!” Utána feléje fordultam: „Nézzen rám! Jézus nevében megparancsolom, hogy menjen haza, és pakolja ki az összes bőröndjét!”
„Honnan tudja, hogy már összecsomagoltam?” - kérdezte.
„Ahogy beszél, az is meglep, hogy még nem költözött ki.”
„A csomagok fele már a bátyámnál van.”
„Hát hozza vissza! Maga nem megy sehova!”
Vasárnap este volt. Hétfő este már igehirdetésre készen álltam, amikor kivágódott a gyülekezeti épület hátsó ajtaja. A nő nem besétált, hanem valósággal belibegett, két méterre a padló fölött! Már félúton volt a folyosón, amikor megállítottam.
„Nem emlékszik rám?” - kérdezte.
„Tudom, ki maga, de kihagynám a lehetőséget, hogy megint magának prédikáljak! Csak egyvalamit kérdeznék: tegnap este miért nem így jött a gyülekezetbe?”
Sajnos megengedjük, hogy a bajok utolérjenek.
"Ahogy ma bejött ide, ugyanúgy kell gyülekezetbe jönni, bármilyen nehézségen megy éppen keresztül! A 100. zsoltár 4. verse szerint: 'Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!' Magára rá van írva, hogy Isten tett valamit. Jöjjön ide!”
"Ma reggel - kezdte - kávé, sült szalonna és házilag sütött pogácsa ébredtem. Fölültem az ágyban, a reggeli aromáját szimatolva. Odapillantottam a vak anyukám ágyára, és üres volt. Magamra dobtam egy köntöst és kirohantam a konyhába. Ott volt az anyukám, és reggelit készített. Testvérem, ő tizenhat éven át vak volt!”
„Nem emlékszik rám?” - kérdezte.
„Tudom, ki maga, de kihagynám a lehetőséget, hogy megint magának prédikáljak! Csak egyvalamit kérdeznék: tegnap este miért nem így jött a gyülekezetbe?”
Sajnos megengedjük, hogy a bajok utolérjenek.
"Ahogy ma bejött ide, ugyanúgy kell gyülekezetbe jönni, bármilyen nehézségen megy éppen keresztül! A 100. zsoltár 4. verse szerint: 'Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!' Magára rá van írva, hogy Isten tett valamit. Jöjjön ide!”
"Ma reggel - kezdte - kávé, sült szalonna és házilag sütött pogácsa ébredtem. Fölültem az ágyban, a reggeli aromáját szimatolva. Odapillantottam a vak anyukám ágyára, és üres volt. Magamra dobtam egy köntöst és kirohantam a konyhába. Ott volt az anyukám, és reggelit készített. Testvérem, ő tizenhat éven át vak volt!”
"Mama, mit csinálsz itt?”
Az anyja így felelt: „Schambach testvér azt mondta, hogy ma reggel látó szemekkel ébredek, és Isten emberének igaza volt. Tizenhat évig te gondoskodtál a reggelimről, hát úgy gondoltam, lányom, most megcsinálom neked a legjobb reggelit, amit valaha ettél.”
.Nem reggeliztünk - folytatta -, hanem istentiszteletet tartottunk a konyhában reggel nyolckor! Úgy volt, hogy tízre jön a rendőrségi tisztviselő. Felnéztem, és ezt mondtam: 'Ó Isten, ha meg tudtad nyitni anya szemét, akkor a lakbért is ki tudod fizetni! Még van rá két órád.'”
Ezt nevezem hitnek! Nem tudom, vajon én képes lettem-e volna ezt kimondani, amikor csak két óra maradt, de ha valamit Isten tesz érted személyesen, akkor bízhatsz benne, hogy Ő a következő akadályt is elhárítja.
Folyt. köv.
A könyv megrendelhető itt: http://webshop.immanuel.hu/immanuel-alapitvany?product_id=8073&page=7
