“Fiai közül, akiket szült, nem állt mellé egy sem. Fiai közül, akiket fölnevelt, nem fogta kézen egy sem.” (51:18) Nem volt király, herceg, politikai vezető aki reményt hozott volna a népnek. Senki sem adta meg a szükséges választ amelyre olyan kétségbeesetten vágytak. Ehelyett hamis próféták tömegei hazugságokat hirdettek, jólétet prófétáltak miközben saját vagyonukat növelték. Nem volt egy igaz, reményt adó és békét hirdető hang sem az országban.
Isten népe az Úrhoz kiáltott: “Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó Úrnak karja!” (Ézsaiás 51:9)
“Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején” (Ézsaiás 51:9) Ne értsük félre, ez a vádlás hangja volt. Azt jelentette, hogy Isten alszik, nem törődik népével. Valójában ezt mondták: “Uram miért nem csinálsz valamit? Hol van a megígért hatalmad? Csinálj valami hasonlót mint amikor átvezetted népedet a Vörös-tengeren. Cselekedj úgy, mint az ősi időkben.”
Csak gondold át mit is mondott itt Isten népe. Vádolva kiáltották Annak, Aki soha nem merül álomba, akinek karja állandóan ki van nyújtva védelmükre, hogy "Isten, ébredj fel!" Gondolj bele. Ugyanezek az izraeliták prédikálták, hogy Isten a régi csodák hatalmas Istene, mégis kicsiny hitük volt arra, hogy Isten jelen bajukban is akar csodát tenni.
Mondd, miben különbözik a mai egyház tőlük? Mi is hosszú prédikációkat tartunk az Úr múltban véghezvitt hatalmas csodáiról: Istenről aki vizet fakasztott a sziklából, aki kenyeret adott a mennyekből, aki feltámasztotta a holtat. De úgy mint Isten népe Babilonban, hitünk nagyon sovány az Úr akaratát illetőleg, hogy csodákat műveljen a jelen óra szükségében. Énekeljük, hogy milyen hatalmas, prédikáljuk, hogy imáinkra válaszol. Ennek ellenére aggódunk, hogy honnan fog jönni a pénz jövő hónapban; aggódunk gyermekeink miatt; rágódunk azon, hogy hogyan fizetjük ki a hitel törlesztőrészletét. Mi is a tántorgás poharából iszunk, amely telve van hitetlenséggel.
Ez a pohár amit Isten ma a kezünkbe ad, ugyanazokat a félelmeket tartalmazza amelyektől a Babilonban élő népe is félt.
Gondolj a hasonlóságokra a mi félelmeink és a Babilonban élő izraeliták félelmei között. Úgy látom, hogy ugyanaz a négyféle félelem áraszt el minket, mint ami megfertőzte Izraelt.
Mai korban:
Az egész világ egy megváltót keres, egy vezetőt aki megoldást fog találni az jobban tornyosuló problémákra.
Az Európai Unió terveket készít egy olyan "szuperelnök" beiktatására, aki eddig példátlan nagy hatalommal rendelkezik és egy központi haderőt állít fel. Mindeközben a világ a Megoldás Emberének megjelenésére vár. Egyik politikus a másik után tesz hihetetlen ígéreteket, és azzal dicsekszik, hogy mindent rendbe fog hozni. Minden új arccal új remény ébred az emberekben. De minden felemelkedő vezető végül megoldás nélkül végzi. Minden átfogó megoldás végül füstbe megy. A csalódások sorozata fogja előkészíteni a színt az Antikrisztusnak.
Ézsaiás mondja, hogy még a “az egyház fiai” sem képesek vezetésre. Csak gondold meg, minden elnökválasztási kampányban a politikusok azzal dicsekednek, hogy ők az egyház fiai. Gondolj a mostani kampány elnök jelöltjeire: az egyik jelölt mormon volt, a másik baptista szolgáló, a harmadik Krisztus Egyházából való. Mind Jézusról beszél és a Bibliát viszi magával, és az egyikük pedig "A céltudatos élet“ c. könyvet. De az ige mondja, “Fiai közül, akiket szült, nem állt mellé egy sem. Fiai közül, akiket fölnevelt, nem fogta kézen egy sem.” (Ézsaiás 51:18)
Senki nem tudja mi a válasz az egyre súlyosbodó gazdasági helyzetre, a háborúra és az egészségügyi problémákra. Az egyre növekvő problémák teljesen megoldás nélkül állnak. Az igazság az, hogy csak egyetlen “Megoldás Embere” van a világon: Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus. Ő képes egyedül kezünket megfogva békére, reményre és győzelemre vezetni.
Mi Isten válasza erre a kiáltásra, hogy Ő cselekedjen?
Mit ígért Isten, mit fog tenni rettegésünk poharával? Ézsaiás ezt mondja: “Ezért halld meg ezt, te szegény, aki részeg vagy, de nem bortól” (Ézsaiás 51:21) Itt van a felhívás számunkra, figyelni és hallani kell attól, aki “Istened, aki népéért perel...” (51:22) Az Úr lényegében ezt mondja: ”Azokhoz akarok szólni, akik szeretik az igazságosságot, akik engem keresnek, de a félelemtől részegek.”
“Kivettem már kezedből a poharat, melytől tántorogsz, nem kell tovább innod haragom öblös poharából” (51:22) Isten kinyilatkoztatja: “Gondoskodtam arról, hogy soha többé ne kelljen innotok a tántorgás poharából. Csak az istentelenek fognak inni haragom poharából, de gondoskodtam arról, hogy ti az élet szökőkútjából igyatok.”
Szeretteim, az Úr soha nem akarja hogy pánikban és rettegésben éljetek. Még az Ószövetségben is az Úr népe, akik bíztak benne és ígéreteiben nem inogtak meg a körülöttük lévő káosz alatt. Habakuk próféta életében látjuk ezt, aki a végső napokról kapott látomást. (Habakuk 2:3)
Habakuk egy olyan népet látott az utolsó napokban, akik nem voltak leterhelve kapzsisággal és vágyakkal. Látomása szerint a borzalmas erőszakosság szelleme fog feltámadni azokban a napokban (lásd 1:9) Habakuk mindezekről ezt mondta: “Szégyen fog eltölteni dicsőség helyett, neked is innod kell majd, támolyogni fogsz, amikor neked nyújtja az Úr jobbja a poharat, a szégyen borítja dicsőségedet.” (2:16)
Tudjuk, hogy a próféta mindig először saját nemzedékéhez beszél, Habakuk szerint azonban ez a prófécia a mi nemzedékünkhöz is szólt. Ezt mondja: “Ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” (2:3, kiemelés tőlem) Habakuk látta a tántorgás poharát: “Halottam és reszketett a szívem...fájdalom járja csontjaimat, reszkető lélekkel járok.” (3:16)
Ezt az istenfélő, imádkozó prófétát, akit egy időre úgy megterhelt a sok rettenetes esemény, hogy reszketéssel töltötte el, a Szent Szellem prófétálásra késztette: “Habár a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh, az az akolból és nem lesz marha az istállóban; de én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem.” (3:17-19)
Isten elvette a rettegés poharát szolgájától, Habakuktól. És ugyanígy fog tenni a hozzá hűségesekkel is.
Az Európai Unió terveket készít egy olyan "szuperelnök" beiktatására, aki eddig példátlan nagy hatalommal rendelkezik és egy központi haderőt állít fel. Mindeközben a világ a Megoldás Emberének megjelenésére vár. Egyik politikus a másik után tesz hihetetlen ígéreteket, és azzal dicsekszik, hogy mindent rendbe fog hozni. Minden új arccal új remény ébred az emberekben. De minden felemelkedő vezető végül megoldás nélkül végzi. Minden átfogó megoldás végül füstbe megy. A csalódások sorozata fogja előkészíteni a színt az Antikrisztusnak.
Ézsaiás mondja, hogy még a “az egyház fiai” sem képesek vezetésre. Csak gondold meg, minden elnökválasztási kampányban a politikusok azzal dicsekednek, hogy ők az egyház fiai. Gondolj a mostani kampány elnök jelöltjeire: az egyik jelölt mormon volt, a másik baptista szolgáló, a harmadik Krisztus Egyházából való. Mind Jézusról beszél és a Bibliát viszi magával, és az egyikük pedig "A céltudatos élet“ c. könyvet. De az ige mondja, “Fiai közül, akiket szült, nem állt mellé egy sem. Fiai közül, akiket fölnevelt, nem fogta kézen egy sem.” (Ézsaiás 51:18)
Senki nem tudja mi a válasz az egyre súlyosbodó gazdasági helyzetre, a háborúra és az egészségügyi problémákra. Az egyre növekvő problémák teljesen megoldás nélkül állnak. Az igazság az, hogy csak egyetlen “Megoldás Embere” van a világon: Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus. Ő képes egyedül kezünket megfogva békére, reményre és győzelemre vezetni.
Mi Isten válasza erre a kiáltásra, hogy Ő cselekedjen?
Mit ígért Isten, mit fog tenni rettegésünk poharával? Ézsaiás ezt mondja: “Ezért halld meg ezt, te szegény, aki részeg vagy, de nem bortól” (Ézsaiás 51:21) Itt van a felhívás számunkra, figyelni és hallani kell attól, aki “Istened, aki népéért perel...” (51:22) Az Úr lényegében ezt mondja: ”Azokhoz akarok szólni, akik szeretik az igazságosságot, akik engem keresnek, de a félelemtől részegek.”
“Kivettem már kezedből a poharat, melytől tántorogsz, nem kell tovább innod haragom öblös poharából” (51:22) Isten kinyilatkoztatja: “Gondoskodtam arról, hogy soha többé ne kelljen innotok a tántorgás poharából. Csak az istentelenek fognak inni haragom poharából, de gondoskodtam arról, hogy ti az élet szökőkútjából igyatok.”
Szeretteim, az Úr soha nem akarja hogy pánikban és rettegésben éljetek. Még az Ószövetségben is az Úr népe, akik bíztak benne és ígéreteiben nem inogtak meg a körülöttük lévő káosz alatt. Habakuk próféta életében látjuk ezt, aki a végső napokról kapott látomást. (Habakuk 2:3)
Habakuk egy olyan népet látott az utolsó napokban, akik nem voltak leterhelve kapzsisággal és vágyakkal. Látomása szerint a borzalmas erőszakosság szelleme fog feltámadni azokban a napokban (lásd 1:9) Habakuk mindezekről ezt mondta: “Szégyen fog eltölteni dicsőség helyett, neked is innod kell majd, támolyogni fogsz, amikor neked nyújtja az Úr jobbja a poharat, a szégyen borítja dicsőségedet.” (2:16)
Tudjuk, hogy a próféta mindig először saját nemzedékéhez beszél, Habakuk szerint azonban ez a prófécia a mi nemzedékünkhöz is szólt. Ezt mondja: “Ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” (2:3, kiemelés tőlem) Habakuk látta a tántorgás poharát: “Halottam és reszketett a szívem...fájdalom járja csontjaimat, reszkető lélekkel járok.” (3:16)
Ezt az istenfélő, imádkozó prófétát, akit egy időre úgy megterhelt a sok rettenetes esemény, hogy reszketéssel töltötte el, a Szent Szellem prófétálásra késztette: “Habár a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh, az az akolból és nem lesz marha az istállóban; de én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem.” (3:17-19)
Isten elvette a rettegés poharát szolgájától, Habakuktól. És ugyanígy fog tenni a hozzá hűségesekkel is.
