Az Úr megígérte, hogy elveszi a rettegés poharát népe kezéből egy feltétellel.
Isten maradék népe hűségesen kereste jelenlétét. De az Úr valami mást is akart látni bennük. Emlékeztek, hogy a múltban ezt kiáltották: “Ébredj, szedd össze erődet ó Úrnak karja!” És hogyan válaszolt az Úr?
Ezzel az igével válaszolt: “Ébredj, ébredj, kelj föl, Jeruzsálem! Kiittad már a harag poharát, melyet az Úr keze tartott eléd” (Ézsaiás 51:17) Más szóval: "Nem, te kelj fel Izrael! Te vagy az, aki alszik, aki félelemtől lett részeg.” "Igéimet adom a szádba és kezem árnyékával takarlak be.. az én népem vagy!...(mégis) a harag poharából ittál, az öblös pohárból, amelytől tántorogsz.” (51:16,17)
Sok hívőről hallok, akik már ittak a kétségbeesés poharából. Olyan sok bajjal néztek szembe, olyan sok válságot viseltek el, hogy kimerültek, képtelenek egy új bajjal, egy új félelemmel szembenézni. Reménytelenül le vannak törve. Ez a vég, nincs több erejük.
Mit mond Isten az ilyen aggodalomtól remegő, félelemmel telt embereknek? Mit mond azoknak, akiknek szívük megáll a félelemtől, szemüket pedig a következő szerencsétlenség megjelenésére szegezik? Ezt az igét adja: “Ébredj, ébredj, kelj föl!” (51:17) Ez a feltétel amit Isten elénk helyez, hogy elvehesse a poharat tőlünk, “Keljetek fel! Álljatok ki!”
Szeretteim, mindaz ami jönni fog; gonosz emberek akik egyre gonoszabbak lesznek, a gazdasági válság egyre komolyabbá válik; Isten népének ezekkel szembenézni többre van szüksége mint felemelő prédikációkra. Többre van szükségük, mint jól hangzó igehirdetésekre, amelyek rövid életű hitet ébresztenek. Egy férfi ezt írta nekem, “Utóbbi üzeneteidben úgy tűnik ismétled magad. Egyik a másik után az elkeseredett hívőket próbálja bátorítani. Úgy tűnik, hogy kevesen tudják megtartani hitüket anélkül, hogy valaki állandóan ne erősítené azt. Hát nem ismerik a Bibliájukat?”
Pontosan emiatt aggódott Isten az izraelitákkal kapcsolatban. Mi volt az Úr válasza vádjaikra? “Én, Én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? (Ézsaiás 51:12) Vagyis: "Igémet szátokba adtam. Kezemmel takartalak be. Megesküdtem, hogy azén népem vagytok. Mégsem hiszitek, hogy hűséges leszek adott szavamhoz. Még mindig azoktól az emberektől féltek akik úgy elhalnak mint a fű.”
Pál prédikálta: “...igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint” (Róma 12:3) Minden hívő egy bizonyos mértékű hitet kapott. Ezt a mennyiséget pedig megrendíthetetlen, megingathatatlan hitre kell felépíteni. Hogyan fog ez megtörténni? Amint a hit növekedik, csakis egy módon fog megerősödni: Isten Igéjének hallásával és az abban való bizalommal.
Az Úr soha sem fog lehetetlent kérni tőlünk. Számunkra pedig lehetséges, hogy felrázzuk magunkat és rákérdezzünk: “Miért félek? Miért ülök az elkeseredettség hullámvasútjára? Miért esek pánikba, ha a jövőre gondolok?”
Ez pedig azért van, mert nem adtuk életünket, családunkat, egészségünket, állásunkat, otthonunkat teljes mértékben Isten hűséges kezébe. Hitünk nem emelkedett arra a magaslatra, amelyről kijelenthetnénk: “Az én Uram igaz és hűséges. Habár számtalanszor hibáztam, Ő soha nem hagyott cserben. Akármi is jön, életemet és jövőmet az Ő gondjaira bízom.”
Hogyan tudjuk ezt megtenni? Azáltal, ha megragadjuk a számunkra adott Igét: “Ezt mondja Urad, az Úr Istened, aki népéért perel: kivettem már kezedből a poharat, melytől tántorogsz, nem kell tovább innod haragom öblös poharából.” (Ézsaiás 51:22) Lényegében azt mondja: “Nem alszom. Ugyanaz az Isten vagyok aki megnyitotta a Vörös-tengert, aki feltámasztja a holtat és aki ellát téged is. Nem kell hogy népem a félelem fogságában éljen”
A reszketés pohara akkor lesz elvéve, amikor kiállunk, ráébredünk Isten Igéjére való szükségünkre.
Amint hitből kiállunk, a félelem hirtelen jövő hullámaival találkozunk szembe. De ellene kell állni ezeknek a félelmeknek - megragadva Isten ígéreteit teljes meggyőződéssel, hogy Ő képes megtartani mindazt amit rá bíztunk. Ekkor nem kell többé a kétségbeesés borát innunk.
A tény az, hogy minél sötétebbé válnak napjaink, Isten népének egyre inkább ilyen hit által kell élni. Egyébként Istent hazudtoljuk meg ha pánikba esünk és félünk. A Newsweek c. folyóirat egyik nem-régi cikkében egy fiatal lány mutatott ilyen erőteljes hitet. Egy Newarkból Párisba tartó repülő erős turbulenciába jutott és az utasok pánikba esve félelmükben kiabálni kezdtek. Ezalatt egy 16 éves lány teljes nyugalommal olvasta a Bibliáját. Később amikor megkérdezték tőle, hogy miért nem félt amikor mindenki körülötte reszketett a félelemtől, így válaszolt: “Bibliámban Isten megígérte, hogy vigyáz rám. Így csak bizalommal imádkoztam."
Most az egész világ erős turbulencia előtt áll. Olyan estemének következnek, amelyek természetes módon pánikot és félelmet okoznak. De Isten ezt mondta nekünk: “Igém bennetek van, betakartalak kezeimmel benneteket. A GYERMEKEIM VAGYTOK.” Itt az idő, hogy bekössük biztonsági öveinket, kinyissuk a Bibliát és beszélgessünk Atyánkkal igéjén keresztül. Megígérte, hogy nem esünk el: “mert ezt mondja Dávid róla; Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy ne inogjak” (ApCsel. 2:25)
Sürgetlek, hogy tedd magadévá Ézsaiás erőteljes szavait:
“Tekintsetek föl a magasba és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni. Miért mondod ezt Jákob, miért beszélsz így Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül Isten elé ügyem. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy az örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen.
Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:26-31)
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
