És mi a helyzet az Újszövetséggel. Vajon más mintát mutat be? Nézzük meg leghíresebb szereplőit: magát Jézust, és három vezető tanítványát, Pétert, Jánost, és Pált. Hogyan ért véget életük?
Jézus természetesen különleges: tökéletes, bűntelen Isten Fia. Sosem tapasztalt bukást. Mégis úgy végződött élete, hogy meztelenül függött a kereszten, gúnyolódó bűnösök előtt közszemlére téve. Ez volt az utolsó kép Jézusról, amit a világ látott róla. Későbbi feltámadása és az ezt követő dicsősége csupán az Isten által választott tanúknak lett nyilvánvaló. Ami a világot illeti, Isten sosem akart nekik bizonyítani.
Mi történt Péterrel, a tizenkét apostol vezetőjével? A hiteles hagyomány szerint Péter is kereszten végezte életét, saját kérésére fejjel lefelé megfeszítve, mert nem érezte méltónak magát arra, hogy ugyanolyan módon szenvedjen, ahogy Ura.
Nincs hiteles feljegyzés János halálát illetően. Ugyanakkor azt tudjuk, hogy időskorában száműzték a kopár, sziklás Pathmos szigetre, ahol a Jelenések könyvében leírt látomásokat kapta.
És Pállal mi történt? Saját feljegyzéséből tudjuk, hogyan élt ő és apostoltársai:
„Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is, Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük; Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.” (1Kor 4:11–13)
Végül, miután hatalommal és csodákkal teljes szolgálata utat nyitott a nemzetek számára az evangélium előtt, Pál láncok közt végezte, egy hideg római börtönben, elfelejtve jó néhány legközelebbi munkatársától is. Onnan már csak nyilvános lefejezése miatt hozták ki.
Ezek a feljegyzések Jézusról, Péterről, Jánosról és Pálról vajon azt jelentik, hogy minden elkötelezett keresztény szükségszerűen mártírként hal meg? Vagy azt, hogy az el nem kötelezett keresztények mindig gazdagok lesznek? Nem! De mindenképpen le kell szögezni egy különösen fontos dolgot: soha nem fogadhatjuk el magunkra nézve a világ sikerről alkotott mércéjét. Sose keressük a világ elfogadását. A népszerűség utáni vágy mindig veszélyes.
Jézus néhány erőteljes figyelmeztetést fogalmazott meg ezzel kapcsolatban. A farizeusoknak azt mondta: „...mert ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos.” Lk 16:15) A tanítványainak pedig ezt mondta: „Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.” (Lk 6:26)
Az igazi siker kulcsa
Gondolatban összehasonlítottam ennek az öt ószövetségi királynak az élete végét Jézusnak és tanítványainak életével. Mi a kulcsa – tettem fel a kérdést – a hosszantartó sikernek?
Az Úr két igehelyhez vezetett válaszul. Először Pál első korinthusiaknak írt levele 7:25-ben álló szavaihoz: „...tanácsot adok úgy, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelreméltó legyek.”
Úgy látom, hogy a hitelesség teljes mértékben Isten kegyelmétől függ. Nem hivatkozhatok semmi másra: sem akadémiai végzettségemre, sem szellemi ajándékaimra, sem a sok éves keresztény szolgálatomra. Egyetlen dolog van, ami hitelessé tehet: Isten kegyelme.
Életem központi céljává kell tennem, hogy lelkiismeretesen és folyamatosan Isten kegyelmétől függjek. Meg kell védenem magamat minden dologgal szemben, ami elhomályosítja vagy tompítja a függőségre való érzékenységemet. Gyakorlatilag meg kell őriznem magam a kevélység minden formájától, ami az önmagunktól függés lényege.
Másodszor Jézusnak a János evangéliuma 4:34-ben olvasható szavaihoz vezetett: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.” Jézus étele – élete és ereje forrása – annak céltudatos elhatározása volt, hogy helyesen tegye meg Isten akaratát egészen élete végéig. Ez az igazi siker, amire neked és nekem törekednünk kell.
Szolgátok a Mester szolgálatában,
Derek Prince
Fordította: Marton Katalin
