David Yonggi Cho - Legyél egészséges! 17.

Bocsáss meg másoknak

A megbocsátás olyan forrás, amelyből gyógyulás árad szellemünkre és testünkre egyaránt. Amikor Jézus azt mondta, „Megbocsátottak néked a te bűneid" (Lukács 5, 20), a gutaütött ember azonnal felállt és járt. Először meg kell vallani bűneinket, és bocsánatot kell kérnünk, ha meg akarunk gyógyulni Jézus ereje és tekintélye által.

Ha betegek vagyunk, először bocsánatot kell kapnunk bűneinkre, hogy betöltse értelmünket a békesség, amely a bűnbocsánat velejárója. Még a bűnbocsánat bizonyossága után is megpróbál vádolni az ördög azzal, hogy kiássa a múlt hibáit és mulasztásait. Amikor tehát, megváltjuk bűneinket, kérjük Jézust arra, hogy hozza emlékezetünkbe mindazt, amit tettünk - szavainkban, cselekedeteinkben, magatartásunkban, és gondolatunkban, akár kicsi, akár nagy dolog is legyen az. Ez jelentheti Isten megszomorításának bűnét, a szomszéd, a barátok, vagy a család megkárosítását, és bármi mást, amit a Szent Szellem emlékezetünkbe idéz. Meg kell kapnunk bűneink bocsánatát, aztán tartsuk meg szilárdan a meggyőződést, hogy a bűnbocsánat a miénk.

Az ördög ismételten kísérletezik azzal, hogy hamis bűntudattal terhelje meg szívünket. Ha hallgatunk a Sátán suttogására, és áldozatul esünk a hamis bűntudatnak, szívünkbe lopózik a félelem. Ez a félelem gyötrést hoz magával, és testünk megbetegszik. A Szent Szellem megadhatja nekünk a szilárd meggyőződést, hogy megkaptuk a bűnbocsánatot. Akkor azután képesek leszünk megbocsátani önmagunknak is, és szabaddá válni az ördög vádlásaitól. Ha pedig megkaptuk a bizonyosságot nem szabad ingadozni abban a hitben, hogy Isten megbocsátott nékünk. Ő gyönyörködik a megbocsátásban, amikor megtérünk hozzá. „No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úri ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. ” (Ézsaiás 1,18)

Vajon ingyen kaptuk a bűnbocsánatot? Szó se róla. Isten az igazság Istene, Ő volt az, aki meghatározta, hogy milyen árat kíván a bűnért. Jól példázza ezt a vízözön Noé idejében, és Sodoma és Gomorra elpusztítása. Hogyan tudja megbocsátani az igazságos Isten a bűneinket? Ő azért tudja megbocsátani a bűnt, mert megkívánta egy bűntelen Valakinek a halálát, aki bőven megfizetett a bűnért. Jézus ott függött a kereszten és teljesen megfizette minden bűnünk árát. Jézus drága vére erővel és hatalommal tisztítja el a bűnt, ez a megbocsátás egyetlen garanciája. Ezt a garanciát soha nem lehet kimeríteni. Tehát bűnbocsánatot nyerhetünk, ha megvalljuk bűneinket Jézusnak és hisszük, hogy vérének van elég ereje elmosni azokat.

A bűnbocsánat által megszabadulhatunk a hamis bűntudattól, és a betegségtől, amelyet a hamis bűntudat hoz magával. Az ördög ismételten megpróbálja elvetni a betegség csíráit mindazok szellemében, és testében, akik hamis bűntudattal élnek, és nem tekintik azt az árat, amit Jézus fizetett ki bűneikért. Ezek az emberek, ahhoz a valakihez hasonlítanak, akinek adtak egy drága ajándékot, de nem fogadta el, és nem vitte haza. Ha megvallottuk bűneinket, szabadok lehetünk a hamis bűntudattól, ha emlékezünk az árra, amit Jézus fizetett bűneinkért, és aztán bátran élünk abban a meggyőződésben, hogy bűneinkre bocsánatot kaptunk.

Viszont nekünk is meg kell bocsátani szomszédaink, és mások bűneit. Jézus azt mondta Péternek, hogy naponta akár hetvenszer hétszer is meg kell bocsátania. Jézus jó példát adott erre, amikor megbocsátott a házasságtörő nőnek. Végül megkoronázta a megbocsátás művét azzal, hogy megbocsátott azoknak, akik megfeszítették Őt, és annak a latornak is, akit vele együtt feszítettek meg.

Meg kell bocsátanunk felebarátainknak Jézus Krisztus nevében bármi áron. Az első dolgunk az, hogy engedelmeskedjünk Isten parancsolatának, aztán pedig, hogy jó kapcsolatot alakítsunk ki azokkal, akiknek megbocsátottunk. Imameghallgatásaink első feltételéül szabta Isten azt, hogy megbocsássuk mások bűneit (Máté 6,14-15).

Egyáltalán nem könnyű dolog megbocsátani mások bűneit, de mivel Isten megbocsátott nekünk és másoknak, ezért a mi kötelességünk és feladatunk is, hogy megbocsássunk másoknak. Nem számít, hogy milyen nehéz ez, ennek meg kell történnie gondolatainkban, szavainkban és cselekedeteinkben, különben Isten nem fog megbocsátani nekünk. Ehhez a dologhoz szükségünk van a Szent Szellem segítségére.

Nagyon sok ember élete azért jutott zsákutcába, mert nem tudnak megbocsátani másoknak. Feleségek rágódnak férjük hűtlenségén, a férjek pedig gyötrődnek feleségük ballépése miatt. Másokat gyermekeik engedetlensége nyomaszt, vagy a családi gondok sújtják a porba. Megbocsátásunk által azonban leromboljuk az ördög erősségét, és építjük Isten királyságát. A megbocsátás kemény dolog, mert az ördög minden erőfeszítése arra irányul, hogy megtartsuk emlékezetünkben a kínt, és így ne tudjunk egymásnak megbocsátani. A Szent Szellem a mi nagy segítségünk, és ez a segítség elegendő minden szükségre.

Corrie ten Boom asszony híres holland evangélista volt, akit jól ismertek világszerte. Ten Boom és testvére a második világháború során a nácik koncentrációs táborába kerültek, mert rejtegették a zsidókat. A koncentrációs táborban a brutális kegyetlenségek miatt ten Boom nőtestvére elveszítette az életét. A különböző kegyetlenségek ellenére ten Boom asszony megmenekült a haláltól. Amikor hazatért teológiai képzést kapott, és élete hátralevő részét az evangélium ügyének szentelte.

Időközben meghallotta a Szent Szellem hangját, aki azt mondta neki, hogy menjen Németországba, és prédikáljon a német népnek, akik éppen most tértek magukhoz a vereség és a múlt bűnei miatti sokkból, hiszen olyan sok embert elpusztítottak.

Engedelmeskedett az Úr parancsának, és vonakodva ugyan, de elment hirdetni az evangéliumot a németeknek. Amikor meghallották a megbocsátás evangéliumát nagyon örültek, és sokan átadták életüket Istennek. Emberek nagy számban gyógyultak meg a prédikáció alatt. Egyik este, Corrie ten Boom befejezte az igehirdetést, lejött a színpadról, emberek hosszú sora fogadta őt, hogy kezet rázzon vele. A tömegből odalépett hozzá egy ember, és kinyújtotta a kezét. Hirtelen úgy tűnt neki, hogy a szívverése is megállt. Ez az ember nem volt más, mint az a katona, aki a náci koncentrációs táborban mezítelenre vetkőztetve megkínozta. Ez a férfi nem ismerte fel Boom asszonyt, ezért ugyanúgy nyújtotta felé a kezét, mint más keresztények. De Boom asszony egyáltalán nem tudta megfogni ezt a kezet, mert fájdalmas emlékei újra felelevenedtek. Úgy érezte, mintha tíz év lett volna az a szemvillanásnyi idő, amíg a férfi kinyújtotta a kezét. A színpadon bátran kiáltotta Krisztus
bűnbocsánatát, de ennek a férfinak nem tudott megbocsátani, mert ez a katona kegyetlenül széttiporta fiatalságát, családját. Ezért ten Boom asszony így imádkozott: „Uram én egyáltalán nem tudok megbocsátani ennek a férfinek, segíts meg engem”. Ekkor meghallotta a Szent Szellem hangját.

„Te már tudod, hogy én régen megbocsátottam azoknak, akik megöltek engem. Ezért hát gyorsan rázzál vele kezet.”

Amikor ezt meghallotta, Boom asszony kinyújtotta elnehezült kezét, és kezet rázott a férfivel. Ebben a pillanatban az égből rászállt Krisztus szeretete, és ez Boom asszonyt teljesen körülvette. Sírni kezdett, és teljes szívéből meg tudott bocsátani ennek a katonának. Úgy érezte, hogy teste tíz évet fiatalodott, amikor Krisztus gyógyító szelleme belé áradt és munkálkodott a szívében. A megbocsátás az egyedüli dolog, amely meghozza a folyamatos gyógyulást.

Európában számtalan ember azért lett beteg, mert nem tudtak megbocsátani a német népnek. A németek voltak az ellenségek, az emberek nem tudtak felejteni, még álmukban is gyűlölték őket. Ha gyűlölünk valakit, az egy kérdés, de azt nem szabad elfelejtenünk, hogy először bennünket emészt meg ez a gyűlölet. Ha meg akarjuk tapasztalni Jézus Krisztus gyógyító erejét szellemünkben és testünkben, akkor először meg kell kapnunk a bűnbocsánatot, utána pedig a mások iránti folyamatos megbocsátásban kell élnünk. Ez Isten legfőbb terve. „Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békél­tetésnek Igéjét." ( 2Kor 5,18-19)