24 Az ezredes elrendelte, hogy vigyék a várba, és meghagyta, hogy korbáccsal vallassák ki: hadd tudja meg, miért kiáltoztak így ellene. 25 Amikor pedig szíjakkal lekötötték, ezt kérdezte Pál az ott álló századostól: „Szabad-e római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolnotok?” 26 Amikor ezt meghallotta a százados, az ezredeshez ment, és jelentést tett neki: „Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár.” 27 Erre az ezredes odament, és megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem: csakugyan római polgár vagy?” Mire ő így felelt: „Az vagyok.” 28 Az ezredes erre így szólt: „Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot.” Pál ezt mondta: „Én pedig már benne is születtem.” 29 Ekkor azonnal félreálltak mellőle azok, akik vallatni akarták. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár, akit megkötöztetett. - Apcsel. 22: 24-29.
Ugyanez igaz volt a keresztre feszítésre is. Igazából csak bizonyos bűntettet elkövető rabszolgákat büntettek keresztre feszítéssel. A keresztre feszítés korábbi módozataiban a lázadó rabszolgának a nyakára vízszintesen egy nehéz fagerendát helyeztek és a kezeit kinyújtva a gerendához kötözték. A rabszolgát arra kényszerítették, hogy a városon végig vonulva hirdesse, hogy milyen bűncselekményt követett el. Ennek az volt a célja, hogy fájdalmat és megaláztatást okozzon miközben más rabszolgának figyelmeztetésként szolgáljon. Az ilyen jellegű büntetésnek kulcseleme volt a rendkívül nyilvános megszégyenítés és megalázás. Mivel a korábbi gyakorlat célja a büntetés, a megszégyenítés és a lázadó rabszolgák megfélemlítése volt, ezért nem volt halálos kimenetelű. Természetesen sejthető volt végül, hogy ha egy kis fájdalom és megaláztatás jót tett, akkor talán mindegyikből egy kicsit több, még jobbat tenne. Így a keresztre feszítés gyakorlata még kegyetlenebb formát öntött. A végén a verést és a korbácsolást is hozzáadták a folyamathoz. Később ahogy a rabszolga vonulni kényszerült az utcán, általában egy forgalmas kereszteződésben a gerendát felállították. Gyakran a kereszt felfelé irányuló oszlopát (a kereszt szimplex) egy végleges helyre állították és sokszor használták ezután, mivel a fa rendkívül drága volt Izráelben abban az időben. Csak a később, valószínűleg a Kr. E. első században, változott meg a keresztre feszítés, hogy a kegyetlen büntetésből a legkegyetlenebb kivégzési formává váljon. Ahogy már eddig is észrevettük egy bűnöző kivégzésnek vannak sokkal hatásosabb módjai is. A bűnöző kivégzése azonban nem volt a keresztre feszítés egyetlen, vagy akár elsődleges célja. Arra tervezték, hogy, megrémítsék és megfélemlítsék a lakosságot, hogy azok engedelmes alávetettségben éljenek.
Mire Isten Fia, Jézus belépett az emberiség történetébe Róma az egész akkori ismert világ számára megszálló hatalom volt. A rómaiak addigra már rég megtanulták, hogy a híres Pax Romana fenntartásának a kulcsa a lázadás kíméletlen azonnali összezúzása, amint az bizonyítást nyert. A leigázott népek sokkolásának és megfélemlítésének ezt volt preferált módja. Nagyon kevés dolog volt, ami sokkolóbb lehetett, mint egy népnek a vezetőjét félholtra verve egy oszlopra feszítve látni. A látvány egyfajta groteszk reklámtáblája volt a római állam ellenállhatatlan erejének. Mivel a rómaiak egy bizonyos Názáretből való vándor próféta-prédikátort feszítettek keresztre, a huszadik században sok ellentmondás és spekuláció született, arról hogyan is végezték ki őt. Ennek az az oka, hogy a rómaiak nagyszerű kreativitást, rugalmasságot és leleményességet mutattak a kivégzések különböző módszereiben és eszközeiben. Háború vagy lázadás idején, amikor szükségessé vált, hogy néhány száz, vagy több ezer embert rövid idő alatt keresztre feszítsenek, a szükségszerűség volt az úr. Békeidőben a rómaiaknak viszont megvolt az a luxusa, hogy időt szánjanak arra minél módszeresebben és kifogástalanabb módon tudják kidolgozni a szenvedés minden egyes mogorva részletét. Ugyanaz a technikai virtus, amely a római utakon elárasztotta a világot... ugyanaz a műszaki géniusz, amely elképesztő viaduktokat és vízvezetékeket hozott létre, amelyek még ma is működnek... olyan feladatot is teljesített, hogy példát mutasson és megszüntesse a mindenható államra leselkedő fenyegetéseket. Így a keresztre feszítés bizonyos szabályok szerint történt és csak azokat alkalmazták, akik fizikailag, mentálisan és érzelmileg felkészültek voltak erre a részben demens szakmára. "Normális" körülmények között a keresztre feszítés csak meghatározott helyeken történt. Jeruzsálemben, a Júdeai római tartomány fővárosában, ez a hely a városfalon kívül és a kapu közelében volt - egy Golgota nevű helyen.
Fordította: Nagy Andrea
