'Az aggodalmaskodás kezdete a hit vége, a valódi hit kezdete pedig az aggodalmaskodás vége.'
George Müller
Ahányszor csak megbízunk valakiben vagy valamiben, aki, vagy ami hitelesnek bizonyul, az véget vet az aggodalmunknak. Ezért nagyon fontos megtanulnunk, hogy mi a bizalom, és hogyan bízzunk. Legfőképp azt akarjuk megtanulni, hogyan bízzunk Istenben.
Noah Webster 1828-as lexikonja a bizalmat így határozza meg: „Bizonyosság, mély megnyugvás valaki más becsületességében, igazmondásában, igazságosságában, barátságában vagy más szilárd alapelvében.” Aki az Úrban bízik, megmenekül (ld. Példabeszédek 29:25b).
A bizalom tesz képessé minket arra, hogy terhek, gondok vagy aggodalmak nélkül éljünk, mert bizonyosak vagyunk abban, hogy valaki más majd foglalkozik azokkal a dolgokkal helyettünk. Ahelyett, hogy úgy éreznénk, nehéz terhet cipelünk, élvezhetjük a csodás könnyedséget a lelkünkben. Ahhoz, hogy Istenbe vessük a bizalmunkat, és Rá vessük a terheinket, meg kell hozni a döntést, hogy ezt fogjuk tenni. A zsoltáríró Dávid rendszeresen beszélt arról, hogy Istenbe veti a bizalmát. A „vet”, „felvesz” vagy „felöltözik” szavak cselekvést kifejező igék, amelyeket több helyen is megtalálunk az Igében, amikor Isten arra ad útmutatást, mit kell tennünk – mint például öltözzétek fel a szeretetet, öltsétek fel az új embert, felsaruzva lábatokat a békesség evangéliumának készségével, vagy vessétek bizalmatokat az Úrba (ld. Kolosse 3:14, Efézus 4:24, Efézus 6:15. Példabeszédek 3:5).
A Biblia azt mondja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsoltárok 55:23). Tetszik a gondolat, hogy felszabadulok egy teher súlya alól. Gyakran nehéz szívvel és gondterhelt elmével élünk, de Isten ennél jobb életet szán nekünk, de ezt csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha Belé vetjük a bizalmunkat. Noah Webster azt mondta, hogy a bizalom az elme megnyugvása. Ezt Pál apostol is alátámasztotta, amikor azt mondta, hogy mi, akik hiszünk (bízunk) Istenben, bemegyünk az Ő nyugalmába (ld. Zsidó levél 4:3).
Arról ismerhetjük fel, hogy valóban bízunk-e Istenben, vagy csupán próbálkozunk bízni Benne, hogy a lelkünk megnyugodott-e Isten hűségében, vagy sem. Ha azt mondom, bízom Istenben, de továbbra is cipelem a terheim súlyát az aggódásommal és szorongásommal, akkor nem vetettem az Úrra a terheimet. Lehet, hogy szeretném. Lehet, hogy próbálom. De még nem tettem meg. Ennek a megértése segített megtanulnom, mit jelent a valódi Istenbe vetett bizalom. Nem csupán szavak kimondása, hanem a terhem átadása; egy döntésen alapuló cselekedet, amely megnyugvást hoz a lelkembe (elmémbe, akaratomba, érzelmeimbe). Képzeld csak el, hogy egy kövekkel teli hátizsákot viszel magaddal mindenhová! Viszed a munkába, a piacra, a gyülekezetbe; nagyon nehéz, de te csak cipeled tovább. Most képzeld el, hogy úgy döntesz: ledobod! Képzeld csak el, mennyivel jobban éreznéd magad, és mennyivel könnyebb lenne minden! Ez történik, amikor aggodalmaskodunk, és cipeljük a terheink súlyát, ahelyett, hogy rábíznánk Istenre. Továbbra is ellátjuk a feladatainkat, megtesszük, amit kell, de a teher súlya komoly feszültséget okoz bennünk, és nagyon megnehezíti az életünket. Akár ma is eldöntheted, hogy az Istenbe vetett bizalommal ledobod a terhedet, és ha ezt választod, boldog leszel.
Sok emberrel találkozom, akik habozás nélkül közlik: ők bíznak abban, hogy Isten meg fogja oldani a problémáikat, ugyanakkor azt is kimondják, hogy félnek, aggódnak, és kétségbeesetten próbálják kiokoskodni, hogy mit tegyenek. Ebből azt szűröm le, hogy az illető tudja, hogy bíznia kellene Istenben, és akar is bízni Benne, de még nem teszi. Azt mondja, bízik Istenben, mégis sok dolog gondja terheli le. Megtanultam, hogy az Istennel való kapcsolatunk úgy működik a legegészségesebben, ha őszinték vagyunk Vele. Ő már tudja az igazságot, nekünk viszont segít szembenézni vele. Sok évet elpazaroltam azzal, hogy azt állítottam: bízom Istenben, miközben aggodalmaskodtam és nyomorultul éreztem magam; és komoly segítséget jelentett a felismerés, hogy a valódi bizalom jó gyümölcsöket terem. Például békességet – egy minden értelmet meghaladó békét!
Ha valaki még nem jutott el arra a pontra, hogy teljesen megbízzon Istenben, akkor az a legjobb, ha ezt őszintén bevallja Neki. A Márk 9. részében egy nagyon jó történet van egy férfiről, aki a fia gyógyulását kereste. Azt mondta Jézusnak, hogy hisz, de segítségre van szüksége a hitetlenségében (ld. Márk 9:24). Mindig tetszett az őszintesége, és a jó hír az, hogy megkapta a csodáját. Néha mindannyiunk hitébe keveredik egy kis kétség. Remélhetőleg állandóan növekszünk az Istenbe vetett bizalomban, és egyre jobban megtanulunk bízni, de a növekedéshez idő kell, és nincs okod kárhoztatni magad, ha az Istenbe vetett bizalmad még nem tökéletes.
Már több mint negyven éve tanítom Isten Igéjét, mégis nagyon sokat tanultam az Istenbe vetett bizalomról az elmúlt egy évben. És tényleg úgy gondolom, hogy még ennél is többet fogok tanulni, ahogy ennek a könyvnek az írásához kutatom, és tanulmányozom ezt a témát.
A bizalom tesz képessé minket arra, hogy terhek, gondok vagy aggodalmak nélkül éljünk, mert bizonyosak vagyunk abban, hogy valaki más majd foglalkozik azokkal a dolgokkal helyettünk. Ahelyett, hogy úgy éreznénk, nehéz terhet cipelünk, élvezhetjük a csodás könnyedséget a lelkünkben. Ahhoz, hogy Istenbe vessük a bizalmunkat, és Rá vessük a terheinket, meg kell hozni a döntést, hogy ezt fogjuk tenni. A zsoltáríró Dávid rendszeresen beszélt arról, hogy Istenbe veti a bizalmát. A „vet”, „felvesz” vagy „felöltözik” szavak cselekvést kifejező igék, amelyeket több helyen is megtalálunk az Igében, amikor Isten arra ad útmutatást, mit kell tennünk – mint például öltözzétek fel a szeretetet, öltsétek fel az új embert, felsaruzva lábatokat a békesség evangéliumának készségével, vagy vessétek bizalmatokat az Úrba (ld. Kolosse 3:14, Efézus 4:24, Efézus 6:15. Példabeszédek 3:5).
A Biblia azt mondja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsoltárok 55:23). Tetszik a gondolat, hogy felszabadulok egy teher súlya alól. Gyakran nehéz szívvel és gondterhelt elmével élünk, de Isten ennél jobb életet szán nekünk, de ezt csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha Belé vetjük a bizalmunkat. Noah Webster azt mondta, hogy a bizalom az elme megnyugvása. Ezt Pál apostol is alátámasztotta, amikor azt mondta, hogy mi, akik hiszünk (bízunk) Istenben, bemegyünk az Ő nyugalmába (ld. Zsidó levél 4:3).
Arról ismerhetjük fel, hogy valóban bízunk-e Istenben, vagy csupán próbálkozunk bízni Benne, hogy a lelkünk megnyugodott-e Isten hűségében, vagy sem. Ha azt mondom, bízom Istenben, de továbbra is cipelem a terheim súlyát az aggódásommal és szorongásommal, akkor nem vetettem az Úrra a terheimet. Lehet, hogy szeretném. Lehet, hogy próbálom. De még nem tettem meg. Ennek a megértése segített megtanulnom, mit jelent a valódi Istenbe vetett bizalom. Nem csupán szavak kimondása, hanem a terhem átadása; egy döntésen alapuló cselekedet, amely megnyugvást hoz a lelkembe (elmémbe, akaratomba, érzelmeimbe). Képzeld csak el, hogy egy kövekkel teli hátizsákot viszel magaddal mindenhová! Viszed a munkába, a piacra, a gyülekezetbe; nagyon nehéz, de te csak cipeled tovább. Most képzeld el, hogy úgy döntesz: ledobod! Képzeld csak el, mennyivel jobban éreznéd magad, és mennyivel könnyebb lenne minden! Ez történik, amikor aggodalmaskodunk, és cipeljük a terheink súlyát, ahelyett, hogy rábíznánk Istenre. Továbbra is ellátjuk a feladatainkat, megtesszük, amit kell, de a teher súlya komoly feszültséget okoz bennünk, és nagyon megnehezíti az életünket. Akár ma is eldöntheted, hogy az Istenbe vetett bizalommal ledobod a terhedet, és ha ezt választod, boldog leszel.
Sok emberrel találkozom, akik habozás nélkül közlik: ők bíznak abban, hogy Isten meg fogja oldani a problémáikat, ugyanakkor azt is kimondják, hogy félnek, aggódnak, és kétségbeesetten próbálják kiokoskodni, hogy mit tegyenek. Ebből azt szűröm le, hogy az illető tudja, hogy bíznia kellene Istenben, és akar is bízni Benne, de még nem teszi. Azt mondja, bízik Istenben, mégis sok dolog gondja terheli le. Megtanultam, hogy az Istennel való kapcsolatunk úgy működik a legegészségesebben, ha őszinték vagyunk Vele. Ő már tudja az igazságot, nekünk viszont segít szembenézni vele. Sok évet elpazaroltam azzal, hogy azt állítottam: bízom Istenben, miközben aggodalmaskodtam és nyomorultul éreztem magam; és komoly segítséget jelentett a felismerés, hogy a valódi bizalom jó gyümölcsöket terem. Például békességet – egy minden értelmet meghaladó békét!
Ha valaki még nem jutott el arra a pontra, hogy teljesen megbízzon Istenben, akkor az a legjobb, ha ezt őszintén bevallja Neki. A Márk 9. részében egy nagyon jó történet van egy férfiről, aki a fia gyógyulását kereste. Azt mondta Jézusnak, hogy hisz, de segítségre van szüksége a hitetlenségében (ld. Márk 9:24). Mindig tetszett az őszintesége, és a jó hír az, hogy megkapta a csodáját. Néha mindannyiunk hitébe keveredik egy kis kétség. Remélhetőleg állandóan növekszünk az Istenbe vetett bizalomban, és egyre jobban megtanulunk bízni, de a növekedéshez idő kell, és nincs okod kárhoztatni magad, ha az Istenbe vetett bizalmad még nem tökéletes.
Már több mint negyven éve tanítom Isten Igéjét, mégis nagyon sokat tanultam az Istenbe vetett bizalomról az elmúlt egy évben. És tényleg úgy gondolom, hogy még ennél is többet fogok tanulni, ahogy ennek a könyvnek az írásához kutatom, és tanulmányozom ezt a témát.
