Újszövetségi gyülekezetek: Efézus 1.

Acts 18,19-21.24-28; 19,1-40; 20,1:15-38, 21,19; 1Kor 15,32; 16,8-9; Eph 1-6; 1Tim 1,3; 2Tim 1,15.18; 4,12; Rev 2,1-7.

Eph az Ázsia nevű római provincia fővárosa volt (ez a jelenlegi Törökország nyugati része). A körzet fő kereskedelmi központja volt, híres volt nagy Diana templomáról, amely nagy tömegeket vonzott az istennőnek rendezett évenkénti ünnepen. A templomot száz erős oszlop támasztotta alá, és úgy tartották számon, mint a világ hét csodájának egyikét, de romjai ma már csak egy mocsárban fekszenek.
Az evangélium magvait Efézusban valószínűleg azok a zsidók vetették el, akik hallották az örömüzenetet Jeruzsálemben pünkösdkor és utána, és akik visszatértek ázsiai otthonukba, bizonyára hitetlenként is, Acts 2,9; 6,9. Pál második missziós útjának kezdetén nem engedte meg a Szent Szellem, hogy az "Igét Ázsiában hirdessék", 16,6. Csak ennek az útnak a vége felé tudott Pál Korintusból Efézusba utazni barátaival, Akvilával és Priszcillával, 18,18-21. A zsidók a zsinagógában próbálták őt marasztalni, de dolga volt Jeruzsálemben, így megígérte, hogy visszatér, "ha Isten akarja", 21. v„ jelezve az isteni akaratnak való apostoli alárendeltséget.

Pál távollétében Akvila és Priscilla, minthogy nem voltak "nyilvános evangélisták", nem sokat tehettek; otthonukban azonban Apollós előtt "nyilvánvalóbban kifejtették az Isten útját" 26. v., aki azután Korintusba távozott. Mikor Pál visszatért Efézusba, nyilvános bizonyságtételbe kezdett; tizenkét tanítvány, aki János bemerítkezése szerint volt bemerítve (talán Apollós követői voltak, mielőtt tanítását helyesbítette volna), bemerítkezett az Úr Jézus nevébe, 19,1-7. A következő két esztendő alatt Pál Istentől kapott ajándékaival összhangban szellemi evangélizáló módszereket alkalmazott; "mindazok, akik lakoztak Ázsiában... hallgatták az Úr Jézusnak Igéjét", 8-12. v. Ezután gonosz zsidó ellenfeleik ítélet alá kerültek, mert az Úr Jézus nevét használták fel saját céljaikra, 13-17. v. Folytatódott a helyi gyülekezet felépítése, kezdettől fogva ragaszkodva a szent gyakorlathoz, 18-20. v. Mikor ez a munka befejezéshez közeledett, Pál azt tervezte, hogy Korintusba utazik Macedónián keresztül, 21-22 v. Végül konfliktus támadt Diana istennő rajongóival, akiknek befolyása megcsappant az evangélium terjedése miatt, 23-40. v.

Az apostol számára nem volt könnyű időszak az Efézusban töltött idő. A zsidók összeesküvéseket szőttek ellene, 20,19. Küzdött Efézusban a "fenevadakkal" és ez számára haszon volt, mivel a feltámadás jelentette volna a győzelmet, ha le kellett volna tennie az életét, 1Kor 15,32. Ezt írta: "az ellenség is sok" 16,9. Sok szorongattatás között, "sok könnyhullatással" írt a korintusiaknak Efézusból, 2Cor 2,4. Fizikai és idegi nyomorúságot szenvedett, 2Cor 1,8, "mely Ázsiában esett" rajta, és abból való megszabadulása tette képessé később, hogy vigasztalja a korintusiakat, akik ugyancsak szenvedtek a bűnbánat miatti megszomorodás következtében, 1,8-11.

A Macedóniában és Akhájában tett látogatásokról visszatértében elhaladt Eph mellett, hogy minden késedelmet elkerüljön, Acts 20,16. Mégis akart valamilyen végső eligazítást tartani az efézusi véneknek, akiken a szellemi felelősség nyugszik. így Milétusba hívta őket, amely mintegy 25 mérföldre (-40 km) délre van Efézustól. Felidézte számukra a múltat, 18- 21. v. Bizonyságtételét magatartása alátámasztotta, 18. v„ alátámasztotta szolgálatának módja is, mind belsőképpen szellemben, mind külsőképpen könnyekkel; bizonyságtételét házról házra végezte, 20. v.; bizonyságtételének tárgya a megtéréssel és hittel volt kapcsolatos a zsidók és pogányok számára, 21. v. Ezután Pál a jelenről beszélt, 22-27. v. Életének mozgató ereje az volt, hogy az Urat szolgálja egészen a bilincsekig 22-25 v.; szolgálata teljesen nyílt volt, semmit vissza nem tartva Isten bölcsességéből, 26- 27 v. Végül a jövőről beszélt. A véneknek vigyázniuk kell magukra, és azután a nyájra, táplálniuk kell Isten gyülekezetét 28. v. Támadhatnak hamis tanítók, kívülről jövő "farkasok", és "ti magatok_közül is támadnak férfiak", tudniillik a vének közül, 29-30. v. Három éven keresztül intette őket ezekben a dolgokban 31. v.; lásd Deu 31,29. Végül Pál a véneket "az ő kegyelmessége Igéjének" ajánlotta, 32. v. és rámutatott arra, hogy az igazi szolgálat ad, de nem keresi azt, hogy kapjon, 33-35. v.

Több évvel később Pál, mint aki már fogoly volt Rómában, megírta az Efézusi levelet, a négy börtönből írt levél egyikét. Többen arra következtetnek, hogy ez körlevél volt, amelyet Efézus körül több gyülekezetnek küldtek. Rómából Tikhikus vitte Efézusba, Eph 6,21.