2012. augusztus 22., szerda

Simon Wiesenthal - Fiatalokhoz 6.


Egyszer azt mondtam egy televíziós vitában: „Hitlernek nemcsak az a bűne, hogy milliószámra gyilkolta a zsidókat és különböző ellenfeleit. Emellett németek és osztrákok millióit tette tönkre erkölcsileg – méghozzá több nemzedékre szólóan. Az áldozatok sorsa szörnyű; de még szörnyűbb a tettesek közé tartozni.”
  Ausztriában és Németországban egymás mellett élnek a tettesek gyermekei az áldozatok gyermekeivel, és nincs más választásuk, mint az együttélés. De miképpen alakítható ez az együttélés úgy, hogy soha többé ne nőjenek fel talaján tettesek és áldozatok újabb nemzedékei? Azt hiszem, az egyetlen módszer az, ha szüntelenül szembenézünk a múlttal, és okulunk belőle. Semmi értelme lekicsinyelni a bűnt, csak hogy az utódok könnyebben viseljék el apáik és nagyapáik, anyáik és nagyanyáik csődjét. A bűnt a maga teljességében kell felmutatni – csak akkor válik a maga teljességében érthetővé.

*
  Attól tartok, a fiatalok – különösen az Egyesült Államokban – azt hihetik, hogy a Harmadik Birodalom már soha többé nem ismétlődhet meg, és legkevésbé az ő hazájukban. Ez azonban tévedés. A gyűlölet mindenütt felkelthető, az idealizmus mindenütt szadizmussá torzulhat. És ha a gyűlölet és a szadizmus összekapcsolódik a modern technológiával, ismét bárhol elszabadulhat a pokol. Az iraki kurd városokra ledobott mérgesgázbombákat, amelyektől néhány órán belül elpusztult a polgári lakosság, itt és most gyártották. Ha nem őrködünk éberen, a XX, század történetét egyszer majd így foglalják össze: az emberbőrbe bújt vadállat géppuskához jutott, és most először sikerült kiirtania mindent, ami él és mozog.
*
 A gyűlölet és a technológia összekapcsolódása a legnagyobb veszély, amely az emberiségre leselkedik. És itt nemcsak a nagyszabású technológia gyümölcseire, például az atombombára gondolok, hanem a mindennapi élet kisebb technológiai folyamataira is. Ismerek embereket, akik órák hosszat bámulják a televíziót, mert elfelejtették, hogyan kell érintkezni más emberekkel. Nemsokára fölösleges lesz idegen nyelveket tanulni; csak bele kell mondanunk saját anyanyelvünkön a szöveget egy zsebszámítógépbe, és az máris köpi az idegen nyelvű fordítást. Így aztán az emberi kapcsolatteremtés eszközévé a számítógép válik. Időnként az a félelmetes látomásom támad, hogy valamikor majd a számítógépek emberek nélkül is elbeszélgetnek egymással.