2012. augusztus 15., szerda

Scofield: Ésaiás könyve 33-36. fejezet

(33,17) Amikor az Istentől választott Király fog uralkodni, örökre vége lesz majd az erőszaknak és inváziónak (17-20. v. vö. 28,11).

(33,22) Minden kormányzói hatáskör – a bírói, törvényadói és végrehajtó hatalom – a Messiás-Királyban összpontosul. A zsidók újévi liturgiájában azok az imádságok foglalják el az első helyet, melyek ezt az alapvető gondolatot emelik ki, s amelynek az imádságok egész sorozatát szentelték. Az imádságok egy-egy csoportja után megfújják a kürtöt (sófárt).

(34,11) A „pusztaság", „semmiség" szavak a héber „tohu vabohu" fordítása, amit a mi Bibliánk „kietlen és puszta" szavakkal ad vissza 1Móz 1,2-ben.

(36,1) Ez a vers úgy látszik egyszerűen bevezeti mindkét asszír betörést, és arra az első betörésre utal, amelyet a 2Kir 18,13-26 ír le (lásd 2Kir 18,7 jegyzetét), mikor Szanhérib valószínűleg apját, Szargont kísérte mint tábornok, esetleg mint kormányzó. Ebben az időben Ezékiás hadisarcot fizetett. A 2. verstől kezdve Ézsaiás leírja, hogy mi történt a második betörés idején (36,2-37,38; vö. 2Kir 18,17-19,36; 2Krón 32,1-4; 36,5-23), miután Ezékiás visszafordult Istenhez (36,5.21).

(36,2) Rabsaké nem személynév, hanem fővezéri tisztség volt az asszír hadseregben. (Ézs 38,1) Ezékiás betegsége (38-39) megelőzte a 36-37. fejezetben leírt eseményeket.