Az történik, amit kimondasz! Ők is pontosan azt kapták, amit mondtak. Hitték, hogy a földet nem veszik be; és úgy is lett. Amikor kételkedsz, akkor is hiszel valamiben! Mindig azt kapod vagy az jelenik meg az életedben, amit hiszel és amit mondasz. Ha nem hiszed, amit kimondasz, akkor semmi közöd a saját beszédedhez. De ha elég kitartóan ismételsz valamit, akkor a szavak nyomot hagynak a szíveden. Ha pedig beépülnek a szellemedbe, akkor kontrollálni fogják az életedet. A tíz kém és Izrael egész többsége pontosan azt kapta, amit kimondott, vagyis nem mentek be az ígéret földjére. A pusztában vándoroltak, és meghaltak. Amit kimondták, az következett be.
De Káleb - egyik a tíz közül - máshogy beszélt: „Menjünk oda mégegyszer, és vegyük be azt a földet, mert győzni fogunk!” Józsué így szól a 4 Mózes 14,9-ben: „Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek a népétől; mert ők nekünk csak olyanok mint a kenyér; eltávozott tőlünk az ő oltalmuk, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlük.” Káleb és Józsué tudták, hogy az óriások ugyan ott vannak és az emberek sáskák a szemeikben, de hitték, hogy Isten képes még az óriásokat is a kezükbe adni. Kimondták, hogy képesek azt a földet elfoglalni, a többiek pedig kimondták, hogy nem.
Sokan kérdezik, vajon miért nem gyógyulnak meg? Válaszom: azért, mert kijelentették, hogy nem tudnak meggyógyulni. Szavaik akadályozták meg őket a gyógyulásban. Beszédük szerint csoportosíthatod az embereket. A legtöbb időt arra fordítom, hogy megpróbálok tőlük megvallást nyerni, mielőtt imádkozom értük. Megkérdezem őket, mi a véleményük: meggyógyulnak-e, amikor rájuk teszem a kezem és imádkozom. Néha azt válaszolják, remélik, hogy igen. De ilyenkor kénytelen vagyok azt mondani: nem, mert ez nem hit; ez reménység! Akik gyorsak a megvallásban és teli vannak hittel, majdnem azonnal megkapják a gyógyulást. Néhányan kis habozással teszik a megvallást, és ez a habozás az, ami végül vereségbe viszi őket. Ezek azok a kis rókák, akik pusztítják a szőlőskertet.
Nem nagy dolog, nem óriási akadály tartja távol Isten gyermekeit a gyógyulástól! Nem a Kánaán földjének óriásai tartották vissza Izraelt a győzelemtől! Bennünket sem az óriások győznek le! Ha ők tennék, legyőzték volna Józsuét és Kálebet is. Az emberek vitték saját magukat vereségbe; saját gondolkodásuk, saját hitetlenségük, saját beszédük győzte le őket.
Téged sem az óriások vagy az élet viharai győznek le; még csak nem is az ördög! Ha vert helyzetben vagy, te magad okoztad a vereségedet. Igen, a rossz gondolkodással és a rossz hittel! A helytelen beszéd győzött le, az vitt vereségbe.
Káleb és Józsué megvallottak, hogy képesek legyőzni az óriásokat. Amit kimondasz - megtörténik! A vérfolyásos asszony pontosan azt kapta, amit kimondott. Az izraeliták, akik, elfogadták a többség híradását, pontosan azt kapták, amit kimondták. Csak Káleb és Józsué mentek be az ígéret földjére. Józsué lett a vezető, Káleb pedig így szólt hozzá: „Add nekem a Hóreb hegyét!” Szeretem ezt a jó öreg Kálebet! Szeretem a hit emberét! Ennek a Káleb-nek külön helye van a szívemben. Odaállt Józsué elé, és azt mondta: „Add nekem ezt a Hórebet!” Józsué valószínűleg visszanézett a múltba és rájött, hogy helyes beszédük szerzett győzelmet nekik. Szerette volna elhelyezni öreg barátját, ezért megkérdezte tőle, vajon képes-e elfoglalni a hegyet? Azt akarta, hogy Káleb megvallást tegyen. Közölte vele azt is, hogy óriások élnek arrafelé. Káleb erre azt felelte, hogy egészen biztosan képes elfoglalni. Dicsőség Istennek! Áldjuk az Urat, meg is tette!
