2012. augusztus 28., kedd

Simon Wiesenthal - Fiatalokhoz 7.


Sok fiatal a kultúra és a civilizáció fejlődésébe veti bizalmát. Úgy vélik, hogy az emberben lévő állat soha többé nem szabadulhat ki, és a középkor legföljebb Irakban vagy Iránban térhet vissza. Azt hiszik, Khomeini ajatollah a múlt már-már nevetséges csökevénye. Húszesztendős diákként magam is vicceket faragtam Hitlerről, és gúnyrajzokban figuráztam ki a feltörekvő nácikat. Én is azt hittem, hogy a kultúra és a civilizáció törvényszerűen legyőzi a középkort.
  Valójában kultúra és civilizáció csak leheletvékony máz; alatta továbbra is ugrásra készen vár a mindannyiunkban lakozó vadállat. Való igaz, hogy a mi agyunkból pattant elő tömeg és energia összefüggésének elmélete: ez azonban korántsem oltalmaz meg attól, hogy a elmélet segítségével atomháborút ne robbantsunk ki, amelyben aztán mindnyájan elpusztulunk. Az ész nemcsak bölcsebbé teszi az embert, hanem sajnos veszélyesebbé is.
*
 Az erőszak olyan, mint a gyom – még a legnagyobb szárazságban sem pusztul ki. Még ha az idő és a hely soha nem látott kedvező feltételeket teremt is a boldog emberi együttéléshez – mindig akadnak kis terrorista csoportok, amelyek megbénítják a légi közlekedést, az államigazgatást vagy a politikát. Az erőszak túléli az özönvizet is; hiába gyilkoltak le milliókat a Harmadik Birodalomban, a gyilkos emberi ösztönök nem csillapultak. Ezért kell, mihelyt megpillantjuk, gyökerestül kitépni az erőszak legkisebb hajtását is, mert a gyom burjánzik, és akár néhány napon belül is ellephet mindent.