Spurgeon - 46. Zsoltár 3.

6. vers: „Isten van benne” 
Ezért van közel az Ő biztos segítsége! Ha ostrommal veszik körül, ezzel Istent is ostromolják, és Ő majd ráront az ellenségeire. Közel van az Úr az övéihez szorongattatásuk idején, hiszen köztük lakozik! Vigyáznunk kell, hogy meg ne szomorítsuk Őt; ugyanolyan tisztelettel kell viseltetnünk Őiránta, mint amilyennel egykor Mózes viseltetett, aki - felfedezve, hogy a Hóreb hegy pusztaságának homokját megszentelte - levette saruit, mikor az Úr szólt hozzá az égő csipkebokorból.

„Nem inog meg.” Hogy is inoghatna meg? Hiszen akkor az ellenségek az Urat is megingathatnák. Márpedig Isten jelenléte hiábavalóvá tesz minden olyan kísérletet, amely a „város” elfoglalására és lerombolására irányul. Ha az Úr van a hajóban, az nem szenvedhet hajótörést. „Megsegíti Isten.” A falakon belül gondoskodik a bőséges ellátásról, a falakon kívül pedig megsemmisíti az ellenségeit, ahogyan a pusztítás angyala megsemmisítette egykor Sénahérib seregét.

„Reggelre kelve.” Mikor az első napsugarak hirdetik az új nap kezdetét, Isten máris kinyújtotta jobbját népe védelmében. Az Úr mindig idejében érkezik! Mi sokszor lusták vagyunk vele találkozni, Ő azonban nem késlekedik, hogy minket megsegítsen. A türelmetlen ember panaszkodik, hogy késik az isteni segítség, valójában azonban Isten soha nem késik el. Isten látszólagos késlekedésének forrása azonban mindig az Ő bölcsessége. Lehet, hogy mi úgy látjuk, hogy a gonosz kötelei körülveszik és pusztulással fenyegetik Isten Gyülekezetét, pedig tudnunk kell, hogy a gonoszok hamarosan eltűnnek, mint a víz hulláma, és az ellenség lármája velük együtt a sírba száll. Az éjszaka legsötétebb órája mindig a hajnal előtti óra, és éppen ekkor jelenik meg az Úr, mint Gyülekezetének hatalmas szövetségese.

7. vers: „Népek háborognak” 
A népek fellázadtak, és úgy gyülekeztek az Úr városa ellen, ahogy a farkasok körülveszik zsákmányukat. Üvöltöttek és tomboltak, mint a háborgó tenger.
„Országok inognak.” Általános zűrzavar lett úrrá a társadalomban. Vad hordák pusztították saját országukat, kivéreztették a lakosságot, hogy a háborút folytatni tudják. De más területeket is pusztasággá tettek, ahogy rombolva vonultak Jeruzsálem ellen. Koronák hullottak le királyi fejekről, trónusok meginogtak, mint fák a szélviharban, hatalmas birodalmak úgy dőltek le, mint gyökerüktől megfosztott fák, minden felborult. Rémület fogta el mindazokat, akik nem ismerték az Urat.

„Ha az Úr mennydörög, megretten a föld.” Egyetlen szavával úrrá lesz Isten a vihar felett. Hallatta szavát, és az erős szívűek megsemmisültek, büszke hadseregek elpusztultak, hódító hatalmak elgyöngültek.
A zűrzavar először még nagyobbnak látszott, amikor az isteni hatalom a színre lépett. A föld viaszként megolvadt. Az emberek létalapja szétfolyt, mint a bakok kövérje az oltáron. De ezt nyomon követte a béke, az emberek dühe elmúlt. A bűnbánó szívek meglágyultak, és az engesztelhetetlenek megnyugodtak. Isten egyetlen szava hatalmas! És hatalmas a testté lett Ige! Jó lenne, ha megszólalna a mindent felülmúló dicsőséges szó, ha minden szív megolvadna az Úr Jézus iránti szeretetben, és mindörökre megszűnne minden üldöztetés, háború és lázadás!

8. vers: „A Seregek Ura velünk van!” 
Sion biztonságának és ellenségei megsemmisülésének ez az egyetlen alapja. Az Úr uralkodik az angyalok, csillagok, elemek és minden mennyei sereg fölött. Az egeknek egei is az Ő uralma alatt állnak. Az emberek seregei is azért vannak, hogy neki szolgáljanak, még ha nem is tudják ezt. A szárazföldi seregeknek ez a generálisa, és a hajóhadaknak ez az admirálisa a mi oldalunkon áll. Ő a mi magasztos szövetségesünk, és jaj azoknak, akik ellene harcolnak. Eltűnnek, mint ahogy a port elfújja a szél, amikor Ő kiadja a parancsot.

„Jákób Istene a mi várunk.” Immánuel a Seregeknek Ura és Jákób Istene a mi bevehetetlen erősségünk. Amikor elénekelték ezt a boldogító igeverset, utána jó, ha az énekesek szünetet tartanak, és a zenészek újra hangolják hangszereiket. Ezért áll ennek a sornak a végén a komoly, nyugodt és békességes szó: Szela.