Kenneth Hagin - Bibliai hit - Megkaphatod, amit kimondasz 6.

Szélesebb körű szolgálatom első évében az ördög megpróbált minden anyagi forrást lezárni. De az év végére mégis 1200 dollárral több készpénzem volt, mint az előző gyülekezetemben, annak ellenére, hogy ott lelkészlakás állt a rendelkezésünkre, és minden számlánkat kifizették. Ezen a másfajta szolgálati területen fizetnem kellett azért, hogy a családom valahol lakjék, és a saját uta­zásaimat is én álltam. Az év végén el kellett adnom a régi autóm, hogy min­dent elrendezhessek.

Azt mondtam:

-    Uram, itt valami nem stimmel! Én a te akaratodban járok, és azt teszem, amit mondtál. De ha a kételynek csak az árnyéka is felmerül, hogy ez nem a te akaratod, azonnal visszamegyek a pásztorsághoz. Azt mondtad a te Igédben, ha hajlandó vagyok engedelmeskedni, akkor a föld gyümölcsét eszem. Tudom, hogy azt akarod, hogy a föld gyümölcsét együk, és a legjobb autót vezessük, nekem most mégis el kell adnom az autómat.

Az Úr így válaszolt:

-    Engedelmes voltál, de nem volt benned elég hajlandóság. Nem tartott soká­ig, hogy ezt megértsem. Egy pillanat alatt fölgerjesztettem magamban a hajlan­dóságot.

Ez azt jelentette ugyanis, hogy nem gyakorlom, amit prédikálok. Fájdalmas ütés volt, mert azt állította, hogy prédikálom ugyan a hitet, de nem gyakorlom azt. Hiszen a hit elvei ugyanazok anyagi területen is, mint a gyógyulás terüle­tén. Hazamentem és kijelentettem a feleségemnek, hogy veszek egy autót. Azt felelte, hogy ez igazán butaság, hisz még a költségvetésünkből sem tudunk ki­jönni. De ha te úgy cselekszel, hogy Isten Igéjének az alapja van a lábaid alatt, akkor az ördögöt minden kézitusában meghátrálásra kényszeríted. Az új autó nem volt épp a legújabb, egy 49-es Olds Mobil.

Kifizettem, majd kimondtam, hogy ezek után valóban veszek egy újat. Min­den pásztornak elújságoltam, ahol csak prédikáltam, és amikor Fort Worth-be mentem, nekiláttam, hogy valóban megvegyem. (Igazság szerint nem volt elég pénzem.) Miután a régi Olds Mobilom nagyon jó szolgálatot tett, úgy gondol­tam, egy újabb típusú Olds Mobil ismét nagyszerű lesz. A helyi pásztor ismert valakit, akinek éppen ilyen volt, és aki mindig jó szerződést kötött prédikáto­rokkal, tehát elmentünk ehhez az emberhez.

Ahogy odaértünk, megláttam az udvaron az autót: egy 1953-as, 98-as Olds Mobilt, épp amilyet akartam, még a színe is olyan volt, mint elképzeltem. A tulajdonos az irodában hűsölt, lábát az asztalon pihentette, közben szivarozott. A pásztor úgy mondta a nevem, hogy Hagin „testvér”; majd, hogy érdekel a kinti autó. A tulaj erre levette a lábát az asztalról, és azt felelte, hogy az enyém lehet, bármilyen feltétellel is szeretném, mivel prédikátor vagyok. 1200 dollárt - fűzte hozzá - gond nélkül töröl a hivatalos árból. Megkérdezte, mit vezetek; mondtam, hogy egy 1949-es Olds Mobilt, amiben már 93000 mérföld van, a sebességváltóból csepeg az olaj, a gumik laposak és más alkatrészei is kopot­tak. Azt felelte, hogy nem gond, annyit számít az autómért, mintha jó állapot­ban lenne. Igaz, hogy elég sokat kell ráköltenie, hogy rendbehozza, de ebből kivételesen nem akar hasznot húzni. Hisz abban, hogy minden prédikátornak új autója kell, hogy legyen. Bár ő bűnös - mesélte tovább -, mégis hisz Isten­ben, Isten munkájában, a prédikátorokban és az Egyházban is. (Sok hívőt meg­szégyenített, és azt is, amiben hisznek!)

Amikor megtudta, hogy milyen részletekben szeretnék fizetni, ott helyben, anélkül, hogy kiszállt volna a székéből, vagy megnézte volna az autómat, elké­szítette a szerződést, nekem csak annyit mondott: „Itt írja alá kérem!”

Az új autóval mentem haza. Megkaphatod, amit kimondasz! Tudom, hogy ez így van, megtanultam a betegágyon, 1934-ben. Valaki így érvelhetne: „Persze, mert szolgálatban voltál, szükséged volt az autóra, ezért meg is kaptad.” De hadd mondjam el, hogy te is megkaphatod a kis dolgokat éppúgy, mint a na­gyokat.