Hiába minden, az emberek
végül mindig arra lyukadnak ki, hogy az élet megy tovább. Valószínűleg nem is
lehet állandóan együtt élni ötvenmillió halott, köztük hatmillió meggyilkolt
zsidó emlékével; ebbe csak belebolondulhat az ember. És mégis, néha úgy érzem,
legalább ilyen őrült dolog úgy tenni, mintha ezek a hullahegyek soha nem
léteztek volna.
*
Néha azon töprengtem, szőjek-e előadásomba
olyan szavakat, amelyek hallgatóimat megríkatják. Azt hiszem azonban, ezzel
túlságosan is megkönnyítenénk a magunk dolgát. A könnyek hamar elerednek; elég
hozzá egy giccsesen érzelgős film is a sarki moziban. Én azt szeretném elérni,
hogy mindenki megismerje az iszonyatot, és tudatában legyen a veszélynek. Nem
annyira itt és most akarom feldúlni hallgatóim lelkét; azt szeretném, hogy
döbbenetük egész életükön át kitartson. Ezért hát nemcsak azt mondom el nekik,
hogy a háború végén sok európai város a földdel vált egyenlővé, és romjaik
között holttestek hevertek; azt is elmondom, hogy a városok újjáépültek, és
falaik között ismét megindult az élet. Azonban, ha Coventrybe, Drezdába,
Nürnbergbe vagy Frankfurtba látogatnak, mindig tudniok kell, hogy az új házak a
tegnapi törmelékre épültek. Ha keletre utaznak, és a pályaudvaron örömteli
izgalommal várják a vonatot, időnként jusson eszükbe, hogy ugyanezeken a pályaudvarokon
át halálraítéltek százezreivel megrakott vonatok tartottak keletre. Igazság
szerint illenék, hogy minden ilyen állomáson tábla hirdesse: „Itt 1942 és 1945
között naponta olyan vonatok haladtak át, amelyek egyetlen rendeltetése az
volt, hogy embereket szállítsanak a pusztulásba. Tudom, hogy ilyen táblákat nem
lehet mindenütt elhelyezni – de a fejünkben ott őrizhetjük őket.
*
Az ellenállók szövetségei ne érjék be az
egykori ellenállás emlékének ápolásával; a mai ellenállást is szolgálniuk kell.
Ma is vannak embertelen diktatúrák, amelyek megsértik az emberi jogokat; le
kell leplezni őket. Ma is vannak fasiszta kezdeményezések; nem szabad hallgatni
róluk. Ma is van antiszemitizmus; meg kell bélyegezni. Aki néma maradt a
hatvanas évek lengyelországi antiszemitizmusa láttán, az utólag árulta el
halott testvéreit.
