Egyszer ügyvéd barátommal,
Gerald Benderrel sétáltunk Chicagóban, és belebotlottunk egy emberbe, aki
röpcédulákat osztogatott. Szövegük így hangzott: „Kennedyt a dallasi rabbik
ölték meg.” A szerző szabályszerűen megnevezte magát; Villisnek hívták (a név
litván bevándorlóra utal), és megadta lakcímét és telefonszámát is. Így hát a
röpcédulával felfegyverkezve elmentem a kerületi ügyészhez, hogy megtudakoljam:
vajon az első kiegészítő cikkely értelmében ezt a szöveget is jogszerűen
lehet-e terjeszteni? Beszélgetésünk a következőképpen hangzott:
– Én ugyan külföldön élek, de nagy híve
vagyok az Egyesült Államoknak; a koncentrációs táborból is az amerikai hadsereg
szabadított fel. Épp ezért háborít fel mélységesen, hogy az ilyen röpcédula itt
szabadon terjeszthető.
A kerületi ügyész futó pillantást vetett a
szövegre, majd így felelt: – Az illető éppígy azt is írhatta volna, hogy
Kennedyt a dallasi fodrászok gyilkolták meg. Az is hülyeség lenne, de nem
tilthatjuk meg neki.
– De hát nem látja – kérdeztem –, hogy azért
van különbség a dallasi rabbik és a dallasi fodrászok között? Zsidókat már
nemegyszer öltek meg azért, mert őket vádolták egy bizonyos gyilkossággal –
fodrászokkal ez még nem fordult elő. Egyebekben a rabbik egy államilag elismert
vallást és több millió amerikai polgárt képviselnek.
A kerületi ügyész azonban kioktatott: – Ha ez
a Billis vagy Willis, vagy mit tudom én, kicsoda, azt írta volna, hogy Kennedyt
Eliahu Cohen rabbi ölte meg, akkor foglalkoznunk kellene az üggyel. De hát ő
csak úgy általánosságban „rabbikról” beszél, és ez nem alap a beavatkozásra.
Az antiszemitizmus elleni harcban épp ez az
egyik legnagyobb nehézség. Roppantul nehéz megértetni az emberekkel, hogy éppen
ez a kérdés lényege: ha csak egy bizonyos zsidót vádolnak is, egykettőre „a
zsidók” lesznek a bűnösök.
*
1967 őszén az Egyesült Államok zsidó
közösségei hívtak meg előadó körútra. Azt hiszem, Clevelandben történt, hogy
egy középkorú férfi e szavakkal lépett hozzám: – Én magam nem tartozom a
holocaust túlélői közé, Európában sem pusztult el rokonom, mégis nagyon
fontosnak tartom az ön munkáját.
– Tévedés – feleltem. – Ön is túlélő, ha nem
is tudja. Hitler hadat üzent minden egyes zsidónak ezen a világon. Valahányszor
valamelyik félfasiszta európai állammal szerződést kötött, az első pont mindig
így hangzott: adjátok át nekem a zsidókat. Így történt ez Szlovákiában,
Franciaországban, Magyarországon, sőt még az olasz köztársaságban is. Higgye
el, hogy ha Hitler megnyeri a háborút, és békeszerződést köt az Egyesült
Államokkal, az első pont akkor is így hangzott volna: adjátok át nekem a
zsidókat. Mert Hitler minden zsidót el akart kapni, és ön is csak azért maradt
életben, mert Hitler elveszítette a háborút. Ezért minden zsidó túlélő, még az
is, aki a háború után született.
