Bizonyságok - Anderson

Abban a helyzetben találtam magam, hogy két végállomás közül választhattam: börtön vagy halál...

Kronológikus Biblia olvasás 235. nap

Jeremiás 49-50.

Spurgeon - 121. Zsoltár 3.

6. vers: „Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold” 
Ezektől a hatalmas erőktől senki más sem képes megvédeni minket, csak az Úr. Ez a két nagy égitest uralkodik a nappalok és éjszakák felett. Uralmuk alatt biztonságban dolgozhatunk vagy alhatunk. Kétségkívül megvannak a veszélyei a fénynek is és a sötétségnek is. De mindkettőtől és mindkettőben megőriz bennünket Isten, a túl nagy hőségtől éppúgy, mint a halálos hidegtől. Átvitt értelemben megóv bennünket azoktól a káros hatásoktól, amelyek a csillogó-ragyogó, vagy a sötét tanításoktól származnak. Szellemi értelemben megóv bennünket mind a nagy gazdagság, mind a nagy nyomorúság okozta bajoktól. Az örökkévalóságra nézve pedig megvéd bennünket a túláradó dicsőség forrásától éppúgy, mint azoknak a borzalmas eseményeknek a nyomásától, mint amilyenek az ítélet és a világ megsemmisülése.

A nappalok és éjszakák határozzák meg az idő múlását. Ezért mondhatjuk el, hogy a mindenütt jelenvaló védelem soha nem szűnik meg. Minden baj vagy a nap alatt, vagy a hold alatt történik, és ha ezek nem tudnak kárt okozni nekünk, akkor valóban biztonságban vagyunk. Isten nem teremtett külön napot, sem egy másik holdat az ő választottai számára. Ők is ugyanolyan körülmények között élnek, mint bárki más. De mindezek a körülmények sem képesek tönkretenni Isten választottait. Mindazok a körülmények, amelyek az ember állapotát meghatározzák, a szenteket nem semmisítik meg, sőt, meggazdagítják őket: „nap érlelte ajándékkal és hold sarjasztotta ajándékkal” (5Móz 33,14). És elveszi róluk mindazt a nyomorúságot, amelyet a hőség vagy nedvesség, vakító fény vagy fagy okozhatna.

7. vers: „Az Úr megőriz téged minden bajtól” 
Az Úr nemcsak a nehéz időben őrzi meg az övéit, hanem megóvja őket minden gonosz befolyástól és cselekedettől, minden bajtól, ha közösségben maradnak vele. Ez az Ige messzemenő védelemről szól. Mindent magában foglal és semmit nem zár ki. Az Úr oltalmazó szárnyai időben is elhatárolják az övéit minden kisebb-nagyobb bajtól, és megőrzik őket. Jó dolog, hogy ebben a versben két személyiségről olvashatunk. Az Úr nem egy harmadik személy által őrzi meg a hívőt, hanem Ő maga cselekszi. A védelmezett személyt világosan egyes szám második személyben szólítja meg. Isten az embernek nem a tulajdonát vagy nevét védelmezi meg, hanem őt magát. Hogy ezt személyesebbé és nyomatékosabbá tegye, hozzáfűz még egy mondatot: „Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet”. Vagy: „Az Úr megőrzi a te lelkedet”. A mi Őrizőnk legfőbb óhaja az, hogy a lelkünket megőrizze. Ha a lélek biztonságban van, akkor minden biztonságban van. A nagy dolgok megőrzése magában foglalja a kisebb dolgok megőrzését is. Ha a magot megőrizzük, akkor annak burka is védve van. Isten a lélek egyetlen őrzője. Szellemünket megőrzi a bűn birodalmától. Megóvja a tévelygés fertőzésétől, a kétségbeesés szaggatásától, a büszkeség okozta felfuvalkodottságtól. Isten megóv minket a világtól, a testiségtől és az ördögtől. Megőrzi a szellemet a szentebb és nagyobb dolgok számára. Megőrzi Isten szeretetében Isten örök országa és dicsősége számára. Mi árthatna annak, akit az Úr őriz?!

8. vers: „Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor” 
Megőriz az Úr, mikor reggel munkába megyünk, és amikor este hazamegyünk. Ugyanazt a védelmet tapasztaljuk meg akkor is, amikor fiatalon elindulunk, hogy megküzdjünk a nehézségekkel, vagy amikor életünk vége felé a halálba indulunk. Jártunkban-keltünkben mindig ugyanazt a védelmet tapasztaljuk! Ebben a zsoltárban háromszor találkozunk azzal a kifejezéssel: „az Úr megőriz téged”, mintha ezzel a háromsággal akarná Isten megpecsételni ígéretét. Nem lenne elég, hogy ez a háromszoros kijelentés elűzze minden félelmünket? Ugyan, miféle félelem lehetne erősebb, mint ez a háromszoros kijelentés? Ez a védelem túlnyúlik az időn, egészen az örökkévalóságig.

Az egész Gyülekezet bizonyos lehet ebben a mindörökké tartó védelemben! Ez a záloga annak, hogy a hívők mindvégig ki fognak tartani. Ilyen ígéret védőszárnyai alatt félelem nélkül járhatjuk zarándokutunkat, és harcolhatjuk meg a hitnek szép harcát. Senki sincs oly nagy biztonságban, mint az, akit Isten őriz. De senki sincs olyan nagy veszélyben, mint az, aki önmagában bízik. Életutunk telve van veszélyekkel. Minden helyváltoztatásunk új meg új támadási felületet nyújt az ellenségnek, és éppen ilyenkor látjuk, milyen nagy dolog az, hogy védettek vagyunk. Az Úr szeme azon az ajtón van, amely kinyílik előttünk és bezárul mögöttünk. És ezt teszi mindaddig, amíg csak egyetlen ember is akad, aki benne bízik, mindaddig, amíg bármi veszély fenyeget, és mindaddig, amíg az idő folyama bele nem torkollik az örökkévalóságba. Egyre inkább tudatára ébredünk tulajdon gyöngeségünknek, és annak, hogy mennyire rá vagyunk szorulva a védelemre. Ezért adjunk hálát Istennek, aki kijelentette magát nekünk, mint Izráel védője. Végül könyörgünk az olvasóért:
Isten óvja meg bűntől és bajtól szívedet, lelkedet, jártodban-keltedben mindörökké őrizze életed!

Kronológikus Biblia olvasás 234. nap

Jeremiás 46-48.

Kronológikus Biblia olvasás 233. nap

Jeremiás 41-45.

Karizmatikus klasszikusok - Oral Roberts - Christ's Mastery Over Fear and The Fearful (1956)

Bizonyságok - Tamás

Egy magánéleti konfliktus során mindkét kézfejemet széttörtem egy falon.

Simon Wiesenthal - Fiatalokhoz 7.

Sok fiatal a kultúra és a civilizáció fejlődésébe veti bizalmát. Úgy vélik, hogy az emberben lévő állat soha többé nem szabadulhat ki, és a középkor legföljebb Irakban vagy Iránban térhet vissza. Azt hiszik, Khomeini ajatollah a múlt már-már nevetséges csökevénye. Húszesztendős diákként magam is vicceket faragtam Hitlerről, és gúnyrajzokban figuráztam ki a feltörekvő nácikat. Én is azt hittem, hogy a kultúra és a civilizáció törvényszerűen legyőzi a középkort.

  Valójában kultúra és civilizáció csak leheletvékony máz; alatta továbbra is ugrásra készen vár a mindannyiunkban lakozó vadállat. Való igaz, hogy a mi agyunkból pattant elő tömeg és energia összefüggésének elmélete: ez azonban korántsem oltalmaz meg attól, hogy a elmélet segítségével atomháborút ne robbantsunk ki, amelyben aztán mindnyájan elpusztulunk. Az ész nemcsak bölcsebbé teszi az embert, hanem sajnos veszélyesebbé is.

*

 Az erőszak olyan, mint a gyom – még a legnagyobb szárazságban sem pusztul ki. Még ha az idő és a hely soha nem látott kedvező feltételeket teremt is a boldog emberi együttéléshez – mindig akadnak kis terrorista csoportok, amelyek megbénítják a légi közlekedést, az államigazgatást vagy a politikát. Az erőszak túléli az özönvizet is; hiába gyilkoltak le milliókat a Harmadik Birodalomban, a gyilkos emberi ösztönök nem csillapultak. Ezért kell, mihelyt megpillantjuk, gyökerestül kitépni az erőszak legkisebb hajtását is, mert a gyom burjánzik, és akár néhány napon belül is ellephet mindent.

Kenneth Hagin - Bibliai hit - Megkaphatod, amit kimondasz 7.

Az utolsó gyülekezetben, ahol pásztor voltam, voltak jó barátaim, köztük egy házaspár is; a férj orvos. Amikor arra jártunk, hogy vásároljunk vagy valami mást elintézzünk, mindig megálltunk, hogy megnézzük őket. Kedves emberek voltak.

Feleségem elég ideges volt akkoriban, nehézségei voltak az elalvással. Orvos barátunk diétát akart rendelni neki, mert az altatóra nagyon könnyű rászokni, rabjává válni. Tehát diétát rendelt. Megkérdezte a feleségemet, iszik-e kávét, s ha igen, abba tudná-e hagyni orvosi javaslatra. Feleségem azt felelte, hogy már megpróbálta, de nem tudta abbahagyni, csupán lecsökkenteni. Az orvos mégis nagyon kérte, hogy szokjon le, hiszen a kávé ajzószer. De feleségem kétséges­kedett, hogy valóban nem lesz képes rá.

Ekkor visszaemlékeztem az Igére, hogy megtörténhet, amit kimondok, és azt mondtam, imádkozni fogok, hogy a kávétól legyen beteg. De nem, mégcsak nem is fogok ezért imádkozni, hanem egyszerűen kimondom, hiszen az Úr azt ígérte, hogy megkaphatom, amit kimondok. Amikor másnap reggel megpróbalta a kávéadagját lecsökkenteni napi egy csészére és elkezdte inni, rettenete­sen rosszul lett. Attól fogva képtelen volt több kávét inni. Tehát ez az elv kis dolgokban is működik. Megtörténik, amit kimondasz!

Megcsináltam ezt jó néhányszor olyan emberekkel is, akik a dohányzástól akartak megszabadulni. Persze semmi sem segít az olyan keményfejűnek, aki nem is akar leszokni. De most azokról beszélek, akik őszinték, becsületesek és valóban szabadulást akarnak. Egyszerűen azt mondtam ilyenkor, hogy a követ­kező cigaretta meg fogja betegíteni őket. Az egyik ilyen dohányos a saját gyü­lekezetem tagja volt. Eljött hozzám elmesélni, hogy az ima után képtelen volt elszívni egyetlen cigarettát is, pedig előtte 40 évig dohányzott. Amikor valaki az autójában rá akart gyújtani, meg kellett kérnie, hogy oltsa el, mert nagyon rosszul lett. Használhatjuk mindannyian a hitünket, hogy segítsünk azokon, akik valóban segítséget akarnak. Nem tudom mindenkivel megtenni, de az együttműködők számára gyümölcsözik.

Spurgeon - 121. Zsoltár 2.

4. vers: „Bizony, nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője” 
Ezt a vigasztaló Igét ismételnünk kell. Túl drága ahhoz, hogy csak egyszer írjuk le. Jó lenne, hogy ha a dalköltőhöz hasonlóan megállnánk ennél a drága tanításnál, és átélnénk mézédességét. Milyen tiszteletre méltó jelzővel illeti a héber szöveg az Urat, amikor így nevezi: „Izráel őrizője”. Jó tudnunk, hogy Istent semmiféle öntudatlanság, sem mély álom, sem könnyű szunnyadás nem lepheti meg. Ő sohasem engedi, hogy a tolvaj nesztelenül belopóddzon házainkba. Szüntelenül őrködik, és azonnal észreveszi az illetéktelen behatolót. Csak álmélkodnunk lehet ezen a tényen, és alaposan át kell gondolnunk a jelentőségét.

A „bizony” szó arra emlékeztet, hogy Izráel elaludt ugyan, de Isten ébren volt. Jákóbot sem falak, sem függönyök, sem testőrök nem vették körül. Isten volt mellette, még ha Jákób nem is tudta ezt! Ezért volt ez a védtelen ember olyan biztonságban, mintha erődítményben lakott volna. Később ilyen csodálatos névvel nevezte Istent: „Isten, aki oltalmazott engem, mióta csak élek, mind a mai napig”. Nyilván Dávid is erre utal a zsoltár szövegében.

Az „őriző” szónak nagy a jelentősége! Őriz minket, mint ahogy a kapitány őrzi seregével a várost, ahogy a testőrök őrzik királyukat. Ha az előző vers pontos fordításban imádság, akkor ez a vers a rá adott válasz: „Bizony, nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője”. Az is figyelemre méltó, hogy míg a harmadik versben az Úr úgy áll előttünk, mint az egyes ember személyes védője, addig ebben a versben már úgy látjuk Őt, mint mindazok őrizőjét, akik népéhez, Izráelhez tartoznak. Az a kegyelem, amit Isten Jákób iránt tanúsított, áldást tartalmaz egész Izráel számára. Boldogok lehetnek azok a zarándokok, akiknek ez a zsoltár vezetést jelent. Félelem nélkül járhatják a mennyei város felé vivő útjukat.

5. vers: „Az Úr a te őriződ” 
Ez a vers kifejezetten megnevezi a védelmezőt. Az Úr a te őriződ. A megelőző versekben csak személyes névmások utaltak rá. Ezek a mondatok olyanok, mint egy sereg dombormű nélküli érme. A harmadik versben „nyomják rá” a király nevét. Ettől a pillanattól kezdve minden testi szükségletünk kielégítését várhatjuk Istentől, születésünktől fogva egészen a mennyei hazába érkeztünkig.
Ebben a versben azt olvassuk, hogy az Úr csodálatos tisztséget vesz magára. Ő a te őriződ a te javadra. Ez a mondat biztosít téged afelől, hogy ebben a pillanatban is védelmez téged. Vajon magunkra is vonatkoztathatjuk ezt az isteni kijelentést? Ha igen, akkor biztonságban mehetünk Jeruzsálem felé, minden félelem nélkül. Bizony, még a halál árnyékának völgyében járva sem kell félnünk a gonosztól.

„Az Úr a te oltalmad jobb kezed felől” (oltalmazó árnyékod). Az árnyék védelmet ad az égető hőség és a vakító fény ellen. Az áldásból sem tudunk elviselni túl sokat. Az Isten jobbjából származó isteni jóságot gyöngíteni, árnyékolni kell, hogy ne kívánjon túl sokat tőlünk, gyönge emberektől. Ezt teszi az Úr értünk. Pajzsot hord köröttünk és vigyáz a jobb karunkra, amellyel harcolunk az ellenség ellen. Az a testrész igényli a legnagyobb védelmet, amely leginkább dolgozik. S ha az izzó nap égető sugarai perzselik testünket, Isten maga áll elénk, hogy nekünk árnyékot adjon. Jobb kezünk felől áll, vigasztalást és biztonságot nyújt. „Az Úr van a jobbodon, királyokat zúz össze...” (Zsolt 110,5). Mennyire más az istentelenek helyzete, akikről Mózes azt mondja: „Tőlük eltávozott oltalmuk” (4Móz 14,9). Isten oly közel van hozzánk, akár az árnyékunk, mi pedig olyan biztonságban vagyunk, akár az angyalok!

Kronológikus Biblia olvasás 232. nap

II. Királyok 24-25;
II. Krónika 36.

Kronológikus Biblia olvasás 231. nap

Habakuk 1-3.

Forrongó világ 7/2

Israel Houghton & New Breed - Jesus at the Center (2012)(2СD)

Disc: 1
1. The Intro – Colossians 1:15-20 (MSG)
2. Jesus The Same
3. Rez Power
4. No Turning Back
5. Te Amo
6. More Than Enough
7. Overflow
8. I Call You
9. Church Medley: Jesus Is The Sweetest Name I Know / Oh How I Love Jesus
10. Jesus At The Center

Disc: 2
1. Jesus At The Center (Reprise)
2. Speechless
3. It’s Not Over (When God Is In It)
4. Your Presence Is Heaven
5. More And More
6. Medley: Hosanna / Moving Forward / Where Else Can I Go
7. Medley: You Have Me / You Hold My World
8. Medley: To Make You Feel My Love / Name Of Love
9. It’s Not Over (When God Is In It)
10. Jesus At The Center (Studio Version)
11. Your Presence Is Heaven (Studio Version)

Kenneth Hagin - Bibliai hit - Megkaphatod, amit kimondasz 6.

Szélesebb körű szolgálatom első évében az ördög megpróbált minden anyagi forrást lezárni. De az év végére mégis 1200 dollárral több készpénzem volt, mint az előző gyülekezetemben, annak ellenére, hogy ott lelkészlakás állt a rendelkezésünkre, és minden számlánkat kifizették. Ezen a másfajta szolgálati területen fizetnem kellett azért, hogy a családom valahol lakjék, és a saját uta­zásaimat is én álltam. Az év végén el kellett adnom a régi autóm, hogy min­dent elrendezhessek.

Azt mondtam:

-    Uram, itt valami nem stimmel! Én a te akaratodban járok, és azt teszem, amit mondtál. De ha a kételynek csak az árnyéka is felmerül, hogy ez nem a te akaratod, azonnal visszamegyek a pásztorsághoz. Azt mondtad a te Igédben, ha hajlandó vagyok engedelmeskedni, akkor a föld gyümölcsét eszem. Tudom, hogy azt akarod, hogy a föld gyümölcsét együk, és a legjobb autót vezessük, nekem most mégis el kell adnom az autómat.

Az Úr így válaszolt:

-    Engedelmes voltál, de nem volt benned elég hajlandóság. Nem tartott soká­ig, hogy ezt megértsem. Egy pillanat alatt fölgerjesztettem magamban a hajlan­dóságot.

Ez azt jelentette ugyanis, hogy nem gyakorlom, amit prédikálok. Fájdalmas ütés volt, mert azt állította, hogy prédikálom ugyan a hitet, de nem gyakorlom azt. Hiszen a hit elvei ugyanazok anyagi területen is, mint a gyógyulás terüle­tén. Hazamentem és kijelentettem a feleségemnek, hogy veszek egy autót. Azt felelte, hogy ez igazán butaság, hisz még a költségvetésünkből sem tudunk ki­jönni. De ha te úgy cselekszel, hogy Isten Igéjének az alapja van a lábaid alatt, akkor az ördögöt minden kézitusában meghátrálásra kényszeríted. Az új autó nem volt épp a legújabb, egy 49-es Olds Mobil.

Kifizettem, majd kimondtam, hogy ezek után valóban veszek egy újat. Min­den pásztornak elújságoltam, ahol csak prédikáltam, és amikor Fort Worth-be mentem, nekiláttam, hogy valóban megvegyem. (Igazság szerint nem volt elég pénzem.) Miután a régi Olds Mobilom nagyon jó szolgálatot tett, úgy gondol­tam, egy újabb típusú Olds Mobil ismét nagyszerű lesz. A helyi pásztor ismert valakit, akinek éppen ilyen volt, és aki mindig jó szerződést kötött prédikáto­rokkal, tehát elmentünk ehhez az emberhez.

Ahogy odaértünk, megláttam az udvaron az autót: egy 1953-as, 98-as Olds Mobilt, épp amilyet akartam, még a színe is olyan volt, mint elképzeltem. A tulajdonos az irodában hűsölt, lábát az asztalon pihentette, közben szivarozott. A pásztor úgy mondta a nevem, hogy Hagin „testvér”; majd, hogy érdekel a kinti autó. A tulaj erre levette a lábát az asztalról, és azt felelte, hogy az enyém lehet, bármilyen feltétellel is szeretném, mivel prédikátor vagyok. 1200 dollárt - fűzte hozzá - gond nélkül töröl a hivatalos árból. Megkérdezte, mit vezetek; mondtam, hogy egy 1949-es Olds Mobilt, amiben már 93000 mérföld van, a sebességváltóból csepeg az olaj, a gumik laposak és más alkatrészei is kopot­tak. Azt felelte, hogy nem gond, annyit számít az autómért, mintha jó állapot­ban lenne. Igaz, hogy elég sokat kell ráköltenie, hogy rendbehozza, de ebből kivételesen nem akar hasznot húzni. Hisz abban, hogy minden prédikátornak új autója kell, hogy legyen. Bár ő bűnös - mesélte tovább -, mégis hisz Isten­ben, Isten munkájában, a prédikátorokban és az Egyházban is. (Sok hívőt meg­szégyenített, és azt is, amiben hisznek!)

Amikor megtudta, hogy milyen részletekben szeretnék fizetni, ott helyben, anélkül, hogy kiszállt volna a székéből, vagy megnézte volna az autómat, elké­szítette a szerződést, nekem csak annyit mondott: „Itt írja alá kérem!”

Az új autóval mentem haza. Megkaphatod, amit kimondasz! Tudom, hogy ez így van, megtanultam a betegágyon, 1934-ben. Valaki így érvelhetne: „Persze, mert szolgálatban voltál, szükséged volt az autóra, ezért meg is kaptad.” De hadd mondjam el, hogy te is megkaphatod a kis dolgokat éppúgy, mint a na­gyokat.

Kronológikus Biblia olvasás 230. nap

Jeremiás 38-40;
Zsoltárok 74; 79.

Forrongó világ 7/1

Spurgeon - 121. Zsoltár 1.

1. v. Tekintetem a hegyekre emelem: honnan jön segítségem? 
2. v. Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. 
3. v. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. 
4. v. Bizony, nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője! 
5. v. Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. 
6. v. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. 
7. v. Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. 
8. v. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor. 

1. vers: „Tekintetem a hegyekre emelem: honnan jön segítségem?” 
Bölcs dolog, ha az erőt az Erőstől várjuk. A völgy lakói gyakran szenvednek olyan betegségekben, melyekben csak a hegyi tartózkodás segít. Jó, ha az ember lerázza magáról a közömbösséget, és vállalkozik arra, hogy fölmegy a hegyre. A völgyben az embernek tartania kell a rablóktól. Mi sem magától értetődőbb, mint hogy a hegyi erődítménybe menekül, hogy megmenekedjen tőlük. A beteg és rablóktól fenyegetett emberek sóvárogva tekintenek a hegyekre, és az a vágyuk: bárcsak a hegycsúcson lennének. Az a szent ember, aki ezt a csodálatos dalt énekli, az őt gyötrő rágalmazók elől az Úrra nézett, aki alátekint rá a magasságból. Az Úr készséggel segít gyötrődő szolgáján. A szentek számára a segítség mindig felülről jön! Hiába is keresnének máshol segítséget. Ezért emeljük fel mi is tekintetünket reménységgel, várakozással, vágyakozással és bizalommal. A Sátán megkísérli gondokkal foglyul ejteni tekintetünket, hogy így nyugtalanítson és elbátortalanítson bennünket. Ezért el kell határoznunk, hogy feltekintünk az Úrra, mert csak Ő a szemünk gyönyörűsége. A hegyekre kell emelnünk szemünket: Isten szándékai, isteni tulajdonságai, változhatatlan ígéretei, mindent átfogó, szilárd szövetsége, gondviselése, eleve elrendelése és nyilvánvaló hűsége: ezekből jön a mi segítségünk! Erős elszánással kell hozzá emelnünk szemünket, és nem szabad engednünk, hogy itt a földön bármi is megbabonázzon vagy elvakítson. Igeversünk felteszi a kérdést: „Emeljük szemünket a hegyekre?” Úgy érzi a zsoltárköltő, hogy itt a földön még a legmagasabb helyek sem nyújtanak számára védelmet? Ezért kérdezi még egyszer: „Honnan jön segítségem?” Ha így látja a dolgot, akkor a következő vers felel a kérdésére, és megmutatja, honnét jön mindenféle segítség.

2. vers: „Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta”
 Segítségre van szükségünk - erős, állandó segítségre. Szükség idején azonnal segítségre van szükségünk! Milyen nagy kegyelem, hogy ezt megtaláljuk Istenünkben. Az Úrban reménykedünk, mert tőle jön segítségünk. A segítség már útban van, és idejében megérkezik hozzánk. Az, aki küldi, még soha nem érkezett késve. Az Úr, aki mindent teremtett, minden nyomorúságunkból megszabadít. Az ég és a föld annak kezében van, aki teremtette. Hamarább engedi, hogy ég és föld elmúljanak, semmint, hogy megengedné, hogy népe elpusztuljon. Hamarább szűnnek meg az örökkévaló hegyek, mintsem az Úr cserbenhagyná azokat, akik mindörökre az övéi. Arra rendeltettünk, hogy mennyen és földön túl Őreá tekintsünk, aki mennyet és földet alkotta.

3. vers: „Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék” 
Ha életünk útjai veszélyesek és nehezen járhatók, akkor is biztosan állhatunk lábunkon. Az Úr nem engedi, hogy elcsússzunk. És ha Ő nem engedi, akkor nekünk sem kell félnünk tőle. Ha pedig lábunkkal biztosan megállunk, akkor fejünk és szívünk is biztonságban van. Az eredeti szöveg szavai óhajt vagy imát fejeznek ki: „Bárcsak ne engedné meg, hogy lábad meginogjon”. Kitartó imádságunk fő tárgya legyen, hogy elnyerjük ezt a megígért magatartást. Hittel kérjük ezt. Mert akiknek Isten az őrizőjük, biztonságban lehetnek minden veszedelemből az útjukon.

Palesztina dombjai és hasadékai között kegyelem az, ha az ember biztonságosan tud lépkedni. Életünk csúszós útjain mérhetetlen nagy értékű a kísértések és csapások között megtapasztalt védelem. Egyetlen téves lépés, és máris lezuhantunk a veszedelembe. Viszont egyenesen állni és céltudatosan járni életünk útján olyan áldás, amit csak Isten tud megadni. Az áldás isteni forrás, és méltó arra, hogy szüntelenül hálásak legyünk érte.
Haladnunk kell, de ne hajszoljuk magunkat a végkimerülésig. „Nem szunnyad a te Őriződ.” Ha csak egyszer is elaludna az Őrizőnk, egy percig sem tudnánk tovább kitartani. Éjjel-nappal szükségünk van rá. Ha nem őrködnék felettünk, nem tudnánk egyetlen biztonságos lépést sem tenni. Különlegesen szép versszaka ez ennek a zarándokéneknek! Isten hű kísérője és testőre az Ő szentjeinek. Ha veszélyek vesznek körül, akkor is biztonságban vagyunk. Védelmezőnk akkor is éber, és nem engedi, hogy az ellenség ránk törjön. Istenünkön soha nem lesz úrrá a kimerültség, amely Őt álomba szenderítené. Éber szeme szüntelenül nyitva van. 

TD Jakes - Save the Scraps - Part 1

Kronológikus Biblia olvasás 229. nap

Jeremiás 35-37.

Gateway Worship - In Jesus Name (2012)

01. My Soul Will Sings (In Jesus Name) (00:04:40)
02. Worship To The Great I Am (Rebecca Pfortmiller) (00:04:47)
03. Song Of Heaven (Thomas Miller) (00:05:22)
04. As We Pray (Walker Beach) (00:04:33)
05. All Things Right (David Eric Moore) (00:03:44)
06. All He Says I Am (Cody Carnes And Kari Jobe) (00:03:44)
07. The Father's Love (Ben Haake) (00:04:26)
08. Bring My Heart Close To You (Rebecca Pfortmiller) (00:04:47)
09. I Will Run (Walker Beach) (00:03:23)
10. Love Has Done It (Zach Neese) (00:05:29)
11. Shine (In Jesus Name) (00:05:29)
12. 139 (Alena Moore) (00:03:58)

Kenneth Hagin - Bibliai hit - Megkaphatod, amit kimondasz 5.

Feleségemmel 1938. november 25-én házasodtunk össze. Ő methodista volt, én baptista. Hálát adok Istennek a methodistákért, mert ha ők nincsenek, ne­kem sincs feleségem. Néhány nappal azután, hogy összeházasodtunk, nagyon hideg szél fújt, feleségemnek megfázott a torka. Azt mondta, valószínűleg már beteg marad egész télen, mert általában így szokott történni. Már régóta ké­szült a manduláját kivetetni, de valami mindig közbejött; egy kis láz vagy más, és a doktor nem volt hajlandó megoperálni. Visszaemlékeztem az Igére, és azt mondtam: „Nem, te meggyógyulsz és többet ez elő sem fog fordulni.” 29 év eltelt, és még mindig megvannak a mandulái, és sohasem volt ezután torokba­ja. Isten Igéje beválik. Megtörténik, amit mondasz.

1949-ben szélesebb körű szolgálatra indultam. Az apósom meghalt, és én a halálos ágyán megígértem neki, hogy gondot viselek a feleségére, azaz az anyósomra; mindig lesz otthona nálunk. így tehát együtt éltünk. Amikor az összejövetelek között hazajöttem, nem volt hely, ahol aludjam. Szükségünk volt egy házra. Először egy háromszobás lakást béreltünk, de úgy tűnt, hogy sokkal olcsóbb lenne, ha megvennénk. Megkerestük a hölgyet, akitől béreltük a házat, ő azonban nem akarta eladni, mert abban reménykedett, hogy valami­kor még visszaköltözhet oda. A feleségem beszélt vele, majd megírta nekem, mi történt. Én meg visszaírtam, hogy nem tudja, miről beszél, mert Jézus azt mondta: meglehet nekünk, amit kimondunk, és én már kimondtam, hogy az a ház az enyém. Körüljártam a kertben, kimondtam, hogy minden lábnyi rész az enyém. Feleségem tehát újból megkérdezte a hölgyet, aki ismét nemet mon­dott.

Újra írtam neki, és újra ugyanazt, hogy az a hely az enyém, higgye el, a tulaj­donos is el akarja adni. Telt-múlt az idő, a hölgy végül is szólt: eladja a házat. „Ez nem újság számomra -jegyeztem meg a feleségemnek -, már hónapok óta tudom.” Viszont közben kiderült, hogy valaki 500 dollárral többet ajánlott, mint mi. Ekkor megemlítettem a tulajdonosnőnek és a férjének, hogy nem len­ne jó, ha Istent kihagynák a dologból. Mire ők elmondták, hogy az elmúlt né­hány éjszaka az az érzésük támadt, hogy a ház már valójában a miénk. Tehát megtörténik, amit kimondunk.

Ahmedinezsád: Izraelt letörlik a térképről

Az ATV Start vendége Ilan Mor Izrael magyarországi nagykövete.

Simon Wiesenthal - Fiatalokhoz 6.

Egyszer azt mondtam egy televíziós vitában: „Hitlernek nemcsak az a bűne, hogy milliószámra gyilkolta a zsidókat és különböző ellenfeleit. Emellett németek és osztrákok millióit tette tönkre erkölcsileg – méghozzá több nemzedékre szólóan. Az áldozatok sorsa szörnyű; de még szörnyűbb a tettesek közé tartozni.”

  Ausztriában és Németországban egymás mellett élnek a tettesek gyermekei az áldozatok gyermekeivel, és nincs más választásuk, mint az együttélés. De miképpen alakítható ez az együttélés úgy, hogy soha többé ne nőjenek fel talaján tettesek és áldozatok újabb nemzedékei? Azt hiszem, az egyetlen módszer az, ha szüntelenül szembenézünk a múlttal, és okulunk belőle. Semmi értelme lekicsinyelni a bűnt, csak hogy az utódok könnyebben viseljék el apáik és nagyapáik, anyáik és nagyanyáik csődjét. A bűnt a maga teljességében kell felmutatni – csak akkor válik a maga teljességében érthetővé.

*

  Attól tartok, a fiatalok – különösen az Egyesült Államokban – azt hihetik, hogy a Harmadik Birodalom már soha többé nem ismétlődhet meg, és legkevésbé az ő hazájukban. Ez azonban tévedés. A gyűlölet mindenütt felkelthető, az idealizmus mindenütt szadizmussá torzulhat. És ha a gyűlölet és a szadizmus összekapcsolódik a modern technológiával, ismét bárhol elszabadulhat a pokol. Az iraki kurd városokra ledobott mérgesgázbombákat, amelyektől néhány órán belül elpusztult a polgári lakosság, itt és most gyártották. Ha nem őrködünk éberen, a XX, század történetét egyszer majd így foglalják össze: az emberbőrbe bújt vadállat géppuskához jutott, és most először sikerült kiirtania mindent, ami él és mozog.

*

 A gyűlölet és a technológia összekapcsolódása a legnagyobb veszély, amely az emberiségre leselkedik. És itt nemcsak a nagyszabású technológia gyümölcseire, például az atombombára gondolok, hanem a mindennapi élet kisebb technológiai folyamataira is. Ismerek embereket, akik órák hosszat bámulják a televíziót, mert elfelejtették, hogyan kell érintkezni más emberekkel. Nemsokára fölösleges lesz idegen nyelveket tanulni; csak bele kell mondanunk saját anyanyelvünkön a szöveget egy zsebszámítógépbe, és az máris köpi az idegen nyelvű fordítást. Így aztán az emberi kapcsolatteremtés eszközévé a számítógép válik. Időnként az a félelmetes látomásom támad, hogy valamikor majd a számítógépek emberek nélkül is elbeszélgetnek egymással.

Kronológikus Biblia olvasás 228. nap

Jeremiás 32-34.

Karizmatikus klasszikusok - Kenneth E Hagin - 2000 0920 AM Birmingham

Spurgeon - 100. Zsoltár 2.

4. vers: „Menjetek be kapuin hálaénekkel!” 
A zsoltár nevét valószínűleg onnan nyerte, hogy ezen a helyen megjelenik a „hála” szó. Minden istentiszteleten túl kellene csordulnia a hálaadásnak. Olyan ez, mint a tömjén illata a templomban, amely betölti az egész házat. A bűnért való áldozat ideje elmúlt, de a hálaáldozat mindvégig megmarad. Mindaddig, amíg kegyelmet kapunk, hálát is kell adnunk. Csak kegyelem által vonulhatunk be kapuin. Ezt a kegyelmet kell dicsérnünk. Elképzelhető-e jobb középpontja az Úrról való gondolatainknak, mint maga az Úr, amikor az Ő házában vagyunk?

„Udvaraiba dicsérettel.” Az Úrnak akármelyik udvarába lépünk be, a belépődíj a dicséret. Istennek legyen hála, a hívők számára a legbelső udvar is nyitva áll, és beléphetünk a kárpit mögé is. Kötelességünk, hogy ezt a kiváltságunkat énekeinkben is kifejezzük.
„Adjatok hálát neki.” Legyen hála szívedben és szádon, és add azt annak, aki erre jogosult.

„Áldjátok nevét!” Megáldott téged, ezért adj neki hálát! Dicsérd nevét, lényét, személyét. Akármit is cselekszik, dicsérd érte Őt. Dicsérd akkor is, ha elvesz tőled valamit, és akkor is, ha ad valamit. Dicsérd Őt, amíg csak élsz, minden körülmények között. Dicsérd Őt minden tulajdonságáért, akárhonnan is nézed Őt!

5. vers: „Mert jó az Úr” 
Ez foglalja össze Isten lényét, és minden okot megad arra, hogy dicsérd Őt! Mert Ő jó, kegyelmes, kedves, nagylelkű, és szeret minket - sőt, Isten maga a szeretet! Isten jósága szüli bennünk a boldog dicséretet, amit ez a zsoltár fejez ki gazdagon.

„Örökké tart szeretete.” Isten nemcsak igazságos, szigorú és a bűnös által megközelíthetetlen, hanem részvéttel van irántunk, és nem akarja a bűnös halálát! Népével szemben még nyilvánvalóbb lesz az Ő kegyelme. Népe hozzá tartozik az idők kezdetétől fogva, és Övé marad mindörökké. Az örökké tartó kegyelem a szent énekek dicsőséges témája.

„És hűsége nemzedékről nemzedékre.” Isten nem ember, hogy megígérne valamit, amiről aztán elfeledkezik. Szövetségre lépett népével, és ezt nem vonja vissza, sem nem változtatja meg szavát, amit egyszer kimondott. Ahogy atyáink megtapasztalták hűségét, ugyanúgy megtapasztalják majd fiaink és azok leszármazottai is. Ha Isten nem Ő lenne, akkor az igazaknak minden okuk meglenne a rémületre. Nem volna életünknek titkos alapja, és a szüntelenül változó világban állandóan félniük kellene. Ezért lenne jó, ha az igehirdetők többször prédikálnának Isten hűségének valóságáról! Ez véget vetne a hívők üdvözülésével kapcsolatos kételyeknek, és sokkal vigasztalóbb evangéliumot tudnának hirdetni. Szívünk repes az örömtől, amikor hódolunk Őelőtte, aki szavát még sohasem szegte meg, és aki szándékain még sohasem változtatott.

„Ahogyan nem hagyja el soha teremtményeit, ugyanígy nem szegi meg egyetlen ígéretét sem, és nem is feledkezik meg róluk.”
Ha életünk alapja Istennek bizonyos Igéje, akkor érezhetjük azt az örömet, amit ez a zsoltár nyújt, és annak örömével járulunk most is az Ő színe elé, és dicsérjük az Ő nevét.

Újszövetségi gyülekezetek: Efézus 1.

Acts 18,19-21.24-28; 19,1-40; 20,1:15-38, 21,19; 1Kor 15,32; 16,8-9; Eph 1-6; 1Tim 1,3; 2Tim 1,15.18; 4,12; Rev 2,1-7.

Eph az Ázsia nevű római provincia fővárosa volt (ez a jelenlegi Törökország nyugati része). A körzet fő kereskedelmi központja volt, híres volt nagy Diana templomáról, amely nagy tömegeket vonzott az istennőnek rendezett évenkénti ünnepen. A templomot száz erős oszlop támasztotta alá, és úgy tartották számon, mint a világ hét csodájának egyikét, de romjai ma már csak egy mocsárban fekszenek.
Az evangélium magvait Efézusban valószínűleg azok a zsidók vetették el, akik hallották az örömüzenetet Jeruzsálemben pünkösdkor és utána, és akik visszatértek ázsiai otthonukba, bizonyára hitetlenként is, Acts 2,9; 6,9. Pál második missziós útjának kezdetén nem engedte meg a Szent Szellem, hogy az "Igét Ázsiában hirdessék", 16,6. Csak ennek az útnak a vége felé tudott Pál Korintusból Efézusba utazni barátaival, Akvilával és Priszcillával, 18,18-21. A zsidók a zsinagógában próbálták őt marasztalni, de dolga volt Jeruzsálemben, így megígérte, hogy visszatér, "ha Isten akarja", 21. v„ jelezve az isteni akaratnak való apostoli alárendeltséget.

Pál távollétében Akvila és Priscilla, minthogy nem voltak "nyilvános evangélisták", nem sokat tehettek; otthonukban azonban Apollós előtt "nyilvánvalóbban kifejtették az Isten útját" 26. v., aki azután Korintusba távozott. Mikor Pál visszatért Efézusba, nyilvános bizonyságtételbe kezdett; tizenkét tanítvány, aki János bemerítkezése szerint volt bemerítve (talán Apollós követői voltak, mielőtt tanítását helyesbítette volna), bemerítkezett az Úr Jézus nevébe, 19,1-7. A következő két esztendő alatt Pál Istentől kapott ajándékaival összhangban szellemi evangélizáló módszereket alkalmazott; "mindazok, akik lakoztak Ázsiában... hallgatták az Úr Jézusnak Igéjét", 8-12. v. Ezután gonosz zsidó ellenfeleik ítélet alá kerültek, mert az Úr Jézus nevét használták fel saját céljaikra, 13-17. v. Folytatódott a helyi gyülekezet felépítése, kezdettől fogva ragaszkodva a szent gyakorlathoz, 18-20. v. Mikor ez a munka befejezéshez közeledett, Pál azt tervezte, hogy Korintusba utazik Macedónián keresztül, 21-22 v. Végül konfliktus támadt Diana istennő rajongóival, akiknek befolyása megcsappant az evangélium terjedése miatt, 23-40. v.

Az apostol számára nem volt könnyű időszak az Efézusban töltött idő. A zsidók összeesküvéseket szőttek ellene, 20,19. Küzdött Efézusban a "fenevadakkal" és ez számára haszon volt, mivel a feltámadás jelentette volna a győzelmet, ha le kellett volna tennie az életét, 1Kor 15,32. Ezt írta: "az ellenség is sok" 16,9. Sok szorongattatás között, "sok könnyhullatással" írt a korintusiaknak Efézusból, 2Cor 2,4. Fizikai és idegi nyomorúságot szenvedett, 2Cor 1,8, "mely Ázsiában esett" rajta, és abból való megszabadulása tette képessé később, hogy vigasztalja a korintusiakat, akik ugyancsak szenvedtek a bűnbánat miatti megszomorodás következtében, 1,8-11.

A Macedóniában és Akhájában tett látogatásokról visszatértében elhaladt Eph mellett, hogy minden késedelmet elkerüljön, Acts 20,16. Mégis akart valamilyen végső eligazítást tartani az efézusi véneknek, akiken a szellemi felelősség nyugszik. így Milétusba hívta őket, amely mintegy 25 mérföldre (-40 km) délre van Efézustól. Felidézte számukra a múltat, 18- 21. v. Bizonyságtételét magatartása alátámasztotta, 18. v„ alátámasztotta szolgálatának módja is, mind belsőképpen szellemben, mind külsőképpen könnyekkel; bizonyságtételét házról házra végezte, 20. v.; bizonyságtételének tárgya a megtéréssel és hittel volt kapcsolatos a zsidók és pogányok számára, 21. v. Ezután Pál a jelenről beszélt, 22-27. v. Életének mozgató ereje az volt, hogy az Urat szolgálja egészen a bilincsekig 22-25 v.; szolgálata teljesen nyílt volt, semmit vissza nem tartva Isten bölcsességéből, 26- 27 v. Végül a jövőről beszélt. A véneknek vigyázniuk kell magukra, és azután a nyájra, táplálniuk kell Isten gyülekezetét 28. v. Támadhatnak hamis tanítók, kívülről jövő "farkasok", és "ti magatok_közül is támadnak férfiak", tudniillik a vének közül, 29-30. v. Három éven keresztül intette őket ezekben a dolgokban 31. v.; lásd Deu 31,29. Végül Pál a véneket "az ő kegyelmessége Igéjének" ajánlotta, 32. v. és rámutatott arra, hogy az igazi szolgálat ad, de nem keresi azt, hogy kapjon, 33-35. v.

Több évvel később Pál, mint aki már fogoly volt Rómában, megírta az Efézusi levelet, a négy börtönből írt levél egyikét. Többen arra következtetnek, hogy ez körlevél volt, amelyet Efézus körül több gyülekezetnek küldtek. Rómából Tikhikus vitte Efézusba, Eph 6,21.

Kronológikus Biblia olvasás 227. nap

Jeremiás 30-31.

Simon Wiesenthal - Fiatalokhoz 5.

Egyszer ügyvéd barátommal, Gerald Benderrel sétáltunk Chicagóban, és belebotlottunk egy emberbe, aki röpcédulákat osztogatott. Szövegük így hangzott: „Kennedyt a dallasi rabbik ölték meg.” A szerző szabályszerűen megnevezte magát; Villisnek hívták (a név litván bevándorlóra utal), és megadta lakcímét és telefonszámát is. Így hát a röpcédulával felfegyverkezve elmentem a kerületi ügyészhez, hogy megtudakoljam: vajon az első kiegészítő cikkely értelmében ezt a szöveget is jogszerűen lehet-e terjeszteni? Beszélgetésünk a következőképpen hangzott:

  – Én ugyan külföldön élek, de nagy híve vagyok az Egyesült Államoknak; a koncentrációs táborból is az amerikai hadsereg szabadított fel. Épp ezért háborít fel mélységesen, hogy az ilyen röpcédula itt szabadon terjeszthető.

  A kerületi ügyész futó pillantást vetett a szövegre, majd így felelt: – Az illető éppígy azt is írhatta volna, hogy Kennedyt a dallasi fodrászok gyilkolták meg. Az is hülyeség lenne, de nem tilthatjuk meg neki.

  – De hát nem látja – kérdeztem –, hogy azért van különbség a dallasi rabbik és a dallasi fodrászok között? Zsidókat már nemegyszer öltek meg azért, mert őket vádolták egy bizonyos gyilkossággal – fodrászokkal ez még nem fordult elő. Egyebekben a rabbik egy államilag elismert vallást és több millió amerikai polgárt képviselnek.

  A kerületi ügyész azonban kioktatott: – Ha ez a Billis vagy Willis, vagy mit tudom én, kicsoda, azt írta volna, hogy Kennedyt Eliahu Cohen rabbi ölte meg, akkor foglalkoznunk kellene az üggyel. De hát ő csak úgy általánosságban „rabbikról” beszél, és ez nem alap a beavatkozásra.

  Az antiszemitizmus elleni harcban épp ez az egyik legnagyobb nehézség. Roppantul nehéz megértetni az emberekkel, hogy éppen ez a kérdés lényege: ha csak egy bizonyos zsidót vádolnak is, egykettőre „a zsidók” lesznek a bűnösök.

*

  1967 őszén az Egyesült Államok zsidó közösségei hívtak meg előadó körútra. Azt hiszem, Clevelandben történt, hogy egy középkorú férfi e szavakkal lépett hozzám: – Én magam nem tartozom a holocaust túlélői közé, Európában sem pusztult el rokonom, mégis nagyon fontosnak tartom az ön munkáját.

  – Tévedés – feleltem. – Ön is túlélő, ha nem is tudja. Hitler hadat üzent minden egyes zsidónak ezen a világon. Valahányszor valamelyik félfasiszta európai állammal szerződést kötött, az első pont mindig így hangzott: adjátok át nekem a zsidókat. Így történt ez Szlovákiában, Franciaországban, Magyarországon, sőt még az olasz köztársaságban is. Higgye el, hogy ha Hitler megnyeri a háborút, és békeszerződést köt az Egyesült Államokkal, az első pont akkor is így hangzott volna: adjátok át nekem a zsidókat. Mert Hitler minden zsidót el akart kapni, és ön is csak azért maradt életben, mert Hitler elveszítette a háborút. Ezért minden zsidó túlélő, még az is, aki a háború után született.

Hagin - Bibliai hit - Megkaphatod, amit kimondasz 4.

Higgy a szíveddel, és mondd ki a száddal! Ez a hit alapelve! Megkaphatod, amit kimondasz! Abban az öreg mentőkocsiban, miközben a könnyek folytak az arcomon, még nem értettem mindazt, amit ma értek. Csak egy kis fénysuga­ram volt, mint az a fénycsík, amely belátszik az ajtó alatt, vagy a repedéseken keresztül. Ennyi volt a kiindulási pontom, de 1934 január elsején, délután két óra körül azt mondtam: „Igen, látni fogom ezeket az épületeket, ezt a törvény­házat; el fogok jönni testben és megállok itt, mert Jézus azt mondta, hogy amit hiszek a szívemben és kimondok a számmal, az megtörténik.” Ha egyszer el­kötelezed magad, akkor már helyben vagy.

Eltelt január majd február; és még mindig fekvőbeteg voltam. Március, április, május, június és július is elmentek. Azt mondhatod: „Na, ez nem jött be!” De ezt az ördög mondja. Kitartóan ragaszkodtam a megvallásomhoz, és nem vol­tam hajlandó feladni. Újra és újra elismételtem Jézusnak, Istennek és a Szent Szellemnek, az ördögnek, az angyaloknak és a gonosz szellemeknek, hogy ki­tartok. Azt mondtam Istennek, ha ez nem fog sikerülni, az azért lesz, mert az Ő Igéje alulmaradt. Én ugyanis az Igére álltam, így annak működnie kell.

1934 augusztusának második szombatján végül valóban ott álltam a téren. Te­le volt emberekkel a város, olyan nagy volt a tömeg, hogy könyökkel kellett utat törni magamnak a forgatagban. De ahogy a sarokra értem, a könnyek újból folytak az arcomon, miközben így szóltam: „Ördög, megmondtam neked! Nem tudom, tudsz-e olvasni vagy sem, de valószínűleg nem tudsz, mert itt van az Is­ten Igéje” - és felolvastam a Márk 11,23-24-et a Bibliámból. Nem tudom, az emberek mit gondolhattak, amikor azt látták, hogy egy fiatal fiú áll a sarkon, és könnyes szemmel olvassa az Újszövetséget. De ki törődött akkor velük?

A betegágyon megragadtam az 1 Thessalonika 5,21-et is: „Mindent megpró­báljatok; ami jó, azt megtartsátok [ahhoz ragaszkodjatok].” Tehát kipróbáltam a Márk 11,23-at, láttam, hogy jó, és attól fogva ragaszkodtam hozzá.

Rövid idő múlva elkezdtem a szolgálatomat mint fiatal baptista prédikátor. Egy olyan közösség prédikátora lettem, amely 8 mérföldnyire volt az említett törvényháztól. Szeretnék most valami fontosat mondani! Ne mondjátok soha, hogy az embereknek nincs üdvösségük, ha nincsenek megkeresztelve a Szent Szellemben és nem szólnak nyelveken!

Az első évben négy pár cipőm ment el a szolgálatra. Gyalog jártam a poros úton, igaz, olykor megállt valaki és elvitt autón. Nagyszerű időt töltöttem az evangélium prédikálásával. Gyalogoltam és lelkesedtem: „Ma azt prédikálom, hogy Jézus megment, meggyógyít és újból eljön! Ezt fogom prédikálni a Vö-rös-folyótól a Mexikói-öbölig, Louisiana határától Új-Mexikóig..!” (Azt gon­doltam, no ez igazán hatalmas terület.) Mert tudtam, hittem, hogy megtörténik, amit mondok. Már bevált, és meg voltam arról győződve, hogy most is ered­ményes lesz.

Mind több teljes evangéliumi emberrel kerültem kapcsolatba, akik hirdették az isteni gyógyítást, amiben én is hittem. Arról is beszéltek, hogy betöltekezhetünk Szent Szellemmel és szólhatunk nyelveken. Egy fiú mondta akkoriban: „Olyan ez, mint a folyópart, ha sokat csúszkálsz, végül benn vagy a vízben.” így voltam én is. Ugyanazt prédikáltam, amit addig, de egy kicsivel kiegészült. A Szent Szellem neked is segít abban, hogy a látásod növekedjen. „Azt fogom prédikálni, hogy Jézus megment, meggyógyít és azt is, hogy betölt Szent Szel­lemmel. Azt is fogom prédikálni, hogy újra eljön. És ezt most már az Atlanti­óceántól a Csendes-óceánig, Los Angeles-től New York-ig teszem!” (Amint látod, már jóval túlhaladtam Texason.)

Áldott legyen Isten, hogy meg is tehettem. Több mint egymillió mérföldet utaztam autóval keresztül-kasul Amerikán és Kanadán. Mit utaztam! - futot­tam, szökdeltem és ugrottam. Sok évig fel és le, végig az országban.

Mostantól hétvégente nem lesz bejegyzés

Kronológikus Biblia olvasás 226. nap

Jeremiás 26-29.

Spurgeon - 100. Zsoltár 1.

1. v. Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! 
2. v. Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! 
3. v. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az Ő népe és legelőjének nyája. 
4. v. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! 
5. v. Mert jó az Úr örökké tartó szeretete és hűsége nemzedékről nemzedékre. 

1. vers: „Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön!”
A 98. zsoltár negyedik versének az ismétlése ez. Az eredeti szó örvendező kiáltozást jelent, mint ahogy a hű alattvalók üdvözlik uralkodójukat, amikor meglátják. Istenünket boldog népnek kell imádnia! Ha végiggondoljuk Isten lényét és műveit, lelkünk örömmel telik meg, és újra meg újra megtanuljuk, hogy kegyelméért hálásak legyünk. Az egész földön meglátható az Ő jósága, ezért dicsérje Őt az egész föld. Ó, ti népek, meddig utasítjátok még el Őt vakságotokban? Nem jön el addig az aranykor számotokra, amíg nem imádjátok Őt teljes szívvel!

2. vers: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel” 
Tisztelettel és örömmel hódoljatok előtte. Ő a mi Urunk, és ezért Őt kell szolgálnunk. Ő kegyelmes Urunk, ezért örömmel kell szolgálnunk Őt. Ez a vers imádásra hív fel. A felhívás nem szomorú, mintha temetésre hívna. Nem! Vidám, örvendező felszólítás: ahogyan menyegzőre hívnak.

„Vigadozva járuljatok színe elé.” Imádnunk kell Őt, hogy megérezzük jelenlétét, és hogy teljes akarással közeledhessünk hozzá. Minden Istenre hangolódott szívnek ünnepélyes cselekedete ez, amit félelem nélkül megtehet. Ezért ne sírással, panaszolkodva járuljunk elé, hanem zsoltárokkal és dalokkal. Amikor éneklünk, legyünk vidámak, de áhítatosak is.
Ezért közeledjünk Istenhez szüntelenül ilyen módon. Ha odaadó hívők gyülekezete illően, harmonikusan és szívből dicséri Istent, akkor sok örömet is hoz számára. Szinte előre érezzük, milyen lesz majd a mennyben, ahol már az imádkozás egyetlen módja Isten dicsérete lesz. Úgy érezzük, el kell mondanunk dr. Wattsszal együtt: „Ám ne énekeljenek azok, akik nem ismerik a mi Istenünket; mi azonban, akik mennyei Királyunk kedveltjei vagyunk, mindenütt hirdessük énekkel is Istenünk dicséretét.”

3. vers: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten” 
Istent értelmesen kell dicsérnünk. Tudnunk kell, kit imádunk, és miért. „Ember, ismerd meg magadat” - hangzik az emberi mondás, de igazi, mély bölcsességet ajándékoz Istenünk megismerése. Kérdéses, hogy az ember meg tudja-e ismerni önmagát, mielőtt Istenét megismerte volna! Az Úr a szó abszolút és egyetlenszerű értelmében: Isten! Egyedül Ő az Isten! Őt így látnunk és ismeretünket engedelmességgel, bizalommal, alázatossággal, buzgósággal és szeretettel bizonyítanunk: mindezek olyan gyümölcsök, amelyeket kegyelem által teremhetünk csupán. Akik Őt egyetlen, igaz Istennek elismerik, azok képesek Őt méltó módon dicsérni.

„Ő alkotott minket, és nem mi magunkat.” Hát ne dicsérje a teremtmény a Teremtőjét? Egyesek úgy élnek, mintha ők maguk teremtették volna magukat. „Magacsinálta” embernek nevezik magukat, és önmagukat tisztelik, mint teremtőjüket. A hívő keresztyének viszont tudják, kiben van létük eredete, kitől származik jólétük, és nem igénylik, hogy őket dicsőítsék, sem a puszta létükért, sem pedig azért, amivé lettek. Sem ebben, sem az eljövendő világban nem igényelhetjük a magunk számára a dicsőségnek egy morzsáját sem. „Nem nekünk, Urunk” - ez marad mindörökre minden igazán hívő vallástétele.

„Az Ő népe, és legelőjének nyája” (vagyunk). Különleges tisztesség számunkra, hogy minden ember közül éppen minket választott ki arra, hogy az Ő népe legyünk! Ezen az alapon az Ő bölcsessége vezérel, az Ő nagylelkűsége táplál, és az Ő gondviselő szeretete ápol minket. A juhok a pásztor köré csoportosulnak, és rá néznek. Ugyanígy kell nekünk is az egész emberiség Pásztora köré gyülekeznünk. Ha Istenhez való viszonyunkat megvalljuk, már azzal is Őt dicsérjük. Ha jóságáról beszélünk, azzal imádjuk Őt! Énekeink nem kitalált történetekről szólnak, hanem tényekről tesznek tanúságot. Az Úr kegyelmének egyszerű felsorolása megrendítőbb, mint bármi, amit a fantázia kiagyalhat! Hogy mi az Ő legelőjének juhai vagyunk, az színtiszta igazság, és bizonyságtételünk tartalma.

You Are For Me - Kari Jobe feat. C3 Church

Nácivadászok - Adolf Eichmann elfogása

Renovation

Kronológikus Biblia olvasás 225. nap

Jeremiás 23-25.

Karizmatikus klasszikusok - Kenneth E Hagin - 2000 0919 PM Birmingham, The Glory of God

Scofield: Ésaiás könyve 33-36. fejezet

(33,17) Amikor az Istentől választott Király fog uralkodni, örökre vége lesz majd az erőszaknak és inváziónak (17-20. v. vö. 28,11).

(33,22) Minden kormányzói hatáskör – a bírói, törvényadói és végrehajtó hatalom – a Messiás-Királyban összpontosul. A zsidók újévi liturgiájában azok az imádságok foglalják el az első helyet, melyek ezt az alapvető gondolatot emelik ki, s amelynek az imádságok egész sorozatát szentelték. Az imádságok egy-egy csoportja után megfújják a kürtöt (sófárt).

(34,11) A „pusztaság", „semmiség" szavak a héber „tohu vabohu" fordítása, amit a mi Bibliánk „kietlen és puszta" szavakkal ad vissza 1Móz 1,2-ben.

(36,1) Ez a vers úgy látszik egyszerűen bevezeti mindkét asszír betörést, és arra az első betörésre utal, amelyet a 2Kir 18,13-26 ír le (lásd 2Kir 18,7 jegyzetét), mikor Szanhérib valószínűleg apját, Szargont kísérte mint tábornok, esetleg mint kormányzó. Ebben az időben Ezékiás hadisarcot fizetett. A 2. verstől kezdve Ézsaiás leírja, hogy mi történt a második betörés idején (36,2-37,38; vö. 2Kir 18,17-19,36; 2Krón 32,1-4; 36,5-23), miután Ezékiás visszafordult Istenhez (36,5.21).

(36,2) Rabsaké nem személynév, hanem fővezéri tisztség volt az asszír hadseregben. (Ézs 38,1) Ezékiás betegsége (38-39) megelőzte a 36-37. fejezetben leírt eseményeket.

Spurgeon - 46. Zsoltár 4.

9. vers: „Jertek, lássátok az Úr tetteit” 
Az Ige meghívja Jeruzsálem örvendező polgárait, tekintsék meg, mi maradt az ellenségből. Mindig emlékezniük kell az Úr hatalmára, és meg kell tekinteniük a zsákmányt, amit az Úr népe számára készített. Jó lenne, ha mi is ilyen figyelmesen néznénk szövetségesünknek, Istenünknek rólunk gondoskodó kezét. Azonnal fel kellene ismernünk, mikor szól közbe az Ő harcoló Gyülekezete érdekében. Amikor történelmi eseményekről olvasunk, mindig előttünk kellene lebegnie ennek az igeversnek. Az újságokat is ennek tudatában kellene olvasnunk. Mert akkor felismernénk, hogy a Gyülekezet Feje a népek fölött is az Ő tulajdon népének javára uralkodik, mint ahogy József is Izráel javára uralkodott Egyiptomban.

„Bámulatos dolgokat művel a földön.” Elpusztítja a pusztítót, és megrontja a rombolót. Igaznak bizonyult ez az igevers az akkori időkben! Asszíria, Babilon, Patrosz, Básán és Kánaán lerombolt városai erre tanítanak bennünket, és a kőtáblára is az Úr tettei vannak felírva. Mindenütt, ahol Isten uralmát megvetették, romlás következett be. A bűn dögvészként vonult végig ezeken az országokon, és nyomában porrá és hamuvá lettek palotáik. A zsoltáros idejében már nyílván elgondolkoztató támadások érték Izráel ellenségeit. Amikor a zsoltáros látta ezek összeomlását, felhívta népének figyelmét arra, milyen borzalmas dolgok történtek - érettük - az igazság jegyében.
Angliában földig rombolt várak és leomlott apátságok emlékeztetnek az Úr győzelmére az elnyomatás és babona felett. Bárcsak hamarosan még több ilyen történne!

„Ti sötét paloták, élőknek sírjai,
emberiség sötét vermei,
hazugság menedékei - hamarosan elpusztultok,
és romjaitok közt baglyok, denevérek és gyíkok
találnak majd menedéket.”

10. vers: „Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén” 
Szava elnémítja a csatazajt, és békességre hív. Függetlenül attól, hogy hol és hogyan él a nép, Isten nyugalmat ad neki. Összezúzza a nagyhatalmakat, mígnem képtelenek lesznek a viszálykodásra. Saját népét pedig felüdíti.
„Íjat tör össze.” Harcképtelenné teszi a halált hozó tollas nyílvessző kibocsátóját.
„Lándzsát tördel szét.” Összetöri a hatalmasok dárdáit.

„Harci kocsikat éget el.” Tűznek adja át a büszke harci kocsikat, halált hozó eszközeikkel együtt. Összegyűjti a fegyverek mindenféle nemeit, és végül elpusztítja őket. Így volt ez akkor Júdeában. És így lesz az elkövetkező időkben és országokban is. A Békesség Fejedelmének tette lesz! Mikor történik meg mindez maradéktalanul? Isten népének szellemei ellenségeit az Úr már megfosztotta pusztító hatalmuktól. De mikor ünnepelhetjük végre a béke maradéktalan győzelmét, és mikor pusztítják el végleg a tömeggyilkosság eszközeit? Csodálatos lesz az Úr Jézus végső győzelme megjelenésének napján, amikor majd ellenségei mind a porba esnek előtte!

11. vers: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten” 
Torpanjatok meg, ti ellenségei! Üljetek le és várjatok nyugodtan, ti hívők. Ti, akik haragjának rettentését érzitek, ismerjétek el, hogy Isten az Úr! Imádjátok Őt, akik részesei vagytok védelmének. Mert az Ő lényét senki sem képes méltó módon dicsérni, ezért dicsérje Őt a csönd.

„Magasztalnak a népek.” Elfeledkeznek Istenről, és bálványokat imádnak helyette. Ennek ellenére imádni fogják majd az Urat. Kedves olvasóm, a missziónak nagyszerű reményei vannak, olyan nagyszerűek, mint Istennek az ígéretei. Legyen Övé minden szív! Az igevers ünnepélyes kijelentésének be kell teljesednie!

„Magasztal a föld.” Minden ember, akármilyen rosszak, romlottak is voltak. Akár rettentés, akár szeretet által, de végül minden szív aláveti magát Istennek. Akkor az egész mindenség Isten fenségének fényét tükrözi vissza. Milyen nagy lesz majd Isten dicsérete, amikor a bűn, lázadás és gőg ideje után eljön a mindenek felett uralkodó szeretet kora!

12. vers: „A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk” 
Ezt a verset kétszer kellene énekelni. Olyan igazságot fejez ki, amelyet nem énekelhet elégszer a hívő ember. Olyan valóság ez, amelyről gyakran megfeledkezünk. Drága kiváltság, amit nem lehet elégszer végiggondolni. Kedves olvasóm, mindig veled van az Isten? Megváltód-e Immánuel, a „Velünk az Isten”? Van-e olyan szövetség közted és Isten között, mint amilyen Isten és Jákób között volt? Ha így van, rendkívül boldog lehetsz.
Mutasd ki örömödet szentséges dalokkal, és a nyomorúság idején légy állhatatos, sőt, énekelj közben Istenednek!

„Szela.” Emeld fel szívedet még egyszer Istenhez! Dicsérő éneked végeztével állj meg egy pillanatra. De lelked továbbra is maradjon dicsérettel telve. Könnyebb dicséneket énekelni, mint a dicséretet szellemben folytatni. Pedig ez a célunk: legyen szívünk telve szüntelenül hálás odaadással, és fejezzük be énekünket úgy, mintha folytatni akarnánk.
„A Szela megálljt parancsol a zenének, jó és békés csöndet.
A Szela indulást is parancsol az éneknek-hárfának és egyéb zeneszerszámoknak.
A Szela bevégzi a dicső éneket, de jelzi, hogy szívünk még mindig Istenhez emelkedik föl.”

Kronológikus Biblia olvasás 224. nap

Jeremiás 18-22.

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - Nekem már nincs

Scofield: Ésaiás könyve 13-14. fejezet

(13,1) Ez a Babilonról szóló prófécia (13-14) előre hirdeti a nemzet és a város elpusztítását a médek által (13,17-22), de a „Babilon" szó tágabb értelemben a teljes pogány világuralomra vonatkozik, amely Nabukodonozorral kezdődött (Dán 2,31-32.37-38) és a negyedik világbirodalomban éri el csúcspontját (Dán 2,34-35.40-45), amelyet majd Jézus Krisztus a földre való visszajövetelekor, mint a kő, összezúz.

(13,19) A 12-16 versek előre mutatnak a végső idők ítéleteire (Jel 6-13). A 17-22 versek közelre és egyben távolra is mutatnak. Megjövendölik az akkori Babilon pusztulását. De ezek a versek előre is tekintenek a fenevad idejében a politikai, valamint vallási Babilon pusztulására.

(14,12) A 12-14 versek kétségtelenül a Sátánra vonatkoznak, aki mint a jelenlegi világrendszer fejedelme (Jn 12,31; 14,30; 16,11) valóságos, bár láthatatlan szellemi, zsarnoki irányítója az egymást követő világhatalmaknak, Tirusznak, Babilonnak, a méd-perzsa, görög, római birodalomnak stb. (vö. Ez 28,12-14). Lucifer (hajnalcsillag) nem lehet más, mint a Sátán. Ez a fontos igerész visszapillant arra, hogyan jutott be a bűn a világmindenségbe. Amikor Lucifer ezt mondta: „Az égbe megyek fel", akkor kezdődött a bűn.  Egyéb példákat is találunk arra, hogy az Úr megszólítja a Sátánt másokon keresztül, vö. 1Móz 3,15; Mt 16,22-23.

Kenneth Hagin - Bibliai hit - Megkaphatod, amit kimondasz 3.

Sok dolog azért történik meg, mert azt gondoljuk; meg kell történnie. És sok dolog azért történik úgy, mert úgy hisszük, és úgy mondjuk. Olvastam egy tu­dósról, aki azt mondta, amikor öregszel, az agyad többé nem olyan „lágy”, mint fiatal korodban, hanem kicsit „keményedik”. Én is észrevettem magamon, hogy már nem olyan jó a memóriám, mint valamikor. De rövid idő múlva rá­jöttem, hogy ennek nem kell így lennie, hiszen az elmém a szellemem része, amely viszont nem öregszik meg soha. Abban a pillanatban észbe kaptam; el­kezdtem megfelelően gondolkodni és jól beszélni, és ismét tudtam idézni mindazt az Igéből, amit akartam; a memóriám szinte még javult is.

Néha azért vallunk kudarcot, mert felkészülünk rá. Igen, készülődünk a ku­darcra. Elgondoljuk, majd elhisszük, és meg is csináljuk. Nekünk, hívőknek semmi közünk nem lehet a kudarchoz és a kételyhez! Nekünk hitet kell szól­nunk. Ennek a titka a Márk 11,23-24-ben van, ahol Jézus azt mondta: „Mert bi­zony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugor­jál a tengerbe! és a szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek és meglesz nék­tek.” Ha hiszed, hogy valamit megkaphatsz, valld is meg!

30 éve, négy hónappal a 16. születésnapom előtt végleg ágyhoz kötött lettem. Öt különböző orvos foglalkozott az esetemmel. Egyikük a híres Mayo Klini­kán dolgozott. Nagyapám nem volt gazdag ember, de volt egy kis ingatlana; igaz, a gazdasági válság idején az ingatlan nem sokat ért. De voltak összekötte­tései, és ha a Mayo Klinika tudott volna segíteni, akkor odaküldött volna en­gem. Háziorvosunk szerint ez a klinika volt az egyik legjobb egész Ameriká­ban. Ezért ha ennek az orvosa is azt mondja, hogy semmit sem tehet, akkor csak a pénzt és az időt pocsékoljuk a kezelésre. A szóban forgó orvos pedig ki­mondta, hogy nincs remény: egy a millióhoz esélyem sincs, hogy életben ma­radjak. Az orvostudomány akkori állása szerint az én állapotomban senki sem élhette volna túl a 16. évét. Az ágy rabja lettem. Egyébként sem tudtam soha úgy szaladgálni és játszani, mint más normális gyerekek; egész addigi életem­ben félrokkant voltam.

Nagyapámnak több háza volt a városban. 1934 elején, újévkor az egyikbe be is költöztünk. A szállítók a bútort, a mentő meg engem vitt át oda.

Az egyik mentős meg is jegyezte, hogy hallotta, már egy éve nyomom az ágyat. Kilenc hónapja - pontosítottam. Felajánlotta, hogy elvisz egy kis város­nézésre. A fejemet tudtam mozgatni, tehát jól láttam mindent. Az autó lassan haladt, nagyon jó volt nézelődni. A mentős megint hozzám fordult: „Fiam, ha jól érzed magad, akkor átmegyünk a téren.” Mc. Kinney-ben laktam, Texas­ban. Ez idő tájt olyan nyolc-kilencezer lakosa lehetett. Ünnepnap lévén alig volt forgalom, tehát szépnek ígérkezett a további kocsikázás.

Emlékszem, északról jöttünk végig a tér nyugati oldalán, ahol egy nagy élel­miszerüzlet állt a sarkon, mellette egy vállalat, amellett pedig a ruhásbolt majd egy áruház, illetve egy cipőbolt és a sarkon egy női konfekció üzlet. Tehát le­mentünk a tér nyugati oldalán, és megfordultunk a déli oldal felé. Nézegettem az épületeket, a régi törvényházat, amely a tér közepén állt.

Amíg élek nem fogom elfelejteni, de még az örökkévalóságban sem. Emlék­szem, ahogy ránéztem a törvényházra, egy hang azt súgta: „Nem gondoltad ugye, hogy még egyszer testben fogod látni ezeket a régi épületeket? És nem is láttad volna, ha ez az ember nem ilyen kedves hozzád.” Ekkor valami megszó­lalt bennem és felidézte a Márk 11,23-24-et: „Meglesz néki, amit mondott.”

Kronológikus Biblia olvasás 223. nap

Jeremiás 14-17.

ADONAI: The Power of Worship from the Land of Israel

Karizmatikus klasszikusok - Kenneth E Hagin - 2000 0920 PM Birmingham

Simon Wiesenthal - Fiatalokhoz 4.

Megbuktunk, mert hagytuk, hogy olyan társadalmi helyzet álljon elő, amely megkönnyíti Hitler hatalomra kerülését. Ha fiatalokhoz beszélek, mindig elmondom, hány millió munkanélküli járta akkoriban az utcákat, nyakában a táblával: „Minden munkát elvállalok.” És aki ezt hirdeti magáról, az Hitler helyett is kész elvégezni a munkát.

  Megbuktunk, mert mint politikusok, vállalkozók, újságírók, mint az értelmiségi elit tagjai nem tudtuk megszilárdítani a demokráciát, sőt bírálatunkkal időnként hozzájárultunk, hogy tekintélyének maradványai is meginogjanak. Mi mindent megkérdőjeleztünk, a náciknak pedig mindenre megvolt a világos válaszuk: a versailles-i béke a bűnös, a demokrácia a bűnös, a zsidóság a bűnös. Mi, zsidók is hibásak vagyunk abban, hogy Hitler nagyra nőhetett.

*

  Egyesek néha azt állítják: a hitleri típusú nemzetiszocializmus egész biztosan nem támadhat fel. Másfajta fasizmusok esetleg születhetnek, másfajta üldözésekre talán sor kerülhet – de ami a Harmadik Birodalomban történt, az nem ismétlődhet meg. Nos, ebben magam is reménykedem, de megtanultam, hogy a bizalomnál többet ér az ellenőrzés. Nemzetiszocialista sejtek ma is vannak, és semmi nem óvhat meg attól, hogy megváltozott társadalmi feltételek között ne váljanak ezekből ismét életveszélyes daganatok. Ausztriában csakúgy, mint Németországban, működnek kicsiny, de életerős újnáci mozgalmak, és vannak nagyobb politikai csoportosulások, sőt még pártok is, amelyek nem állnak túl messzire ettől a gondolatkörtől. Ha nem is a lakosságon belüli arányt tekintve, de abszolút számokban valószínűleg az Egyesült Államok büszkélkedhet a legerősebb nemzetiszocialista mozgalommal; Milwaukee-ben például egyes ifjúsági szervezetek rendszeresen vonulnak fel náci egyenruhában, horogkeresztes karszalaggal, és hasonló provokációkra sok más városban is sor került.

  

Amikor egyszer Robert Doyle republikánus szenátor és felesége, Elizabeth Bécsbe látogatott, egész sor Amerikában kiadott újnáci folyóiratot mutattam nekik, amelyek az alkotmány első kiegészítő cikkelyével visz-szaélve terjesztik a faji és egyéb gyűlöletet. Mindketten mélységesen megdöbbentek, de egyszersmind megnyugtattak, hogy az amerikai demokrácia és az amerikai nép szabadságvágya úgysem engedi érvényesülni a régi vagy az új nácizmust. Ebben magam is bízom; ámde nem árt tudni, hogy a húszas években hasonlóan érveltek a német politikusok is, ha arról faggatták őket, milyen esélyei lehetnek az Adolf Hitler nevű egyén köré tömörült maroknyi huligánnak.

  Mindig reménykedem, hogy mégiscsak okulunk a történelemből, de ugyanakkor attól is tartok, hogy új elemekkel már nem bővítjük tudásunkat, és ezért megváltozott helyzetben újra elkövetjük a régi hibákat. Ez a veszély fenyeget akkor is, ha azt mondjuk: a demokráciának igazán kár erejét holmi kis fasiszta csoportokra fecsérelnie; vagy ha nem merjük a jogtalanságot a jog eszközeivel megtorolni. A legtöbb európai országban például törvény tiltja az uszítást és a fajgyűlöletet – és mégis tűrjük, hogy iskoláink előtt ilyen szellemben fogant brosúrákat osztogassanak a gyerekeknek, mert isten ments, hogy korlátozzuk a szabad véleménynyilvánítást. Az Egyesült Államokban még csak ilyen törvények sincsenek. Amikor a chicagói bírák és ügyészek „az év emberének” választottak, hevesen kikeltem az amerikai jog ellen: az Egyesült Államokban terjedő újnáci kiadványok áradatát csak egy uszításellenes törvénnyel lehetne megállítani.

  

Az uszítás legfontosabb eleme továbbra is az idegengyűlölet. Bárhol lépjenek is fel az újfasiszták – Angliában, Franciaországban, Ausztriában vagy az Egyesült Államokban –, mindig arra hívják fel a többséget, hogy védekezzék az idegenek „túlzott beáramlása” ellen. Veszély forrásai a brit gyarmatokról vagy az egykori francia gyarmatokról bevándorló színes bőrűek, a jugoszláv vagy a török vendégmunkások, a mexikóiak vagy a Puerto Ricó-iak. Igaz, ezek a pamfletek a zsidókat nem említik első helyen – de két évezred tanúsítja, hogy elsőnek mindig őket ütik agyon.

Spurgeon - 46. Zsoltár 3.

6. vers: „Isten van benne” 
Ezért van közel az Ő biztos segítsége! Ha ostrommal veszik körül, ezzel Istent is ostromolják, és Ő majd ráront az ellenségeire. Közel van az Úr az övéihez szorongattatásuk idején, hiszen köztük lakozik! Vigyáznunk kell, hogy meg ne szomorítsuk Őt; ugyanolyan tisztelettel kell viseltetnünk Őiránta, mint amilyennel egykor Mózes viseltetett, aki - felfedezve, hogy a Hóreb hegy pusztaságának homokját megszentelte - levette saruit, mikor az Úr szólt hozzá az égő csipkebokorból.

„Nem inog meg.” Hogy is inoghatna meg? Hiszen akkor az ellenségek az Urat is megingathatnák. Márpedig Isten jelenléte hiábavalóvá tesz minden olyan kísérletet, amely a „város” elfoglalására és lerombolására irányul. Ha az Úr van a hajóban, az nem szenvedhet hajótörést. „Megsegíti Isten.” A falakon belül gondoskodik a bőséges ellátásról, a falakon kívül pedig megsemmisíti az ellenségeit, ahogyan a pusztítás angyala megsemmisítette egykor Sénahérib seregét.

„Reggelre kelve.” Mikor az első napsugarak hirdetik az új nap kezdetét, Isten máris kinyújtotta jobbját népe védelmében. Az Úr mindig idejében érkezik! Mi sokszor lusták vagyunk vele találkozni, Ő azonban nem késlekedik, hogy minket megsegítsen. A türelmetlen ember panaszkodik, hogy késik az isteni segítség, valójában azonban Isten soha nem késik el. Isten látszólagos késlekedésének forrása azonban mindig az Ő bölcsessége. Lehet, hogy mi úgy látjuk, hogy a gonosz kötelei körülveszik és pusztulással fenyegetik Isten Gyülekezetét, pedig tudnunk kell, hogy a gonoszok hamarosan eltűnnek, mint a víz hulláma, és az ellenség lármája velük együtt a sírba száll. Az éjszaka legsötétebb órája mindig a hajnal előtti óra, és éppen ekkor jelenik meg az Úr, mint Gyülekezetének hatalmas szövetségese.

7. vers: „Népek háborognak” 
A népek fellázadtak, és úgy gyülekeztek az Úr városa ellen, ahogy a farkasok körülveszik zsákmányukat. Üvöltöttek és tomboltak, mint a háborgó tenger.
„Országok inognak.” Általános zűrzavar lett úrrá a társadalomban. Vad hordák pusztították saját országukat, kivéreztették a lakosságot, hogy a háborút folytatni tudják. De más területeket is pusztasággá tettek, ahogy rombolva vonultak Jeruzsálem ellen. Koronák hullottak le királyi fejekről, trónusok meginogtak, mint fák a szélviharban, hatalmas birodalmak úgy dőltek le, mint gyökerüktől megfosztott fák, minden felborult. Rémület fogta el mindazokat, akik nem ismerték az Urat.

„Ha az Úr mennydörög, megretten a föld.” Egyetlen szavával úrrá lesz Isten a vihar felett. Hallatta szavát, és az erős szívűek megsemmisültek, büszke hadseregek elpusztultak, hódító hatalmak elgyöngültek.
A zűrzavar először még nagyobbnak látszott, amikor az isteni hatalom a színre lépett. A föld viaszként megolvadt. Az emberek létalapja szétfolyt, mint a bakok kövérje az oltáron. De ezt nyomon követte a béke, az emberek dühe elmúlt. A bűnbánó szívek meglágyultak, és az engesztelhetetlenek megnyugodtak. Isten egyetlen szava hatalmas! És hatalmas a testté lett Ige! Jó lenne, ha megszólalna a mindent felülmúló dicsőséges szó, ha minden szív megolvadna az Úr Jézus iránti szeretetben, és mindörökre megszűnne minden üldöztetés, háború és lázadás!

8. vers: „A Seregek Ura velünk van!” 
Sion biztonságának és ellenségei megsemmisülésének ez az egyetlen alapja. Az Úr uralkodik az angyalok, csillagok, elemek és minden mennyei sereg fölött. Az egeknek egei is az Ő uralma alatt állnak. Az emberek seregei is azért vannak, hogy neki szolgáljanak, még ha nem is tudják ezt. A szárazföldi seregeknek ez a generálisa, és a hajóhadaknak ez az admirálisa a mi oldalunkon áll. Ő a mi magasztos szövetségesünk, és jaj azoknak, akik ellene harcolnak. Eltűnnek, mint ahogy a port elfújja a szél, amikor Ő kiadja a parancsot.

„Jákób Istene a mi várunk.” Immánuel a Seregeknek Ura és Jákób Istene a mi bevehetetlen erősségünk. Amikor elénekelték ezt a boldogító igeverset, utána jó, ha az énekesek szünetet tartanak, és a zenészek újra hangolják hangszereiket. Ezért áll ennek a sornak a végén a komoly, nyugodt és békességes szó: Szela.

Kronológikus Biblia olvasás 222. nap

Jeremiás 10-13.

Kenneth Hagin - Bibliai hit - Megkaphatod, amit kimondasz 2.

Az történik, amit kimondasz! Ők is pontosan azt kapták, amit mondtak. Hit­ték, hogy a földet nem veszik be; és úgy is lett. Amikor kételkedsz, akkor is hi­szel valamiben! Mindig azt kapod vagy az jelenik meg az életedben, amit hi­szel és amit mondasz. Ha nem hiszed, amit kimondasz, akkor semmi közöd a saját beszédedhez. De ha elég kitartóan ismételsz valamit, akkor a szavak nyo­mot hagynak a szíveden. Ha pedig beépülnek a szellemedbe, akkor kontrollálni fogják az életedet. A tíz kém és Izrael egész többsége pontosan azt kapta, amit kimondott, vagyis nem mentek be az ígéret földjére. A pusztában vándoroltak, és meghaltak. Amit kimondták, az következett be.

De Káleb - egyik a tíz közül - máshogy beszélt: „Menjünk oda mégegyszer, és vegyük be azt a földet, mert győzni fogunk!” Józsué így szól a 4 Mózes 14,9-ben: „Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek a népétől; mert ők nekünk csak olyanok mint a kenyér; eltávozott tőlünk az ő oltalmuk, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlük.” Káleb és Józsué tudták, hogy az óriások ugyan ott vannak és az emberek sáskák a szemeikben, de hitték, hogy Isten képes még az óriásokat is a kezükbe adni. Kimondták, hogy képe­sek azt a földet elfoglalni, a többiek pedig kimondták, hogy nem.

Sokan kérdezik, vajon miért nem gyógyulnak meg? Válaszom: azért, mert ki­jelentették, hogy nem tudnak meggyógyulni. Szavaik akadályozták meg őket a gyógyulásban. Beszédük szerint csoportosíthatod az embereket. A legtöbb időt arra fordítom, hogy megpróbálok tőlük megvallást nyerni, mielőtt imádkozom értük. Megkérdezem őket, mi a véleményük: meggyógyulnak-e, amikor rájuk teszem a kezem és imádkozom. Néha azt válaszolják, remélik, hogy igen. De ilyenkor kénytelen vagyok azt mondani: nem, mert ez nem hit; ez reménység! Akik gyorsak a megvallásban és teli vannak hittel, majdnem azonnal megkap­ják a gyógyulást. Néhányan kis habozással teszik a megvallást, és ez a habozás az, ami végül vereségbe viszi őket. Ezek azok a kis rókák, akik pusztítják a szőlőskertet.

Nem nagy dolog, nem óriási akadály tartja távol Isten gyermekeit a gyógyu­lástól! Nem a Kánaán földjének óriásai tartották vissza Izraelt a győzelemtől! Bennünket sem az óriások győznek le! Ha ők tennék, legyőzték volna Józsuét és Kálebet is. Az emberek vitték saját magukat vereségbe; saját gondolkodá­suk, saját hitetlenségük, saját beszédük győzte le őket.

Téged sem az óriások vagy az élet viharai győznek le; még csak nem is az ör­dög! Ha vert helyzetben vagy, te magad okoztad a vereségedet. Igen, a rossz gondolkodással és a rossz hittel! A helytelen beszéd győzött le, az vitt vereség­be.

Káleb és Józsué megvallottak, hogy képesek legyőzni az óriásokat. Amit ki­mondasz - megtörténik! A vérfolyásos asszony pontosan azt kapta, amit ki­mondott. Az izraeliták, akik, elfogadták a többség híradását, pontosan azt kap­ták, amit kimondták. Csak Káleb és Józsué mentek be az ígéret földjére. Józsué lett a vezető, Káleb pedig így szólt hozzá: „Add nekem a Hóreb he­gyét!” Szeretem ezt a jó öreg Kálebet! Szeretem a hit emberét! Ennek a Káleb-nek külön helye van a szívemben. Odaállt Józsué elé, és azt mondta: „Add ne­kem ezt a Hórebet!” Józsué valószínűleg visszanézett a múltba és rájött, hogy helyes beszédük szerzett győzelmet nekik. Szerette volna elhelyezni öreg ba­rátját, ezért megkérdezte tőle, vajon képes-e elfoglalni a hegyet? Azt akarta, hogy Káleb megvallást tegyen. Közölte vele azt is, hogy óriások élnek arrafelé. Káleb erre azt felelte, hogy egészen biztosan képes elfoglalni. Dicsőség Isten­nek! Áldjuk az Urat, meg is tette!