Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - Megszentelt életet élni kegyelem által 4.

Kegyelem az élethez, kegyelem a felemelkedéshez

Ha jól magyaráztam és hozzásegítettelek ahhoz, hogy megértsd Isten kegyelmének lényegét, akkor mindketten meg fogjuk tapasztalni a pozitív, gyakorlati változásokat az életünkben. Az eredmény az, hogy egyre megszenteltebbek leszünk.

A kegyelmet nem lehet alibiként felhasználni arra, hogy ugyanott toporogjunk, ahol eddig voltunk, azt állítva, hogy semmit nem kell tennünk saját erőnkből a magunk érdekében, hiszen nem a törvény alatt vagyunk, hanem kegyelem alatt. Ez egy olyan hiba, amit az első keresztények is elkövettek. Ezért is kellett Pálnak megdorgálni őket, és gondolkodásmódjukat átformálni.

Igaz, hogy Isten kegyelme soha nem kárhoztat bennünket, még akkor sem, ha bűnt követünk el. Isten beírta nevünket az Élet Könyvébe, amit soha nem fog kitörölni onnan, még akkor sem, ha nem vagyunk tökéletesek. Isten kegyelme megment bennünket, az Ő szemében igazak vagyunk, biztosítja számunkra áldásait, otthont ad nekünk a Mennyben, átvezet minket ezen az életen, nyugalmat és békességet teremt bennünk, és még sok csodálatos dolgot tesz értünk. De Isten kegyelme ennél sokkal többet tesz, megtanít minket arra, hogy úgy éljünk, ahogyan Isten szeretné – szentségben.

Amikor Isten kegyelmében részesedünk, ez a kegyelem nemcsak az élethez elegendő, de a bűnből való kiemelkedéshez is segítséget ad.
Kicsit veszélyesnek tartom, ha csak az érem egyik oldalát nézzük, mert így az egyensúly könnyen felborul. Ez az oka annak, hogy sokan nem tanítanak a kegyelemről, mert attól félnek, hogy az emberek ezt a mentségként használják majd, ha bűnt követnek el, és jó indokot találnak arra, hogy ugyanolyanok maradjanak, továbbra is rendezetlen, kesze-kusza életet éljenek.

Én más szemszögből nézem a kegyelmet. Meg vagyok győződve arról, ha valaki nem prédikál, vagy nem tanít a kegyelemről a gyülekezete számára, az emberek sosem lesznek elég erősek ahhoz, hogy felemelkedjenek a bűneikből és leküzdjék az előttük tornyosuló problémákat. Meg vagyok győződve arról, hogy a legtöbb keresztény nem kifogást keres a bűnre, hanem erőt ahhoz, hogy megszentelt életet tudjanak élni. És ha valaki megmutatja nekik, hogyan kell ezt csinálni, szívvel-lélekkel mellé állnak. Hát ezért szeretek annyira a Szent Szellem szolgálatáról tanítani, aki azért van velünk, hogy segítségével megérthessük Isten csodálatos kegyelmének lényegét.

Szent Szellem: az Igazság Megjelentője, a Hívők Megerősítője

Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a [Szent] Szellem által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek.
1 Péter 1:22

A fenti vers alapján hogyan engedelmeskedjünk az igazságnak?
A Szent Szellem által.
Hogyan engedelmeskedjünk az igazságnak, amit a Szent Szellem, az Igazság Szelleme mutat meg nekünk?
Az Ő ereje által.

Amint már láttuk, a Szent Szellem egyik fő feladata az, hogy megjelentesse nekünk az igazságot: De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek… (János 16:13)
A Szent Szellem az egyetlen, aki feltárja előttünk Isten Igéjét, megítéli rossz cselekedeteinket, megmutatja, mit kell jól csinálnunk. Ez is része a megszentelődésnek. És ha egyszer megmutatja nekünk, mit hagyjunk abba, mit kezdjünk el, hallgatnunk kell Rá, rá kell bíznunk magunkat, hogy megkaphassuk Tőle azt az erőt, amivel mindezt megcselekedhetjük.

Ha nem lennék tudatában annak az erőnek, amellyel a Szent Szellem hozzásegít ahhoz, hogy az általa feltárt dolgokat megcselekedhessem, már rég elbuktam volna. Az 1 Péter 1:14-16-ban az áll, hogy ne szabjuk magunkat a világ kívánságaihoz, amelyek tudatlanságunk alatt voltak bennünk, amikor még nem ismertük az Igét, nem tudtuk, hogy szentek vagyunk, akárcsak Isten, és ahogy ezeket a parancsolatokat olvasom, egyre inkább tudatosul bennem, hogy segítség nélkül, saját erőmből én ezt nem lennék képes megtenni.

Ha a megszentelődésről szóló üzenet nem tartalmazná a megerősítés ígéretét, még nagyobb nyomás nehezedne ránk. Miért? Mert az lenne a vége, hogy az emberek hogy az emberek nekiindulnának és megpróbálnának megszentelt életet élni anélkül, hogy tudnák, hogyan is kell ezt tenni, mit is kell tenni.

A megszentelődés folyamatának sarkalatos pontja annak a tisztázása, mi a szerepe Istennek és mi a mi szerepünk ebben a folyamatban. Ezt a tudást tárja fel előttünk a bennünk lakozó Szent Szellem, az igazság szellem, ha hajlandóak vagyunk meghallgatni Őt és tanulni Tőle.

Fordította: Berényi Irén

Zsoltárok Könyve 83.

1. Ének, zsoltár Ászáftól.
2. Isten, ne legyen nyugtod, ne hallgass s ne légy csendes, Isten!
3. Mert íme ellenségeid zúgnak és gyűlölőid fölemelték fejüket.
4. Néped ellen ravaszul tanakodnak és tanácskoznak ótalmazottjaid ellen.
5. Azt mondták: jertek, semmisítsük meg őket a nemzetek sorából, hogy többé ne említtessék Izrael neve!
6. Mert egy szívvel tanácskoztak egyaránt, ellened szövetséget kötnek:
7. Edóm sátrai, meg az ismaeliták, Móáb és a hágáriak,
8. Gebál és Ammón és Amálék, Peléset Czórnak lakóival együtt.
9. Assúr is csatlakozott hozzájuk, karjukká lettek Lót fiainak. Széla.
10. Tégy velük mint Midjánnal, mint Szíszerával, mint Jábinnal Kisón patakjánál!
11. Megsemmisültek Endórban, trágyájává lettek a földnek.
12. Tedd őket, nemeseiket, olyanokká mint Órébet és Zeébet, és mint Zébachot és Czalmunnát mind a fejedelmeiket.
13. A kik azt mondták: foglaljuk el magunknak Isten hajlékait!
14. Istenem, tedd őket olyanokká mint a porforgatagot, mint a tarlót a szél előtt!
15. Mint tűz, mely erdőt éget, és mint a láng, mely föllobbant hegyeket.
16. Úgy üldözd őket viharoddal, és szélvészeddel rémítsd el.
17. Töltsd el arcukat szégyennel, hogy keressék nevedet, oh Örökkévaló!
18. szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, piruljanak és vesszenek el!
19. S tudják meg, hogy te, meg neved, oh Örökkévaló egyedül vagy, a legfelső az egész föld fölött.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Idézet

"Ne azt keresd, hogy népszerű legyél, hogy nagy befolyásod legyen, vagy nagy bevételed legyen! A biznisz-szellem tönkreteszi a kenetet! Az Úr Jézus Krisztust kell fölmagasztalni. Akkor Ő az embereket magához vonzza, meggyógyítja, megszabadítja, leveszi róluk az átkokat, - ha hisznek abban, hogy Jézus Krisztus halt meg értük, ha hisznek abban, hogy megtörtént a csere. Az Isten ellen elkövetett bűnöket csakis Isten tudja megbocsátani! Miért? Mert Isten megbüntette helyettünk Jézus Krisztust! Az evangélium jó híre az, hogy Jézus Krisztus fölvállalta magára a bűneinket és a büntetéseinket, a halálos ítéletünket…
Ezért szeretem nagyon Jézus Krisztust!"

Németh Sándor, 2016.09.07.

Reinhard Bonnke - Gyógyulás 6.

Nagyobb világosság

Az Újszövetségben az Úr még nagyobb világosságot hozott. Megváltoztatja, pontosabban finomítja azt az elképzelést, hogy ha egy személy szenved, az személyes bűnei következménye, és méltó az ítéletre (holott mindnyájan azok vagyunk). Ez a vélekedés okozott oly sok fejtörést Jóbnak és barátainak, valamint az olyan zsoltárok szerzőinek, mint a 37. vagy a 73. Jézus természetesen nem tagadja a bűn és a szenvedés kapcsolatát és azt sem, hogy a bűnösökre a pokol vár, de rámutat hogy az ártatlanok is szenvednek.

Különleges törődést tanúsít azok felé, akik mások gonoszságának áldozatai. Az apák és anyák szívfájdalma, a gyermekek kétségbeesése felé, a kifosztottak, a megfélemlítettek, a démonok által gyötörtek, az elutasítottak és kiközösítettek, az éhezők, az érinthetetlenek, a menekültek felé - mindazok felé, akik mit sem tehetnek arról, hogy ilyen csapások zúdultak rájuk. A betegek végtelen áradatként özönlöttek hozzá. Látványuk annyira megrázta, hogy könnyeit és végül vérét ontotta értük. Felkarolta valamennyi szenvedő ügyét. Aki kicsinyei közül egyet is bántalmaz (valójában mindnyájan az Ő kicsinyei vagyunk), az olyan bajt zúdít a saját fejére, hogy ha a nyaka körül egy malomkővel a tengerbe ugrik, még mindig jobban jár!

A betegség - mint jelenség - teljes megértéséhez be kell látnunk, hogy az Isten által létrehozott rendbe egy, az élet minden területére kiható zavar állt be, amihez mi mindnyájan hozzájárulunk. A személyes bűn kiszolgál' tat minket a felülkerekedő gonosz erőknek; a betegség ily módon könnyen kapcsolatba hozható bűneinkkel. Krisz­tus idejében az elkeseredett tömegek úgy vélték, szenve­déseik egyúttal bűnösnek minősítik őket. Ez termé­szetesen tovább tetézte gyötrelmeiket. Jézus megbocsá­tást és törődést mutatott feléjük. Eltávolította a bűntuda­tot lelkiismeretükből, hogy a menny békessége költözhessen a lelkükbe.

Amikor azt mondta: „Azért jöttem, hogy életük legyen" kortársai alighanem pontosabban értették, mint manapság sokan, hogy ennek az életnek testi és lelki vonatkozása egyaránt van. A gutaütött embernek azt mondta, hogy bűnei megbocsáttattak, a tanítványokhoz pedig így szólt: „Békességet hagyok néktek", azaz jólétet és bővölködést. A názáreti zsinagógában összegyűlt tömeg (Lukács 4) világosan megérthette, hogy gyógyulásról is szó van, amint Jézus az Ézsaiás 61,1-2-t idézte, s különösen később, mikor a leprás Naámán meggyógyulásának történetét használta illusztrációként.

A helytelen teológia néha helytelen bibliafordítást eredményez. Szeretnék egy ilyet korrigálni, mely a János 9-ben található. Egy vak ember láttán a tanítványok filozofálni kezdtek, s azon tanakodtak, vajon ki vétkezett - a szülei vagy ő maga hogy ez az ember vakon született (mintha születése előtt vétkezhetett volna!). Jézus válasza: Egyik sem! A harmadik vers helytelen értelmezése elfedte Jézus mondanivalójának lényegét. A NIV (angol bibliafordítás) egyenesen így hozza: „Mindez azért történt így, hogy Isten munkája megmutatkozhasson az életében." Ez szinte felér egy istenkáromlással! Jézus felszólító módot használt: „Legyen nyilvánvalóvá az Isten munkája!" A görög eredetiben nem áll fenn okhatározói viszony. Egyáltalán nem azt sugallja, hogy ez az ember azért született vakon, hogy meggyógyulhasson. Helyesen valahogy így hangzana: Sem ez az ember nem vétkezett, sem a szülei, hanem legyen az Isten munkája elvégezve benne! Nekem Isten munkáját kell végeznem, míg a világon vagyok." Más szavakkal megfogalmazva, Isten munkája nem abban áll, hogy az emberek vakon születnek, hanem hogy visszanyerik látásukat. Isten a teremtéskor agyagból készítette az emberi szemet, Jézus pedig gyakorlatilag megismételte ezt az eljárást a vakon született esetében. „Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van" - mondta Krisztus. Jézus pontosan azt tette, amit az Atya, megjegyezte: „Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok... ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak". A János evangéliumának 9. fejezete pontosan azt fejezi ki, hogy Isten nem az emberek betegségének okozója, és nem is azért gyógyítja meg őket, hogy valamit bebizonyítson.

Derek Prince - Az angyalok miatt - A konfliktus csúcspontja 4.

Kézikönyv a végidők harcosainak

A földi hadseregben a besorozott katonát megfelelő fegyverekkel szerelik fel, aztuán megkapja a kiképzést, amelynek során megtanítják azok hatékony használatára. Mint az Úr végidőkbeli seregének harcosai nekünk is kötelességünk, hogy hatékonyak legyünk az Isten által számunkra biztosított fegyverek használatában, amelyek a Bárány vére és a bizonyságtételünk beszéde. Meg kell tanulnunk, hogyan tanúskodjunk megfelelően arról, ami rendelkezésünkre áll Jézus vére által.

Készítettem egy „gyakorló kézikönyvet” arról, hogyan alkalmazzuk a változatos biztosítékokat, amelyet Jézus vére által kaptunk. Amennyiben járatossá teszed magad az idézett Szentírás részekben – vagy még jobb, ha elraktározod a memóriádba – felkészített leszel, hogy részt vállalj abban a hatalmas szellemi konfliktusban, amivel a jelenlegi korszak zárul.

Legyőzzük a Sátánt, amikor személyesen tanúskodunk arról, hogy Isten beszéde szerint mit tett értünk Jézus vére. - Jel 12:11

Jézus vére által megszabadultam az ördög kezéből. - Ef 1:7

Jézus vére által minden bűnöm el van törölve. - 1Jn 1:9

Jézus vére által folyamatosan meg vagyok tisztítva minden bűnömtől. - 1Jn 1:7

Jézus vére által, igaznak vagyok nyilvánítva, megigazultam, mintha sosem vétkeztem volna. - Róm 5:9

Jézus vére által meg vagyok szentelve, szent vagyok, elválasztva Isten számára. - Zsid 13:12

Jézus vére által bátran bemehetek Isten jelenlétébe. - Zsid 10:19

Jézus vére folyamatosan kiált értem a mennyben Istennek. - Zsid 12:24

Egy utolsó követelmény

A Jelenések könyve 12:11 azzal zárul, hogy mindazoknak, akik győztesen emelkednek ki ebből a konfliktusból van egy jellegzetes ismertetőjelük: az életüket nem kímélték, mindhalálig.

Hogyan vonatkoztathatjuk ezt magunkra? Ez azt jelenti, hogy számunkra sokkal fontosabb megtenni Isten akaratát, mint életben maradni. Ha valaha is olyan helyzetben találjuk magunkat, amikor az Istennek engedelmességért az életünkkel fizetünk, akkor is engedelmesek leszünk Istennek.

Valószínűleg nem mindannyiunknak kell ténylegesen ilyen határozottan választani. De döntő kérdés az elkötelezettségünk. Ez minőséget kölcsönöz tanúságunknak, ami olyan fegyvert biztosít számunkra, amivel szemben a Sátán védekezésre képtelen. Ebből adódóan mindannyiunknak szembesítenünk kell magunkat azzal a kérdéssel: Őszintén elmondhatom magamról, hogy nem kímélem az életemet mindhalálig?

A Mester szolgálatában, üdvözlettel!
Derek Prince

Fordította: Marton Katalin

Zsoltárok Könyve 82.

1. Zsoltár Ászáftól. Isten ott áll isteni gyülekezetben, istenek közepette ítél:
2. Meddig ítéltek jogtalanul s a gonoszok személyét tekintitek? Széla.
3. Szerezzetek jogot ügyefogyottnak és árvának, nyomorút és szegényt mentsetek föl;
4. szabadítsatok meg ügyefogyottat és szűkölködőt, a gonoszok kezéből mentsétek meg!
5. Nem tudnak és nem értenek, sötétségben járnak, meginognak mind a föld alapjai!
6. Én azt mondtam: istenek vagytok, a Legfelsőnek fiai mindnyájatok.
7. Ámde mint emberek haltok meg s mint a nagyok egyike estek el.
8. Kelj föl, Isten, ítéld a földet! Mert te vagy birtokosa mind a nemzeteknek.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

David Wilkerson - Isten Igéje általi vezetés 2.

Ne gondold még egy pillanatig sem, hogy Sátán uralja ezt vagy akármelyik nemzetet. Manapság Amerikában mindenütt egy borzasztó erkölcsi romlást láthatunk; a rejtett, hatalmakban való hitek növekedését, különféle szexuális fajtalanságokat és arcátlan ateizmust. Némely keresztény hívő attól fél, hogy a pokol hordái lassan átveszik nemzetünk és Sátán az ő sötét királyságát alapítja meg itt. Nincs okunk ettől félni. Ézsaiás kijelenti erőteljesen; “Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját az uralkodóknak vesszejét… Miként estél alá a földre fényes csillag hajnal fia? Levágattál a földre, aki népeken tapostál! Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe! Akik látnak, rád tekintenek és elgondolják: Ez–e a föld ama háborgatója aki királyságokat rendített meg? (Ézsaiás 14:5, 12, 15-16)

Sátán élvezi a jelent azáltal, hogy gonoszságot ömleszt a nemzetekre és a sokaságot erkölcstelenséggel és vágyakkal gyengíti meg. De mindez meg fog változni egy pillanat alatt, Isten ideje szerint. Az ördög és démonjai most is Isten ujja alatt vannak. Erejük meg van korlátozva és csak egy bizonyos határig engedélyezve. Végül is birodalmuk nem lesz más mint egy por-halom.

Ezékiás kijelentette, “Seregeknek Ura, Izrael Istene, …Te csak te vagy a föld minden országának Istene, te teremtetted a mennyet és a földet.” (Ézsaiás 37:16) Mégis Sátán lázasan dolgozik, hogy meggyőzzön minket arról, hogy ő uralkodik a föld felett. Még Jézussal is próbálkozott. Krisztust kísértve egy magas hegyre vitte Őt és a föld összes királyságát megmutatta neki, “…mindezeket néked adom , ha imádsz engem.” (Máté 4:8,9)

Ez a látomás valamilyen jelenés lehetett, amit Sátán összevarázsolt. Senki nem láthat mindent a földön egy hegytetőről. Ez Jézust egyáltalán nem zavarta meg. Ő Isten volt emberi testben, jelen a teremtés idején, tudta jól, hogy Sátánnak nincs hatalma. A világ nem volt Sátáné, hogy odaadhassa akárkinek is. Ez csak egy hazugság és csalóka fantázia volt.
Valóban Jézus jól tudta, hogy Sátán csakis a Mindenható Isten engedélyével uralkodhat. És Krisztus tudta az Atya tervének végső kimenetelét. Amikor az Úr Isten végez az ördöggel, az arkangyal Mihályt fogja küldeni, hogy fogságba ejtse Sátánt és a pokolba hajítsa az ő követőivel és démonjaival együtt és annak kapuit örökre lezárja.

Szeretteim, ami Istenünk egy csöppet sem aggódik Sátán miatt. Nem rágódik azon, hogy a gonosz birtokába veszi nemzetünket. Csak egy szó Istentől és Sátán örökre eltűnik, örök kínlódásba lesz elzárva. Ezért nekünk nincs mit félnünk a gonosztól.

Isten a legerősebb és leghatalmasabb uralommal uralkodik saját királyságában amit népének szívében megalapított.
Jézus mondta, “…mert ímé az Isten országa ti bennetek van.” (Máté 17:21) És ebben a királyságban – szívükben - Krisztus uralkodik hatalommal népe felett, vezet minket, gyógyít, kormányozza tetteinket és magatartásunkat.”

“Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége…” (Ézsaiás 9:7) Amint említettem ez Jézus vég nélküli uralmáról, egy örökkévalóságról beszél. De egy másik jelentős értelme is van: Mindig egy növekedő módon (egy mélyebb értelemben) kell magunkat Királyunk uralma alá vetni. Tudod őszintén mondani, hogy az Ő uralma feletted napról-napra növekszik? Magatartásod aláveted tekintélyének és hatóságának? Vagy ellenállsz parancsainak mikor azok ellentmondanak kívánalmaidnak?

Nézzük csak meg, hogy hogyan kormányozza Isten az Ő királyságát? Gondolhatod: ha Jézus a mennyekben van, uralkodik minden hatalommal az Atya jobbján, hogy uralkodhat itt a földön?
A felelet a Zsidókhoz írt levélben található. Az író mondja itt, hogy az Ó-Testamentumban Isten a prófétákon keresztül beszélt népéhez. De ma az Úr úgy határozta, hogy Fián keresztül beszéljen, “Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak, a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, akit tett mindenek örökösévé, aki által a világot is teremtette.” (Zsidókhoz írt levél 1:1-2)

Jézus, Isten kifejezett üzenete hozzánk - az Isteni Ige testté lett. Ma pedig az Atya a Szent Szellemet küldte hozzánk, hogy Jézus szavaira emlékeztessen minket míg a földön vagyunk. Így Jézus uralkodik a leírt és megvilágosított Isten Igéje által. A biblia az uralkodó pálca, amivel tudatja velünk mondani valóját, az Ő szavát.

A Szentírás mondja Jézusról, “Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget” (3-ik vers) “Mert Istennek beszéde élő és ható és élesebb minden kétélű fegyvernél és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” (4:12)

Ha egy tanúvallomást akarsz hallani valakitől aki Isten Igéje által volt kormányozva, a 119-ik Zsoltárban megtalálhatod mit mond Dávid: “Szívemben rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (11-ik vers) “Az én lábamnak szövétneke a te igéd és ösvényemnek világossága.”(105-ik vers) “Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.” (128-ik vers) “Vezéreld utamat a te igéd szerint: és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (133-ik vers) “Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.” (162-ik vers) Jól tudjuk, hogy milyen problémákkal állt Dávid szemben. De annak ellenére, hogy borzasztó időkön ment keresztül, tévelygés és zavartság idején mindig hagyta magát Isten igéje által vezetni, és az Úr mindig visszatérítette Dávid életét egy Isteni rendszerbe. Dávid elbukott, de életét az Ige végleges hatósága alatt tartotta.

Ma társadalmunk semmi ilyenben nem hisz. A Szentírás, a Biblia csúfolódásnak és gúnyolásnak lett a tárgya. Használata törvénytelen az iskolákban, törvényszéken és közhelyeken. Ennek eredménye az, hogy Amerikának nincs többé magas tekintélye. Hajónk úgyszólván, céltalanul úszik minden erkölcsi kormányrúd nélkül.

Mindezt a közelmúltban akkor ismertem fel igazában mikor “jury-duty”-ra lettem meghívva.(Ez egy döntőbriósági kötelezettség, amit minden állampolgárnak be kell tölteni mikor a törvényszék kiküldi ezt a felhívást. A fordító megjegyzése) A tanú választási folyamat alatt az ügyvéd ezt mondta a jelenlevőknek, “Mikor a bibliára esküdnek, hogy igazat fognak mondani a következő szavakkal: “Isten engem úgy segítsen…” ezt meg kell tennünk, de az eskü maga senkit sem kötelez, igazában nincs semmi jelentősége.” A Bibliára való esküvés a törvényszéken ma már csak egy üres gyakorlat. Sőt törvénytelenné vált. Gondolj az Alabamai bíróra akinek ki lett rendelve, hogy vegye le a Tíz Parancsolatot a törvényszék termének faláról.

A Bronxban egy iskola tanár elvesztette állását, mert egy bibliát tett az asztalára. Ez az asszony törvényesen ki tudott volna tenni az asztalára pornográf lapokat vagy a Koránt vagy okkult irodalmat tanítványai számára, de társadalmunk teljesen felbőszül mikor Isten Igéje csak említve is van. (Ellenkezőképpen manapság Oroszországban, ha egy bibliát hordozol kezedben vagy valaki a kormány-épület folyosóin sétál azzal, azt kérdezik tőled, hogy hol lehetne egy másolatot kapni?)

Ézsaiás írta,” Ítéletet tesz a pogányok (nemzetek) között és bíráskodik sok nép felett”( Ézsaiás 2:4) Talán nem hiszed, hogy Isten bírálni fogja ezt a nemzetet amiért 25 millió csecsemő vérét öntötte abortusz által. De a Szentírás nagyon érthető és tiszta ezzel kapcsolatban, ”Mert pártütő nép ez apát megtagadó fiak, akik nem akarják hallani az Úr törvényét,…romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, amely kímélet nélkül eltörik és nem találni töredékei közt oly cserepet, amelyen a tűzhelyről tüzet lehetne vinni avagy vizet meríteni a tócsából. (30:9, 14)

Ruff Tibor - Egyetek kövért és igyatok édest 4.

AZ OLAJJAL BEKENT fejű juhok békében táplálkoznak és egészségesek maradnak. Amikor egész testüket fenyegetik az élősködők, akkor a pásztorok egy medencét töltenek tele az erős illatú kenettel, és szép sorban az összes juhot teljesen alámerítik benne. Az állatok nyilván védekeznek, amikor a fejüket akarják lenyomni az olajba, ám a pásztorok erővel is megteszik ezt. Hasonlóan jár el Jézus is, aki Szent Szellemben és tűzben merít alá bennünket.

Az elme megújítását tekintve döntő jelentőségű, hogy a világnézetünk megváltozzon. A világnézet -John Wimber meghatározását követve - alapvető és életvitelünket alapjaiban meghatározó gondolatok olyan összessége, amely általában nem tudatos. Megváltoztatása éppen azért nehéz, mert olyan előítéleteken alapul, amelyeket szinte az anyatejjel szívtunk magunkba, s amelyekre egész kultúránk épül. Emiatt abszolútnak érezzük világnézetünket, és vizsgálat nélkül hajlamosak vagyunk elvetni és bolondságnak ítélni mindazt, ami SOK KERESZTÉNY SIKERTELEN szellemi életének oka, hogy gondolkodásmódjukban nem számolták fel ezeket a kevésbé tudatos elemeket. (Sőt, nemcsak a gondolatok tartalmát kell megváltoztatni, hanem a modern világra jellemző gondolkodási stílust is, például az észközpontúságot, a racionalizmust, az intellektualizmust stb.) Az ilyen keresztények ugyan a felszínen megpróbálják követni a Szentírás gondolkodásmódját, de az nem hatol le a mélybe, a nem tudatos előítéletek szintjéig. Igyekeznek alkalmazni az igéket, de a bibliai világszemlélet nem válik a vé­rükké.

Ha nyomás alá kerülsz, és azonnal magadban vagy a másik emberben keresed a hibát, s nem gondolsz arra, hogy az ok a szellemi világban keresendő, akkor össze­veszhetsz a másikkal, tisztogathatod önmagadat, mégsem találod meg a helyzet kulcsát. A materialista keresztény számára a szellemi világban való mozgás mindig csak puszta elmélet marad, amire csak akkor gondol, ha nincs szellemi teher alatt, de mihelyt a szorongattatás eljön, rögtön elfelejti. John Wimber szerint csak az az ember tekinthető keresztény világnézetűnek, akinek hétköznapi életét, mindennapos cselekvését, minden döntését áthatja a természetfölöttiről való ismeret. Az ilyen ember mindig tudatában van annak, hogy láthatatlan szellemi világ veszi körül: Isten Szelleme van benne, közvetlen környezetében angyalok, illet­ve gonosz szellemek tartózkodnak; teste, anyagi élete, egészsége nagyobb mértékben függ szellemi tényezőktől, mint fizikaiaktól; tudja, hogy örök élete van, döntéseit mindig az örök élet és a test feltá­madása, a kárhozat és az üdvözü­lés lehetőségeinek teljes tudatában hozza; tisztában van vele, hogy so­hasem fog megsemmisülni, hogy van menny és pokol, s hogy a természetfölötti beavatkozhat a ter­mészetesbe: számít a csodákra és az áldásokra, felismeri a Szentlélek kenetének jelenlétét; ismeri a Bib­lia által megmutatott szellemi tör­vényszerűségeket stb. Ha valaki így, megváltozott világnézettel él, annak keresztény élete megtelik erővel, hiszen „a hit a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11,1).

Az igaz ember hitből él a hétköznapokban is. Ehhez elen­gedhetetlenül fontos a gyökeresen megújult értelem. Amikor azonban egy keresztény csak a felszínen változtatja meg gondolkodásmódját, akkor a mindennapi életében materialista marad - és ha éppen nem kell mosolyogva megvallást tennie testvérei között vagy a gyü­lekezetben, visszacsúszik a vallá­sos, más néven a gyakorlati mate­rializmus állapotába. Ha erkölcsö­sen is él, éppoly hitetlenül cselek­szik, mint ateista szomszédja. Isten számára ez a fajta „hit” egyenérté­kű a hitetlenséggel. Ássunk tehát jó mélyre, és for­gassuk ki elménk földjéből a testi gondolkodásmód mélyre lefekte­tett alapjait, nem tudatos, „földbe ásott” világnézetünket: a materia­lizmust, a racionalizmust, a vallá­soskodást és társaikat. ,,Mert a testi gondolkodásmód: halál - a Szel­lem gondolkodásmódja pedig: élet és békesség.”

Forrás: Hit Infó IV/8.

Zsoltárok Könyve 81.

1. A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól.
2. Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!
3. Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!
4. Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.
5. Mert törvény az Izrael számára, rendelete Jákób Istenének;
6. bizonyságul tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.
7. Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.
8. A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.
9. Halljad népem, hadd intselek téged, Izrael, bár hallgatnál rám.
10. Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.
11. Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, a ki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.
12. De népem nem hallgatott szavamra, s Izrael nem engedett nekem.
13. Magukra bocsátottam tehát szívük makacsságában, járjanak saját tanácsaik szerint.
14. Vajha népem hallgatna reám, Izrael utaim szerint járna:
15. rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;
16. az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.
17. Ennie adott búza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Gyógyítás teológiája ma: Kenneth E. Hagin 2.

III. Tünetekre figyelés.

Mit mond Jézus a Márk 11,24- ben? „Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek." A „meglesz" a hit után következik. A legtöbb ember fordítva akarja. Egyszerű, mindennapi nyelven Jézus itt azt mondta: hinned kell, hogy megkaptad, mielőtt valóban megkapod.

Akkor, amikor minden fizikai tünet azt kiáltja, hogy „Nem vagy egészséges!" egyszerűen ezt mondd a testednek: „A Biblia azt mondja, hogy inkább Isten legyen igaz, és minden ember hazug. Te­hát, ha te azt állítod, hogy nem gyógyultam meg, akkor hazug vagy, mert Isten Igéje állítja, hogy meggyógyultam." És ha így cse­lekszel, az eredmény már közel van: ez a módszer 100 esetből 100-ban biztos, hogy beválik.

Túl sokszor fordul elő, hogy amikor gyógyulásról lenne szó, a rossz dolgokra összpontosítunk: testünkre, tüneteinkre; ezekről gondolkodunk, ezeket nézzük, és minél többet nézzük, annál rosszabbul leszünk. „Isten nem hall­gatta meg az imáimat, egyre rosszabbul vagyok, úgy látom, hogy nem hallgatta meg őket. Érzéseikre épül a hitük, az én hitem azonban Isten Igéjére épül. Ha Isten Igéjében az áll, hogy Ő meghallgat, ak­kor tudom, hogy meghallgat.

Némelyek kiragadnak részeket abból, amit mondok, és szélsőségekbe esnek. Azt állítják, én azt tanítom, hogy tagadjanak meg minden tünetet, és tegyenek úgy, mintha azok nem léteznének. Mi nem tagadjuk a fájdalom, a betegség létezését, mert ezek valóságosak. Biztos, hogy a fájdalom is valóság, a bűn, az ördög is valóság, de figyeljétek meg, mit mond az Ige: „[Ábrahám] nem gondolt az ő .... testére." Tehát ne tekints a testedre, Jézus Krisztusra nézz, aki a mi Főpapunk, a mi hitünk szerzője és bevégzője! Értelmed és figyelmed összpontosítsd arra, amit Ő tett és most is tesz érted, mivel Ő most is a mi Főpapunk.

IV. A pozitív látás törvénye.

A Példabeszédek 4,20-22 azt mondja: „Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Mert életük ezek azoknak, akik meg­nyerik, és egész testüknek egészség." Sok ember azért bukik el, mert lát­ja magát elbukni. Sok ember buká­sának oka az, hogy a kudarcra ké­szülnek fel; látják magukat elbuk­ni. Ha az Ige azt mondja: Ő vette el a mi erőtlenségünket és hordozta a mi betegségeinket", és ez nem távo­zik el a szemeid elől, akkor beteg­ség és erőtlenség nélkül, jó állapot­ban kell látnod magad. De ha megengedted, hogy ez az ige eltávozzék a szemed elől, akkor bár az Úr jót akar neked, nem teheti, mert te nem az Ő Igéjén állsz.

Németh Sándor - Eszter könyve 4.

A könyv harmadik fejezetében tűnik fel a negatív főszereplő, Hámán. „És a király minden szolgái, akik a király kanjában valának, térdet hajtottak és leborultak Hámán előtt; mert úgy parancsolta meg nekik a király; de Márdokeus nem hajtott térdet és nem bo­rult le. És látván Hámán, hogy Márdokeus térdet nem hajt és nem borul le előtte, megtelék Hámán haraggal." (3,2 és 5)

Hámán problémája akkor kezdődött, amikor elhitte magáról, hogy saját tehetsége, kiválósága és tettei révén került ebbe a magas pozícióba. Hiú ember lévén a hatalom deformálta őt, ugyanis idejének nagy részét az kötötte le, hogy emberek hozzá való viszonyulását, magatartását figyelte. Amikor az egész város ünnepelte az újdonsült hatalmasságot, akkor kellemes, mámoros érzések uralták. De amikor egy zsidó férfi szembehelyezkedett esztelen dicsőségvágyával, akkor gyilkos indulatok és pusztító erők szabadul­tak fel benne. Érdekes momentum az is, ahogy Hámán a hatalomba került. Talán sohasem lett volna Hámánból a birodalom második embere, ha előzőleg Márdokeus nem leplez le egy a király ellen szőtt összeesküvést. A leleplezés után a király nem Márdokeust, hanem Hámánt találta tisztességre és kitüntetésére érdemesnek, akiről tehát elmondható, hogy zsidók segítségével jutott hatalomhoz, de minekutána személyi kultusza mértéktelenné vált, a zsidók voltak az elsők, akik ennek a jelenségnek ellenálltak. A diaszpórában élő zsidóság életében gyakorta találkozhatunk ehhez hasonló jelenséggel.

Az összeesküvés leleplezése után azt gondolnánk, hogy jobb időszak következik a birodalom politikai életében. Ugyanis bennünk, emberekben él egy lelki, szellemi vágy az igazságtételre, ezért szinte ösztönösen azt feltételezzük gonosz, lázadó rendszerek bukása után, hogy valami jobb fog következni. Ebben a várakozásban az embernek gyakorta csalódnia kellett. Biktánnál és Té­resnél, a két lázadónál nem jobb ember került a hatalomba, hanem egy gonoszabb: Hámán. Hogyan történhetett ez meg? Úgy gondolom, hogy azokban a társadalmakban, ahol erősen jelen van a diszkrimináció, a kiközösítés, a közgondolkozásban domináns szerepet játszanak az előítéletek, ott szinte az élet minden területén torz és hamis értékrend jön létre. Politikai válságok nyomán a hatalomban keletkezett vákuum lehetővé teszi azt, hogy értéktelen, tehetségtelen emberek kerüljenek a legmagasabb pozíciókba, akik a hatalom birtokosaiként az egész nemzetet egyszerűen megigézik és megrontják. Hámán kései, legújabbkori utódján, Hitleren is kezdetben mosolyogtak. Németországban senki nem gondolta komolyan, hogy ez az ember egyszer az ország vezetője is lehet. Az előrenyomulásban mégsem tudták feltartóztatni.

A zsidóságnak és a keresz­ténységnek - véleményem szerint - van politikai kül­detése is: nevezetesen a néptöme­gek hódolatát, imádatát, amely a hatalom birtokosai felé irányul, visszafogják, és ellensúlyozzák az egy igaz Isten imádásával. Ezért lesznek gyakorta a zsidók és az evangéliumi keresztények egyaránt hiú diktátorok gyűlöletének szenvedő alanyai.
Hámán Márdokeust gyűlölte olyan mértékben, hogy Márdokeus nemzete felé is megsemmisítő indulat formálódott benne.

„De kevés volt előtte, hogy csakis Márdokeusra magára vesse rá kezét (mert megmondták néki Márdokeus nemzetségét), azért igyekezett Hámán elveszteni minden zsidót, aki Ahasvérus egész országában vala, a Márdokeus nemze­tét." (3,8-9)

Hámán Márdokeussal való konfliktusát azonnal kivetítette az egész zsidóságra, és a zsidóságot személyes ellenségének tekintette. A harag az antiszemitizmus fő irracionális eleme, amely az antisze­mitákat képtelenné teszi a tények­hez való ragaszkodásra és az azokon alapuló gondolkozásra. Vélt ellenségeikkel kapcsolatban azon­nal torzításokba és túlzásokba es­nek. A zsidóság közel háromezer év óta szenvedő alanya ennek a pogány hatalmi haragnak. Ennek ellenére élnek és virágoznak.

Hámán nem a konfliktus feloldására törekedett, hanem le akart számolni minden zsidóval. Az élet mindig hoz reális problémákat, ellentéteket, melyeket istenfélő emberek humánusan és Isten törvénye sze­rint akarnak megoldani. Néme­lyek, főleg hatalmi vágyaktól vezettetett hiú emberek, ezeket a problémagócokat azonban bizo­nyos faji, etnikai, vallási csopor­tokkal való leszámolásra szeretnék felhasználni.

Élőszóban elhangzott prédikáció alapján. 1992.

Zsoltárok Könyve 80.

1. A karmesternek. Liliomok szerint. Tanúság Ászáftól. Zsoltár.
2. Izrael pásztora, figyelj, a ki mint juhokat vezeted Józsefet, kérubok fölött trónoló, tündökölj fel!
3. Efraim, Benjamin és Menasse előtt serkentsd fel hatalmadat és jer segítségül nekünk!
4. Isten, állíts helyre minket, s világíttasd arcodat, hogy megsegíttessünk!
5. Örökkévaló, Isten, seregek ura, meddig füstöl haragod néped imádsága mellett?
6. Adtál enniök könnyet kenyérül, itattad őket könnyekkel mérce számra.
7. Viszállyá tettél minket szomszédainknak, s ellenségeink gúnyolódnak.
8. Isten, seregek ura, állíts helyre minket s világíttasd arcodat, hogy megsegíttessünk!
9. Szőlőtőt szakítottál ki Egyiptomból, elűztél nemzeteket és azt elültetted.
10. Helyet készítettél előtte, meggyökereztette gyökereit és megtöltötte az országot.
11. Hegyek boríttattak be árnyékától s ágai akár Isten cédrusai.
12. Tengerig eresztette indáit s a folyamig hajtásait.
13. Miért törted át kerítéseit, úgy hogy leszedik mind az úton járók;
14. lerágja vadkan az erdőből, s mi a mezőn sürög, lelegeli?
15. Isten, seregek ura, fordulj, kérlek, tekints le az égből és lásd és gondolj rá erre a szőlőtőre,
16. s oltalmazd azt, a mit jobbod ültetett, s a csemetét, melyet erőssé neveltél magadnak.
17. Meg van égetve tűztől, le van vagdalva; arcod dorgálásától vesszenek el!
18. Legyen kezed jobbodnak embere fölött, az emberfia fölött, kit erőssé neveltél magadnak.
19. S mi nem térünk el tőled, éltess minket, hogy nevedet szólítsuk.
20. Örökkévaló, Isten, seregek ura, állíts helyre minket, világíttasd arcodat, hogy megsegíttessünk!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Derek Prince - Az angyalok miatt - A konfliktus csúcspontja 3.

A pészah mintája

A biztosíték, amit Isten adott nekünk ehhez az idők végi konfliktushoz a Sátánnal szemben, prófétikusan előre volt vetítve a pészah rendelkezéseiben, ami által Isten kiszabadította Izraelt az egyiptomi rabszolgaságból. Az ünnep feláldozandó báránya előképe Jézusnak, „Isten Bárányának”.

Az izraelita családfők feleltek azért, hogy kiválasszák és leöljék a bárányt, majd utána felfogják a vérét egy edényben. De ezzel még nem ért véget a feladatuk. Az edényben lévő vér egyetlen izraelitát sem védett meg. A vért ki kellett venni az edényből és fel kellett kenni a szemöldökfára és a két ajtófélfára minden izraelita otthonban. Csupán ezután lett védett az otthon. Isten megígérte: „Meglátom a vért és elmegyek mellettetek” (2Móz 12:13), ami azt jelenti, „Ítéletem nem jön rátok.”

Volt következésképpen egy további nélkülözhetetlen kelléke pészah ünnepének: egy izsópnak nevezett növény, ami bőven termett Közel-Kelet szerte. Az izraelita családfőknek szednie kellett egy nyaláb izsópot, bemártani az edényben lévő vérbe és aztán meghinteni vele otthonuk szemöldökfáját és a két ajtófélfáját. Csupán ezután lett védett az otthon.

Hogyan vonatkoztathatjuk ezt Jézus keresztáldozatára, ahol kiöntötte az éltető vérét helyettünk? A pészah ünnepétől kölcsönzött képpel a vér ezzel az edénybe került. De az edényben lévő vér senkit sem véd meg. Ki kell venni az edényből, arra a helyre, ahol ki-ki él.

Pészah ünnepén az izsóp volt az, amivel a vért felkenték oda, ahová kellett. A mi életünkben mi az, ami megfelel izsópnak? Hogyan vehetjük igénybe Jézus vérét ott, ahol szükségünk van rá?

A választ a Jelenések könyve 12:11 adja meg: „És ők (a földi hívők) legyőzték azt (Sátánt) a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért.” A tanúskodásunk az, ami ugyanúgy működik nálunk, ahogyan az izsóp az izraelitáknál. Ez az, amikor személyesen tanúskodunk arról, mit tett értünk Jézus vére, amikor kérhetjük az összes előnyét annak, amit Isten biztosított számunkra Jézus keresztáldozata által. A bátor, folyamatos tanúskodásunk lesz az izsóp, amivel Jézus vérét igénybe vehetjük életünkre.

Emlékeznünk kell ugyanakkor arra is, hogy a Sátánnak is van hozzáférése a Bibliához. Járatos az Isten által a Szentírásban kinyilatkoztatott tervekben. Tudja, az Isten célja, hogy a végső vereségének eszközévé tegye a földön élő hívőket. A stratégiája tehát az, hogy megbénít bennünket a bűntudat érzésével, hogy teljesen méltatlannak és alkalmatlannak érezzük magunkat. Ennek érdekében vádol bennünket „éjjel és nappal, ami Istenünk előtt” (Jel 12:10)

Megkérdezhetnénk, miért nem hallgattatja el Isten a sátáni vádlásokat. A válasz az, hogy Isten nem fog megtenni értünk olyasmit, amihez már megadta az eszközöket, hogy magunk tegyük meg. Rendelkezésünkre bocsátott szellemi fegyvereket, amelyek által győzhetünk minden váddal szemben, amit csak a Sátán felhoz ellenünk. A Sátán minden vádjára azzal válaszolhatunk, hogy Jézus kereszten kifolyt vére teljes és tökéletes engesztelést biztosított számunkra. Tehát nem vagyunk bűnösök!

Fordította: Marton Katalin

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - Megszentelt életet élni kegyelem által 3.

A kegyelem nem engedély a bűnre

A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?
Róma 5:20, 6:15-16

Amikor a kegyelemről beszélünk, ne gondold azt, hogy ez egy hatalmas takaró, ami elfedez bennünket, és megengedi, hogy bűnt kövessünk el.

Biztosra veszem, hogy amikor Pál a törvényről és bűnről kezdett tanítani, és arról beszélt, hogy a törvény bűnt eredményezett, és ahol megnövekedett a bűn, ott a kegyelem is bőséges lett, a korabeli hívők eléggé összezavarodtak. Valószínűleg így gondolkodhattak: „Ezek szerint minél többet vétkezünk, annál nagyobb lesz a kegyelem rajtunk, és ha Isten ennyire kedvét leli abban, hogy kegyelmét ránk árassza, akkor annyi bűnt kell elkövetnünk, amennyit csak tudunk, hogy annál nagyobb kegyelemben részesülhessünk” (Róma 6:15)

Tehát Pálnak helyre kellett tennie őket: „Isten ments! Nem tudod, ha vétkezel, a bűn szolgájává válsz? Hogyan élhetnél bűnben, amikor kimondatott, hogy meghaltál a bűn számára?” (Róma 6:16)

A Pál-korabeli hívőkhöz hasonlóan a mi problémánk nem csak az, hogy félreértjük a bűn fogalmát, hanem az is, hogy nem megfelelően értelmezzük a kegyelem fogalmát. Amikor a Szent Szellem megmutatja nekünk, hogyan maradjunk távol a bűntől és szentségben járjunk, ezt azonnal meg is próbáljuk megcselekedni a saját erőnkből, az Ő segítsége nélkül. Szenvedünk, küszködünk, kínlódunk, aztán a végén kiégettek, frusztráltak, csalódottak leszünk, és nem értjük, miért nem sikerül semmi.

Ezért is tanítok a kegyelemről, és remélem, hozzásegítelek ahhoz, hogy megértsd, mit is jelent a kegyelem, miért kaptuk, mi a szerepe az életünkben – nem más, mint az, hogy képessé tegyen bennünket arra, hogy megszentelt életet élhessünk. Szerintem addig nem fejezheted be a kegyelem tanulmányozását, amíg nem érted meg, hogy ez a végcél.

Fordította: Berényi Irén

Zsoltárok Könyve 79.

1. Zsoltár Ászáftól. Isten, birtokodba behatoltak nemzetek, megtisztátalanították szent templomodat,
romhalmazzá tették Jeruzsálemet.
2. Odaadták szolgáid hulláját eledelül az ég madarának, jámboraid húsát a föld vadjának.
3. Víz gyanánt ontották vérüket Jeruzsálemnek körülötte s nem temetett senki.
4. Gyalázottá lettünk szomszédaink előtt, gúnnyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
5. Meddig, Örökkévaló, haragszol mindétig, ég mint a tűz buzgalmad?
6. Öntsd ki hevedet a népekre, melyek téged nem ismernek, s a királyságokra, melyek nevedet nem szólítják;
7. mert megették Jákóbot és hajlékát elpusztították.
8. Ne emlékezzél rovásunkra az elődök bűneiről, gyorsan elénkbe jöjjön irgalmad, mert megfogytunk nagyon.
9. Segíts minket, üdvünk Istene, neved dicsőségének dolgáért; ments meg és bocsásd meg vétkeinket neved kedvéért!
10. Miért mondják a nemzetek: hol az Istenük? Legyen tudomásul a nemzetek közt, szemeink láttára, szolgáid kiontott vérének megtorlása!
11. Jusson eléd a foglyok nyögése! Karod nagysága szerint tartsd fönn a halálnak fiait!
12. És térítsd meg szomszédainknak hétszeresen az ő ölükbe gyalázásukat, mellyel téged gyaláztak, Uram!
13. Mi pedig, a te néped s legelőd juhai, hálát adunk neked örökké, nemzedékre meg nemzedékre beszéljük el dicséretedet!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

David Yonggi Cho - Dániel könyve 36.

Az Antikrisztus leírása

23 És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orczájú, ravaszságokhoz értõ király. 24 És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csudálatosképen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erõseket és a szenteknek népét. 25 És a maga eszén [jár,] és szerencsés lesz az álnokság az õ kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sõt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg. (8:23-25)

Először is azt tudjuk meg, hogy az Antikrisztus megjelenése félelmet keltő lesz. Az Egyesült Európa elnöke tehát kemény ember lesz, elég kemény ahhoz, hogy egész Európát, majd az egész világot is hatalmába hajtsa. Az angyal azt is elárulja, hogy ez az ember az intrikák mestere is lesz. Szenzációs politikai képességeivel úgy fogja manipulálni a tíz európai országot, ahogyan csak akarja.

A Biblia szerint az Antikrisztus nagyon erős lesz, de nem a saját erejéből. Ezt a kitételt a Jelenések 13. segítségével érthetjük meg igazán, ahol azt olvassuk, hogy a sárkány, aki a levegőég fejedelme - azaz, a Sátán - elmenekül Mihály arkangyal elől. Mikor lejön a földre, beköltözik az Antikrisztusba. Ekkor válik az Antikrisztus fenevaddá, és mivel így Sátántól rendkívüli képességeket és természetfölötti erőt nyer, egész Európát kezébe tudja ragadni.

Ahogy már korábban is jeleztük, az Antikrisztus, aki ily módon kivitelezte Európa egyesítését, egy hétéves megállapodást köt Izraellel. Segítségükre lesz, hogy a Mórija hegyén újjáépítsék a templomot, melyet a rómaiak romboltak le. Hasznot fog húzni Izraelből, három és fél éven át saját céljaira fogja felhasználni őket, amíg elegendő politikai erőre nem tesz szert, hogy a maga lábán is megálljon.

Akkor az Antikrisztus hirtelen fenevaddá válik, és azt hirdeti, hogy ő isten. Saját bálványát állítja fel a szenthe­lyen, és az embereket annak imádására kényszeríti. De az egy Istenben hívő Izrael nem fog engedelmeskedni ennek a parancsnak. Ez vezet majd a zsidók elleni hadjárathoz a nyomorúság második felében. Erről az időről Jézus a következőképpen szól:

'Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utála­tosság, amelyről Dánlel próféta szólott, ott áll a szent helyen (aki olvassa, értse meg): akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; a ház tetején lévő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; és a mezőn lévő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvi­gye. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: mert ak­kor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.' (Mt 24, 15-22)

Az Antikrisztus tehát a nyomorúság második felében üldözni fogja a zsidókat, szembeszegül Istennel és azt hirdeti, hogy ő a Messiás. Eljön azonban az idő, mikor ereje megtörik, de nem emberi erő által.

Az armageddoni csata

Mikor fog az Antikrisztus elbukni? Az armageddoni csatában (lásd Jel 16, 16). Hatalmas sereg fog jönni keletről, főleg Kínából, és az Antikrisztus serege eléjük megy Európából, hogy megütközzön velük. Így lesz egy véres háború Izraelben.
Atombombákat is be fognak vetni, és patakokban fog ömleni a vér. Abban a pillanatban azonban Krisztus eljön szentjeivel. Akkor az Antikrisztus serege és a Kínából és más ázsiai országokból jövő keleti hadsereg abbahagyja az egymás elleni küzdelmet, és együttes erővel fordulnak Krisztus ellen. De az Antikrisztust elfogják, és egész seregét szétzúzzák az éles kardok, melyek Jézus Krisztus szájából származnak. Végül az Antikrisztus hamis prófétáival egyetemben élve a kénkővel égő tüzes tóba vettetik.

Az idők vége



26 És az estvérõl és reggelrõl való látomás, a mely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való. 27 És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék és a király dolgát végezém; és álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette.
(8, 26-27)

Mikor Gábriel azt mondta Dánielnek, hogy „pecsételd be a látomást, mert sok napra való" (26. vers), azt értette, hogy mivel a látomásban leírtak nem Dániel korára vonat­koznak, a látomást meg kellett tartania magának. A láto­más pedig olyan sokkot okozott Dánielnek, hogy több na­pon át betegen feküdt. Ma ez a látomás nem titok többé. Mi most az utolsó idők küszöbén élünk. Jézus Krisztus evangéliumának ke­gyelemben bővelkedő korszaka hamarosan véget ér a Szent Szellem beavatkozása által.

Ez a kétezer éves időszak el volt rejtve a próféták elől. A végéről azonban prófétált Jóel, mikor azt mondta, hogy Isten ki fogja önteni Szellemét minden szolgájára, férfiakra és nőkre (Jóel 2,28-29). Ez megtörtént e század kezdetén, mikor a Szent Szellem kései esője kiáradt a földre a pünkösdi ébredés során. Hamarosan véget ér azonban a Szent Szellemnek ez a munkája, és az aratás ideje fog elkövetkezni, bár azt nem tudjuk, mely órában.

Ez idő tájt, mikor az evangélium korszaka és a Szellem kiáradásának ez az időszaka a végéhez közelít, Izrael újra lábára áll, helyreállítva nemzet mivoltát. A fügefa Izrael szimbóluma, és Jézus azt mondta: „A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár: azonképpen ti is, mikor mindezeket ládátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt" (Mt 24,32-33)

A fügefa, Izrael, a nemzetek között bolyongott hosszú időn át, de végül újra nemzetté lett és leveleket is hajt. Hamarosan a tíz európai ország egyesül és egy diktátor fog felemelkedni közülük. Meg fogja kötni a hétéves megállapodást Izraellel. A megállapodás megkötésével mind az egyház korszaka, mind a pogányok ideje véget ér. Akkor kezdődik majd az az időszak, mikor Isten az utolsó lehetőséget adja Izraelnek.

Figyeljetek a mostanság Európából jövő hírekre, és látni fogjátok, milyen pontosan és gyorsan teljesednek be ezek az Igék. Nem sok időnk van már az evangélium hirdetésére. Nem tudjuk pontosan, hány év van még hát­ra, de abban biztosak lehetünk, hogy a végső idők küszöbén állunk.

Ruff Tibor - Egyetek kövért és igyatok édest 3.

MINDEKÖZBEN ÉRTELMÜNK és gondolkodásmódunk is megváltozik. Ahhoz, hogy akadálytalanul menjen a táplálkozás, érdemes tudatosan is hangsúlyt tennünk értelmünk megújítására. „Kérlek azért titeket, atyámfiai, az Istennek irgal­masságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róm 12,1-2) Ahhoz, hogy a Szent Szellem vezetni tudjon bennünket, lágy és alakítható gondolkodásmódra van szükségünk. „Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzel nékik, mert úgy rendelted azt. Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod...” (Zsolt 65,10-11)

Szükséges, hogy értelmünk a Szellem uralma alá kerüljön. Ha engedjük, hogy az eső elárassza, akkor gondolkodásmódunk „meglágyul", alakíthatóvá, nyitottá, formálhatóvá válik, mint az egészen nedves agyag. „Rögeszméink” is felpuhulnak, a kemény, ellenálló magaslatok, okoskodások szétolvadnak. A gondolkodási sémák és klisék, amelyek lehetetlenné tették a Szent Szellem újszerűségének és vezetésének követését, leomlanak. Az elmében lévő keménység, amely mások kritizálásában, az én felmagasztalásában, gyötrő gondolatokban, hitetlenségekben, kételkedésekben, minden kenetet nélkülöző gondolatokban, teológiákban nyilvánult meg, fellágyul. Ha a Szellem folyama akadály nélkül, mindenkor olyan medret moshat ki magának a lágy agyagban, amilyen éppen tetszik neki, ha az Ő gondolatai szabadon beáramolhatnak az elménkbe, akkor nyugalom, békesség és öröm száll az értelmünkre. Mindenki ismeri azt az érzést, amikor értelme megnyugszik, örömteli, „laza” és kedves gondolatok áradnak keresztül rajta, megszűnnek a rögeszmés erőlködések. Ezt kell keresnünk. „Mert a test gondolkodásmódja: halál - a Szellem gondolkodásmódja pedig: élet és békesség.” Teljesen helyes fordítás lenne ez is: „A test a halállal, a Szellem pedig az élettel és a békességgel van elfoglalva.” Azon és úgy kell gondolkodni, ami és ahogy jólesik a szívnek és az elmének. „Továbbá, atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” (Fil 4,8)

És: „Az ő (a bölcsesség) útai gyönyörűséges utak, és minden ösvényei: békesség.” (Péld 3,17)
Engedjük tehát, hogy a Szent Szellem elvégezze ezt a munkát bennünk. Ehhez azonban a mi odaszánásunkra is szükség van, mint azt a fentebb idézett Róma 12,1-2 is kimondja: egész személyiségünket, szívünket, lelkünket, elménket és testünket is teljesen át kell adni a Szent Szellemnek egészen égő áldozatként, s engedni kell, hogy Jézus teljesen alámerítsen Őbenne. Nagyon megragadott, amikor egy közel-keleti pásztor könyvében azt olvastam, hogy a juhok fejét erős illóolajokkal kevert olívaolajjal kenik be, hogy az úgynevezett orrlegyek ne petézzenek az orrukba. Amikor ez mégis megtörténik, a kikelő nyüvek felmásznak a juh agyába, amely ettől megkergül és elpusztul. De elpusztulhat azért is, mert a légy ellen csak fejének állandó rángatásával tud védekezni, így nem jut táplálékhoz és éhenhal. Ez jól példázza a démonok tevékenységét: ha körül tudják venni az ember fejét és gyötrő gondolatokkal támadják, akkor vagy az Igével való táplálkozását nehezítik meg, vagy - bejutva az értelmébe - még elmezavart is okozhatnak. Ezeket a kártevőket a Szent Szellem erős illatú kenete távol tudja tartani.

Forrás: Hit Infó IV/8.

Zsoltárok Könyve 78:34-72.

34. Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
35. megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
36. És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
37. de szívük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
38. De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
39. Megemlékezett, hogy hús ők; lehelet, mely elszáll és meg nem tér.
40. Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
41. Újra megkísértették Istent és Izrael szentjét felbőszítették,
42. nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
43. hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
44. Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
45. Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
46. A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
47. Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
48. Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
49. Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
50. Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és életüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
51. megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
52. Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
53. vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
54. Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
55. Kiűzött előlök nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
56. De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső iránt és bizonyságait nem őrizték meg.
57. Eltértek és hűtlenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
58. Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
59. Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraelt.
60. Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, a hol emberek közt lakozott.
61. Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
62. Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
63. Ifjait tűz emésztette, hajadonjai pedig nászéneket nem értek.
64. Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
65. Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
66. s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
67. De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
68. hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
69. És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
70. S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
71. szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraelt, az ő birtokát;
72. legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Reinhard Bonnke - Gyógyulás 5.

A Márk 16-ban egy további kifejezéssel találkozunk: "Betegekre vetik kezeiket, és (azok) meggyógyulnak". A „meggyógyulnak" kifejezés pontos jelentése: „jobban lesznek" (görögül kalósz exúszin). Tehát a helyreállás folyamatára utal.

A Lukács 17,11-19-ben a tíz leprás gyógyulása kapcsán négy különböző szó szerepel: könyörülni, megtisztulni, meggyógyulni és éppé lenni (görögül eleészon, könyörülj; ekathariszthészon, megtisztultak; iathé, meggyógyult; szeszóken, éppé tett). Ezek a szavak magát az üdvösséget is kifejezik, ebben az esetben viszont nyilvánvalóan fizikai szabadulásra utalnak.

Az Újszövetségben leggyakrabban használt "gyógyítást" jelentő kifejezés, a gyógykezelés vagy terápia jelentésű görög therapeia illetve therapeuó 45 alkalommal fordul elő. Elsősorban a gyógyulás folyamatával, illetve módjával kapcsolatos.

Gyakran hallani olyat, hogy az Újszövetség nem beszél fokozatos gyógyulásokról. A helyzet azonban az hogy a fent említett görög szavak egyike sem sugall azonnali felépülést. A tíz leprás esetében is fokozatos helyreállás figyelhető meg. Akkor gyógyultak meg, „mialatt odamentek". Útjuk Galileából Jeruzsálembe két vagy három napot kellett, hogy igénybe vegyen. Az összes általunk ismert ószövetségi gyógyulás is fokozatos helyreállás volt, kivéve azt a néhány esetet, ahol az azonnali felgyógyulást az Ige kimondottan tudtunkra adja. Márk evangéliumában az „azonnal" szó a gyógyulás mellett egyéb dolgokban is a szerző kedvenc kifejezésének tűnik. Péter ilyen „azonnali", hirtelen természetű ember volt, és sokak szerint őt kell feltételeznünk Márk evangéliuma mögött. Az azonnali gyógyulás nagy benyomást gyakorolhatott rá. Az egy szempillantás alatt bekövetkező gyógyulások sokkal emlékezetesebbek, és ez a mai napig is így van.

Az ószövetségi héberben az egészség szónak nincs „gyógyult" jelentés árnyalata. Azt tekintették természetes állapotnak, ha valaki nem beteg. A betegségre úgy tekintettek, hogy Isten visszavont az embernek adott természetes életből. Mindez az 1Mózes 2,17-ből fakad: „A jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz."

A bűn az életerő elvesztését, a halál kezdetét hozta magával. A gyógyulást tehát egyfajta bűnbocsánatnak értelmezték. Isten helyreállt jóindulata helyreállította az Istentől származó vitalitást, mely rendes esetben fenntartja az embert, és megőrzi a haláltól. A betegségek és csapások Isten átkát jelentették. Kimerítették az emberek életerejét, a temetők mozdulatlan csendjébe taszítva őket, ahol Isten dicsőítése véget ér.

Krisztus előtt ez volt az általános szemlélet. Tipikus példája ennek a 103. Zsoltár 1-5: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól." A következő sorok „a koporsóval" az ifjúság lendületének visszatérését állítják szembe - „Megújul a te ifjúságod, mint a sasé". Az Ószövetség mindig együtt emlegeti a gyógyulást és a bűnbocsánatot. Tipikus példája ennek a 32. Zsoltár 1-5.

A 2Krónika 16,12-ben azt olvassuk Asa királyról, hogy betegségében nem az Urat kereste, hanem az orvosokat. Sokan ezt a kijelentést súlyosan félreértették. Egyáltalán nem az orvosi kezelés elítéléséről van itt szó! Sokan ez alapján mondanak olyanokat, hogy a hívők nem mehetnek orvoshoz. A Szentírás egyáltalán nem az orvosi gyógykezelés ellen beszél! Asa király esetében a probléma az volt, hogy ő bűnt követett el, és tudatában is volt, hogy ezért beteg. Ahelyett azonban, hogy megtért és Isten bocsánatát kereste volna, hogy meggyógyulhas­son, bár nagyon is jól tudta, hogy ezt kellene tennie, mégis inkább az orvosokhoz szaladt, túl akarván járni Isten eszén, mint aki megtérés és bűnbocsánat nélkül is meg tudja szerezni magának a gyógyulást.

David Wilkerson - Isten Igéje általi vezetés 1.

“Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az Ő vállán lesz és hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének.” (Ézsaiás 9:6)

Ézsaiás itt egy megváltóról beszél, egy csodálatos békesség fejedelméről beszél aki jön, hogy birodalma felett uralkodjon. Ez a királyság olyan emberekből áll akik teljesen a fejedelem uralma alá vetik magukat. És a fejedelem saját maga ellátja ezeket egy szerető tanácsadással, vezetve és irányítva életüket.

Természetesen Ézsaiás itt Krisztusról beszél. Jézus királysága igazán eljött és a hívők szívében most is él. Az egész teremtés kormányozása és irányítása a mi csodálatos Megváltónk vállain nyugszik. Ézsaiás ezután még hozzáteszi: uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól fogva mindörökké (7-ik vers) Jézus mostantól fogva mindörökké uralkodni fog birodalma felett Isteni rendszerrel.

Tehát, ha Krisztus a leghatalmasabb tekintély birodalma felett és mi az Ő alattvalói vagyunk, akkor életünk Ő általa kell, hogy irányítva legyen. Mit is jelent valóban számunkra, hogy Jézus által legyünk vezetve?

A szótár szerinti jelentése az “uralkodni valami felett” az “vezetni, irányítani és kontrollálni azok tevékenységeit és magatartását, akik annak a hatósága alatt vannak” Röviden, Jézusnak meg kell, hogy engedjük, hogy minden tevékenységünket és magatartásunkat szabályozza, kontrollálja. Ő kell, hogy irányítsa és vezérelje napi életünket, ebben beleértve minden gondolatunk, beszédünk és tetteink.

Jézus ugyancsak a világ minden népe felett is uralkodik. A Szentírás mondja, “Aki uralkodik az Ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Zsoltárok 66:7) “Az Úr a mennyekbe helyeztette az Ő székét és az Ő uralkodása mindenre kihat. “(Zsoltárok 103:19)

Ne hagy magad becsapni, a mi országunk nem republikánusok, demokraták vagy akármilyen emberi hatóság által van vezetve. Nem Wall Street vagy nagy üzleti vállalatok által. Semmilyen földi hatalom vagy természet feletti erő nem uralja Amerikát vagy akármelyik más nemzetet. Isten egyedül az aki uralkodik. Ő mint királyok királya és uralkodók uralkodója kormányoz, uralkodik az egész teremtés felett az Ő mennyei trónjáról.

Amikor politikusok büszkélkednek ennek az országnak erejével, csak nevetnem kell, hogy hogyan húztuk le a vas-függönyt, hogyan győztük le a kommunizmust, hogy alapítottuk a világ leghatalmasabb nemzetét ezen a földön. Mi semmi ilyesmit nem tettünk. Nemzetek, királyok és a világ összes elnökei csak egy porszem Isten szemében. Ami Urunk uralkodik mindenek felett, megszüntetve hatalmakat és létrehozva másokat.

“Íme a népek, mint egy csöpp a vederben és mint egy porszem a mérleg serpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl… minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.” (Ézsaiás 40:15,17)

Észrevetted, hogy Isten szimbólumnak használja a mérleget. Az egyik oldalon Ő ül és a másikon a föld összes nemzetei a történelem folyamatán. Mondja, “Menj és próbáld az én erőm és hatalmam a világgal összehasonlítani. Vedd az emberiség összes fegyverfajtáit és katonai felkészültségeit, hadait tengeri erősségeit, mindezek nem jelentenek többet mint egy kis por halom.

“Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szeme előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!” (Ézsaiás 52:10)

Nemrégen egy kommunista kínai vezető ezreket bebörtönözött a Falun Gong szekta követői közül. Ugyanakkor a kínai hivatalnokok nagy számban ugyancsak keresztényeket börtönbe vetettek, tévesen gondolva, hogy ezek is ahhoz a szektához tartoznak, passzivitásuk és az imádkozási szokásaik miatt. Mikor e felett az igazságtalanság felett a világ hangja felszólalt, a kínai vezetőség süket füllel válaszolt.

Isten újsága a kínai kormány felé az hogy ők gondolhatják, hogy törvénytelenné teszik Jézust és királysága felett uralkodni fognak, de Ő mint porszem néz erre a nemzetre. Ő elfújta a vasfüggönyt, mint egy por halmot és ugyanilyen könnyen el tudja fújni a Bambusz függönyt.

Hiszem, hogy nemsokára a kommunista kínai kormány csak történelemben lesz. Az Úr el fogja fújni a börtön ajtajait, a hatóság vezetőit és meg fogja alapítani királyságát Kína egyik végéről a másikig. Millió és millió kínai keresztény hívő szabadon fog kiáltani, “A mi Istenünk uralkodik”!

Persze, részünkről, imádkoznunk kell hevesen az üldözött, kínozott testvéreinkért, Kínában. De abban is biztosak lehetünk, hogy Isten még mindig az összes nemzetek felett uralkodik és kontrollálja őket.

Idézet "Ruff Tibor - Biblia világa 4." kiadványából

"A bűn nem azért bűn, mert Isten egyes dolgokra ráragasztott egy cédulát, hogy "ez bűn, ezt ne tedd", mert kedvét leli abban, hogy megtiltson nekünk dolgokat. Isten szemlélete nem bűnközpontú, hanem élet-, szeretet-, szabadság-, és boldogságközpontú - de éppen ezért felhívja a figyelmünket arra, hogy mik azok a dolgok, amelyekkel a saját és a mások életét, szeretetét, szabadságát és boldogságát pusztítjuk, károsítjuk, az egyéni és a közös életet romboljuk.
A bűnök lényege, hogy az életet fájdalommal és halállal mérgezik meg, a szabadságot korlátozzák, a szeretetet megnehezítik, a boldogságot csökkentik vagy megnehezítik.

A felnőtt ember azért nem követ el bűnt, mert nem akarja rombolni az életet, a szeretetet, a szabadságot és a boldogságot, sem a magáét, sem a másét. Az igazán felnőtt ember akkor sem követne el bűnt, ha megengednék neki, és nem büntetnék meg érte. Nem azért nem követünk el bűnöket, mert nem szabad, hanem mert nem akarunk. Nem akarunk fájdalmakat és halált injekciózni az egyéni és a közös életünkbe, kapcsolatainkba, lelkiismeretünkbe, szívünkbe, szeretetünkbe, boldogságunkba. Fontos, hogy legyen bennünk istenfélelem, de az is fontos, hogy szabad akaratunkból is elhatározzuk: nem akarjuk rombolni az életet, a boldogságot.
A bűn azért rossz, mert a bűnök azok a cselekedetek, amelyek élvezhetetlenné teszik a létezést és az életet."

http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&manufacturer_id=1734&product_id=7350

Zsoltárok Könyve 78:12-33.

12. Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
13. Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképen a vizeket.
14. Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
15. Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
16. fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
17. De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
18. Megkísértették Istent szívükben, eledelt kérvén vágyuknak.
19. Isten ellen beszéltek, mondták: Biró-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
20. Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
21. Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyulladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izrael ellen;
22. mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
23. Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
24. hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
25. menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
26. Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
27. hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
28. leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
29. Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
30. El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
31. és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izrael ifjait legörnyesztette.
32. Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
33. így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Heidi Baker - A csoda születése 12.

MÉG MÉLYEBBRE ÉS LEJJEBB MENNI

Ezékiel tudta, mit jelent mélyebbre menni. A vizek, ahová meghívatott, egyenesen Isten templomából folytak, és mi is meghívattunk arra, hogy belépjünk.

A folyó forrása isten maga. Az Ő trónjából folyik, és megvidámítja a mennyei várost. Ugyanúgy, ahogyan a természetes folyók mindig alacsonyabban fekvő helyekre folynak, úgy Isten folyója is az alsóbb helyekre folyik le. Annak érdekében,hogy beléphessünk, egyre mélyebbre és mélyebbre kell mennünk. Mikor meghajlunk, letérdelünk, leborulunk, lefekszünk-ekkor találjuk meg Őt. Mikor a Szellemben eléggé lent vagyunk, Isten jelenlétének egészen kis darabkáját is fel fogjuk ismerni egy szobában. Nem fog érdekelni minket a pozíciónk, a helyzetünk, vagy bármi más, ami akadályozhatna minket. Túláradó vágyakozásunk teljesen be fog meríteni minket a folyóba.

Megtanultam a “ még mélyebbre” helyen élni. Tudom, hogy képes vagyok kimenni ide a szobámból, egy erdőbeli sétából vagy egy repülőgépből. Majdnem mindenhonnan ide tudok jutni. Minél lejjebb megyek, annál mélyebbre jutok Isten szíve felé, ahol megtalálom önmagam. Mikor olyan lent vagyok, hogy Szellemének vizei teljesen ellepnek engem, Isten minden szó és minden belátásom fölé visz engem.

Mindannyiunk számára az a kérdés: milyen mélyre akarunk menni? Mennyire akarjuk letenni, átadni az életünket? Hiszem, hogy van választásunk, milyen mélyre akarunk merülni Istenbe. Akár kálvinista, örmény katolikus, görögkeleti vagy pravoszláv a teológiánk, el kell döntenünk, valójában milyen mélyen vágyakozunk az egyesülésre Vele.

Isten azt kérdezi, melyikünk akar mélyebbre menni. Folyamatosan nagyobb és nagyobb mélységekbe szólít, hogy merüljünk, míg a folyó teljesen ellep, és megvidámítja a szívünket.

Az Úr angyala Ezékielt arra hívta, hogy jöjjön még mélyebbre és mélyebbre a vízbe.
Szabott egy mértéket.

"Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala. És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vízen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala."
Ezékiel 47,3-4.

Ezékiel valószínűleg eléggé megijedhetett ettől a hívástól. Ki tudta, tud-e úszni, vagy sem?

Mikor bokáig érő vízben vagyunk, mindent az ellenőrzésünk alatt tarthatunk. Mozdulhatunk, körbejárhatunk és megtarthatjuk az egyensúlyunkat. Odacsaphatjuk a sarkunkat, ha azt szeretnénk. Megcsinálhatjuk a minisztrinket a magunk módján. Kedvünk telhet ebben, hiszen szeretjük felügyelni a dolgokat. Néhány embert zavar például, mikor a szónok elveszti az önuralmát és zokogni kezd, mikor az lenne a dolga, hogy megossza az üzenetet. Megértem ezt. Tudom, milyen ijesztő, mikor azt érezzük, mintha megfulladnánk.

De én több, mint harminchét évig megállíthatatlanul és szenvedély nélkül hirdettem az evangéliumot, és ez alatt megtanultam, hogy nem túl sokat tehetek bokáig érő vizében Isten folyójának. Attól még, hogy bokáig érő vízben vagy, ismerheted a Szent Szellemet. Magasztos elképzeléseid lehetnek. Karizmatikus ajándékaid lehetnek. Lehet, hogy láttál már valamit Isten erejéből. Mégis, az idő nagy részében behatárolhatod magad olyan tevékenységekkel, amikről tudod, hogyan kell létrehozni és ellenőrizni azokat. A magad útján haladhatsz, és a saját terveidben bízhatsz.

Tudom, milyen bokáig, vagy akár térdig érő vízben rúgkapálni évekig, nem értve, hogy vannak mélyebb helyek is. És aztán megtanultam, hogy megcsinálhatjuk a minisztrinket a magunk módján, bokáig érő vízben, ha így akarjuk. De megtanultam azt is, hogy választhatjuk azt is, hogy olyan mélyre megyünk, amilyen mélyre csak akarunk. Isten ereje és jelenléte sokkal hatalmasabb, mint a saját képességünk a helytállásra a magunk erejéből. Mélyebb helyei vannak Istennek számunkra, amit valaha is felfoghatnánk.

Most mindig törekszem, hogy mélyebbre menjek. Folyamatosan arra kérem Istent, hogy fogjon meg, és borítson a folyójába. Isten felajánl egy meghívót mindenkinek, aki szomjas, hogy merüljön bele teljesen Isten szeretetének dicsőségébe.

Fordította: Mihályi Dorottya

Gyógyítás teológiája ma: Kenneth E. Hagin 1.

I. Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. (Róma 10,17)

És Listrában ült egy lábaival tehetetlen ember, aki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. Ez hallá Pált beszélni, aki szemeit reá­függesztvén és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul, mondta nagy fennszóval: "Állj fel lábaidra egyenesen!" És felszökött és járt. (Csel 14,8-10)

Akik csak alkalmanként olvassák az Igét, így szólnak: „Hát nem csodálatos, hogy Pál meggyógyította azt az embert?" Hallottunk már ilyet is, de azt a férfit nem Pál gyógyította meg. Nem Pál hite miatt gyógyult meg. Neki magának volt hite. Miből jött létre benne ez a hit? Abból, amit hallgatott. A 9. versből tudjuk, hogy hallgatta Pál prédikálását. Mit prédikált Pál? A 7. vers azt mondja: „És ott prédikálták az evangéliumot." A Márk 5,25 egy olyan asszonyról beszél, aki tizenkét évig szenvedett vérfolyásban. A 26-28. versek azt mondják: „És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett. Mikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját, mert ezt mondta: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok,," A 34. versben: „Ő [Jézus] pedig mondta néki: Leányom, a te hi­ted megtartott [éppé tett] téged; eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból." Honnan nyerte az asszony a gyógyuláshoz szükséges hitet? Azt olvassuk: „Mikor Jézus felől hallott..." Amikor Isten Igéjét hallotta.
Az 1Péter 2,24 azt mondja: „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg."

II. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. (Zsidó 11,1)

A reménynek önmagában nincs valósága; a hit ad valóságot neki. „Remélem, hogy Isten meghallgatta az imámat." Ha ez minden, amit teszel, akkor biztos, hogy nem hallgatta meg, és válasz sem fog érkezni. Ne felejtsd el, a reménység az mondja: „Egyszer majd megkapom." De a hit így szól: „Már most megvan."

Az isteni gyógyulás a szellemünkön keresztül jön, nem mutatkozik meg azonnal a külsőn. A szívbéli hit - bibliai hit. A Biblia azt mondja: „..szívvel hiszünk..." A szíved a szellemed, és a gyógyulás a szellemedben kezdődik. Legbelül kezdődik, és eljut kívülre is.

Az egyszerű értelmi elfogadás, vagy értelmi megegyezés így néz ki: „Tudom, hogy Isten Igéje igaz, ismerem az Ő ígéreteit, hogy megígérte a gyógyulást és a Szent Szellemet, de valamilyen okból nem kapom meg. Nem is értem, hogy miért." De ha neked hited van, valóságos hited Isten igéjében, akkor azt mondod: „Ha Isten Igéje valamit állít, az úgy is van. Ez az enyém, nekem ez most megvan. Megvan még akkor is, ha nem látom."

Zsoltárok Könyve 78:1-11.

1. Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire! 

2. Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból. 

3. Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk: 

4. nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket művelt. 

5. Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraelben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal; 

6. azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak: 7. hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg, 

8. s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke. 

9. Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcnak napján. 

10. Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni; 

11. elfelejtették cselekményeit és csodatetteit, melyeket láttatott velük.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Pajor Tamás - Te meg én

Derek Prince - Az angyalok miatt - A konfliktus csúcspontja 2.

Rabszolgaságból győzelemre

Istennek van még egy módszere, ahogyan felhasználja a Sátánt a saját, mérhetetlenül mély bölcsességének bemutatására. A Sátán az Isten elleni lázadásába csábította az emberiséget, és ez által a rabszolgájává is tette őket. De Jézus kereszten szenvedett engesztelő áldozata által Isten nem csak megmentett bennünket a bűneikből, és birodalmának örökösévé tett minket: valójában eszközzé tett minket, amivel vereséget mér a Sátánra. A Sátán rabszolgáit annak legyőzőjévé formálta át. Csakis Isten tervezhetett ilyet!

A Jelenések könyve 12:7-11-ben János egy – még előttünk álló – háborút ír le, ami végül is véget vet a Sátán lázadó angyalaiból álló magasságbeli királyságának:

(7) És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodtak a sárkánnyal, és a sárkány is viaskodik és az angyalai is.
(8) De nem vehettek diadalmat, és az ő helyük sem találtaték többé a mennyben.
(9) És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak, aki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az angyalai is ővele levettetének.
(10) És hallék nagy szózatot az égben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma, mert a mi atyánkfiainak vádlója levettetett, aki vádolta őket éjjel és nappal, a mi Istenünk előtt.
(11) És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért, és az ő életüket nem kímélték mind halálig.,

Ez a leírás néhány rendkívül fontos tényt tár fel:

1. Az itt leírt események idejéig a Sátán és angyalai még mindig jelen lesznek királyságukkal a magasságban.

2. Amikor a mennyei hang azt mondja: „atyánkfiai”, az a földi hívőkre vonatkozik.

3. A Sátán és angyalai addig nem vettetnek le, amíg le nem győzi őket egy Isten mennyei angyalaiból és a földi hívőkből álló egyesített haderő.

Ez rámutat a konfliktus bámulatos csúcspontjára: „És ők (a földi hívők) legyőzték (a Sátánt)”. Maguk a megváltott földi hívők azok, akik felelnek a Sátán végső kilakoltatásáért a magasságból, ahol a királysága van. A Sátán áldozatai végül legyőzőjévé válnak.

A csatát szellemi fegyverekkel vívják. A Sátán fő fegyvere a bűntudat. Ezért vádol minket Isten előtt éjjel és nappal. Emlékezteti Istent az összes általunk elkövetett bűnre. A célja, hogy folyamatosan hangsúlyozza bűnösségünket. Amennyiben valóban bűnösök vagyunk, nincs hatalmunk vele szemben és nincs jogunk elvenni tőle magasságbeli helyét.

Győzni csak akkor fogunk, ha igénybe vesszük a leghatalmasabb fegyvert az összes közül, amit Isten a rendelkezésünkre bocsátott: a Bárány vérét, és a bizonyságtétel beszédét. A Bárány vére megerősíti a mindenre elegendő áldozatot, amit Jézus nyújtott a kereszten helyettünk. „Mert egyetlen egy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.” (Zsid 10:14) Jézus áldozata helyettünk örökre elegendő. Soha semmit nem lesz hozzáadva és soha semmit nem lehet elvenni belőle. Jézus kereszten kiadott utolsó kijelentése az volt, hogy „elvégeztetett” (Jn 19:30) Ez teljesen teljes, és tökéletesen tökéletes.

Fordította: Marton Katalin

Németh Sándor - Eszter könyve 3.

Újszövetségi aspektusból nézve a kérdést: víz- és Szentlélek-keresztség által jön létre a tényleges kereszténység, melynek tagjainál a származás forrásában az ószövetségi zsidó származásnál radikálisabb szellemi változás áll be. Ezért az újjászületett, tényleges kereszténységnek gyakorta kell ugyanazzal a gyűlölettel és pusztító erővel szembenéznie, mint a zsidóságnak. A kereszténység mibenlétét nem lehet a történelem, a kultúra alapján a politikai széljárás szerint meghatározni, mert a kereszténység az, amit az Evangélium állít róla, és ennek az igei képnek legtöbbször semmi köze sincs az ún. hivatalos, többségi, névleges kereszténységhez.

A névlegesség pontosan azért áll fenn, mert a kereszténnyé válás folyamatában a víztől és szellemtől való születést lényegében kizárják. A liturgiái külsőségekkel, ceremóniákkal a keresztény értékek illúzióját lehet csupán felkelteni az emberekben: a megcsalattatás akkor kezdődik, amikor ezt az illúziót Krisztus valóságos jelenléteként és erejeként fogják fel és tudatosítják magukban az emberek.

Eszter könyvének egyik főhőse, Márdokeus - talán éppen a babiloni közhangulatot ismerve - jobbnak látta, hogy egy zsidó a származását inkább elhallgassa, mint megvallja.
Isten népével szemben a leggyakrabban használt pusztító fegyver a kiközösítés, amelyet a történelem során igen változatos formákban vetettek be. A kiszorítás ennek egy kezdeti fázisa, amelyben Isten népét a már meglévő pozíciójából, áldásokból kívánják kiszorítani a társadalom perifériájára, méltatlan helyzetbe, hogy a rájuk kényszerített előnytelen társadalmi helyzetet pontosan a velük szemben megfogalmazott rágalmak és vádak igazolására lehessen felhasználni. Ezután jött általában a kirekesztés művelete, melynek során Isten népe előtt a kitörési lehetőségeket, a társadalmi érvényesüléshez vezető utakat torlaszolják el, és a még meglévő hidakat égetik fel. Ha ezek sem érték el a kívánt célt, akkor következett a kiátkozás, az anathéma, amikor is az áldozatokra az alaptalan vádakat, szidalmakat, megbélyegzéseket vallási, állami - vagy mindkettő - tekintélyével olvasták rá a hatalmasságok.

Feltételezésem szerint Márdokeus tisztában volt azzal, hogy bármennyire is Eszter adottságai felelnek meg a királyi követelményeknek, mégsem lehet­ne belőle királyné, ha származását elárulná. Mégpedig azért nem, mert a babiloni társadalom a faji és vallási hovatartozás alapján diszkriminálta az embereket. Úgy tűnik, hogy napjainkban ez újra a közgondolkozás meghatározó elemévé válik, és Európában a konzervatív és liberális politikai irányzatok egyaránt ennek befolyása alá kerülnek.

Élőszóban elhangzott prédikáció alapján. 1992.

Zsoltárok Könyve 77.

1. A karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár.
2. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
3. Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
4. Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
5. Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
6. Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
7. Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
8. Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
9. Megszűnt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az ígéret nemzedékre meg nemzedékre?
10. Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
11. Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
12. Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
13. elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
14. Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
15. Te vagy az Isten, ki csodát mivel, tudattad a népek közt erődet.
16. Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
17. Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
18. Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
19. hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
20. Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők. Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)