A páska ünnep tele holdjának hideg, kísérteties fényében Jézus magával viszi belső köréhez tartozó tanítványait az Olajfák hegyén lévő jól ismert szentélybe. Ez egy kert, amit csak Gecsemánénak neveznek és ami gyakori menedékhelye volt imádkozni. Itt érezte magát Jézus a legjobban, itt tudott megnyugodni. Ma este azonban ahogy közelednek a kert felé Jézus egyre nyugtalanabb lett – sokkal zaklatottabbá vált, mint ahogy a tanítványok valaha is látták azt leszámítva, amikor néhány nappal azelőtt egymaga kiűzte a rasszistákat, szélhámosokat és a csalókat a Templom udvaráról. Az egy nyilvánvalóan igazságos feldúltság volt. Ez viszont más ma este. Ez inkább úgy néz ki, mintha rettegne.
Megkéri tanítványait, hogy imádkozzanak vele, de azok túlságosan zaklatottak. Túlterheltek személyes napirendjük miatti aggodalmukban. Túl fáradtak és kimerültek. Gyorsan keresnek egy helyet, ahova lefeküdhetnek aludni. Így Jézus egész éjjel teljesen egyedül birkózik a pokol összes erejével. A térdein imádkozva erőteljes szellemi harcot folytat a fülébe suttogó, gúnyos démon légióval és a saját emberi akaratával. Természetesen tisztában van vele, hogy elképzelhetetlen, kimondhatatlan fizikai fájdalom vár rá az elkövetkező órákban, de nem a lélek gyötrődése és nem a fizikai fájdalom kilátása, ami miatt megtelik a szíve félelemmel. Az az ember, aki negyven napig étel nélkül élt a sivatagban, már szembesült a fizikai fájdalommal és legyőzte azt. Ismeri a szégyen összenyomó lavináját, amely éppen arra készül, hogy eltemesse... de nem a szenny szökőárja és ordítása az, ami félelemmel tölti el. Tudja, hogy minden egyes ember bűne, vétke és szégyene készül elárasztani tiszta lelkét … minden egyes pedofil, erőszaktevő és önző kihasználó, minden kegyetlen visszaélő, büszke, öntelt, gyilkos, szadista és ferde hajlamú emberé - az enyémé és a tiedé is a legrosszabb állapotunkban. Az, aki sohasem követte el a legkisebb bűnt sem, bűnné készül válni értünk. A kánaáni Királyunk ezektől nem fél, hanem attól gondolattól fél és azért folytat haláltusát, hogy nehogy meghaljon ott a kertben, ahol az első Ádám meghalt. Görcsbe rándul a valóságtól, ha a halál jeges marka alatt összerogy és legyőzötté válik, akkor sosem fogja betölteni a megprófétált sorsát és az Atya terve és célja sohasem valósul meg.
Ez a kert volt a Sátán utolsó lehetősége, hogy elpusztítsa a Teremtés könyvének 3 részében említett Magot és attól a naptól kezdve, hogy Isten megígérte az engesztelő áldozatot a 15. versben, Lucifernek csak egyetlen célja volt, az, hogy Jézus bárhol meghalhat, csak a kereszten nem! Ha a kertben meghalna, akkor az emberi faj elnéptelenedne és örökre elválna minden élet forrásától. Nem halhatott meg, nem szabadott meghalnia itt. Túl kell ezt élnie, hogy azon a ronda, gyűlöletes, hitvány és kegyetlen kereszten haljon meg az egész Ádámi faj megváltásáért. Abban a kertben imádkozik és a Zsidókhoz levél írója ennek az imának a jelentését a következőképpen írja le: "Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért." Zsidókhoz 5:7.
Szóval imádkozik. Menjünk egy kicsit közelebb és figyeljünk. Melyik szó hagyja el először a száját? -Atyám!
Fordította: Nagy Andrea
