"Az Isten jelenlétébe való belépést nem cselekedetekkel kell kiérdemelni. Sokan úgy fogják fel a keresztény életet, hogy: ennyit és ennyit kell imádkozni, és bibliát olvasni, ezt és ezt kell csinálni, ezt és ezt nem szabad csinálni, és csinálja az ember, és nem érti, hogy belül mégis miért van teljesen kiüresedve?! Mert az Istennel való egész kapcsolata, az ilyen embernek teljesen rossz alapokon van, mert ő azt gondolja, hogy az Istennel való kapcsolatban ezeket a tevékenységeket kell csinálni, és az eredményezi az Istennel való kapcsolatot és abból jön aztán az áldás. Ez nem igaz!
Az Istennel való kapcsolat mindezek előtt már meg van! Az Istennel való kapcsolat az alapvetően egy megpihenés, az Isten jelenlétében. Amikor két ember igazán szereti egymást, az szabadságot ad egymás jelenlétében, akár el is alhatok. Ha neked dolgoznod kell azért, hogy a másiknak megfeleljél, akkor a szellemed nem tud kiengedni.
Zsidó 4,10-11 Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól.
Akkor most erre te azt mondod, hogy: - "Tibor, akkor most nem kell imádkozni?" Én nem erről beszélek! Hanem arról, hogy nem így kell imádkozni! Hanem úgy, hogy bemegy az ember Isten jelenlétébe és ott mindenek előtt elengedi magát, lenyugszik, és beáztatja magát abba, hogy „én egy szeretett lény vagyok”, és amikor a megnyugvás létrejött – nem kényszerből és nem kötelességtudatból – természetesen ilyenkor az ember elkezd beszélgetni azzal, akivel együtt ilyen erős szeretet kapcsolatban van.
Az imaéletben is van helye a hallgatásnak. Pont az imádásban (ami a legmagasabb szintű ima) hallgat az ember. Az imádásban, a teljes belefeledkezés (önátadás) valósul meg, akkor már az ember szelleme nem lehet görcsben – mert az már nem imádás!
Kor 3,17 Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság.
Ha belépsz az Úr jelenlétébe, akkor a szabadság-fokod nő. Ha nem érzed, hogy teljesen szabad vagy, akkor nem az Úr szellemébe léptél be. Ha a szorongásból gyötrődésből kezdesz el imádkozni, lehet az ima után még rosszabb állapotban vagy, mint az elején, ez nem imádkozás.
1 Móz 24/63 És kiment Izsák este felé elmélkedni a mezőre.
Elmélkedni” héberül: ezt kétféleképpen lehet kiolvasni:
1. beszélget
2. lesüllyed, leülepszik
Ez nagyon jó kép Izsák imaéletéről. Ő esténként kijárt a mezőre, egyrészt beszélgetett Istennel, (nem imádkozott! Hanem beszélgetett) másrészt ezzel egy időben még le is ülepedett a lelke. Ezt fordítja Károli elmélkedésnek. A héber szó egyszóval sokkal pontosabban kifejezi."
2016.09.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
