David Wilkerson - A számkivetettek evangéliuma 2.

1. Krisztus először az elveszett juhról beszél.

„Melyik ember az közületek akinek, ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?” (Lukács 15:4)

Jézus itt egy olyan juhról beszél ami a nyájhoz tartozott előzőleg. Világos, hogy ez olyan valakit jelképez Krisztus nyájában, akiről gondoskodott és akit mint szerető pásztor vezetett. Mégis ez a juh letért az útról, és a pásztor a keresésére indult.

Figyeld mit mond Jézus a pásztorról, „megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt.” (15:4) Isten soha nem ad fel senkit aki hozzá tartozik csak eltévedt. Soha nem engedi meg, hogy az elesett olyan messze sodródjon hogy lehetetlen legyen visszatéríteni. Nem, hanem Isten azután a juh után megy, felveszi és visszahozza a nyájba.

Egyszerűen szólva: még ha oly messze is estünk bűnbe, mintha a pokol szélén járnánk, oda is el fog értünk jönni. Dávid így írja le: "ha a holtak hazájába feküdnék le, te ott is ott vagy." (Zsoltárok 139:8)

Mindannyian hallottuk már a "földi pokol" kifejezést. Ilyen az élet azok számára, akik elfordultak Istentől. Ha valaki „ágya a pokolban” van, az egy rémes és borzalmas állapot. Azt jelenti, hogy a bűn rabja, hogy messzebb és messzebb sodródik az Úrtól annyira, hogy végül élettelen álomba merül. Ezzel az állapottal állandó gyötrő félelem jár, amely ezt suttogja: „Mélyebbre és mélyebbre mászol a pokolban. Talán soha többé nem tudsz visszakerülni Istenhez.”

Feleségem, Gwen és én évekig tanácsoltuk az egyik lelkész elbukott lányát. Ezt a nőt Isten gyermekkorában misszionáriusnak hívta el és szíve teljesen az Úré volt. Istenfélő családban nőt fel, de kamaszkorában kezdett lázadni. Végül 18 éves korában otthagyta otthonát és egy ateistához ment feleségül.

Időnként ez a fiatal nő meglátogatott minket és Gwen töltött vele időt . Először úgy nézett ki, hogy hallgat ránk, de az évek során lassan teljesen megkeményedett a szíve. Két fia volt és mindketten ateisták lettek.

Misszionáriusi elhívása évekig nem hagyta nyugodni és szíve mélyén keserűvé vált. Egyszer azt kérte tőlünk, hogy, „Ne beszéljetek az elhívásomról többé. Ágyamat megvetettem és abban kell aludnom. Egy ateistához mentem feleségül és az életem élő pokollá vált.”

Ez a nő különösen közel állt Gwenhez, aki mindig átölelte őt és azt mondta neki, hogy az Úr szereti őt. De egy bizonyos pontnál ez a nő meggyőzte magát arról, hogy: „Nem tudok többé vissza menni oda, ahol lennem kellene. Láthatjátok, hogy milyen messze kerültem; számomra mindennek vége van”.

Ennek ellenére a Szent Szellem folyamatosan hívta őt, és "üzeneteket hagyott" neki. Ahogy Jézus mondja a példabeszédben, addig meg a juh után, amíg meg nem találja.

Évekkel később, amikor ez a nő a hatvanas éveiben volt, felhívott minket. Elvált férjétől és új lakásba költözött. Felújításba kezdett és új munkahelyen kezdett dolgozni. Teljesen izgatottan mondta: „Végre arra a pontra jutottam életemben, ahol békességem van. Talán jóra fordul az életem megint.”

A következő héten torokfájást kapott. A kórházba befeküdt, de néhány napon belül meghalt. Ez a nő soha életében nem volt beteges és rövid idő alatt élete mégis véget ért.

Egy rokona aki meglátogatta őt a kórházban elmondta nekünk, hogy mielőtt meghalt, imádkozott Jézushoz. Láthatólag az Úr az utolsó perceiben karjába emelte és hazavitte magához.

Hiszem, hogy Jézus elragadta őt azon az éjszakán és az örök életbe vitte át. Képzeletemben Jézus ezt mondta: „Évtizedekig jöttem ezért a juhocskáért és ez alatt az idő alatt azt vártam, hogy csak egyszer kiáltson fel segítségért.”

Krisztus ebben a történetben azt mondja nekünk: „Nem számít, hogy mit tettél. Még ha a pokolba vetetted meg az ágyadat, akkor sem süllyedtél olyan mélyre a bűnben, hogy ne tudnálak elérni és visszafogadni ölelő karjaimba."
„És ha megtalálta, felveti vállára, örülvén.” (Lukács 15:5)

Amikor a pásztor megtalálja a megsérült juhot, nem viszi vissza a nyájba mindjárt. Eszerint a példabeszéd szerint, a sebesült juhot házába viszi és összehívja barátait és a szomszédokat örömmel mondva: „Örvendezzetek velem, mert megtaláltam juhomat, amely el volt veszve.” (Lukács 15:6)

Mindhárom példabeszéd legfőbb mondanivalóját ebben az utolsó versben találjuk. Mindegyikben, Krisztus a megtalálás öröméről beszél: „Ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.” (15:7)

Az évek során sok elvesztett juh megtalálását és gyógyulását láttam. Gyakran azonban később azt láttam, hogy azok, akiket Jézus visszahozott és meggyógyított, nem tudták igazán élvezni Jézus társaságát. Tudták jól, hogy meg lettek bocsátva bűneik és szeretettel vissza lettek fogadva, de az idő múlásával még mindig kárhoztatták magukat azt gondolva: „Olyan borzalmas volt a múltam, valahogyan fizetnem kell érte az Úrnak, szeretteimnek, Krisztus gyülekezetének.”

Képtelenek elfelejteni az elvesztett időt, az elpocsékolt éveket, azzal az állandó félelemmel telve, hogy nem tudják kiérdemelni az Úr elfogadását. És így minden erejüket és gondolatukat arra pazarolják, hogy megpróbálják kiengesztelni Istent. Folyamatosan a test dolgait cselekszik. Jézus sokkal inkább kíván megbocsátani az ilyeneknek, mint amennyire azok képesek elfogadni a bocsánatot.

Lehet, hogy Jézus ezért ismétli a példabeszédekben, hogy Istent örömmel tölti el, amikor az elveszett juh megkerül? Csak gondolj az elveszett juh történetére. Gondolj az elveszett juhra: ha be tudnánk pillantani a pásztor házába, látnánk, hogy a megtalált juhról szeretettel gondoskodik. Megmosdatja és kifésüli bundáját és addig ápolja, amíg meg nem gyógyul.

A pásztor soha nem szidta meg a megsebesült juhot. Nem terjesztette a hírt arról, hogy ez a juh hogyan szökött el. Ehelyett örült és mindenkinek elmondta: „Nézzétek, az ami elveszett meglett. Az én kegyelmem díja.”

Ennél fontosabb, hogy az elvesztett idő amit a juh elvesztegetett, helyre lesz állítva. Isten igéje mondja: „Örülj és vigadozz, mert az Úr nagy dolgokat cselekszik!...és kipótolom néktek az esztendőket, amelyeket tönkre tett a szöcske, a cserebogár és a hernyó és a sáska…és esztek bőven és megelégedtek, és magasztaljátok az Úrnak a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatosan cselekedett veletek…és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr a ti Istenetek és nincs más: És soha többé nem pironkodik az én népem.” (Jóel 2:21, 25-27.)

Nézz az utolsó igeversre. Nem számít, hogy mit tettél és milyen messzire kóboroltál. Amikor a pásztor visszahoz téged, teljes mértékben helyre vagy állítva. Nincs okod arra, hogy testileg munkálkodj, hogy megfizess magadért. Megváltód kijelentette: „Nincs többé ok arra, hogy szégyenkezz, megváltottalak téged!”