Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 45.

De az egyházon belül is könnyen megtalálható a törvénykezés. Szinte csak külsőségek alapján ítél - és mindig kész ítélkezni - azonnal megítélve azt, aki nem felel meg a közösség összes aprólékos szabályainak. És általában minél törvénykezőbb egy gyülekezet, annál aprólékosabb szabályai vannak a legkülönbözőbb viselkedési formákról vagy öltözködésről, ezeket téve alapul minden más megítéléséhez is. Például egy törvénykező, "kalapos" gyülekezet teljesen figyelmen kívül hagyja a krisztusi természet megnyilatkozását egy fiatal , istenfélő, visszafogottan öltözködő hölgyben, nem foglalkozva a szegényekért tett együtt érző cselekedeteivel vagy a dinamikus imaéletével, csak azért mert nem hord kalapot. Egy "csak King James" gyülekezet, (nálunk a Károli fordítás felelhet meg ennek) amelyik szentül hiszi, hogy egyedül a King James fordítás Istentől ihletett, pokolra jutással fog fenyegetni más hívőket - beleértve misszionáriusokat és mártírokat - mert ők más fordítását olvassák a Bibliának. Milyen beszűkült és kirekesztő a törvénykezés!

Érdekes módon, ahogy Max Lucado megfigyelte, a törvénykezők végül figyelemreméltó következetességgel kétségbeesettekké vagy arrogánssá válnak. "Soha nem adják fel vagy látnak túl rajta. Azt gondolják, biztos nem ők tévednek vagy azt, hogy egyedül ők nem tévednek." Milyen találó összefoglalása a törvénykezés kétszeres veszélyének.

"De hát a Biblia nem támaszt magas elvárásokat velünk szemben?" - kérdezheted. "Nem az e a célja az egész könyvednek, hogy a hívőket Isten elvárásainak megfelelő életre hívd?"

Persze, hogy magasak Isten elvárásai és persze, hogy arra hívott el minket, hogy meg is feleljünk azoknak, ahogy ebben a könyvben is mindenütt ezt láthatjuk. 

A probléma a törvénykezéssel: 

1. hogy kívülről befelé akar megváltoztatni. (Holott Isten akarata, hogy belülről kifelé változzunk meg.) 

2. Nem adnak teljes képet az Úrról, túl kis hangsúlyt téve a kegyelemre, annál nagyobbat a haragra. 3. Nem mutatják meg a küszködő bűnösnek, vagy hívőnek , hogy az Úr természetfölötti módon tesz képessé a szentségre, mintha az pusztán emberi erőfeszítés eredménye lenne 

4. Olyan törvényeket,elvárásokat, parancsokat, szokásokat és tradíciókat tárnak elénk amelyek nincsenek az Igében. Sőt ezeket fontosabbnak tüntetik fel mint a valóban igei parancsolatokat.

Tehát a törvénykező keresztény gúnyosan beszél valakiről aki nem úgy él mint ő és erről a szeretetlenségről azt gondolja, hogy rendben van. Azonnal kész elítélni egy kedves, tiszta szívű keresztényt, mert karórát hord vagy jegygyűrűt. Felnagyít egy kicsiséget, bár lehet, hogy ez valami teljesen emberi dolog, ami egyáltalán nem érdekli az Urat és a nagy dolgok, melyek nagyon is érdeklik az Urat így kicsivé lesznek. Még rosszabb ebben, hogy a törvénykező teljesen meg van győződve, hogy az Urat szolgálja ezzel, tele van szenvedéllyel, néha olyan mint egy modern kori inkvizítor és mivel a törvénykezést a test és nem a Szellem vezérli, szükségesnek érzi, hogy vallását másokra erőltesse. A törvénykező nem tud imában az Úrtól függve változtatni az embereken, ő maga akarja megváltoztatni őket.

Mindez éles ellentétben áll a szentség bibliai üzenetével és gyakorlatával. A bibliai szentség a szívben kezdődik és az Istennel való találkozásból és az Igéből származik. Megtérésre hív, válaszul arra, hogy az Úr kegyelemből adja az üdvösséget és a megszentelődést Jézus vére és a Szent Szellem által. A bibliai szentség ingyen van, noha fegyelmet és kitartást kíván. A törvénykezőnek semmi nincs ingyen. Mindent ki kell érdemelni. A törvénykezés kötelékekbe vezet, a szentség szabadságra.

Fordította: Korányi Tamás