Milyen legyen az életvitele Isten gyermekeinek? Jézus arra tanít minket, hogy ezt imádkozzuk „Szenteltessék meg a Te neved“. A gyermekek szüleik becsületére vagy szégyenére válnak, ugyanígy Jézus is azzal bízott meg minket, hogy életvitelünk szentelje meg Isten nevét. Isten nevét megszentelhetjük, ha szolgálunk Neki, és ha imádjuk Őt. A Biblia azt mondja, hogy Isten papoknak hívott el minket: „ Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket; “ (I.Pét 2,9)
Ha papok lettünk, mutassunk be hálaáldozatot Istennek, amely dicsőíti Őt: „Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását. ” (Zsolt 50,23)
Továbbá szolgáljunk Neki jó cselekedetekkel és adakozással is: „A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten." (Zsid 13,16)
A felebaráti szeretet is az Ő nevét dicsőítő áldozat. Bár Kornéliusz pogány volt, nagyvonalúan adakozott a szegényeknek. Amikor imádkozott, megjelent neki Isten angyala és azzal biztatta, hogy imái és adományai Isten elé kerültek emlékeztetőül: „Ő pedig szemeit reá függesztve és megrémülve mondta: Mi az, Uram? Az pedig mondta néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért." (ApCsel 10,4)
Hasonlóképpen anyagi javainkból is áldoznunk kell. Pál erre utal, amikor kijelenti: „Megkaptam pedig mindent, és bővelkedem; beteltem, vévén Epafróditustól, amit küldöttetek, mint kedves, jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek." (Fil 4,18)
Végül pedig élő áldozatként is tiszteljük Atyánkat. „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. “ (Róma 12,1)
Hogyan lehet testünk élő áldozat? Például tartózkodjunk az olyan dolgoktól, mint részegség, bujaság, kicsapongás, ugyanis testünk szent templom, ahol Isten lakozik (lásd I.Kor 3,16-17).
Ha papokként Istennek szentelt életet élünk, Övé a dicsőség és szíve örvendezik. Engedelmességünk révén szent lesz a neve azok előtt, akik látják munkálkodását életünkben.
Isten neve akkor is megszentelődik, amikor használjuk nevének tekintélyét. Ha Istent Atyának szólítjuk, de mégis félünk az ördögtől, és rettegünk tőle, szégyent hozunk Istenre.
Amint Isten gyermekeivé lettünk, megszabadultunk a kötelékektől: „Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötözzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. “ (Gal 5,1)
Ezért rendeljük alá magunkat Istennek. Isten gyermekeiként kiváltságunk és egyben felelősségünk is ellenállni az ördögnek.
Isten szent. Szentségéhez jó cselekedeteinkkel semmit sem tudunk hozzáadni, viszont gyermeki kötelességünk, hogy Atyánknak dicsőséget adjunk. A világgal meg kell ismertetnünk Isten szentségét istentiszteleteinken. Még ennél is fontosabb, hogy életünk folyamatos istentisztelet legyen, amit éjjel-nappal Istennek ajánlunk. A beszédünk és jó cselekedeteink által a világ meg fogja ismerni Atyánk szentségét. Isten nevét fogják dicsőíteni, amikor látják tekintélyünket, amellyel ellenállunk az ördögnek.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te szent és jó neved.
Ez kulcs az imánkhoz. Ha Istennel kapcsolatos gondolataink helyesek, imánk többi része áradni fog, és célhoz ér, ahogy a folyó beleömlik a tengerbe.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
