Miért vetette alá magát a Fiú a legnagyobb szenvedésnek? Azért, mert Isten el akarta hárítani az összes akadályt, amely közötte és közöttünk volt. Ezzel a szeretettel viszonyul Isten, a mi Atyánk a gyermekeihez. Még a halál sem állhat Isten és közénk.
Nincsen Isten szeretete előtt akadály. És ne legyen semmi se akadálya annak, hogy elfogadjuk ezt a szeretetet. Jelenvalók, eljövendők, hatalom, magasság vagy mélység nem lehet gát Jézus előtt.
Ő alászállt az alvilágba lerombolta a halál erejét, most pedig az Atya jobbján ül. Ez Isten szeretete.
Ha tudatában vagyunk az isteni szeretetnek, csodálatos változáson megyünk át. Mindenekelőtt önmagunkban fogunk felfedezni olyan értéket, mely a világon mindennél értékesebb. Jézus Krisztus, a legnagyszerűbb lény halt meg értünk, ezért elmondhatjuk: „Nagyon értékes személy vagyok, mert Jézus meghalt értem“. Ha ezt bátran megváltjuk, nem kell félnünk a világon semmitől.
Sok évvel ezelőtt, amikor még nem hittem Jézusban, a családom egy hegyi faluban élt, melynek nem volt vízellátása. Hordároktól kellett vizet vennünk, akik vállukon hozták a vödröket. Mire elérték a meredek emelkedő tetejét, arcuk eltorzult a fájdalomtól. Az egyik hordárnak azonban mindig mosolygós volt az arca. Még énekelt is olykor. Ahányszor megláttam, kellemes érzés töltött el, és mindig tőle vettem vizet.
Egyik nap megkérdeztem: „Ön mindig énekel a vödörcipelés közben. Mitől olyan boldog?"
„Keresztény vagyok - válaszolta. - Isten szeret engem, és Ő velem van. Miért ne lennék boldog Higgyél te is Jézusban!"
Akárhogy is nézzük, semmi olyan nem volt, ami miatt a hordárnak boldognak kellet volna lennie, mégis mindig telve volt örömmel. Amikor évekkel később megértettem az örömét, felfedeztem, hogy az általa énekelt dal a „Közelebb, Istenem hozzád" című dicséret volt.
Amikor Isten gyermekeivé leszünk, és „Mi Atyánknak" szólítjuk Őt, látjuk, tudjuk és érezzük Isten mérhetetlen szeretetét. Már nem vagyunk többé értéktelen személyek, hanem értékesek. Még ha kudarcok is érnek, inkább tekintsük őket újabb lehetőségeknek, mint akadályoknak vagy vereségnek. Mindig az legyen előttünk, hogy úrrá leszünk rajtuk, mivel Isten mindig diadalmaskodik, és Isten gyermekeiként mi is diadalmaskodni fogunk. A Biblia azt tanítja, hogy Istennek nem tetszik az, ha elcsüggedünk és meghátrálunk. (Zsid 10,38)
Talán nem vagyunk tehetősek, csupán átlagemberek, minden dicséretre és tiszteletre méltó tulajdonság nélkül, belső emberünk azonban sohasem átlagos. Minden hívő Isten gyermeke, aki örökli a menny királyságát; mindegyikünk egy királyi pap. Ezért mindazok felül tudnak kerekedni bárminemű kisebbrendűségi érzésen, akik „Atyának" szólítják Istent. Amikor Jézus által győzelmet kérünk Atyánktól, megkapjuk a szabadulást.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
