A második módszer az élvezetek hajszolása. Semmibe veszik az igazi kapcsolatokat, és kedvteléseiket űzik. Ádám és Éva bukásában felfedezhetjük az ember igazi élvhajhász természetét. Éva evett a tiltott gyümölcsből, amely, jó volt eledelre, és kívánatos a szemnek“. Azóta az emberiség a saját belátása szerint él az Isten akarata helyett.
Az ember szellemből, lélekből (értelem, érzelem, akarat) és testből (hús) áll. Ádám és Éva bukása előtt a szellemük uralta az elméjüket és a testüket. Amikor a szellemük meghalt a bukásuk következtében, lelkük kerekedett felül, és övé lett a végső szó, hogy megkülönböztesse a jót és a rosszat. De az értelem önmagában nem teljes. A lelket a test folyton manipulálja, mert tele van mohósággal. Az értelem állandóan mentséget talál bármely cselekedetre, amelyek a test kívánságainak kielégítését szolgálják, még ha ezek nem is valódi mentségek. Az sem igaz, hogy az ember meg tud lenni, ha elhagyja a társadalmat, és a vad szabadságot választja.
Az értelem egymagában nem tudja eldönteni, hogy szabadok vagyunk-e vagy sem. Az ilyen döntést inkább a buja érzékek határozzák meg, és ezek az érzékek állandóan az élvezetek felé hajtanak. Az élvezet olyan, mint egy soha meg nem tölthető gödör. Minél jobban átadjuk önmagunkat az élvezetnek, annál mélyebbé és szélesebbé válik ez a gödör. Még ha élvezetet élvezetre halmozunk is, szívünk egyre magányosabbá válik. A legnagyobb magány közepette sok ember végül feladja szabadságát. Vannak, akik bűnözőkké válnak, és emiatt rács mögé kerülnek, mások öngyilkosságot követnek el és belezuhannak a pokolba az örök pusztulásba. Az élvezet sohasem tud megszabadítani a magánytól.
Akkor hogyan tudunk megszabadulni ettől az elidegenüléstől? Csak egy úton: ha „Atyának” szólítjuk Istent. Ha mindenki cserbenhagy is ezen a világon, Atyánk akkor sem hagy cserben minket. Van olyan földi szülő, aki elhagyja nem kívánt gyermekét vagy nem képes őt eltartani. Atyánk azonban nem hagy el minket. A Bibliában a következőket olvashatjuk: „ Ne tévelyegjetek, szeretett atyámfiai!"
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka. Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.” (Jak 1,17-18) „Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása. “ (Róma 11,29) „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled (Zsid 13,5).
A Szent Szellem a Vigasztaló, aki azért küldetett, hogy segítsen nekünk. Ő mindig velünk van. A Szent Szellem ismeri gyengeségeinket, és segít nekünk. Azt is tudja, amit mi még nem tudunk: „a Szellem esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. “ (Róma 8,26)
A világ nem látja, nem ismeri, és nem veszi a Szent Szellemet, de mi ismerjük Őt, Vele lakozunk és megértjük, hogy bennünk van.
Amikor hangosan imádkozzuk: „Mi Atyánk ki vagy a mennyekben", a magány és az elhagyatottság érzése eltávozik a szívünkből.
Elkezdjük keresni az élet mélyebb értelmét. Megszabadulunk az önzéstől. Egyáltalán nem keressük már a világi örömöket. Testvérekké próbálunk válni és munkálkodni azért, hogy másokat a magány kötelékeitől megszabadítsunk. Szeretjük szomszédainkat. Amikor Isten Atyánkká válik, ezek a csodálatos dolgok bekövetkeznek.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
