David Yonggi Cho - Az Úr imája - Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben 10.

Isten győzelmet ad

Amikor Istent „Atyának" szólítjuk, megszabadulhatunk a szívünk mélyen rejlő mindenféle kisebbrendűségi érzéstől, frusztrációtól, és így győztesek lehetünk az életünkben.

Az élet a gyermekkortól fogva egy merő küzdelem, mely egyre keményebbé válik, amint másokhoz viszonyítjuk önmagunkat. Így sokszor csalódunk magunkban, és kevesebbnek érezzük magunkat azoknál, akik jobb ruhákban járnak, jobb házakban laknak, és tehetségesebbek nálunk. Mindenki másnál jobban tudjuk, hogy javarészt kisebbrendűségi érzéseinket tükrözik a szavaink, gondolataink és viselkedésünk. Minél többet tudunk, annál nagyobb gyötrelemben és vívódásban van részünk.

A tartósan alacsony önbecsülés eredménye a búskomorság, amelynek hatására átadhatjuk magunkat a kétségbeesésnek vagy az önpusztító magatartásformáknak. Egyes emberek droggal és alkohollal rongálják magukat. Végső esetben öngyilkosságot követnek el. Vannak olyanok is, akik személyes kapcsolataikban rombolóak. Ismertem egy asszonyt, akinek kisebbrendűségi érzése vált rögeszméjévé, és elhagyta otthonát, férjét és gyermekeit. Egy másik asszony pedig otthagyta emiatt kiskorú gyermekét.

Számos bűnöző bántalmaz és gyilkol embereket az alacsony önbecsülés és a kisebbrendűségi érzés miatt. Néha terveket szövünk mások ellen, hogy „szétszedjük" őket, remélve, hogy így helyreállítjuk önbecsülésünket.
Vajon honnan származik ez a romboló magatartásforma? A kisebbrendűségi komplexus alapvető oka a szeretet hiánya. Johann Fichte német filozófus így vélekedett erről: „A szeretet az ember létezésének nélkülözhetetlen eleme. Akik gyermekkorukban szeretethiányt szenvednek el, hajlamosak a betegségre a test és a lélek alultápláltsága miatt. Nem tudják élvezni az igazi boldogságot.

Jólét, hatalom vagy rang nem helyettesítheti a szeretetet. A legtöbb börtönlakó szeretethiányban szenvedett gyermekkorában. Aki sohasem kapott szeretetet, képtelen szeretni másokat, önmagáról nem is beszélve. Aki nem szereti önmagát, az nem bízik semmiben. Annyira ki tudják ábrándítani csekély tévedések is, amelyeket az átlagember különösebb megerőltetés nélkül vesz tudomásul, hogy azt gondolja magáról, ő reménytelenül alkalmatlan. Amióta Ádám és Éva kikerült az Éden kertjéből, az ember messze esett Isten szeretetétől, a szeretet végső forrásától.