Dave Hunt - Lelkek megrontója 7.

Vigyázat! Reform a láthatáron! 

A wittenbergi vár templomának ajtaja, melyre Luther Márton kiszegezte 95 pontból álló tézisét, olyan ereklyéket rejt maga mögött (többek közt Szűz Máriának egy állítólag eredeti hajtincsét), amelyek kétezer évig - hitük szerint - bűnbocsánatot közvetítettek azoknak, akik ezeket az előírásoknak megfelelően tisztelték. A római katolikus egyház még soha nem kért bocsánatot azért, hogy embertömegeket vezetett félre ily módon. És hogy lehetne bocsánatot kérni azoktól a lelkektől, akik már a pokolban vannak, mert olyan jegyet adtak el nekik, ami nem a mennybe menő expresszre szól?

Leleményesség és aljasság tekintetében a „televíziós vásári kufárok” egyetlen pénzvadászó terve sem férhet a bűnbocsátó cédulák árusításának még csak a közelébe sem. A reformáció idején is rengeteg készpénzt biztosított a pápáknak. I. sz. 593-ban I. Gergely pápa agyában született meg az az egyáltalán nem biblikus (de végső soron rendkívül nagy hasznot hozó) ötlet, hogy létezik egy „purgatórium”-nak nevezett hely, ahol a halottak lelkei azért szenvednek, hogy megtisztuljanak bűneiktől, és hogy így teljesen megszabaduljanak „az örök ítélet kárhoztatásától”. Ezt a koholmányt a katolikus egyház dogmává tette az 1439-es firenzei zsinaton, és azóta is a római katolicizmus szerves része maradt.

A római katolikusok közötti megosztást azonban nem az utálatos eretnekségek okozták. Mindannyian megelégednek azzal az ígérettel, hogy egyházuk így vagy úgy betuszkolja majd őket a mennybe, még ha a józan ésszel és az igazsággal homlokegyenest ellenkező módszerekkel is. Ahogyan ezt Chamberlain mondta: „a hit szeme teljesen vak volt az előforduló ellentmondásokkal szemben”. Az egymással rivalizáló pápák közötti megosztás kavarta fel igazán az egyházat, ugyanis a pápák közül mindegyik azt állította, hogy az üdvösség kérdésében ő a legfelsőbb hatóság. A konstanzi zsinat (1414-18) a három rivális pápát, akik közül mindegyik azt állította, hogy ő Krisztus helytartója, lemondatta, és egy új pápát, V. Mártont jelölte ki, és így újra egyesült a katolikus.,egyház. A püspökök közül sokan meg voltak győződve arról, hogy a reform feltétlenül szükséges. Hogy az egyházat ebbe az irányba terelje, a zsinat úgy rendelkezett, hogy hívjanak össze egy ökumenikus
zsinatot minden tíz évben. V Márton kötelességtudóan összehívta a zsinatot 1423-ban, először Páviában, majd Siennában, azonban amikor bármilyen reformkísérlet első jelei mutatkoztak, azonnal feloszlatta „a jelenlévők kis száma miatt”. Halála előtt nem sokkal egy új zsinatot hívott össze Bázelban.  V. Márton utódja, IV. Jenő nem kerülhette el, hogy az elődjétől örökölt kötelességeket végrehajtsa, ugyanis erre a konklávé (a bíborosoknak egy szigorúan zárt körű pápaválasztó gyűlése) is kényszerítette.

Derek Prince - A kereszt keresztülhúzta a sátán követelését 25.

Róma 1,3-ban azt mondja:
Az Ő Fia felől, aki a Dávid magvából lett test szerint...

A feltámadás által Isten rehabilitálta Jézust. Ha nem lett volna teljesen igaz, ha nem lett volna az, akinek mondta magát, nem támadt volna fel. Isten szerint tehát, földi természet szerint, Dávid leszármazottja volt.

Róma 1,4: Aki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség szelleme szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől.

A "megbizonyíttatott" azt jelenti, hogy kijelöltetett egyedülállóan a feltámadás által. Tehát a feltámadás által Isten felemelte, kiemelte, mint Messiást azt, aki azért jött, hogy az Atyának az akaratát betöltse. Tökéletesen betöltötte az Atya akaratát és mindenkit megelőzött, aki valaha meghalt, azáltal, hogy első lett, aki feltámadott a halálból. Tehát Isten megsemmisítette az emberek ítéletét. Ez olyan, mint amikor például az Egyesült Államokban a Legfelsőbb Bíróság megsemmisít, hatálytalanít egy alsóbb bírósági döntést; mert az alkotmányellenes döntést hozott. A mennyei legfelsőbb bíróság hatálytalanította a zsidó vallási világ és a római hatóság ítéletét, és ártatlannak nyilvánította Jézust, a feltámadás által.

Tehát a harmadik napon, ahogy Jézus feltámadt, az Atya törvényül hirdeti: "Én Fiam vagy te, ma nemzettelek téged." Sok évig úgy olvastam ezeket a mondatokat, hogy azt gondoltam, hogy az örökkévalósában történt meg. Azután Isten megmutatta nekem, hogy ez a halálból való feltámadást
jelenti, mivelhogy Ő az elsőszülött, az elsőnek nemzett a halálból. A feltámadás miatt lett örökös. Isten azt mondta neki a Zsoltár 2,8-9-ben:

Kérjed tőlem és odaadom neked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait, összetöröd őket vasvesszővel, széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Az utolsó három vers a föld urainak szól, mert van Istennek egy kijelölt uralkodója.

Zsoltár1 2,10-12
Azért királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne vesszetek az Úton, mert hamar felgerjed az Ő haragja. Boldogok mindazok, akik Őbenne bíznak.

Ez felszólítás a föld uraihoz, hogy béküljenek meg Istennel, azáltal, hogy elismerik a Fiút, Jézus Krisztust. Dicsőség Istennek, a történelemben, különösen Európában, nagyon sok Istenfélő uralkodó volt, akik Istennel kibékültek azáltal, hogy elismerték Jézust Királyok Királyának és Urak Urának.
Nem mondom azt, hogy az Egyesült Államokban nem voltak istenfélő uralkodók, de most különösen a királyokról van szó. Ugyanígy az Ésaiás 52,13-15-ben is szól a föld urairól.

Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon. Miképpen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiáé volt; Aképpen ejt sok népeket ámulatba, fölötte a királyok befogják a szájukat, mert amit nékik nem beszéltek volt, azt látják, és amit nem hallottak volt, arra figyelnek. 

Filippi 2,9: Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való.

Ez beteljesedett az évszázadok során. Sok pogány király meghajolt, és elismerte Jézust urának. Nagyon érdekes tény, hogy míg a zsidók elvetették Őt, addig sok pogány király, a nemzetek királyai elfogadták Őt, ahogy Ésaiás prófétálta. Most nézzük meg egy másik Zsoltárban ugyanezt az igazságot. Ez is egy messiási zsoltár. Dávid beszél, de nem saját magáról szól végső soron, hanem Dávid Fiáról, a Messiásról.

David Wilkerson - AZ ÚJ SZÖVETSÉG ÉS AZ ÚR TITKA 5.

HADD BESZÉLJEK MOST NEKTEK AZ ÚR TITKÁRÓL.

Mi az a titok, amelyet Isten meg akar osztani népével? Nem csak az, hogy a Szent Szellem a szívünkbe jön, hogy megtörje bennünk a bűn hatalmát. A titok arról szól, hogy a Szellem miként végzi el ezt a munkát. Nos, hogyan is történik?

Találunk egy példát Illés életében. Ez az ember abban a korban élt, amikor Isten hatalma mennydörgésben, villámlásban, viharokban, földrengésekben – az erős hatalom látható jeleiben – nyilvánult meg. Illés maga is kért tüzet az égből a Baal négyszázötven prófétája előtt. A történet fonalát abban az időszakban vesszük föl, amikor Illés éppen Isten elől futott, el volt keseredve, és meg akart halni. Végül egy barlangban kötött ki, és mély fájdalom járta át.

Amikor az Úr rátalált, így szólt hozzá: Illés, beszélni akarok veled. – Ekkor Isten megmutatta titkát a prófétának, hatalmasabb módon mutatva meg erejét, mint amit Illés valaha is látott. Mi volt ez az erő? A szerető Atya halkés szelíd hangja: a megbocsátás hangja, telve szeretettel lesújtott és zavart szolgája iránt.

Nem ezt mondta Isten: Szégyelld magad, Illés! Túl messzire mentél, amikor szemrehányást tettél nekem a pogányok előtt. Ezért most magadra hagylak, míg rá nem ébredsz, milyen bűnt követtél el. – Ehelyett szeretettel szólt hozzá: Illés, mit csinálsz itt a barlangban? Szeretném, ha felöveznéd magad, és újra munkába állnál. – A szavaiban nem volt semmi bántó. Isten azért szólította meg Illést, hogy helyreállítsa, és újra a helyes irányba terelje azt az embert, aki láthatóan mélységesen csüggedt és reménytelen volt.

Ez a titka az új szövetségnek: nem rohan meg hirtelen valamilyen természetfölötti erő, hogy képesek legyünk ellenállni a kísértések áradatának. Isten inkább csendes és nyugodt hangon nyilvánítja ki szeretetét irántunk éppen akkor, amikor kudarcot vallottunk, és próbák közt vagyunk.

Néhány olyan levéllel szeretném ezt alátámasztani, amelyet a szolgálatunk kapott. Egyik keresztény nőtestvér írta: „Erkölcsi gyengeség és bukás – igen, ez vagyok én. Állandóan visszatérek régi bűneimhez. Nem akarom megbántani az Urat, és imádkozom, hogy őrizzen meg a visszaeséstől. Időnként úgy érzem, fárasztja őt, hogy mindig visszakerülök ugyanoda. Az igazság az, hogy sohasem hallom őt a kísértések között. Kiközösítve érzem magam.”

Most pedig, ennek ellentéteként, itt van egy e-mail, amit egy keresztény fiatalembertől kaptunk:

„Tegnap este nagy nyugtalanság közepette imádkoztam. Becsaptam az Urat, és bűnt követtem el. A szívem össze volt törve. Kiáltottam hozzá, de csak arra tudtam gondolni, hogy túl messzire mentem azzal, amit tettem. Megkérdeztem: „Hogyan tudsz még mindig szeretni engem? Tényleg szeretsz, Uram? Vagy túlságosan eltávolodtam tőled ?” Egyetlen szóért könyörögtem, amelyből tudhatom, hogy még mindig szeret engem.”

„Ekkor, tökéletes időzítéssel, megérkezett az üzeneted: „Maradj meg Isten szeretetében!” Amikor elolvastam, annyira átjárt Isten szeretete, és olyan csodálat töltött el iránta! Azonnal megbántam a bűnömet, és a szívem csordultig telt Isten szeretetével. Ezáltal még sokkal jobban megszerettem Őt.”

Ez a fiatalember most csodálja Isten szeretetét, és elmélyült a szeretete Jézus iránt. Miért? Amikor úgy látszott, hogy a Sátán megnyerte a csatát, a fiú kijelentést kapott Isten megbocsátó szeretetéről és helyreállító kegyelméről.

Ha nem értjük meg ezt a hihetetlen titkot, nem leszünk képesek megmaradni a szövetségben, és nem tudunk hatékonyan harcolni a lelkünk ellensége ellen. Megpróbálhatod, hogy szembeszállsz a Sátánnal, ezt gondolva: A Szent Szellem bennem van. Azt ígérte, hogy megerősít a gonosz elleni harcra. – Azonban várakozásod ellenére sem tölt el a természetfölötti erő. És amikor ez nem történik meg, és te megint megcsalod az Urat, elfog a kísértés, hogy feladd a szövetséget, mert „nem működik”.

Nagyon kérlek: imádkozz, hogy a Szent Szellem segítsen megértened mindazt, amiről beszélek neked! A szövetség titka forradalmi változásokat hozhat az életedben, és örökre megváltoztathatja kapcsolatodat az Úrral.

Kenneth E. Hagin - Isten ajándéka

Mert a bûn zsoldja halál; az Isten kegyelmi aján déka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézus ban. – RÓMA 6,23.

Isten az emberrel a szellemén keresztül tart kapcsolatot. Amikor Isten Igéjét prédikálják egy olyan bûnösnek, aki még sohasem hallotta az Evangéliumot és ez az ember bizonyságot kap, az nem egy fizikai érzés – nem is az  értelmébõl fakad. Lehet, hogy meg sem értette, mégis mélyen a bensejében történt valami. Isten Szelleme Isten Igéjén keresztül kapcsolatba kerül a bûnös szellemével. Amikor az ember válaszol Isten hívására, az Evangélium üzenetére, a szelleme újjászületik. A szelleme újjáteremtetik az örök élet befogadása által. Az örök élet befogadása a legcsodálatosabb esemény az életben. Ezt hívjuk újjászületésnek. Ezt hívjuk új teremtésnek. Isten a saját természetében részesít minket, az Õ lénye ölt valóságot a mi emberi szellemünkben. Ezt írja le a 2Korinthus 5,17—18.
Az újjászületés valójában az ember szellemi megszületése Istentõl. Ez az azonnali újjászületés pedig nem testben, nem lélekben, hanem az ember szellemében történik! Az ember szelleme egy tökéletesen új, csodálatos teremtménnyé lesz Istenben!

Megvallás: Én egy vadonatúj, csodálatos teremtmény vagyok a Krisztusban. Isten nekem adta az örök élet ajándékát. A szellemembe helyezte saját természetét. A szellememben megvan minden, amire valaha is szükségem lesz ahhoz, hogy gyõztes legyek az életben.

Tom Marshall - A kapcsolatokat károsító magatartásformák 4.

A bizalmat romboló magatartások

Ha a szeretet a kapcsolatok legerősebb és legnagyobb tűrőképességű al­­­­kotóeleme, akkor egészen biztos, hogy a bizalom a legtörékenyebb. Ezen­­kívül ha a bizalom egyszer elvész, azt nagyon nehéz, ha ugyan nem lehetetlen helyreállítani. És ehhez mindig időre van szükség. A sé­rel­met egy pillanat alatt meg lehet bocsátani, de egészen más dolog új­ra megbízni valakiben, és a hibát elkövető személynek ugyanilyen ne­héz bebizonyítania, hogy most már méltó a bizalomra. Ezért a bi­zal­mat rendkívül gondosan kell ápolni és őrizni. Az az ember, akit a sze­re­tet köteléke fűz valakihez, akiben már nem tud megbízni, ret­te­ne­te­sen sebezhetővé válik.

Mik tehát azok a dolgok, amelyek tönkretehetnek egy bizalmas kap­­­csolatot, vagy nagyon megnehezítik a bizalmat? Az egyik ilyen do­­log a bizalommal való visszaélés. “A gonosz ember versengést sze­rez, és a susárló elválasztja a jóbarátokat.”  Nehéz a bizalomra néz­ve rosszabbat elképzelni annál, mint amikor valaki rájön, hogy az a ti­tok, amit jó barátjával megosztott, ma közismert tény. Nem va­ló­szí­nű, hogy még egyszer elköveted ugyanazt a hibát, és egészen biztosan gyö­törni fog az a kérdés, hogy vajon mi egyébről pletykálnak még a há­tad mögött, mi tudódott ki szíved titkaiból.

Bizonyos kapcsolatokban a bizalom megőrzése a legfontosabb szem­­­pont. Azok, akik hivatásukkal összefüggésben adnak másoknak ta­­­nácsokat, mint például orvosok, ügyvédek, jogtanácsosok, szolgáló test­­­vérek és pásztorok, bizalmi pozícióban vannak. Az emberek azért mond­­­ják el nekik a dolgaikat, mert megbíznak bennük, mint szak­em­ber­­ben, vagy mint szolgálóban. A hétköznapibb kapcsolatokban szin­tén nagyon fontos a megbízhatóság, de ezekben a kapcsolatokban min­­dig ott bujkál a minden rosszindulat nélküli félreértés lehetősége. Az egyik ember arra számít, hogy amit megoszt a másikkal, az ket­te­jük között marad, míg az azt hiszi, hogy amit elmondanak neki, azt ő köz­hírré teheti. Általános szabályként fogalmazhatjuk meg, hogy mie­lőtt továbbadnánk valamit, mindig kérjük ki annak a hozzájárulását, aki azt a dolgot nekünk elmondta. Ha nem beszélünk valamiről, amit tu­dunk, azzal csak igen ritkán csinálunk bajt. De ha valamit el­mon­dunk, és ez­zel akaratlanul visszaélünk valakinek a bizalmával, az egé­szen biztosan problémákat fog okozni, és elveszítünk egy nagyon fon­tos dol­got: ba­rátunk bizalmát. Ugyanilyen meggondolatlanság az is, ha megígérjük, hogy titokban tartunk valamit, mielőtt tudnánk, miről is van szó.

Másodszor ott van a hűtlenség kérdése, vagyis a kapcsolatnak, il­letve a kapcsolattal együtt járó kötelezettségeknek a megtörése. Pél­dá­ul a házassági kapcsolatnak a központi kérdése a szövetség. A szö­vet­ség hűségi köteléket jelent a két fél között. Mindaz, ami megbontja ezt a hűségi köteléket, magát a szövetséget töri meg, és a szövetség ve­le­jé­re mér csapást. A házasságban a szexuális hűtlenségre szoktunk gon­dol­­ni, amikor ezt a fogalmat használjuk, de vannak a hűtlenségnek más, sokkal általánosabb módjai is, amelyek ugyanekkora pusztítást vé­­gezhetnek. Az egyik legrosszabb ilyen viselkedés az, amikor a má­sik em­ber háta mö­gött rosszakat mondunk, vagy panaszkodunk rá. Ke­vés do­log károsítja en­nél jobban a bizalmat a barátságban, a há­zas­ság­ban, vagy a mun­ka­tár­si kapcsolatban. A korai morva közösségek éle­tét sza­bá­lyozó egyik szo­kás nagyon hatásosan számolt le ezzel a prob­lé­má­val. Ha egy em­ber fültanúja volt annak, hogy valakiről a há­ta mögött rosszakat mon­da­nak, köteles volt odamenni hozzá, és el­mon­dani neki, mit hallott. Sze­retném tudni, hány mai gyülekezetnek vagy kö­zös­ség­nek lenne bá­tor­sága bevezetni egy ilyen szabályt, de mi­lyen hasznos len­ne ez a plety­kák és a rosszindulatú mendemondák min­den for­má­já­val szem­ben!


A hűtlenség azért olyan pusztító hatású, mivel általában akkor kö­ve­­tik el, amikor a másik fél különösen sebezhető vagy védtelen. Ha a dol­­­gok rosszra fordulnak, nincs mellettünk a társunk, vagy ami még rosszabb, ellenünk fordul!

R. Liardon - Evan Roberts 7.

Evan az ébredés forgószele idején is visszautasította, hogy őt is­merjék el annak vezetőjeként. Senkit sem engedett a közelébe, aki ilyen minőségében akarta látni, sőt még lefényképezni sem hagyta magát. Amikor valamelyik újságtól megjelent egyszer egy fotós az is­tentiszteleten, fényképezőgéppel a kezében, ő állítólag a szószék mö­gé rejtőzött. Emiatt kizárólag családi fotók maradtak fenn Evanról.

Az Evan Roberts vezette összejöveteleket a nevetés, a sírás, a tánc és az öröm jellemezte, és mindez megtört szellemben zajlott. Hama­rosan az újságok is tudósítani kezdtek róluk, s az ébredés nemzeti ese­mény lett. Az újságírók közül többen maguk is megtértek az összejö­veteleken. Egész Walesben nagy forrósággal söpört végig az ébredés. A kocsmák és filmszínházak bezártak. Akik hajdan prostituáltak vol­tak, most bibliatanulmányozó köröket létesítettek. Az emberek ki­egyenlítették régóta fönnálló tartozásaikat. Azok pedig, akik egykor fe­lelőtlen módon alkoholba ölték pénzüket, hirtelen családjaik öröme és támogatói lettek.

A walesi ébredési összejöveteleken még kórus sem működött, és nem voltak sem énekeskönyveik, sem dicséretvezetőjük. Semmiféle külső ceremóniának sem adtak helyet. Adományt nem gyűjtöttek, és nem állítottak fel egyházi bizottságokat sem. Egy fillért sem költöttek hirdetésekre vagy reklámcélokra - az Isten iránt éhező felekezeti veze­tők anélkül is eljöttek. Egy városban - azt beszélik - az egység meg­teremtése céljából úgy próbálták lerombolni a felekezetek között tor­nyosuló válaszfalakat, hogy az összes pásztor pulpitust cserélt kollé­gáival egy napra, és ebben az akcióban még a nők részvételét is szíve­sen látták! Walesben azelőtt mindennemű nyilvános egyházi szerep­léstől eltiltották a nőket, most azonban ők is imádkozhattak, és szaba­don dicsérhették az Urat, ott a nyílt színen. Végül Evan már azt is szorgalmazta, hogy rombolják le a nemzeti és faji korlátokat.

A walesi ébredés négy pontra épült: (1) Valid meg minden ismert bűnödet! (2) Derítsd fel az életedben a titkos vagy kétséges dolgokat! (3) Nyíltan tégy vallást az Úr Jézusról! (4) Fogadd meg, hogy teljes en­gedelmességben a Szellemet követed!

Evan Roberts felfedezte az ébredésre nyíló ajtók kulcsait. S ha ezek a kulcsok fontosak voltak az ő idejében, akkor ma is azok. Vélemé­nyem szerint a „bűnbánat” fogalmát például meglehetős homály ve­szi körül manapság; bizonyos társadalmi szempontok és a helytelen viszonyulás következtében a mai hívők számára már nagyrészt elve­szítette jelentését. Egyesek annyira egyoldalúan építenek Isten kegyel­mének és irgalmának törvényére, hogy teljesen szem elől tévesztik a többi szellemi törvényt. Az Ő kegyelme és irgalmassága azonban nem jogosít fel arra, hogy tetszésünk szerint éljünk! Nem valami olcsó ke­gyelem és irgalmasság alatt élünk - a hívőként élvezett megigazulásl szavakkal ki sem fejezhető áron, Jézus vére árán nyerhettük meg. Ha nem engedelmeskedünk Istennek, akkor kapni sem kaphatunk Tőle. Isten országába a megtérés jelenti a belépőt, és az Ő kegyelmének fel­hője alatt is a bűnbánó szív tarthat meg bennünket.

Ugyanakkor jobban kell szeretnünk az Urat, mint a világon bármi mást. Kisfiú koromban úgy éreztem, hogy szakítanom kell a kosárlab­dázással. A kosárlabdával nincsen semmi probléma önmagában, de akkoriban én már tudtam, mire hívuü. el Isten; és úgy tűnt: a sport már előbbrevaló lett az imádkozásnál. Tehát abbahagytam a kosárlab­dázást. Istennek megvolt a terve az életemmel, én pedig egyetértettem akaratával. Újra az ima lett életadó energiaforrásom. Pompás dolog él­vezni az életet - mindössze tartsd szem előtt, hogy ne szeresd jobban Istennél az életedet.

Dave Hunt - Lelkek megrontója 6.

Tetzel becstelen üzletét egy szájról szájra járó mondóka is megörökítette: „Amint az ezüst a ládában csörren, egy lélek a purgatóriumból röppen!” Hogy lehetett bárki is annyira naiv, hogy azt higgye: a bűnök bocsánata, amiért Jézus Krisztusnak el kellett szenvednie Isten haragját a kereszten, pénzért megvásárolható?! A katolicizmusnak ez az „Istene”, aki azonnal válaszol, bármilyen intézkedést is talál fel egy romlott egyház, minden kétséget kizáróan nem a Biblia Istene. (Egyébként pontosan az üdvösség áruba bocsátása volt az az utálatosság, ami leginkább megbotránkoztatta Luther Mártont, és ami lángra lobbantotta a reformációt.)

Jó szándékú protestánsok, akik szeretnék hinni a legjobbakat, úgy gondolják, hogy a római katolicizmus már teljesen elhagyta a régi utálatosságokat, beleértve a búcsúcédulák árusítását is. Charles Colsonnak A test (The Body) c. könyve az ilyen helytelen információk eloszlatását célzó példákat tartalmaz. Jóllehet a könyv sok igazságról beszél nyíltan, mégis - tévesen - a római katolicizmust mint bibliai kereszténységet mutatja be, és felszólítja a teljes evangéliumi keresztényeket a vele való közösségre. Colson ezt írja: „A reformerek például megtámadták a búcsúcédulák korrupt gyakorlatát; ma már ezek nincsenek (kivéve ennek mai változatát, amikor egyes, a televízióban szereplő vásári árusok - a sors iróniája folytán többnyire protestánsok - egy
csekély adomány fejében gyógyulást és áldást ígérnek)”.

Támogatjuk azt, hogy elítéli a „televíziós vásári árusokat”, viszont csodálkozunk, hogy miért nem lát tisztán Rómát illetően. A II. vatikáni zsinat egyik legfontosabb dokumentuma 17 oldalt szentel a bűnbocsánat és annak elnyerése kérdésének. Kiközösíti és átkot mond ki mindazokra, akik tagadják, hogy az egyháznak van joga arra, hogy bűnbocsánatot adjon az üdvösségre. A szabályok nagyon összetettek, nevetségesek és egyben visszataszítóak. Próbáljuk csak elképzelni, hogy Isten figyelembe veszi ezeket a szabályokat, és „bizonyos bűnökre csak bizonyos napokon lehet bűnbocsánatot nyerni”, vagy „csak halottak számára fenntartott bűnbocsánat kapható minden templomban  november 2-án” stb. Az a tanítás, hogy az egyháznak van hatalma megbocsátani a bűnöket, tagadja, hogy Jézus Krisztusnak a bűnökért való áldozata a kereszten tökéletes volt.

Néhány ősi bűnbocsánati lehetőség érvényben maradt még a mai napig is. A Vatikán ajtói mögött (Inside the Vatican) egyik feljegyzése emlékezteti a katolikusokat, hogy 1994. augusztus 28-29-én egy rendkívüli lehetőség kínálkozik arra, hogy különleges bűnbocsánatot nyerjenek a hívek:

V. Celesztin pápa 1294. szeptember 29-én kiadott Bullájában megnyitott egy Szent Ajtót a Maria Coliemaggio katedrálisban. Ahhoz, hogy a hívek bűnbocsánatot nyerhessenek, a katedrálisban kell tartózkodniuk augusztus 28-án este 6 órától augusztus 29. este 6 óráig, és bűnbánatot kell gyakorolniuk, misén kell részt venniük, és áldozniuk kell ettől a látogatástól számított 8 napon belül. A Szent Ajtó minden évben nyitva van, de 1994 különleges évnek számít, mert ekkor van a Megbocsátás Bullájának 700. évfordulója.

Kenneth E. Hagin - A szív éhsége

Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jön, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. – JÁNOS 6,35.

A bûnbeesés elõtt Ádám Istennel járt, társalkodott vele. Közösségben volt Istennel. Ám amikor elbukott, a szelleme elidegenedett, vagyis elkülönült Istentõl. Ama nap óta, minden e világra megszületõ ember életében van egy szívbéli éhség – egy szellemi éhség. A szívnek ez az éhsége arra készteti az embert, hogy keressen valamit a betöltésére. Van, aki a világi javakhoz fordul, mások meg a világ hamis vallásaihoz. A szívnek ezt az éhségét azonban semmi sem tudja kielégíteni, egyedül Isten.
Az embert a szíve éhsége már nagyon sok mindenbe belehajszolta, de megszûnni ez az éhség csak akkor fog, amikor megtalálja Jézus Krisztust. Amikor megismerkedik az Úr Jézus Krisztussal, amikor megkapja az örök életet és újjászületik, amikor Isten gyermekévé lesz. Az ember akkor kerül rokonságba Istennel! Újra közösségben lehet Istennel! Szívének éhsége megelégíttetett!

Megvallás: Én Jézushoz jövök, ezért sohasem fogok megéhezni. Én hiszek Jézusban, ezért sohasem fogok megszomjazni. Rokonságban vagyok Istennel. Õ az én Atyám. Én közösségben vagyok Õvele. Az én szívem megelégült!

Rodney H. Browne - 30 dolog, amit a kegyelem nem tud elvégezni 9.

20. A kegyelem nem adja át az örök életet azoknak, akik a bűnt és a Sátánt szolgálják.

 

Fiacskáim! Senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz: 8 Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. 1 János 3:7-8

 

Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. 25 Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet, mint az eledel, és a test, mint az öltözet. Máté 6:24-25

 

21. A kegyelem nem tartja vissza az embert az erkölcsi bukástól, ha az ember akarattal bűnt követ el.

 

Hogyha nem így cselekszetek, ímé vétkeztek az Úr ellen; és gondoljátok meg, hogy a ti bűnötöknek büntetése utolér benneteket! IV. Mózes 32:23

 

Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.János 8:34

 

Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Róma 8:8

 

22. A kegyelem nem kényszeríti arra Istent, hogy ne a saját kegyelmi programjának megfelelően cselekedjen.

 

Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először, meg görögnek. Róma 1:16

 

Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, Akinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mindvégig erősen megtartjuk. Zsidókhoz írt levél 3:6

 

Az evangélium jó híre az, hogy Jézuson keresztül az Atyához jöhetünk. Ingyen ajándék ez, amelyet Isten kegyelme tesz lehetővé a számunkra. Istennél van a legjobb terv - minden más a semmibe vezet. Nem követheted a saját útadat, ill. teheted azt, amit akarsz és várhatod el, hogy Isten kiterjessze az Ő kegyelmét és felmentsen a lázadásod alól. Csak EGYETLEN név adatott, amely által üdvösségre juthatunk - Jézus Neve! Az Ő útját kövesd!

 

23. A kegyelem nem törli el a vetés és aratás törvényét.

 

Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. 8 Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet. Galata 6:7-8

 

24. A kegyelem nem garantál feltételnélküli jóakaratot annak, aki a Törvényre támaszkodik.

 

Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vegyétek az Isten kegyelmét. 2 Korinthus 6:1

 

Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg. Galata 2:21

 

Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek. Galata 5:4

 

Nem kaphatod meg Isten kegyelmét a Törvény követése, ill. jó cselekedetek által. A megigazulás az Istenben való hit által lehetséges. Csak hit által lehet Istennek tetszeni. Jézusra figyelj.

 

25. A kegyelem nem garantálja, hogy az üdvösséget meg lehet őrizni anélkül, hogy a feltételeket teljesítenénk. 

 

Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, 27 Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Zsidókhoz írt levél 10:26-27

 

Nem várhatod el, hogy Isten kegyelme soha nem fog elpártolni tőled, ha akarattal bűnt követsz el. Nem várhatod el, hogy Isten kegyelme a mennybe vigyen, amikor meghalsz, ha a bűn által megkeményedtél és eltávoztál a hittől. Az életet kell választanod. Az áldást kell választanod. Azt kell választanod, hogy teljesen Istent szolgálod.

 

Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; 13 Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által: 14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk. Zsidókhoz írt levél 3:12-14

 

Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot! 27 Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, amelyeket Én e mai napon parancsolok néktek; 28 Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, amelyet Én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertetek. V. Mózes 11:26-28

 

Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod. V. Mózes 30:19

 

26. A kegyelem nem garantál büntelenséget az embereknek, csak akkor, ha a feltételeket megtartják.

 

Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat: 15 Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere felnevekedvén megzavarjon, és ezáltal sokan megfertőztettessenek. 16 ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy ételért eladta elsőszülöttségi jogát. 17 Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könnyhullatással kereste azt. Zsidókhoz írt levél 12:14-17

 

Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok. 31 Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, mellyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!? 32 Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek! Ezékiel 18:30-32.

R. Liardon - Evan Roberts 6.

Evannek nem voltak gyakran látomásai. Az első ilyen élményét 1904 októberében kapta. Éppen Sidney Evans-szel sétálgatott a kertben, amikor arra lett fi­gyelmes, hogy Sidney önfeledten bámul a holdra. Evan is föltekintett az égboltra, s megkérdezte: „Hová nézel? Mit látsz?” Azután hirte­len már ő is látta. Úgy tűnt, mintha egy kar nyúlt volna le a holdról Wales földjére.

Evan már korábban is buzgón imádkozott azért, hogy Isten orszá­ga százezer lélekkel gyarapodjék. Ezt a nem mindennapi látomást most imájára kapott közvetlen válaszként értelmezte. Most még eltökéltebben készült szolgálata megkezdésére. Készen állt arra, hogy minden idejét és pénzét az előtte álló munkára áldozza. „Semmit sem tehetünk a Szent Szellem nélkül” - mondogatta, s ez a szólás vált szolgálata mottójává. Való igaz: olykor nagyon hatékonyan követ­te ezt az elvet, máskor azonban szélsőségekbe esett.

Olyan buzgóság égett benne a Szent Szellem iránt, hogy néha ő maga „kelt a védelmére”. Egy összejövetel alkalmával megtörtént pél­dául, hogy hirtelen talpra ugrott, és félbeszakította az istentiszteletet. A gyülekezet tagjait azzal kezdte vádolni, hogy nem őszinték és nem veszik komolyan Őt. Barátai aggódtak miatta, mások egyszerűen őrültnek bélyegezték. Amilyen gyorsan átcsapott a szélsőségekbe, éppoly kiegyensúlyozott is tudott lenni: ilyenkor arra oktatta a körü­lötte levőket, hogy miképpen nyerhetnek békességet Istennel.
A vezetők végül jóváhagyták, hogy rövid összejövetel-sorozatokat tart­son. Ami október 31-én még egy kis istentiszteletként indult, úgy fel­duzzadt, hogy két hétig tartó nagy ébredés lett belőle!

A csoport néhány elszánt lelkű hívővel indult, akik figyelmesen hallgatták Evan üzenetét. Az ifjú evangélista - ahelyett, hogy a szószék mögé állt volna - föl s alá sétálga­tott a széksorok között, és a sorokban ülő embereket kérdezgette. Az ő idejé­ben hallatlan dolog volt ez! Az első összejövetelek céljául azt tűzte ki, hogy közbenjárókat szenteljen fel és képezzen ki az eljövendő ébredés számára. Evan terve sikerült. Hitt abban, hogy az ébredés aki s a Szent Szellem ismerete nyomán jöhet el; és „együtt kell működnünk” ahhoz, hogy erőben szolgáljunk. Még a gyerekeket is megtanították: minden reggel és es­te imádkozzanak, hogy Isten „elküldje Szellemét a Mórijára, Jézus Krisztusért!”

Az istentiszteleteken hamaro­san igen lelkes hangulat lett úrrá, és Evan üzent a bibliai főiskolára: küldjenek több munkást. Minden összejövetelen erőteljes közbenjá­rás zajlott, és emiatt az alkalmak sokszor csak éjfél után értek véget.
Evan egyszer egész éjjel imádko­zott egy gyülekezetben, s csak más­nap reggel ment haza. A fiatal evangélista vezetésével a teljes helybéli közösséget átformálta ez a kis csapat közbenjáró. Olykor hajnali négyig is eltartottak az összejö­vetelek; hatkor pedig már tömegé­vel gyülekeztek odakinn a reggeli imára. Két éven belül egész Wales megismerte Evan Roberts nevét.

Dave Hunt - Lelkek megrontója 5.

Üdvösség eladó!

A római katolikus egyház régóta árulja az üdvösséget a naivaknak, és óriási vagyonának nagy része ebből a forrásból származik. Mindezt annak a Jézus Krisztusnak a nevében teszi, aki az üdvösséget ingyen adja! Jézus azt mondta a tanítványoknak: „Ingyen vettétek, ingyen adjátok” (Máté 10,8). Az üdvösség áruba bocsátásánál nagyobb utálatosságot elképzelni sem lehet, mégis Róma soha nem tért meg ebből a gonoszságból, és ma is hasonló praktikákat folytat.

X. Leó pápa idején (1513-21), aki kiátkozta és kiközösítette Luther Mártont, a Római Kancellária különböző árakat állapított meg a különböző bűnökből való feloldozásokért. Még a gyilkosságnak is volt ára. Egy diakónus például, aki gyilkosságot követett el, 20 koronáért megvásárolhatta a feloldozását. Aki az egyháztól ilyen úton bűnbocsánatot nyert, az ellen még világi hatóságok sem indíthattak eljárást.
Leó „üdvösség-árulása” nem volt újdonság. XXII. János (1316-34) is ugyanezt tette 200 évvel azelőtt, vagyis megállapította, hogy mennyit kell fizetni az egyház javára az egyes bűnök alóli feloldozás fejében, ami lehetett gyilkosság, vérfertőzés vagy akár szodómia is. Minél többet vétkeztek a katolikusok, az egyház annál gazdagabb lett. Ehhez hasonló vagyont növelő intézkedések voltak életben éveken keresztül.

VII. Ince (1484-92) például kiadta a húsz éves időtartamra szóló Butterbrief búcsúcédulát. Egy bizonyos összegért meg lehetett vásárolni azt a kiváltságot, hogy az illető a nagyböjt és más böjti alkalmak ideje alatt a kedvenc ételeit ehette. Ez volt a módja annak, hogy valaki eleget is tegyen „hívői kötelességének”, és ugyanakkor a legfinomabb ételekkel tömje magát. Az emberek elhitték, hogy a pápák rendelkeznek ezzel a hatalommal. Egyébként is, talán nem lenne igaz, hogy amit
Krisztus helytartói megkötnek vagy feloldanak a földön, az a mennyben is kötve és oldva van? Ennek a vállalkozásnak a bevételéből épült fel a híd az Elbán. III. Gyula (1550-5) hivatalba lépése után még 20 évre megújította a búcsúcédulák árusítását (jelentős összegért).

X. Leó lebontatta Konstantin bazilikáját és megépíttette a Szent Péter bazilikát - elsősorban azoknak a pénzéből, akik azt hitték, hogy elnyerik bűneik bocsánatát, és megnyílik előttük a menny. Ez a pompás épület egy újabb bizonyítéka annak, hogy Róma minden kétséget kizáróan „utálatosságok anyja”.
Ahogy Giovanni de Medici, Leó is hét éves korában lett apát, és tizenhárom évesen bíboros. Bár addig ő volt a legfiatalabb bíboros, IX. Benedek pápa 11 évesen lépett Péter trónjára. Képzeljük csak el, amint egy 11 éves kisfiú mint Krisztus egyetlen igaz földi képviselője bejelenti a bűnök bocsánatát! X. Leó volt az, aki a dominikánus Tetzel barátot megbízta búcsúcédulák árusításával, amikről azt ígérték, hogy megszabadítják a purgatóriumban tartózkodókat, illetve a vásárlójukat - ha saját nevében veszi - attól, hogy a kínzások köztes helyén kelljen bármeddig is tartózkodnia.

Ideje véget vetni Bartus ámokfutásának

Ideje véget vetni Bartus ámokfutásának
– mondja Németh Sándor vezető lelkész.

Vásárolt-e Ön államtitoknak minősülő dokumentumokat az elmúlt években?
– Természetesen nem.
Meglepték a Gój Motorosok által nyilvánosságra hozott iratok?
– Nem. Ez a feltételezés, konkrét dokumentumok nélkül, már jó ideje szélesebb körben megfogalmazódott Bartus Lászlóval kapcsolatban.
Tervezi-e, hogy jogi eszközökkel lép fel Bartus Lászlóval szemben?
– Jogászaink több eljárás megindítását is megfontolás tárgyává tették. Úgy gondolom, hogy ideje véget vetni Bartus László személyemet és a Hit Gyülekezetét támadó, több mint egy évtizede tartó ámokfutásának.

Egy minden gyanú felett álló ember

„Bartus László soha nem volt ügynök” – tudatja magáról Bartus László saját lapja, az Amerikai Népszava internetes oldalán. Bartus azt követően kezdett kétségbeesett védekezésbe, hogy a Gój Motoros Egyesület Facebook-oldalán megjelent egy, a nevére kiállított karton, illetve több állambiztonsági irat.

„A patkánnyal nem szabad megpróbálni megütközni a csatornában, mert ott ő van előnyben! Meg kell próbálni kihozni a fényre!” Ángyán József, korábbi agrárállamtitkár

„Bartus László alias »Énekes«. Rendszerváltás ide vagy oda, őt ez nem érdekli. Minket viszont igen!” Így kezdődik a Gój Motoros Egyesület Facebook-oldalán megjelent október 14-ei bejegyzés, amely a továbbiakban nem kevesebbet állít, mint hogy Bartus László újságíró 1984-től a kommunista állambiztonság beszervezett munkatársa volt. A bejegyzést Mészáros Imre, az egyesület elnöke tette közzé „6-os karton – részlet” alcímmel. A szövegben – Bartus személyes adatai, a beszervezést végző tiszt és különböző azonosító számok mellett – többek között az áll, hogy az „Énekes” fedőnevű tmt.-t (titkos munkatárs) hazafias alapon szervezték be, tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak, főiskolai végzettséggel rendelkezik, és újságíró.

Mészáros további részleteket is közölt különböző iratokból, elsőre még nem fénymásolatban, csak a szöveget idézve. Egy 1986-os irat szerint „Javaslom »ÉNEKES« »K« lakás használatát engedélyezni. A »K« lakás használatát indokolja egyrészt a személy közismeretsége, másrészt így lehetőség van a tmt. által elmondottak dokumentálására, mivel a tmt. az Együttműködési Nyilatkozatban közölte, hogy írásos anyagot nem kíván adni.”

Egy, szintén a nyolcvanas évekre datált szöveg szerint „Új barátainkkal nem tudtunk találkozni, »MÉRNÖK« döntése értelmében a közeljövőben megpróbáljuk újból a kapcsolatfelvételt. Ebben tud majd segíteni »ÉNEKES«, akinek ismeretsége súlytalan, de mozgástere széleskörű”.

Bartus László válaszul nyolc cikket írt néhány nap alatt. Ezekben hamisítványnak nevezte a másnap már fénymásolatban is közzétett hatos kartont és a többi dokumentumot, perrel fenyegetett meg mindenkit, aki hitelt ad az ügynökvádnak, továbbá éles támadást intézett Németh Sándor ellen. Azzal vádolta meg a Hit Gyülekezete vezetőjét, hogy tőle származhatnak a Facebookon közzétett, Bartus által hamisítványnak nevezett iratok, továbbá azt állította, hogy „Németh Sándor államtitkokat vásárolt”, amiért börtönbüntetés jár. Bartus védekezése elgondolkodtató: egyszerre állítja, hogy az iratok hamisítványok, másrészt államtitkok; ez fogalmilag kizárt, hiszen egy hamisítvány nem lehet államtitok. A háttérben ugyanakkor már-már udvarló hangnemben megpróbált megegyezni Mészáros Imrével, akinek bocsánatkérés, illetve az eredeti forrás megnevezése fejében „szabad elvonulást” ígért. Közben azt is tudatta, szakértőhöz fordul igaza alátámasztása érdekében. Mészáros Imre válaszából kiderül, hogy nem fogadta el a háttéralkut, és kitart amellett, hogy valódi dokumentumokat tett közzé.

Bartus kedd este közölt saját oldalán új hírt „ÁBTL (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – a szerk.): Bartus László soha nem volt ügynök” címmel. Ebben azt állítja, hogy az általa szakértőnek felkért Varga László történész megkapta a levéltár válaszát, ami azt igazolja, hogy Bartusról semmilyen adat nem került elő, a hatos karton hamisítvány. Azt írja továbbá, hogy közokirat-hamisítás miatt feljelentést tesz ismeretlen személy ellen, Mészárost pedig beperli rágalmazásért. Ha tényleg így lesz, bíróság döntheti el a vitát, melyben mindkét fél felvonultathatja szakértőit.

Addig is érdemes azonban megvizsgálni a napvilágra került dokumentumok, illetve Bartus reakcióinak részleteit. Fontos felvázolni a kommunista állambiztonsági múlt feltárásának magyarországi folyamatát és jelen állását, továbbá hasznos felvillantani a konkrét ügyben hírbe hozott Bartus László különös életútjának néhány állomását.

Ez utóbbi azért is elengedhetetlen, mert egy ember valódi énjére nem csupán levéltári adatokból, kartonokból és jelentésekből következtethetünk, hanem a valóságos, élő tanúk által megerősített cselekedeteiből.

Először is nézzük meg figyelmesen Bartus első reakcióit: szerinte a hatos karton hamisítvány voltát igazolja, hogy 1984-ben még nem volt főiskolai végzettsége, még nem volt újságíró, és a megadott lakcímen is csak jóval később lakott. Ez az érvelés azért gyenge, mert a dokumentumon szerepel a dosszié átadásának két dátuma is – 1989, illetve 2004 –, ami tehát önmagában igazolja, hogy a napvilágra került irat nem 1984-ben készült, hanem legkorábban 2004-ben, ezért szerepelnek benne az akkori állapotnak már megfelelő adatok.

Azt ugyanakkor nem tagadja Bartus, hogy hazafias alapon belépett a kommunista diktatúra egyetlen pártjába, a Magyar Szocialista Munkáspártba.

Figyelemre méltó Bartus keddi cikkének címe. „ÁBTL: Bartus László soha nem volt ügynök”, alcím: „Bartus Lászlóról semmiféle adat nincs a hálózati nyilvántartásban”. Bartus azt állítja, hogy az ÁBTL válasza minden vele kapcsolatos felvetéssel szemben őt igazolja. Valójában azonban a levéltári válaszban csupán az áll, hogy a hálózati nyilvántartásban és a levéltár számítógépes adatbázisában semmilyen információt nem találtak Bartus Lászlóval kapcsolatban.

A korrekt tájékoztatás jegyében fel kell tennünk a kérdést: ez tehát azt jelenti, hogy akiről a fent említett két adatbázisban nincs találat, az nem érintett? A válasz egyértelmű nem. Vannak történészek, akik úgy vélik, ha valakiről az ÁBTL-ből nem „jön elő” adat, akkor a nevére kiállított hatos karton sem lehet valódi. A Heteknek ugyanakkor több történész is úgy vélekedett, hogy ettől még lehetett, vagy lehet valaki állambiztonsági személy. Az pedig szinte biztos, hogy a jelenleg is aktív állambiztonsági személyekről mindaddig nem fog „előjönni” adat, amíg a munkáltató valamilyen oknál fogva nem engedi el a munkatárs kezét, így tehát azok is remélhetnek védelmet, akik a diktatúra szolgálatában kezdték állambiztonsági tevékenységüket.

Ami pedig Bartus „ügynökös” megfogalmazását illeti: a vádakra adott cikkeiből süt, hogy szakértője az állambiztonsági területnek, így hát nyilván tudja, hogy a hálózati személy megfogalmazás legalább 11 különböző kategória gyűjtőneve. A zsarolással vagy pénzjutalom fejében együttműködésre bírt „ügynök” a ranglétra alján állt, és nem azonos a titkos munkatárssal, azaz tmt.-vel. Bartusról nem azt állították, hogy „ügynök” volt. A titkos munkatárs egy magasabb minőségű kapcsolatot jelent. Az ÁBTL meghatározása szerint ők voltak az állambiztonsági szervek hálózatának legmegbízhatóbb tagjai, akik elvi meggyőződésből, magas fokú áldozatkészséggel, kezdeményezőleg vettek részt a titkos együttműködésben, továbbá alkalmasak voltak a legbonyolultabb hálózati feladatok elvégzésére is.

Cikkünk utolsó harmadában visszatérünk Bartus László személyéhez, mert mint írtuk, egy ember valódi természetéről leg-inkább a tettei árulkodnak. Bartus 1961-ben született, saját honlapja szerint a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán magyar-népművelés, az ELTE-n szocio­-lógia, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen filozófia szakos diplomát szerzett. Három évet tanult különböző teo-lógiai kurzusokon, másfél évig járt a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmelmélet szakára.

Még nem volt diplomája, amikor kinevezték az esztergomi városi mozi élére. Két évvel később – 25-26 éves korában – már az Általános Művelődési Központ igazgatóhelyettese lehetett, ami a kommunista diktatúrában bizalmi állásnak számított.

Három évig tanított az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskolán, ahonnan – állítása szerint – „a katolikus egyház érkezése miatt” távoznia kellett, mert „időközben hívő lett és megtért”. Bartus 1990-ben a Hit Gyülekezete esztergomi csoportjához csatlakozott. Ma is a gyülekezethez tartozó hívők elmondása alapján úgy érkezett, mint nincstelen, félénk ember. Néhány évvel később azonban már aktív része volt a helyi csoport megosztásában, aminek a végén az őt egyébként felkaroló helyi vezető lemondásra kényszerült. Bartus már huszonévesen saját lakással rendelkezett, ahol albérlőket is tartott. Bár pénztelenségre hivatkozott, rendszerint a város egyik elegáns éttermébe járt.

A budapesti Hit Gyülekezetébe „ázott verébként” érkezett. Németh Sándor, a gyülekezet vezetője bizalmába fogadta, felkarolta, anyagilag és erkölcsileg is támogatta az újságíró szakma elsajátításában. Segítséget kapott az abban az időben még balliberális Magyar Hírlapnál történt elhelyezkedésében, a gyülekezetben talált barátokat és házastársat is. 1997-ben kinevezték az akkor induló Hetek lapszerkesztőjévé. 1998-ban – állítólagos betegségre hivatkozva – várat­lanul távozott. Előzőleg azt állította, anyagilag tönkretette, hogy nevét feltüntették a lap impresszumában, mert emiatt elveszítette állását egy másik lapnál. Lyukas talpú cipőjét az üvegasztalra téve üvöltözött a Hetek szerkesztőségében, mondván, már ruházkodásra sincs pénze.

Az impresszumban történt megjelenéstől az anyagi „ellehetetlenülésig” vezető folyamat nagyjából két hét alatt zajlott le. Talán véletlen egybeesés, hogy az átvilágítási törvény alapján éppen ekkor vizsgálták volna meg a lapok vezető munkatársainak esetleges állambiztonsági érintettségét. Bár Bartus azt mondta távozásakor, hogy súlyos betegsége miatt fél évig egy sort sem írhat, hamarosan megjelentette első, a Hit Gyülekezetét és Németh Sándort támadó cikkét. Amit azóta számtalan hasonló követett, a legutóbbi néhány nappal ezelőtt jelent meg az Amerikai Népszavában. Bartus 1998-ban dobta piacra Fesz van, a Hit Gyülekezete másik arca című pamfletjét, mindent elkövetve az egyház szétszakításáért és betiltásáért. A Magyar Hírlaptól azt követően távozott, hogy egy tudósításában azt írta: a hitesek rosszabbak azoknál a neonáciknál, akik ellen demonstrációt szerveztek a Kossuth téren.

Bartus 1999-től évente írt könyveket a legkülönbözőbb témákban, így például az olajos ügyekről, a szélsőjobboldalról, az ügynökökről. Rendszeresen jutott olyan információkhoz, melyek az átlagos újságíróktól mindig is el voltak zárva. Sándor István „Papa”, az ismert nyomozó korábban azt nyilatkozta lapunknak, hogy Bartus László ténykedése is közrejátszott abban, hogy – mint később kiderült: ártatlanul – börtönbe zárták. Sándor István arról is beszélt, hogy Bartus a vele kapcsolatos írásaiban olyan dokumentumokra is hivatkozott, melyek csupán egyetlen példányban léteztek.

Bartus 2003 óta az Egyesült Államokban él. Információink szerint az Amerikai Népszavánál úgy jelentkezett, mint munkanélküli, pénztelen újságíró. Megszánták, felvették. Rövid idő elteltével átvette a lap irányítását. A Magyar Nemzet 2010-ben írta meg, hogy az Amerikai Népszava 2005-ben váltott tulajdonost: akkor a Gyurcsány Ferenc gazdasági holdudvarához tartozó Erdős Ákos vette át. Aznap, amikor a Magyar Nemzet megnevezte Erdőst mint tulajdonost – a cikk megjelenése után néhány órával – Bartus László vette át a lapot kiadó cég elnök-vezérigazgatói posztját. A Magyar Nemzet New York állam cégnyilvántartó hivatalának adataira alapozta állítását, amit azóta sem cáfoltak.

A hangnemében a neonáci kuruc.infóhoz hasonlítható Amerikai Népszava az amerikai törvények alapján működik. Ezt kihasználva az egykor hithű kommunista, ma a demokrácia élharcosának mutatkozó Bartus hosszú évek óta gyalázkodik és vádaskodik bármiféle jogkövetkezmény nélkül. Célpontjainak nincs esélyük perelni, Bartus lapjában nincs esélyük válaszolni. A magát a demokrácia és a szólásszabadság élharcosának mutató főszerkesztő a cikkeihez érkező hozzászólásokat is cenzúrázza, így negatív vélemény még a kommentek között sem jelenhet meg.

http://www.hetek.hu/belfold/201310/egy_minden_gyanu_felett_allo_ember

Derek Prince - A kereszt keresztülhúzta a sátán követelését 24.

Figyeljétek még meg, hogy a Szent Szellem a hetes számmal összefüggésben van. Például a Jelenések 1,4-ben: "...és a hét szellemtől, amely az Ő királyi széke előtt van", tehát a hétszeres szelleme Istennek. A Jelenések 4,5-ben, amikor János fölemelkedik a mennybe, és látja Istent a trónján, azt
mondja az 5. vers második részében: "És hét tűzlámpás ég vala a királyi szék
előtt, amely az Istennek hét szelleme." A Szent Szellem egy, mint fény, de hét sugárra, hét szellemre oszlik. Ésaiás 11,1-2-ben is megláthatjuk ezt. Nagyon sokszor kérdezik az emberek, hogy Istennek mi a hét szelleme. Válasz erre az Ésaiás 11,1-2, amely Jézusról, mint Messiásról szóló prófécia is.

És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökeréből egy virágszál nevekedik. Akin az Úrnak szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek a szelleme, tanácsnak és hatalomnak a szelleme, az Úr ismeretének és félelmének a szelleme.

Az Úr szelleme az első, aki szól harmadik személyben, Isten bölcsessége a második, az értelem a harmadik, a tanács a negyedik, a hatalom az ötödik, az ismeret a hatodik, és az Úr félelme a hetedik. Hét szelleme van Istennek. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a Szent Szellem adja az istenfélelmet. Ez a hetedik megnyilvánulás; az Úr félelme. Nem sok van a Szent Szellemből valakinek az életében, ha nincs benne istenfélelem. Különleges megkülönböztető jel az Úrnak a félelme. Ez megnyugodott Jézuson is, és az Ésaiás 11,3 már azt mondja: "és gyönyörködik az Úr félelmében..."

Most szeretnék visszamenni az Ószövetségre, és ugyanezt a zsoltárok prófétikus kijelentéseiben felvázolni. Ahogy már rámutattam, Jézus haláláról és feltámadásáról a tényeket az Újszövetség adja meg, de a belső szellemi tartalom, hogy mi történt a kereszten, mit szenvedett el, hogy mi történt az
Ő halála és feltámadása között, az Ószövetségben szerepel. Az előző tanulmányban a 88-as Zsoltárban láttunk egy tökéletes képet, hogy Jézus mit szenvedett el a pokolban, halála és feltámadása között. Nagyon kevés mondat van erről az Újszövetségben, az Ószövetségben viszont található egy leírás. Ezzel teljes a kép Jézus örök természetéről, haláláról, feltámadásáról, és arról, hogy föltámadás által lett elsőszülött. A második Zsoltárban találunk egy prófétikus képet. Az elvetésről szól az első három vers, az Istentől kijelölt Messiásnak az emberi nem és Izrael fiai által való elvetéséről. Ezeket a
verseket idézi az Apostolok cselekedeteiben az első gyülekezet az imában.

Zsoltár 2,1-6
(1-2) Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az Ő felkentje ellen.

A föld királyai a pogányok - a fejedelmek, vagy másképpen: uralkodók, Izrael urai - a Messiás, az Úr ellen mondják:

(3) Szaggassuk le az 5 bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket.

Ezek az emberek azt mondták, hogy nem akarjuk, hogy ember uralkodjon rajtunk. Nem akarták az Istentől kijelölt uralkodót. Ez az állapot van most is a földön. Nem akarják, hogy "ez az ember” uralkodjon. Ez az emberek elhatározása: Feszítsd meg! El vele! Halálra küldték Jézust. Két törvényszék ítélte halálra: a vallásos, a zsidóké és a világi, Pilátusé. Nem azt mondom, hogy Pilátus bűnösnek találta, de ő mondta ki a halálos ítéletet. A 4-6 versekben Istenről, az Atyáról olvasunk, aki visszautasítja az embereknek az ítéletét.

(4) Az egekben lakozó nevet, az Úr megcsúfolja őket.

A nevetés soha nem a komikusságot jelenti a Bibliában, hanem mindig a diadalnak a kifejezése.

(5-6) Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Vagyis: akármit akartok a földön, én királlyá tettem Őt a mennyben. Tehát a felkenetésről van szó, mint a Példabeszédek 8-ban: "örökkévalóságtól fogva felkenettem". A felkenetés a mennyben volt. Jézus másodszor is felkent. A hetedik versben a Fiú szól és mond egy kijelentést, amit az Atyától hallott. Észre kell venni, hogy itt személyváltozás van: "én hirdettem ki...". "Törvényül hirdetem: Az Úr monda nékem: Én fiam vagy te, én ma nemzettelek téged." Ez a feltámadás. Látjátok feltámadás által az Atya megsemmisítette az emberi ítéletet.

Kenneth E. Hagin - Az ember három dimenziója

Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket mindenestõl, és a ti egész valótok: szellemetek, lelketek és testetek feddhetetlenül õriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. – 1THESSALONIKA 5,23.

Igen nagy segítségedre lesz a szellemi növekedésben, ha különbséget tudsz tenni a szellemed és a lelked között. Sok ember hiszi azt, hogy a szellem és a lélek ugyanaz. Még prédikátorok is! Úgy prédikálnak a lélekrõl, mintha az lenne a szellem.

De nem lehet a kettõ ugyanaz. Ha az Ige alapján állíthatnánk, hogy a test és a lélek ugyanaz, akkor azt is állíthatnánk, hogy a szellem és a lélek ugyanaz. A Zsidó 4,12 azonban azt mondja, hogy Isten Igéje által a lélek és a szellem szétválasztható. Segít megérteni az ember három dimenzióját, ha kizárásos alapon végigondolod a következõket:

Testemmel a fizikai világhoz kapcsolódom.
Szellememmel a szellemi világhoz kapcsolódom.
Lelkemmel az értelem és az érzelmek világához kapcsolódom.

Az ember szellem. A szellem az embernek az a része, amelyik ismeri Istent. Az embernek van lelke – értelem, érzelem, akarat. És testben él.

Megvallás: Én Istennek a fia vagyok, Isten gyermeke vagyok. A szellemem által vagyok kapcsolatban az én Atyámmal a szellemi világban.

Interjú Reinhard Bonnke-val

David Wilkerson - AZ ÚJ SZÖVETSÉG ÉS AZ ÚR TITKA 4.

4. Jézus nem csupán ismerte a szövetségi ígéreteket, hanem maga kötötte a szövetséget az Atyával; ő maga volt az új szövetség megszemélyesítője. Őbenne összpontosult minden szövetségi ígéret. Jézus mégis böjtölt és imádkozott.

Egy alkalommal egy elkeseredett embercsoport Jézushoz vitt egy megszállott, holdkóros fiatalembert. A tanítványok nem tudták kiűzni belőle a démoni szellemet. Amikor Jézus megdorgálta az ördögöt, a démon azonnal elhagyta a fiút. A Biblia szerint „a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában” (Mt 17,18).

A tanítványok zavarban voltak. A Szentírás így beszél erről: „Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „Mi mért nem tudtuk kiűzni ?” Ő így válaszolt: „Kishitűségetek miatt... Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.” (Mt 17,19-21)

Gondoljuk meg, mit is foglal magában az, amit itt Jézus mond! Az következik ebből, hogy ha a tanítványok időt szántak volna imádkozásra és böjtölésre, lett volna hitük és erejük ahhoz, hogy a fiút megszabadítsák. Amit mondott, abban ez is benne van: Igen, nekem volt hatalmam, hogy kiűzzem a démont, mert testet öltött isten vagyok. Mégis példát adtam nektek azzal, hogy magam is imádkozom és böjtölök.

5. Hóseás beszél arról, amit Isten Efraim törzsének mondott: „Előírhatok nekik ezernyi törvényt, azt gondolják, nem tartozik rájuk” (Hós 8,12). Ezt mondta ezzel az Úr: Megmutattam Efraimnak szövetségemet, a reménység és szabadulás igéjét adtam nekik. Ők azonban elutasították igémet, mondván, hogy túl bonyolult, és nehéz megérteni. Éppen azt az igazságot nem vették figyelembe, amelynek az ő megszabadításuk volt a célja, mintha valamilyen idegen tanítás lett volna.

Ez a helyzet a mai egyházban is. Az új szövetség igazságát a világon mindenfelé hirdetik pásztorok és tanítók, Efraimhoz hasonlóan azonban a keresztények többsége vállrándítva utasítja el, mint valami furcsa és bonyolult tanítást. így gondolkodnak: Ha egy tanítás nem könnyű, és nem tudom gyorsan megtanulni – ha azt igényli, hogy tanuljak, imádkozzak, keressek és kérdezzek –, akkor erre nekem nincs időm.

Ezért mondta Isten Efraimnak: „..ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét” (10,12). Ezt mondta Isten a népének: Feltárom előttetek szeretetemet és igazságosságomat. Mielőtt azonban ez megtörténik, kérnetek kell tőlem a kijelentést.

6. A Jer 31 úgy ismert, mint az új szövetséget leíró igerész. Jegyezd meg azokat az igéket, amelyeket Isten mondott Jeremiásnak: „Sírva jönnek majd, és könyörgések közepette hozom őket, vízfolyásokhoz vezetem őket, egyenes úton, melyen nem botlanak meg; mert Atyja lettem Izraelnek, és Efraim az elsőszülöttem.” (Jer 31,9)

Ez a szakasz a szellemi Izraelről szól, amely Krisztus mai testét ábrázolja. így szól Isten az egyházához: Népek jönnek hozzám a világ minden tájáról imádságban és könyörgésekben, mert felindítom szívüket, és azt akarom, hogy megismerjék igéimet. Ezek a szentek nem fognak bukdácsolni vagy elesni. Inkább növekedni fognak a kegyelemben, és az őket körülvevő társadalom gonoszsága ellenére szentebbek és igazabbak lesznek, mint bármely előző nemzedék.

Mi módon ígéri meg Isten, hogy híveit elviszi arra az egyenes útra, ahol nem kell félniük a botlástól és az eleséstől? Szövetsége által teszi ezt. Válaszul a nép csendes sírására és buzgó, állhatatos imádságára, a Szentlélek feltárja Isten népe előtt az igazságot.

Tom Marshall - A kapcsolatokat károsító magatartásformák 3.

A negyedik a visszahúzódás vagy hidegség. Ez szintén az el­uta­sí­tás­nak egy formája, de ál­ta­lá­ban tudatosabb és szándékosabb. Gyak­ran az uralkodás célja lapul mögötte, mivel egy ér­zel­mi tartalommal já­ró kap­­csolatban az rendelkezik nagyobb hatalommal, aki kisebb mér­ték­ben kö­te­lezte el magát annak a kapcsolatnak, vagy kevésbé vesz részt ben­­ne érzelmileg. Ez az em­ber alacsony árat fizet ér­zel­mi­leg, ha vissza­­húzódik, és hagyja, hogy a másik ember mind­ad­dig a sza­kadék szé­lén táncoljon, amíg kész nem lesz bármit megtenni a kap­csolat fenn­­­ma­ra­dá­sa érdekében. Időnként ezt annyira számító és ci­ni­kus mó­don teszik, hogy váltogatják egy­más­sal a meleg elfogadás és a hi­deg visszahúzódás időszakait, csak azért, hogy a másik fél tud­ja: “Ak­kor hagy­lak itt, amikor akarlak, és akkor mi lesz veled?”

Ugyanakkor a visszahúzódás is lehet védekező reagálás az el­uta­sí­tás­­­sal vagy a fájdalommal szem­ben. Az ember ahelyett, hogy szem­be­néz­­­ne a helyzettel, vagy vállalná a konfliktus le­he­tőségét, kitér a prob­lé­­ma elől, vagy védőfalakat emel, hogy biztonságos távolságban tartsa ma­­gá­tól a másik embert.

Az ötödik dolog, amit a szeretet nagyon nehezen tud elviselni, az a há­látlanság. A hálátlan em­ber mindent elvesz a másiktól, amit csak tud, méltánylás vagy hála nélkül, sőt, néha még azt sem veszi észre, hogy valamit meg kellene köszönnie. Ha elkezdjük magától ér­te­tő­dő­nek te­kinteni a kapcsolatot, vagy az abban részt vevő embert, hamar be­­lo­pa­ko­dik a kapcsolatba a há­látlanság. Ez masszív ön­köz­pon­tú­sá­gunk­­ból származik, és Pál a tisztelet hiányával együtt az eredendő bűn egyik elemének tartja. “Mert bár az Istent megismerték, mind­az­ál­tal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak...”

A hálátlanság valószínűleg egyik legellenszenvesebb rossz tu­laj­don­­ságunk. Azt fejezi ki, hogy az ember nem hajlandó tudomásul ven­ni: mások jóságának, bőkezűségének elfogadása kö­te­le­zett­ségekkel jár, csak elvesz mindent a viszonzás szándéka nélkül.

Hatodiknak ott van az elhanyagolás, a szeretettel kapcsolatos mu­lasztás bűnének klasszikus pél­dája. Az elhanyagolás, a há­lát­lan­ság­hoz hasonlóan úgy kezdődik, hogy valaki magától ér­te­tő­dőnek tekinti a kapcsolatot, majd azzal folytatódik, hogy visszaél a másik ember hosszú­­tű­ré­sé­vel és megbocsátókészségével. Az elhanyagolás a csaló­dott­­­ság által oltja ki a szeretetet. Olyan ez, mint egy lassú éhhalál. Nem­­törődömséget, figyelmetlenséget, közömbösséget és ha­nyag­sá­got tar­­talmaz. Az elhanyagolás egészen biztosan nem tartozik a szeretet jel­­lemzői és kí­vánalmai közé.

Különféle területeken és módszerekkel hanyagolhatjuk el egymást. Fi­­­gyelmen kívül lehet hagy­ni a gyermekek vagy más, segítségre szo­ru­ló em­berek anyagi szükségleteit. De ennél sok­kal gyakrabban ha­nya­gol­­juk el egymás érzelmi vagy szellemi szükségleteit, vagy a kap­cso­­la­tok utáni vágyát. Szellemi lények vagyunk, és nem csak ke­nyér­rel élünk. Ha nem tudjuk be­töl­teni valakinek a szükségleteit, az min­dig hi­ányt hagy maga mögött, de nem mindig va­gyunk ebben hibásak. A má­sik ember elhanyagolása viszont mindig hibáztatható, mivel azt je­­len­ti, hogy tudnánk tenni valamit, de meg se próbáljuk. Ezért fáj annyi­ra, ha elhanyagolnak ben­nünket.

A hetedik dolog az irigység, vagyis az a rosszakarat, amit a másik em­­­ber sikere, nép­sze­rű­sé­ge, eredményei, vagy az őt ért megtiszteltetés vált ki valakiből. Az irigység nem azonos a fél­té­keny­séggel, bár a két szót gyakran használják szinonimaként. A féltékeny ember azt kí­ván­ja, ami a másé: pozícióját, tulajdonát, helyét. Az irigység ennél sö­té­tebb és pusztítóbb. Csak ak­kor elégszik meg, ha sikerül elpusztítania a má­­sét: “Ha már az enyém nem lehet, ne lehessen senkié!” Irigység mo­­ti­­vál­­ta a főpapokat Jézus halálának kiagyalására. A szeretet örül a má­sik em­ber sikerének és jólétének, az irigység viszont ezzel pon­to­san el­len­té­tes. Az irigy­ség mai társadalmunk szerves része, sok viszály és meg­osz­tottság forrása.

És végül ott van a kicsinyesség, ami rendkívüli módon aka­dá­lyoz­­za a szeretet virágzását. Na­gyon nehéz szeretni ott, ahol fukarság ural­ko­dik, és most nem csak a pénzzel kapcsolatos fös­vény­ségre és szűk­mar­kúságra gondolok, hanem a szellemi aljasságra is. (Az angol “mean­ness” szó fukarságot és aljasságot is jelent. A fordító.) Hit­vány ter­mészet, rosszindulat, szűk látókörű gondolkodás és vi­selkedés a for­rása. A szeretet nagylelkűségének súlyos nehézségeket jelent, ha ilyen gör­csös és bénító attitűdökkel kell együtt élnie.

Dave Hunt - Lelkek megrontója 4.

Utálatosságaidnak bálványai 

A Bibliában az „utálatosság” szó a bálványimádáshoz kapcsolódik. Isten elítélte Izraelt „utálatos bálványai miatt” (Ezékiel 16,36). Az okkult praktikákat és a tisztátalan szexualitást is utálatosságnak hívja az Ige. Mivel a fenevadon ülő asszony „a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja”, nyilvánvaló, hogy ezek a bábeli gyökerű ördögi praktikák az Antikrisztus uralma alatt jellemzőivé válnak majd annak a világvallásnak, amit az asszony képvisel. Mindezeknek az „anyja”, ugyanis ő nevelte és bátorította ezeket. A leírás pontosan illik a római katolikus egyház történelmére és jelenlegi gyakorlatára egyaránt.

Az, hogy a Biblia tiltja a vallási célból készített képek és szobrok használatát, illetve az előttük való leborulást, (valamint az, hogy Isten mennyire elítéli ezt), egyértelmű a Tízparancsolat második parancsa és számos más igerész alapján is: „Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet..., hogy meghajoljatok előtte... Átkozott az az ember, aki faragott és öntött képet csinál, utálatára az Úrnak” (3Mózes 26,1; 5Mózes 27,15). A II. vatikáni zsinat mégis nagyon is ajánlja, hogy legyenek képek és szobrok a templomokban, és azt mondja, hogy a híveknek tisztelniük kell azokat. Katolikus templomokban és katedrálisokban a világon mindenütt lehet látni, hogy a hívek ott térdelnek ennek vagy annak a „szentnek”, de leggyakrabban „Máriának” a képe, illetve szobra előtt.

A második parancsolat, amit Isten Izraelnek adott, a következőket mondja: „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben vagy amelyek alant a földön... vannak... Ne imádd [ = ne hajtsd meg magad előttük] és ne tiszteld [ = ne szolgáld)] azokat”. (2Mózes 20,4-5; 5Mózes 5,8-9) Hogyan kerüli meg a római katolikus egyház ezt a tilalmat? Sokkal rosszabbat tesz annál, minthogy semmibe venné: a szó szoros értelmében elrejti ezt az emberek elől.
A katolikus katekizmusban szereplő tízparancsolatból hiányzik a bálványimádást tiltó parancsolat, helyette az utolsót osztották két részre. Ez Isten világos parancsának botrányos visszautasítása. Sőt mi
több, úgy tesznek, mintha ez a parancs nem is létezne. Ez nem más, mint az egyháztagok szándékos becsapása, akiknek többsége egyáltalán nem ismeri a Bibliát, és csak annyit tudnak, amennyit a klérus
mond el nekik.

Amikor III. Leó uralkodó Konstantinápolyból kiadta azt a rendeletét, hogy a zsidókra rá kell erőltetni a keresztséget, mindenki éljenezte, viszont amikor azt követelte, hogy törjék össze a bálványokat, a
polgárok és a klérus teljesen ellene fordult. II. Gergely kijelentette, hogy a képeket és a szobrokat nem imádni kell, hanem csak tisztelni.
Az igazság azonban véletlenül napvilágra került, amikor egyik levelében az uralkodónak ezt írta: „Viszont ami magát a Szent Péter-szobrot illeti, amit az egész Nyugat Istenként tisztel, az egész Nyugat bosszúját vonná maga után [ha lerontanák]”. Véres háború dúlt emiatt Ravenna környékén, és a római zsinat kiközösítette mindazokat, akik támadni merészelték a bálványokat és a szobrokat.

A korai keresztények nem használtak képeket és szobrokat egészen addig, amíg Konstantin nem került az egyház élére. Az az ajtó, amit akkor megnyitottak a pogányság előtt, még ma is nyitva áll. Az egyház úgy akarta meghódítani a pogány tömegeket, hogy megengedte nekik, hogy megtartsák bálványaikat, csak éppen keresztény nevet kellett nekik adni. Ma ugyanez zajlik Santeriában, a vuduknál stb.
Katolikus apologéták ragaszkodnak ahhoz, hogy nem magának a képnek, illetve szobornak az imádásáról van szó, hanem annak a „szentnek” a tiszteletéről, akit a kép vagy szobor képvisel. II. János Pál azonban továbbra is azt a nézetet vallja, ami a legtöbb pogány vallásban is megtalálható, hogy a képek és a szobrok maguk is rendelkeznek erővel. Nemrégiben a Szent Péter bazilikában a pápa így nyilatkozott:

"Úgy tűnik, mintha a természetfölötti ősalaknak egy titokzatos „jelenléte” kerülne át a képmásba... Amikor az ilyen képmást elmélyülten szemléli a hívő, a lelki megtisztulásnak egy valóságos és konkrét
ösvényén jár..., mivel a képmás maga, amit a pap megáldott..., bizonyos értelemben képes - a szentségekhez hasonlóan - valóságosan az isteni kegyelem csatornájává válni."

A bálványimádásnak ezt a fajtáját a Biblia mindig szellemi paráznaságnak mondja, és egyértelműen elítéli. Róma ezen a téren is a „paráznák anyjának” bizonyul, és milliókat taszít bele a bálványimádásba.

Hit Gyülekezete Marosvásárhely - Győztes ember vagy!

Derek Prince - A kereszt keresztülhúzta a sátán követelését 23.

Zsidó 10,19-22: Mivelhogy azért atyámfiai, bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, azon az úton, amelyet Ő szentelt nekünk az új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az Ő teste által. És lévén nagy főpapunk, az Istennek háza felett: Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől. És testük meg van mosva tiszta vízzel.

Ez az igerész bátorít, hogy emlékezzünk, hogy van egy személyes képviselőnk, közbenjárónk, aki az Atya jobbján ül, aki hatalommal bír az egész világmindenség fölött. Ugyanerről szól az 1 János 2,1-ben: "...ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus." A szószóló az, aki viszi az ügyünket. A hetedik dolog, amire visszatérünk, a Zsidó levél első fejezetében: "Akit tett mindeneknek örökösévé." Logikus sorrendben ez az utolsó dolog. Ő a kijelölt örökös mindenben. Az örökös szó azt jelenti, hogy minden az övé és minden az Ő hatalma alá tartozik. Egy másik Ige, ami ezt megerősíti:

1 Korinthus 15,24-28.

Aztán a vég, mikor átadja az országot Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden birodalmat és hatalmat. (Tehát eljön egy nap, amikor Krisztus, aki a Fő, és akié minden, aláveti magát az Atyának, és akkor minden Isten alá lesz vetve Krisztusban.) Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Mert minden az Ő lábai alá vettetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája lett vetve, nyilvánvaló, hogy Azon kívül, Aki néki mindent alávetett. (Tehát az Atya nincs a Fiú alá vetve. Az Atya minden fölött van.) Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik Annak, Aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden, mindenben.

Tehát Jézus lesz mindennek örököse. Minden az övé lesz, minden az Ő hatalma alatt lesz, és amikor az örökség befejeződik, Ő maga is aláveti magát az Atyának, hogy Isten legyen minden, mindenben, Krisztus által. Minden az Ő uralma alatt lesz, és amikor ez beteljesedik, akkor az Ő a maga részéről
alárendeli magát mindennel együtt az Atyának, hogy Isten legyen minden mindenben, Krisztus által. Most nézünk meg egy nagyon szép példázatot, amely a Zsidó levélben szerepel.

Zsidó 1,3: Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván üle a Felségesnek jobbjára a
magasságban.

Az Ő valóságának képmása. A Zsidó 11-ben azt mondja, hogy a hit a nem látott dolgokról való meggyőződés, és annak valósága: ugyanaz a szó görögben. Jézust tehát úgy nevezi, mint az Atya kisugárzott megnyilvánulását, az Atya dicsőségét, aki az Ő lényének a kisugárzása. Ugyanúgy, ahogy a viaszforma megtartja az eredeti formát, ugyanúgy Jézus kifejezi az Atya lényegét, aki láthatatlan az emberi szemnek. Nem lehet látni emberi szemmel. Jézus személyében nyilvánul meg az emberi nem számára. Most a Napról való példát nézzük meg, a kisugárzás lényegét.

Isten három személy, a lényeg az Atya. Senki nem láthatja az Atya lényegét. Tudjuk azt, hogy bizonyos gázokból áll a Nap, de ezt soha senki nem látta. Amit látunk, az a látható megnyilvánulása, amely bibliai nyelven a dicsőség. Nem látjuk addig a napot, míg a fénysugarak ide nem hozzák a
dicsőséget, míg a fénysugarak el nem érik a szemünket. A fénysugarak a Szent Szellem képe. A Szent Szellem az, aki megmutatja Jézust az Ő dicsőségében, Jézus pedig az Atyának a lényegét mutatja meg. Tehát az egyik legcsodálatosabb dolog mutatkozik meg ebben a példában, a fény. Egy háromszoros személyről van szó; az Atya a lényeg, a Fiú a dicsőség és a Szent Szellem az eszköz, aki megmutatja a dicsőséget és elhozza hozzánk. És ahogy a Nap süthet fénysugarak nélkül, úgy, hogy nem látjuk, ugyanígy a Szent Szellem nélkül nem tudjuk, hogy ki Jézus, amíg Ő meg nem mutatja. Jézus pedig megmutatja az Atyát, mert azt mondja, hogy "aki engem lát, az látja Atyát is."