Ez a Júdás Jakab testvére volt, Jézus féltestvére, Mária és József gyermeke. Gyerekkorától ismerte Jézust, mégis úgy kezdi a levelét, hogy: Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája. Elismerte Úrként és Megváltóként Jézust.
Leírja, hogy nem szereti a feddést, nem élvezi az intést, de megvizsgálta, hogy az üdvösség szempontjából mire van szüksége a hallgatóságnak: Harcoljanak a hitért! Nem mindig pozitív üzenetet osztott meg, mert akkor hamis próféta lett volna. A békességhez szükség van a teljes szívből való megtérésre! Az Igének és a Szent Szellemnek való engedelmességre van szükség. Harcolni kell szellemi értelemben ahhoz, hogy az ember meg tudja őrizni az üdvösséget, és tovább tudjon menni!
Júdás 1:4 "Mert belopózkodtak valami emberek, akik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják."
Az egyházon belül kettősség látható, ahogyan a példázatokban is: 5 szűz okos volt, 5 bolond; az egyik szolga jó volt, a másik gonosz. Az egyház nem egy steril valóság. Isten népe között is jelen van az erkölcstelenség, a gonosz.
Nagyon fontos, hogy a kegyelmet az ember mire fordítja! Ez az üzenet nem világiaknak van!! Ők nem tudják, hogy Isten adott nekik kegyelmet, és nem is lopódzkodtak be az egyházba.
Minden másodpercünk Isten kegyelméből van; a legnagyobb hűséggel sem tudjuk a szentségnek azt a fokát produkálni, amiben Isten van! Ehhez kell a kegyelem! Amíg testben élünk, addig a magunk erejéből nem vagyunk képesek Istennek tetszeni. Jézus Krisztus vére tart minket életben. Ha ez a kapcsolat megszakadna, akkor kárhozatba esnénk. Enélkül a kegyelem nélkül egy másodpercig sem tudnánk magunkat megtartani. A legodaszántabb ember is Jézus Krisztus kegyelme által áll, és tartatik meg. Amíg fel nem támadunk, addig így fogunk élni. Sőt! Utána is!
Nem az a probléma, hogy valaki kegyelemből él, hanem az, hogyha visszaél vele. „Nem baj, ha elkövetem a bűnt, mert Isten úgyis megbocsát!” Ez visszaélés a kegyelemmel! Amíg élsz a kegyelemmel, addig Isten adja. Amint visszaélsz vele, abban a pillanatban Isten már nem szívesen adja. Egy kicsit még ad, hátha megtérsz, de egy idő után elapad a kegyelem forrása. Ezzel nem szabad játszani!
Krisztus testének tagjai vagyunk. Abból a vérből élünk, amit a szív pumpál. Jogszerűen kapjuk a vért, mert a test tagjai vagyunk, akik a testért dolgoznak, és nem önmaguknak. A testrész irgalmas a többi testrészhez, és szolgálja a testet. Pl.: a kéz segít, hogy tudjon fürödni a test. A pióca ugyanúgy rátapad a testre, mint a testrészek, de csak szívja a vérét, és nem ad vissza belőle. A maga kis életét kívánja élni, és nem kíván részt venni a test ápolásában. Megszívja magát, aztán majd leválik, hogy élje a saját kis életét. A testrészek a test javait keresik!
Az ember visszatükrözi Isten szeretetét. Önmagától nem tud az ember szeretni. Aki Istent szereti, az szeresse a testvérét! Vissza kell tükröznünk az Úr szeretetét, de ehhez nem élhetünk magunknak.
1Péter 1:18 Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;
1Pét 1:19 Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:
Az egész életünk egy köszönetnyilvánítássá válik. Csak végtelen hosszú idő alatt tudjuk visszaadni: vagyis soha! Azért van szolgáló szívünk, mert szolgálni szeretnénk Istent és a testvéreket, hogy növekedni, gyarapodni tudjon a test. Sokan piócaszerűen kezelik a kegyelmet: nekik jó legyen; ők áldásban részesüljenek; az áldásait keresik az egyháznak (házastárs, üzlettárs). Emiatt a kegyelmet bűnre fordítják.
Nem feltétlenül szavakban tagadják az Urat, hanem a tetteikkel!
Titusz 1:16 "Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy útálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok."
Ahhoz, hogy a hasznoktól ne essenek el, a szájukkal megvallják az Urat, de a cselekedeteik nem ezt mutatják.
Júdás 1:5 "Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer [már] tudjátok, hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, akik nem hittek, elvesztette.
Júd 1:6 És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
Júd 1:7 Miképpen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok [is], amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak [előttünk], örök tűznek büntetését szenvedvén."
3 példát is mond Júdás arra, hogy ez a fajta magatartás elkárhozást eredményez:
1. Egyiptomból való kivonulása Izraelnek
1Korinthus 10:1 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
1Kor 10:2 És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
1Kor 10:3 És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
1Kor 10:4 És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
1Kor 10:5 De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
Az Újszövetségben ez a megtérésnek, az újjászületésnek és Szent Szellemmel való megkeresztelkedésnek felel meg. Sokszor azt hisszük, hogy akik ezen átmennek, azokkal már semmi nem történhet. De! Ezért ezután is hitben kell járni, nem lázadásban, és a kívánságok kielégítésében!
2009.06.
