Floridában egy szabadítással kapcsolatos konferenciát vezettünk, amikor újra megtapasztalhattam a „vér erejét”. Az imaszolgálat lezárásaként Ida Mae-vel közösen akartunk a résztvevőkkel imádkozni Jézus vérével kapcsolatosan. Azzal kezdtem az üzenetemet, hogy arra tanítottam a résztvevőket, hogy használják Jézus vérét fegyverként; mondják el a démonoknak, mit cselekszik Jézus vére: megszabadít, megigazít, megszentel, megtisztít és bűnbocsánatot szerez.
Ekkor egy hölgy az ötödik sorban felállt, rám mutatott, és így kiáltott:
- Frank Hammond, maga csak fogja be a száját.
Zavart kifejezéssel az arcán leült. Amikor folytattam a tanítást, ismét felállt és rám kiáltott:
- Frank Hammond, már megmondtam, hogy fogja be a száját!
Miután rájöttem, hogy egy démonnal van dolgom, aki a hölgyön keresztül beszél, Jézus nevében megkötöztem, és azt parancsoltam, hogy maradjon csöndben mindaddig, amíg be nem fejezem a tanítást. Mire a szolgálat véget ért, a démon eltávozott.
Néhány évvel később levelet kaptunk a hölgytől, aki úgy azonosította magát, hogy ő volt az, aki felfordulást okozott a konferencián (valójában a démon, nem pedig a hölgy kiáltott). Azt mondta, hogy a démon gyűlölte az együtt imádkozást és a Jézus véréről szóló tanítást.
A VUDU-ÁTOK MEGTÖRÉSE GYÓGYULÁST HOZ
Az arizonai Phoenix gyülekezete meghívott, hogy szolgáljunk náluk, és az előcsarnokban árusítsunk is. Éppen a könyvekkel és kazettákkal megpakolt dobozokat cipeltem be az épületbe, amikor egy mankós férfi megállított a járdán. Azt szerette volna tudni, hol találja Frank Hammond pásztort.
- Én vagyok Frank – válaszoltam.
A férfi elmondta, hogy a lakókocsijában üldögélt és a rádiót hallgatta, amikor a rádió beszámolt a szabadító szolgálatról.
- Az Úr azt mondta nekem, ha részt veszek a mai alkalmon, és Frank Hammond imádkozik értem, akkor meggyógyulok.
Úgy mutatkozott be, hogy ő egy misszionárius – evangélista, és egy olyan irányzathoz tartozik, amelyik nem fogadja el, hogy a keresztényeknek lehetnek démonai.
- Egyébként én is meg vagyok erről győződve, de az Úr mondta, hogy jöjjek, hát eljöttem – tette hozzá.
Behívtam hát őt, és bementünk a pásztor dolgozószobájába, hogy ott imádkozzak érte. Elmesélte, miért jár mankóval. Leesett a létráról a betonozott autóbeállóban, és eltört a bokacsontja. Hosszadalmas orvosi kezelés áll mögötte, hat hete van gipszben, és nagy fájdalmai vannak még mindig. Az orvosok teljesen tehetetlenek. Mielőtt a létra-balesete volt, volt egy repülő-balesete egy magángéppel, és még számtalan egyéb baleset történt vele. Nagyon el volt keseredve, mert már nem tudta a misszionárius munkáját végezni.
A Szent Szellem azt sugallta nekem, hogy ez az ember átok alatt van, és megkérdeztem tőle, foglalkozott-e valaha okkultizmussal. Elmesélte, hogy szolgálati úton volt Haitin, és elhatározta, hogy részt vesz egy vudu-szertartáson, hogy lássa, hogyan is történik, sőt, még fotókat is készített. Lefotózott egy vudu-varászlót, amint megölt egy kakast, és ez a férfi, aki a démonok hatása alatt volt, majdnem megevett egy vastag vizespoharat. A pohár maradványát pedig a misszionáriusnak adta emlékül. Ezt követően minden gyülekezetben megmutatta a fotókat és a pohár maradványát, amerre csak szolgált.
- Ön átok alatt van – mondtam neki. – Ezek a balesetek azért történnek, mert részt vett a vudu-szertartáson.
Beleegyezett abba, hogy imádkozzunk bűnbocsánatért az Úrhoz, semmisítse meg a fotókat és a pohár maradványát, amint hazaérkezik. Amikor azt parancsoltam a vudu szellemeknek, hogy hagyják el a testét, öklendezni kezdett, amikor a démonok távoztak.
Hirtelen talpra ugrott, és ugrándozni kezdett:
- Meggyógyultam! – kiáltotta – Elmúlt a fájdalom!
Megkértem a testvért, hogy álljon ki velem az emelvényre azon az estén, és tegyen bizonyságot a gyülekezet előtt, és segítsen a szabadításban és gyógyításban. Mankó nélkül hagyta el az épületet, teljesen meggyógyult! Dicsőség Istennek!
Fordította: Berényi Irén
