Ruff Tibor - Vallásosság ellen

"Ha valaki azért megy vissza a világba, mert a vallással nagyon erős dózisban találkozik, pont olyan helyre, olyan emberhez, vagy olyan közösségbe, vagy olyan ember mellé keveredik a gyülekezetben, akiben az átlagosnál nagyobb sűrűségben van a vallás jelen, és ez az ember dilemmába kerül emiatt: „- Ha ezzel az emberrel (ebben a közösségben) közelségbe maradok, akkor el fogom veszteni azt a maradék józan eszemet is, ami bűnös világi emberként még megmaradt!” Az ilyen ember végül úgy dönt, hogy visszamegy a világba.
A nagyon nagy helyzet, ha az ő ügyét konkrétan közelről megvizsgáljuk, hogy:
- Egészen pontosan milyen élmények érték őt?
- Egészen pontosan ki mit mondott? ..És Ő arra mit mondott?..és az mit mondott?...

Bírói felelősségtudattal mondjunk ítéletet. Ha valaki visszamegy a világba, vagy aki ki sem jön a világból, akkor vizsgáljuk ki az ő ügyét – mert úgy illik – becsülettel! Ha becsülettel kivizsgáljuk, és megnézzük, hogy ki mit mondott, és kinek és milyen szavak és tettek vették ezt az embert körül, akkor általában, megtaláljuk a vallásinjekciót, amit kisebb nagyobb dózisban beadtak neki, ami annyira csípős és elviselhetetlen állapotot hozott számára létre, hogy azt mondta: „Ezt én nem bírom ki! Mondhatja akárki, hogy ez mekkora igazság!

Itt is az van, hogy az agyas embereknek, azoknak el lehet magyarázni, hogy valami, ami nagyon rossz az jó. A nem agyas embereknek, ezt nem lehet elmagyarázni. A nem agyas emberek, amikor nagyon rossz nekik valami, az nekik nagyon rossz, ők nem hazudják maguknak azt, senki kedvéért, hogy ez jó, hanem ők azt mondják, hogy: "Ez nagyon rossz!"

Mélyen elgondolkoztam, hogy az ember megtér a világi bűneiből, és utána bármilyen egyházi közösséghez csatlakozik, a vallással közösségbe kerül, még akkor is, ha az a világ legjobb gyülekezete, mert mindenhol vannak ilyen tényezők. Nem vagyok abban biztos, hogy egy
kábítószer elvonásnak a tartós depressziója és kilátástalansága és sötétsége sokkal rosszabb, mint mondjuk valakinek az ilyen típusú sérülése, amit a gyülekezetben szenved el – annak a depressziója, csüggedése, vagy kilátástalansága. Az élet annyira egyszerű, ha az ember rosszul érzi magát, akkor rosszul érzi magát. Ha meg jól érzi magát, akkor jól érzi magát. Vissza kell mennünk az alapokhoz. Egy csecsemő egy kis gyermek is úgy működik, ha rosszul érzi magát, akkor rosszul érzi magát, nem próbálja azt mondani magának, és nem fog úgy viselkedni, mintha jól érezné magát. és amikor jól érzi magát, akkor jól érzi magát, és nem próbálja magának beadni, és úgy viselkedni, mintha ő most nem jól érezné magát.

A vallás egyik sajátossága az is: pl. Ha szeretnénk, hogy valaki jobb ember legyen, mint amilyen és jelen pillanatban ezt nem tudjuk elérni szép szóval akkor az egyházban, van ilyen szokás, hogy akkor befenyítjük az elkárhozással, azonban ez nem mindig az Úrtól van. Nem mindig – amikor megfenyegetnek valakit a pokollal, elkárhozással – a Szent Lélek szava, lehet, hogy Isten a fejét fogja, hogy minek kell ezzel már megint előjönni! Nem értitek, hogy emiatt sok roncs van már közöttetek, a bűntudattól, a kárhoztatástól már ilyen kiherélt keze-lába megcsonkított roncsként éli az életét lelkileg, mert annyiszor befenyítették, és ő be is fogadta, holott valójában csak arról volt szó, hogy egy ember szerette volna, hogy ő jobb emberré váljon,

Jézus soha nem mond irreális dolgokat. A vallás, irreális dolgokat mond, és az a veszélyes benne, ha mi belekerülünk akár ilyen karizmatikus típusú vallásosságba – mert bele tudunk kerülni – rengeteg dolgot, ami nem is biblikus, hanem ami igazából, csak ilyen egyházi szokás, vagy
közösségi norma, - közösség által kitermelt belső szabályszerűség, ha ezeket Isteni tekintéllyel vesszük a szemünk elé, vagyis nem különböztetik meg a Bibliát az Isten Igéjét, a Bibliára hivatkozó, de valójában attól már elszakadt, vagy nem rhema-szerű, nem eleven, nem Szent Lélek kenete alatt levő szokásjogoktól, és szokásoktól, hanem a kettő „összecsöpög” bennük. A farizeizmusnak az a lényege, hogy az emberi tanítások és hagyományok egy szinten vannak az írott Igével. Nem baj, hogy vannak emberi rendelkezések, mert minden közösségben, minden közösség kitermel belső szokásjogokat, normákat és ez nem baj, mert a közösség működéséhez szükséges. A baj nem ez, hanem az amikor ezek az isteni tekintély rangjára vannak emelve.