Az Újszövetség legnagyobb kijelentése, hogy a Messiás a Názáreti Jézusban testet öltött, és emberré lett. Ez nem csupán az Újszövetség leleménye, az Ószövetség is megfogalmazta, hogy az emberi és isteni természet egymásba fonódik, elválaszthatatlan. Az Újszövetség csak maga a személyt nevezte meg. A látást már az Ószövetség tartalmazta.
Ézsaiás 9,6. "Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az õ vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!"
El Gibbor = Hős Isten
Ézsaiás 7,14. "Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szûz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek."
Meg fog születni egy hős, akinek legfőbb ismérve isteni mivolta. Az Újszövetség ezt a tényt beazonosítja, konkretizálja, hogy kiről szól személyesen. Tehát az Újszövetség megmondja a Messiás nevét, hogy ez a személy a Názáreti Jézus Krisztus.
Jézus = a személy emberi neve, emberi feladatára utal.
Megtestesülés
János 1,1-3; 14. "Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden õ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal."
Sátrat vert = megtestesült.
1 János 4,1-3. "Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentõl vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Errõl ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentõl van; És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentõl: és az az antikrisztus [lelke,] a melyrõl hallottátok, hogy eljõ; és most e világban van már."
Mennyire lett emberré Jézus Krisztus? Szelleme is, lelke is?
Jézus Krisztus teljese mértékben emberré vált. Több, mint nyolcvanszor használta magára az Ember Fia kifejezést.
Héber: valaki fia = valaki természetéből származik. Nem alárendeltséget, hanem azonosulást, odatartozást fejez ki.
Jézus azonosult az emberi mivolttal, létformával, személyiséggel.
János 8,40. "Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentõl hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte."
Minden tekintetben emberivé vált, kivéve a bűnt.
Fil 2,5-10. "Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [õ] az Istennel egyenlõ, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá õt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké."
Emberré vált, megtestesült Messiás egy tekintetben nem azonosult, hanem csak hasonlóvá vált, ez a bűn. Volt azonosulási és különbözőségi pont is. Jézus bűntelen volt.
Róma 8,3. "Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erõtelen vala a test miatt, az Isten az õ Fiát elbocsátván bûn testének hasonlatosságában és a bûnért, kárhoztatá a bûnt a testben."
A bűnös testhez hasonló formában jelent meg Isten Fia (eredetiben). A bűnt leszámítva mindenben azonosult Jézus Krisztus az emberi természettel.
Miből üresítette ki magát Jézus Krisztus?
Istenségéből nem, mert az Istenség teljessége lakozott benne. A dolgok belsejét, magvát, nem lehet a járulékos tulajdonágtól elválasztani. Sőt, a tulajdonságot határozzák meg a belső lényeget. A tulajdonságok teszik a dolgot azzá, ami.
Jézus Krisztust a mindenhatósága, mindentudása, örökkévalósága jellemezte. Jézus Krisztus a földön is mindenható Isten volt. Nem a mindenhatóságából, mindentudásából üresítette ki magát.
A pozíciójából, pozíciójához tartozó előjogairól mondott le. Mindenhatóságát, mindentudását nem vette igénybe a földön, különben tudott volna az emberekkel azonosulni. Rábízta magát a Szent Szellemre, és az Atyára. Azt tette, amit az Atya mondott, azt is mondta. Alárendelte magát az Atya akaratának és a Szent Szellem vezetésének.
A dicsőség, tisztelet, ami a privilégiuma volt, erről mondott le.
Jézus Krisztus emberi tudata alá volt rendelve a növekedésnek, fejlődésnek, de mikortól öntudatra ébredt, mindvégig tudatában volt isteni természetének.
Ézsaiás 7,14. "Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szûz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek."
Immanuel = Isten Fiára vonatkozik.
Meg fog születni egy hős, akinek legfőbb ismérve isteni mivolta. Az Újszövetség ezt a tényt beazonosítja, konkretizálja, hogy kiről szól személyesen. Tehát az Újszövetség megmondja a Messiás nevét, hogy ez a személy a Názáreti Jézus Krisztus.
Jézus = a személy emberi neve, emberi feladatára utal.
Megtestesülés
János 1,1-3; 14. "Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden õ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal."
Sátrat vert = megtestesült.
1 János 4,1-3. "Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentõl vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Errõl ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentõl van; És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentõl: és az az antikrisztus [lelke,] a melyrõl hallottátok, hogy eljõ; és most e világban van már."
Mennyire lett emberré Jézus Krisztus? Szelleme is, lelke is?
Jézus Krisztus teljese mértékben emberré vált. Több, mint nyolcvanszor használta magára az Ember Fia kifejezést.
Héber: valaki fia = valaki természetéből származik. Nem alárendeltséget, hanem azonosulást, odatartozást fejez ki.
Jézus azonosult az emberi mivolttal, létformával, személyiséggel.
János 8,40. "Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentõl hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte."
Itt Jézus embernek nevezi magát. Azonosította magát az emberi mivolttal.
1 Tim 2,5. "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus."
1 Tim 2,5. "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus."
Ember Krisztus Jézus.
Volt emberi teste, lelke, és szelleme is.
– emberi lélek: Máté 26,38. "Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem."
– szellem eredetiben: Lukács 23,46. "És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én szellememet. És ezeket mondván, meghala."
– emberi lélek: Máté 26,38. "Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem."
– szellem eredetiben: Lukács 23,46. "És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én szellememet. És ezeket mondván, meghala."
Minden tekintetben emberivé vált, kivéve a bűnt.
Fil 2,5-10. "Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [õ] az Istennel egyenlõ, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá õt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké."
Emberré vált, megtestesült Messiás egy tekintetben nem azonosult, hanem csak hasonlóvá vált, ez a bűn. Volt azonosulási és különbözőségi pont is. Jézus bűntelen volt.
Róma 8,3. "Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erõtelen vala a test miatt, az Isten az õ Fiát elbocsátván bûn testének hasonlatosságában és a bûnért, kárhoztatá a bûnt a testben."
A bűnös testhez hasonló formában jelent meg Isten Fia (eredetiben). A bűnt leszámítva mindenben azonosult Jézus Krisztus az emberi természettel.
Miből üresítette ki magát Jézus Krisztus?
Istenségéből nem, mert az Istenség teljessége lakozott benne. A dolgok belsejét, magvát, nem lehet a járulékos tulajdonágtól elválasztani. Sőt, a tulajdonságot határozzák meg a belső lényeget. A tulajdonságok teszik a dolgot azzá, ami.
Jézus Krisztust a mindenhatósága, mindentudása, örökkévalósága jellemezte. Jézus Krisztus a földön is mindenható Isten volt. Nem a mindenhatóságából, mindentudásából üresítette ki magát.
A pozíciójából, pozíciójához tartozó előjogairól mondott le. Mindenhatóságát, mindentudását nem vette igénybe a földön, különben tudott volna az emberekkel azonosulni. Rábízta magát a Szent Szellemre, és az Atyára. Azt tette, amit az Atya mondott, azt is mondta. Alárendelte magát az Atya akaratának és a Szent Szellem vezetésének.
A dicsőség, tisztelet, ami a privilégiuma volt, erről mondott le.
Jézus Krisztus emberi tudata alá volt rendelve a növekedésnek, fejlődésnek, de mikortól öntudatra ébredt, mindvégig tudatában volt isteni természetének.
Forrás: Hit Gyülekezete; Kevin Conner - The Foundations of Christian Doctrine
