Dániel prófétának is volt látomása a pogány világbirodalmakról, melyekről könyvének 7. fejezetében ad leírást. A prófétának a Szent Szellem állatok képében mutatta meg a világbirodalmak belső természetét. Ebben a látomásban az arany fej megfelelője a sasszárnyú oroszlán. A feltápászkodó medve a Méd-perzsa Birodalommal azonos, vagyis az ezüst karokkal és mellel. Az ezután következő négyszárnyú párduc a Görög-makedón Birodalommal azonosítható, amely a rézből való hassal egyezik meg. A negyedik rettenetes és iszonyú vadállathoz hasonló nincs a természetben. „Vas fogai és érc körmei voltak, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta." (Dániel könyve 7:19) Ez egyrészt a pogány Római Birodalom képe, másrészt pedig a végidőben felbukkanó tíz szövetséges vezető hatalomból álló világbirodalomra vonatkozik.
Az első állatkép, a sasszámyú oroszlán a Babilóni Birodalom természetének az erejét és hódításának sebességét, gyorsaságát fejezi ki.
A Jeremiás könyve 4. fejezetének 7. verse alapján Babilón mint oroszlán támad Izraelre, és elpusztítja földjét, városait lakatlanná teszi. A Jeremiás 49:22-ben pedig saskeselyűként repül és támadja meg Edomot. Az Ezékiel 17:3-ban ugyancsak mint nagy saskeselyű ragadja meg és fosztja ki áldozatát, Libanont.
A fenti három ige alapján megállapítható, hogy Babilón elnyomó, pusztító, kizsákmányoló erejét, képességét ábrázolja a sasszárnyú oroszlán képe. Ahol Babilón szelleme jelen van, ott olyan állami-vallási hatalom alakul ki és működik, amely elnyomja, pusztítja és kifosztja az embereket, népeket, nemzeteket, és korlátozza őket abban, hogy a Szentírás alapján tiszteljék, keressék és imádják az élő Istent. Babilón első nagy áldozata és pusztításának célpontja az ószövetségi Izrael volt. A Jeruzsálemet, a Templomot leromboló, a bűnökért való áldozatot megsemmisítő Babilón indította el a zsidóságot több mint háromezer éves kálváriájára, pogány nemzetek közötti bolyongására.
BABILÓN BŰNEI
Isten Igéje szerint Babilón legnagyobb bűne a bálványimádás. Legismertebb istenei: Márduk - egyes magyarázatok szerint ez a főisten az írástudományok istene, mások szerint neve azt jelenti: 'a Mars az én Uram'. A kifejezés talán kapcsolatban van a héber marad: 'lázad' sémi megfelelőjével. Bél - a név annyit jelent: 'uralkodni, birtokba venni', a Baál név babilóni megfelelője, amely Márduk egyik neve. Nébó - 'kiált, üzen', egyesek szerint a Merkúr bolygó kultuszához kapcsolódott.
A babiloniak „istentiszteleteinek" elmaradhatatlan tárgyai, kellékei az aranyból, ezüstből, fából készült, különböző álló és hordozható szobrok és faragott képek voltak. Kegytárgyaik előtt meghajoltak és leborultak, azokat körmenetekben hordozták, és vallásos tiszteletben részesítették; (Ésaiás könyve 46:7). Isten haragját mindenekelőtt idegen istenek imádásával váltották ki. „Ledől Bél, elesik Nébó, oktalan barmokra kerülnek szobraik..." (Uo. 1a vsz.).
Egy másik dolog, amely Isten haragját felgerjesztette: az írástudók, varázslók, jövendőmondók ördögi tudománya.
"Tanácsaid sokaságában megfáradál; no álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, akik a csillagokat nézik, akik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád. íme olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életüket a lángból, még szén sem marad belőlük melegülésre, sem körülülhető parázs." Ésaias könyve 47:13-14.
A Szentírás szerint Babilónt súlyos felelősség terheli azért is, mert Isten örökségét elpusztította, lerombolta Jeruzsálemet és a Templomot:
"Benyelt engem, megemésztett Nabukodonozor, a babilóni király, üres edénnyé tett engem, benyelt engem, mint a sárkány, betöltötte hasát az én csemegéimmel, és kivetett engemet. Az énrajtam esett erőszak és az én testem Babilónra térjen, azt mondja a Sionnak lakója, és az én vérem Káldeának lakosaira, azt mondja Jeruzsálem!" Jeremiás könyve 51:34-35
Jeremiás próféta Babilónt Jeruzsálem nagy riválisaként és ellenségeként írja le. A próféta kárhoztatja a pogány birodalmat azért is, mert Izraelt, Jeruzsálemet és a templomi áldozatot elpusztította.
Az ószövetségi Izrael világ felé való missziójának központi magja az egy Istenben való hit (monoteizmus) hirdetése és bemutatása volt. Bábel és a Babilóni Birodalom ellenben a politeizmust terjesztette el a világban. Az izraeli istentiszteletet szigorúan Isten útmutatásai és rendeletei alapján dolgozták ki. Ezzel szemben a babilóni kultuszok, vallásos liturgiák részben emberi, részben démoni ihletettségű elemekből tevődtek össze.
Dániel könyve szerint Nabukodonozor egy személyben volt Babilón legfőbb politikai és vallási vezetője is. Elrendelhette új istenek tiszteletét, megváltoztathatta a szertartások rendjét, formáját, és saját teológiai értekezéseit kötelező érvényűvé nyilváníthatta a birodalom minden lakosa számára. Izraelben viszont - Mózes törvénye alapján - a politikai és katonai hatalmat birtokló király nem szólhatott bele JHVH (Jahve) tiszteletébe, a papok kiválasztásába, szolgálatába, nem építhetett saját ötlete szerint templomokat, nem állíthatott fel más istenek számára bálványokat, és nem végezhetett papi szolgálatot. A király hatalmát erőteljesen korlátozta az a tény, hogy személye, életmódja és tekintélye is alá volt rendelve Mózes törvényének, az ott leírt istentiszteleti rendnek és vallásos gyakorlatnak.
Az ószövetségi törvények szétválasztották a papi rendet a királyi hivataltól. Ez tulajdonképpen az állam és az egyház szétválasztásának elvét tartalmazta. A két intézmény tekintélye mellett Izraelben (legalábbis amíg Mózes törvénye szerint vezették az életüket) a prófétai hivatal karizmatikus tekintélye is a társadalom köztiszteletének örvendett. A prófétai hivatalt csak közvetlenül Isten által elhívott, a Szent Szellem által felkent ember tölthette be, akinek karizmatikus tekintélyét s a Szent Szellemtől nyert üzenetét egész Izraelnek (a politikai és a papi rendet is beleértve) a Szentírás előírása szerint tiszteletben kellett tartania.
Ezzel szemben a babilóni király korlátlan hatalommal rendelkezett országa és saját törvénye felett is. Egy személyben birtokolta a királyi, papi, prófétai tekintélyt. Ezzel a koncentrált, abszolút tekintéllyel pedig Isten Igéje ismeretének hiányában úgy élt, ahogy tudott és akart. Babilón a Szentírásban az Istentől emberre átruházott tekintéllyel való visszaélés negatív példája is.
Az első államot (városállamot) Noé után pontosan Bábelben szervezte meg Nimród. Erre tulajdonképpen Isten Igéje is felhatalmazta, ugyanis a vízözön után Isten jogot adott az embernek arra (amivel nem rendelkezett a vízözön előtt!), hogy ítéletet gyakoroljon embertársa felett, ha az embert ölt (Mózes 1. könyve 9:6). Azonban Isten Igéje nem adott jogalapot arra, hogy az ember vagy valamiféle emberi szervezet, például állam elnyomjon embereket.
Az állami tekintély kizárólagos célja a Szentírás alapján a gonosz megtorlása, a bűn büntetése lehet. A Bibliában azonban láthatjuk, hogy Bábel ezzel a tekintéllyel szélsőségesen visszaélt, és olyan állami, vallási rendszert honosított meg a földön, amely minden későbbi elnyomó pogány rendszer ősanyja lett. Az Istentől kapott tekintélyét messze túllépő babilóni rendszer egy személy kezébe összpontosította a szellemi, a politikai és a vallási tekintélyt, és az abszolút hatalom birtokosa így vallási tisztelet tárgyává is vált az elnyomása alatt lévő emberek előtt. Babilónt felelősség terheli, mert elterjesztette a földön azt az eszmét, hogy az alattvalóvá süllyedt ember Isten helyett a királyért, a birodalomért és annak rendjéért él, hogy ittléte alatt Isten tetszésének keresése helyett az állam urainak kegyeiért végzi fáradságos munkáját.
Isten Igéje Izraelt elérhetetlen távolságban akarta tartani a babilóni hatalmi berendezkedéstói. Mózes olyan hatalmi rendszert írt elő Izraelnek, amely az egyént és az egész népet egyaránt védelmezi a gonosszal és a bűnnel szemben azért, hogy zavartalanul meg tudja őrizni szívét a mindenható Isten szeretetére, imádására, és hasznos, szorgalmas munkájának eredményét Isten felé hálás szível élvezhesse. Izrael engedetlensége és összeomlása súlyos következményekkel járt a földön élő minden nemzet számára, mert így a babilóni rendszer egyeduralkodó helyzetbe került a földön, és meghatározta az eddigi történelmi haladás menetét, így az ez ellen ható rendszerek építése sem tudott igazából mély gyökeret ereszteni eddigi civilizációnkban, politikai, vallási kultúránkban. A prófétai ígéretek alapján azonban okkal reménykedhetünk abban, hogy végül is az emberiség földi berendezkedésének Isten által kidolgozott rendszere fog diadalmaskodni a babilóni mintával szemben.
Forrás: Új Exodus Magazin
