"Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti [meg nem alkuvó] igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!" Zsoltárok 32:11.
"A Krisztusnak (a Messiásnak) [kimondott] beszéde lakozzék ti bennetek [a szívetekben és az elmétekben] gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében [Rá támaszkodva] cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa." Kolosse 3:16-17.
Énekelj az Úrnak!
Már láttuk, mekkora ereje van az örömnek, és azt is, hogy örvendezéssel győzelmet arathatunk a depresszió fölött.
A fenti versben Pál apostol arra buzdít, hogy az örömünket mindig Isten Igéje alapján fejezzük ki – énekeljünk dicséreteket, zsoltárokat és lelki énekeket.
Az Efézus 5:19-20-ban Pál így folytatja: „Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén [és hangszerekkel] és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.” Az új fordítású Bibliában így olvassuk: „ mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak.”
Folytassunk hát egymással vidám beszélgetéseket másokkal és saját magunkkal is, ahogyan az Ige mondja!
Örvendezz a szabadulásért!
"Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével!"
Zsoltárok 32:7.
"Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!"
Zsoltárok 32:11.
A Zsoltárok 5:11-ben Dávid így szól az Úrhoz: „És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vigadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.”
Néhány évvel ezelőtt egy Shout (kiabál) nevű mosóport a következő szlogennel reklámoztak a tévében: „Ordítsd ki a koszt!” Ez a mondat adta az ötletet, hogy ilyen üzenetet tanítsak: „Kiáltsd ki!”. Ebben az üzenetben arra buzdítottam a hívőket, hogy amikor a sátán zaklatja és bosszantja őket, csak kiabálják ki az életükből.
Ami engem illet, valamikor siránkoztam, de nem kiabáltam. Különbség van a kettő között. Végül az Úr így szólt hozzám: „Joyce, vagy elkezdesz végre megtanulni kiabálni vagy megmaradsz a siránkozásnál. Melyiket szeretnéd?”
Tehát most, ha a dolgok rosszra fordulnak, ahelyett, hogy teli torokból siránkoznék és óbégatnék, már megtanultam hangosan hálát adni Istennek és Őt dicsőíteni. „Kikiabálom”. Próbáld meg te is – ezzel megelőzöd azt, hogy siránkozz a téged bosszantó és frusztráló helyzetek miatt.
Dávidhoz hasonlóan én is énekkel és hangos örvendezéssel veszem körül magamat. Azt vettem észre, ha ezt teszem, sokkal jobban érzem magamat, mert ahogyan Dávid is mondta, az ének és a hangos örvendezés minden oldalról falat von körém.
Az éneklés és a hangos kiáltozás le is bonthatja a falakat és az erősségeket! A Józsué 6:20 beszámol arról, hogy Isten azt parancsolja a népnek, hogy hangosan kezdjenek kiáltozni és a kőfal leomlik: „Ekkor kiáltozni kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a [Jerikó] kőfal leomlott. A nép [Izrael népe] pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost.”
Persze ez most nem azt jelenti, hogy rohangáljunk körbe a városban és üvöltözzünk, ahogyan a torkunkon kifér! De ha otthon vagyunk, nem tilthatja meg senki, hogy reggel felkelés után dicséretet énekeljünk az Úrnak és ily módon elűzzük a depressziót.
Valamikor nagyon szerettem a csendet magam körül – különösen reggel. Gondolkodni akartam! Egyébként ahelyett, hogy hasznos dolgokon elmélkedtem volna, azt vettem észre, hogy aggodalmaskodom, és olyan dolgokon agyalok, amit úgysem tudtam volna megoldani. Csak annyit kellett tennem, hogy imádkozom, és Istenre bízom azokat.
Felkelés után öt perccel a férjem már énekelt és dúdolgatott magában. Szívesen hallgatott volna zenét, de én állandóan zsémbeskedtem, ha bekapcsolta, és azt mondtam, hogy csendet szeretnék magam körül.
Azóta megtanultam én is, hogy zenével kezdjem a napot. Imádkozás közben gyakran szól a zene.
Isten többször is elég világosan szólt a szívemben, és azt mondta, nem hallgatok elég zenét. Rá kellett szoktatnom magamat erre. Először engedelmességből tettem. Annyira hozzá voltam szokva a csendhez, és ezt a szokást akartam továbbra is követni, még akkor is, ha nem ez volt a legjobb kezdete a napomnak.
Nem azt akarom mondani, hogy nincs szükség a csendre, mert igenis van. Isten a nyugodt, csendes pillanatokban szól hozzánk, és ez az idő annyira értékes. De én nem voltam egyensúlyban. Vidáman kellett kezdenem a napot, és a zene ebben sokat segített.
Még a nagy szellemi óriásnak, Dávidnak is meg kellett küzdenie a depresszióval. Olvastuk, hogy Dávid is azt mondta, hogy „örvendezzetek és vigadozzatok”. Ahhoz, hogy leküzdje a csüggedését és lehangoltságát, ő is énekelt a szabadulásért. Ezért van az, hogy az általa írt zsoltárok olyan dicséretek, amelyeket nyugtalanító és zavaró helyzetekben éneklünk az Úrnak.
Amikor rossz a kedvem, a zsoltárokhoz lapozok és hangosan felolvasom őket, mert tudom, hogy az Isten Igéjében szereplő ígéretek beteljesednek – de csak akkor, ha nem csak olvassuk és megvalljuk, de meg is cselekedjük őket, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban éppen hogyan érezzük magunkat.
Erre utal Pál is, amikor a korinthusiaknak azt írja: „Mert még testiek [szellem nélküliek] vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é és nem (változatlanul) ember szerint jártok-é? (1Korinthus 3:3)
Más szóval ezek az emberek nem azt tették, amit Isten Igéje mondott nekik, hanem azt tették, amihez kedvük volt. Pál szerint nem Isten Szelleme, hanem a saját testi vágyaik szerint cselekedtek. A Galata 6:8-ban arra hívja fel a figyelmet, hogy „Mert a ki vet az ő testének ˙(érzékeinek), a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet.”
Ezért kell megtanulnunk Dávidhoz hasonlóan cselekedni, és a lelkünkkel, belsőnkkel beszélni; ha nem így teszünk, a testünk átveszi az irányítást felettünk, romlásba és pusztulásba visz bennünket.
Várván várni az Urat
"Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orcájának szabadításáért."
Zsoltárok 42:5.
A belső embered csüggedtnek érzi magát? Néha az enyém igen. Ezzel Dávid is így volt.
Amikor így érzett, amikor a lelke nyugtalankodott és nyögött, Dávid Istenben bízott és várván várta Őt, hálát adott Neki, Segítőjének és Istenének.
Ez egy nagyon fontos kérdés volt Dávid számára, mert ugyanennek a zsoltárnak a 11. versében szinte szó szerint megismételte a fenti szavakat: „Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.”
Dávid tudta, hogy amikor lehangolt, a viselkedése is ezt tükrözi. Ezért szólt saját magához, a lelkéhez (elméjéhez, akaratához és érzelmeihez), bátorította és megerősítette magát az Úrban (ld 1Sámuel 30:6)
Amikor mi is ilyen depressziós állapotba kerülünk, várván várjuk az Urat, adjunk hálát Neki, a Segítőnknek és Istenünknek, bátorítsuk és erősítsük meg magunkat Benne.
Mi, akik igazak vagyunk – Isten előtt, Jézus Krisztusba vetett hitünk által – mi, akik megmenekülünk és az Úrban bízunk, énekelhetünk és örvendezhetünk! Az Úr eltakar és megvéd bennünket. Megvívja a csatáinkat, ha Őt imádjuk. (2Krónika 20:17-22)
Fordította: Berényi Irén
