Jézust megsebesítették, hogy mi meggyógyulhassunk.
1943-ban beteg voltam, és sok hónapot töltöttem kórházban. Az Üdvhadseregtől meglátogatott egy nő, hogy imádkozzon értem. Akkoriban kaptam egy üzenetet Istentől: „Tekints a Golgota művére – tökéletes mű minden tekintetben, tökéletes minden szempontból.” Azóta is a szemem előtt van ez az állítás, és még mindig csak felszínesen érintettem mindazt, ami a kereszten történt. Tökéletes mű ez. Bármilyen szemszögből nézünk is a keresztre, egy elvégzett, kész mű az. Bármiféle segítségre legyen is szükségünk, a kereszt azt örökre elrendezte.
„Ez egyszerűen hangzik” – mondhatnád, – „de hogyan alkalmazhatom?” Ha gyógyulásról van szó, sokan tűnődnek a következőn: honnan tudhatom, hogy Isten akaratae a gyógyulás?
Ha Isten gyermekei vagyunk, ez rossz kérdés, hiszen a gyógyulás a gyermekek kenyere. Jézus ezt mondta: „Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek [hitetleneknek] vetni” (Máté 15:26). A sziro-föníciai asszony jó választ adott:
„Uram, nincs szükségem egy egész kenyérre. Csak egy morzsát adj nekem belőle, és a démonnak mennie kell a lányomból.” Ennek a nőnek tényleg volt hite – sokkal több, mint azoknak a gyerekeknek, akik egy egész kenyeret kaptak, mégis betegek maradtak! Talán egy apa jégkrémmel és marharostélyossal nem tudja ellátni a családját, de minden apának kötelessége kenyérről gondoskodni. Isten, az Atya kitette a gyermekek kenyerét az asztalra – a tiédet és az enyémet is.
Így teszem fel újra a kérdést: „Hogyan válthatom valóra a gyógyulást, amelyet már megkaptam?” A hívő számára a gyógyulás és a megváltás sohasem jövő idejű. Örökségünk érvényesítése most már a mi dolgunk, mert minden el van rendezve a szövetségben, amelyre Jézus halála tett pecsétet.
tökéletes váltságművét, mert Jézust megsebesítették azért, hogy én gyógyulást vehessek. Ámen."
