A 27-ik zsoltár 7-ik versében Dávid így könyörög: "Halld meg Uram, hangomat, hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem". Imája egy vágyra fókuszált, egy ambícióra, mely teljesen betöltötte lelkét, "Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem." (27: 4)
Dávid ezt mondja, "Egyetlen imám van, Uram, egyetlen kérésem. Ez az egyetlen legfontosabb célja az életemnek, ez az állandó kérésem, ez az egyetlen kívánságom, és hogy célomat elérhessem, mindennel, ami csak bennem van, ezt fogom állandóan keresni, és kutatni."
Mi volt Dávid szívének vágya és egyetlen kívánsága? Azt mondja a zsoltárban "…hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében;, hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában." (27: 4)
Ne gondold, hogy Dávid remete volt, nem. Nem azt kérte, hogy magányosan elbújhasson valahol a pusztában. Nem, Dávid szenvedélyes ember volt, híres harcos, akinek győzelmeiről és tetteiről a sokaság énekelt. Szintén szenvedélyes volt imáiban is, és szívéből esedezett Isten után, és az Úr megáldotta Dávidot betöltve szívének kívánságait.
Bizony, Dávid úgy szólván mindent, amit csak kívánt megízlelt életében. Gazdagsággal és hatalommal rendelkezett és az emberek tisztelték, sőt dicsőítették őt. Isten pedig Jeruzsálemet adta neki, mint a birodalom fővárosát és Dávid hűséges emberekkel volt körülvéve, akik készen voltak feláldozni életüket is érte.
De mindezek felett, Dávid egy Istent imádó ember volt. Istennek dicsőséget adó, az áldásokért köszönetet adó ember volt. Azt írta, "Az Úr naponta borít el áldásával." De ugyanakkor Dávid egy harcos volt, olyan, aki a csaták embere. Egész életében ellenségekkel állt szemben. Az egész pokol azon igyekezett, hogy elpusztítsa ezt az Istenfélő embert. Dávid Tényleg olyan gonosz ellenségekkel állt szemben, akik megesküdtek halálára, "hogy testét egyék" (27: 2)
De Dávid nem félt. Az első versben ezt énekli, "Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? (27: 1) Bízott Isten kegyelmében és irgalmában és tudta, hogy az Úr erőt fog adni: "Az Úr az életemnek erőssége, kitől féljek?" (27: 1 )
Világos, hogy Dávid úgy fogja folytatni életét mint az előtt, szenvedéllyel telve, és mégis minden áldás mellett amiben részesült, valamit még mindig hiányolt. Amint visszatekintett eddigi életére, lelkében érzett valami betöltetlen szükséget. Egész élete erre az egy dologra összpontosult és Istenhez emiatt kiáltott.
Dávid ezt mondta, "Egy olyan fajta életet keresek most, lelkem egy olyan megnyugodottsággal teli helyre vágyik az Úrban, ahol zavartalan együttlétet találok Istennel." Pontosan ezt jelentette ez az imája is, "hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében." (27: 4)
Dávid nem arról beszélt, hogy otthagyja trónját azért, hogy egy fizikai templomban lakhasson. Nem, szíve valami olyanra vágyott, amit csak lelki szemeivel látott. Számára nem volt elég az, hogy a Shabbatot betartsa és csak egy napon imádja Istent. Érezte, hogy volt valami több, amit még nem kapott meg az Úrtól és nem tudott megnyugodni, míg meg nem találta azt.
Azt mondta, "Van valami szépség, valami dicsőség, valami izgalom az Úrral kapcsolatban, amit még nem ismerek az életemben. Vágyom megismerni azt, hogy milyen érzés egy zavartalan együttlét Istenemmel. Ismertem győzelmeket, sokszor éreztem megmentő erejét, láttam csodáit- de, van még valami, amire vágyódom, valami rendíthetetlen. Arra vágyom, hogy egész életem egy élő imádság legyen, mert csak azzal leszek képes élni hátra lévő napjaimban."
Hiszem, hogy Dávid belefáradt a halott vallásos külsőségekbe
Ennek az Istenfélő embernek elege volt az üres ceremóniákból, figyelve a papokat és a hívőket amint üres, élettelen vallásos szertartásokon mentek át. Dávid felismerte, hogy mindezek csak erőtlen formája az igazinak. Szívében felsírt, "Nincs ez rendben. Ezért fordulnak bálványokhoz a hívők. Nincs ebben szépség, szenvedély. Szeretek Isten házában lenni, de az élet nincs itt. Tanítják a törvényt, de ez csak élettelen tudás. Amikor kilépek a templomból, akkor a lelkem letört és lehangolt."
Dávid a valóságra vágyott a vallásos ceremóniák helyett. Ki ez az áldozati bárány? Mit jelentenek a gyertyatartók és a tömjén? Dávid szíve vágyott tudni és elhatározta: "Elegem van mindebből, szívemet nem elégíti ki a formaság, nem fogok csak vágyakozni egy életen át, mostantól fogva egyetlen célom az, hogy Isten jelenlétében élhessek, és hogy kereshessem Őt, míg megadja szívem vágyát."
Hiszem, hogy keresztény hívők milliói, akik imádják az Urat, érzik, hogy valami hiányzik életükből. Sokan írják levelükben, hogy gyülekezetük üres és élettelen lett: "Pásztorunk prédikációja halott. Könyvekből veszi üzeneteit ahelyett, hogy az Úrtól kérné, hogy miről prédikáljon. Mindegyik üzenete után azt kérdezem magamtól; csak most voltam a templomban, hát miért vagyok úgy letörve?"
Dávid nem ment az akkori papokhoz Abiatarhoz és Zadokhoz. Ott maradt a templomban, valójában ő soha nem szűnt meg "felmenni" az Úr házába. Sőt, inkább ezt határozta, "Ha Isten háza az imádság háza, és ha gyülekezete az, ahol jelenlétét kinyilvánítja, akkor a templom lesz az én imaházam. Szívemben elhatároztam, hogy ott fogom keresni szépségét, amíg igazán megismerem Őt. Szemeimet rászegezem, amíg valahogyan nem lesz annyira vonzó a számomra, hogy már tudom, életem végéig csak ő fog kielégíteni."
Dávid hazament és így imádkozott, "Halld meg Uram, hangomat, hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!" (27: 7) Vagyis "Uram vágyom egy zavartalan együtt létben lenni veled. Kérlek! Mit kell tennem, hogy vágyam beteljesedhessen?"
Isten a következő egyszerű szavakkal válaszolt, "Az én orcámat keressétek" (27: 8) és mit válaszolt Dávid? "Helyetted mondja szívem: Az én orcámat keressétek! A te orcádat keresem, oh Uram". (27: 8)
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
2019. március 28., csütörtök
Királyok II. könyve 21.
1. Tizenkét éves volt Menasse, mikor király lett és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának neve pedig Chefci-báh. 2. És tette azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben, azon népek utálatai szerint, melyeket elűzött az Örökkévaló Izraél fiai elől. 3. Újra építette a magaslatokat, melyeket megsemmisített atyja Chizkíjáhú, felállított oltárokat a Báalnak és készített asérát, amint tette Acháb, Izraél királya; leborult az ég egész serege előtt és szolgálta azt. 4. És épített oltárokat az Örökkévaló házában, melyről azt mondta az Örökkévaló: Jeruzsálembe helyezem a nevemet; 5. épített ugyanis oltárokat az ég egész seregének az Örökkévaló házának mindkét udvarában. 6. Átvezette fiát a tűzön, jövendölést és jósolgatást űzött és tartott szellemidézőt és halottjóst; sokat tett olyat, a mi rossz az Örökkévaló szemeiben bosszantásra. 7. Elhelyezte az aséra képét, melyet készített azon házban, melyről szólt az Örökkévaló Dávidhoz és fiához Salamonhoz: ebbe a házba és Jeruzsálembe, melyet kiválasztottam mind az Izraél törzsei közül, helyezem el örökre a nevemet; 8. és nem mozdítom ki többé Izraél lábát azon földről, melyet adtam őseiknek, csak úgy, ha vigyáznak, hogy cselekedjenek mind aszerint, amit parancsoltam nekik és az egész tan szerint, melyet parancsolt nekik szolgám Mózes: 9. De nem hallgattak rá; eltévelyítette őket Menasse, hogy még rosszabbat cselekedtek ama nemzeteknél, melyeket kipusztított az Örökkévaló Izraél fiai elől.
10. És beszélt az Örökkévaló szolgái, a próféták által, mondván: 11. Mivelhogy cselekedte Menasse, Jehúda királya ez utálatokat, rosszabbat tett mindannál, amit cselekedett az emóri, ki előtte volt és vétkezésre indította Jehúdát is az ő undokságaival. 12. Azért így szól az Örökkévaló, Izraél Istene: Íme én hozok veszedelmet Jeruzsálemre és Jehúdára, hogy bárki hallja, megcsendül két füle. 13. Kinyújtom Jeruzsálem fölé Sómrón mérőzsinórját meg Acháb házának mérlegét és kitörülöm Jeruzsálemet, amint kitörüli az ember a tálat, kitörüli és felfordítja színére. 14. És elvetem örökségem maradékát és ellenségeik kezébe adom őket, hogy prédára és kifosztásra legyenek mind az ellenségeiknek. 15. Mivelhogy azt tették, ami rossz a szemeimben és bosszantottak engem azon naptól fogva, hogy kivonultak őseik Egyiptomból, mind e mai napig. 16. És ártatlan vért is ontott el Menasse igen sokat, mígnem megtöltötte Jeruzsálemet színültig; azon vétkén kívül, hogy vétkezésre indította Jehúdát, hogy tegyék azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben. 17. Menasse egyéb dolgai pedig és mindaz, a mit tett és vétke, a mellyel vétkezett, nemde meg vannak írva Jehúda királyai történetének könyvében. 18. És feküdt Menasse ősei mellé és eltemették házának kertjében, Uzza kertjében. És király lett helyette fia Ámón. 19. Huszonkét éves volt Ámón, mikor király lett és két évig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának a neve pedig Mesullémet, Chárúc leánya Jotbából. 20. És tette azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben, amint tett atyja Menasse. 21. Járt ugyanis mind azon az úton, melyen járt az atyja, szolgálta az undokságokat, melyeket szolgált az atyja és leborult előttük. 22. Elhagyta az Örökkévalót, ősei Istenét és nem járt az Örökkévaló útján. 23. És összeesküdtek Ámón szolgái ellene és megölték a királyt az ő házában. 24. De az ország népe megölte mindazokat, kik összeesküdtek Ámón király ellen és helyébe királlyá tette az ország népe fiát Jósíjáhút. 25. Ámón egyéb dolgai pedig, a mit cselekedett, nemde meg vannak írva Jehúda királyai történetének könyvében. 26. És eltemették őt sírjában, Uzza kertjében és király lett helyette fia Jósíjáhú.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2019. március 26., kedd
Joyce Meyer - Őszintén a depresszióról 8.
Énekeljetek és kiáltsatok örömötökben!
"Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti [meg nem alkuvó] igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!" Zsoltárok 32:11.
"A Krisztusnak (a Messiásnak) [kimondott] beszéde lakozzék ti bennetek [a szívetekben és az elmétekben] gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében [Rá támaszkodva] cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa." Kolosse 3:16-17.
Énekelj az Úrnak!
Már láttuk, mekkora ereje van az örömnek, és azt is, hogy örvendezéssel győzelmet arathatunk a depresszió fölött.
A fenti versben Pál apostol arra buzdít, hogy az örömünket mindig Isten Igéje alapján fejezzük ki – énekeljünk dicséreteket, zsoltárokat és lelki énekeket.
Az Efézus 5:19-20-ban Pál így folytatja: „Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén [és hangszerekkel] és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.” Az új fordítású Bibliában így olvassuk: „ mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak.”
Folytassunk hát egymással vidám beszélgetéseket másokkal és saját magunkkal is, ahogyan az Ige mondja!
Örvendezz a szabadulásért!
"Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével!"
Zsoltárok 32:7.
"Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!"
Zsoltárok 32:11.
A Zsoltárok 5:11-ben Dávid így szól az Úrhoz: „És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vigadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.”
Néhány évvel ezelőtt egy Shout (kiabál) nevű mosóport a következő szlogennel reklámoztak a tévében: „Ordítsd ki a koszt!” Ez a mondat adta az ötletet, hogy ilyen üzenetet tanítsak: „Kiáltsd ki!”. Ebben az üzenetben arra buzdítottam a hívőket, hogy amikor a sátán zaklatja és bosszantja őket, csak kiabálják ki az életükből.
Ami engem illet, valamikor siránkoztam, de nem kiabáltam. Különbség van a kettő között. Végül az Úr így szólt hozzám: „Joyce, vagy elkezdesz végre megtanulni kiabálni vagy megmaradsz a siránkozásnál. Melyiket szeretnéd?”
Tehát most, ha a dolgok rosszra fordulnak, ahelyett, hogy teli torokból siránkoznék és óbégatnék, már megtanultam hangosan hálát adni Istennek és Őt dicsőíteni. „Kikiabálom”. Próbáld meg te is – ezzel megelőzöd azt, hogy siránkozz a téged bosszantó és frusztráló helyzetek miatt.
Dávidhoz hasonlóan én is énekkel és hangos örvendezéssel veszem körül magamat. Azt vettem észre, ha ezt teszem, sokkal jobban érzem magamat, mert ahogyan Dávid is mondta, az ének és a hangos örvendezés minden oldalról falat von körém.
Az éneklés és a hangos kiáltozás le is bonthatja a falakat és az erősségeket! A Józsué 6:20 beszámol arról, hogy Isten azt parancsolja a népnek, hogy hangosan kezdjenek kiáltozni és a kőfal leomlik: „Ekkor kiáltozni kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a [Jerikó] kőfal leomlott. A nép [Izrael népe] pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost.”
Persze ez most nem azt jelenti, hogy rohangáljunk körbe a városban és üvöltözzünk, ahogyan a torkunkon kifér! De ha otthon vagyunk, nem tilthatja meg senki, hogy reggel felkelés után dicséretet énekeljünk az Úrnak és ily módon elűzzük a depressziót.
Valamikor nagyon szerettem a csendet magam körül – különösen reggel. Gondolkodni akartam! Egyébként ahelyett, hogy hasznos dolgokon elmélkedtem volna, azt vettem észre, hogy aggodalmaskodom, és olyan dolgokon agyalok, amit úgysem tudtam volna megoldani. Csak annyit kellett tennem, hogy imádkozom, és Istenre bízom azokat.
Felkelés után öt perccel a férjem már énekelt és dúdolgatott magában. Szívesen hallgatott volna zenét, de én állandóan zsémbeskedtem, ha bekapcsolta, és azt mondtam, hogy csendet szeretnék magam körül.
Azóta megtanultam én is, hogy zenével kezdjem a napot. Imádkozás közben gyakran szól a zene.
Isten többször is elég világosan szólt a szívemben, és azt mondta, nem hallgatok elég zenét. Rá kellett szoktatnom magamat erre. Először engedelmességből tettem. Annyira hozzá voltam szokva a csendhez, és ezt a szokást akartam továbbra is követni, még akkor is, ha nem ez volt a legjobb kezdete a napomnak.
Nem azt akarom mondani, hogy nincs szükség a csendre, mert igenis van. Isten a nyugodt, csendes pillanatokban szól hozzánk, és ez az idő annyira értékes. De én nem voltam egyensúlyban. Vidáman kellett kezdenem a napot, és a zene ebben sokat segített.
Még a nagy szellemi óriásnak, Dávidnak is meg kellett küzdenie a depresszióval. Olvastuk, hogy Dávid is azt mondta, hogy „örvendezzetek és vigadozzatok”. Ahhoz, hogy leküzdje a csüggedését és lehangoltságát, ő is énekelt a szabadulásért. Ezért van az, hogy az általa írt zsoltárok olyan dicséretek, amelyeket nyugtalanító és zavaró helyzetekben éneklünk az Úrnak.
Amikor rossz a kedvem, a zsoltárokhoz lapozok és hangosan felolvasom őket, mert tudom, hogy az Isten Igéjében szereplő ígéretek beteljesednek – de csak akkor, ha nem csak olvassuk és megvalljuk, de meg is cselekedjük őket, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban éppen hogyan érezzük magunkat.
Erre utal Pál is, amikor a korinthusiaknak azt írja: „Mert még testiek [szellem nélküliek] vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é és nem (változatlanul) ember szerint jártok-é? (1Korinthus 3:3)
Más szóval ezek az emberek nem azt tették, amit Isten Igéje mondott nekik, hanem azt tették, amihez kedvük volt. Pál szerint nem Isten Szelleme, hanem a saját testi vágyaik szerint cselekedtek. A Galata 6:8-ban arra hívja fel a figyelmet, hogy „Mert a ki vet az ő testének ˙(érzékeinek), a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet.”
Ezért kell megtanulnunk Dávidhoz hasonlóan cselekedni, és a lelkünkkel, belsőnkkel beszélni; ha nem így teszünk, a testünk átveszi az irányítást felettünk, romlásba és pusztulásba visz bennünket.
Várván várni az Urat
"Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orcájának szabadításáért."
Zsoltárok 42:5.
A belső embered csüggedtnek érzi magát? Néha az enyém igen. Ezzel Dávid is így volt.
Amikor így érzett, amikor a lelke nyugtalankodott és nyögött, Dávid Istenben bízott és várván várta Őt, hálát adott Neki, Segítőjének és Istenének.
Ez egy nagyon fontos kérdés volt Dávid számára, mert ugyanennek a zsoltárnak a 11. versében szinte szó szerint megismételte a fenti szavakat: „Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.”
Dávid tudta, hogy amikor lehangolt, a viselkedése is ezt tükrözi. Ezért szólt saját magához, a lelkéhez (elméjéhez, akaratához és érzelmeihez), bátorította és megerősítette magát az Úrban (ld 1Sámuel 30:6)
Amikor mi is ilyen depressziós állapotba kerülünk, várván várjuk az Urat, adjunk hálát Neki, a Segítőnknek és Istenünknek, bátorítsuk és erősítsük meg magunkat Benne.
Mi, akik igazak vagyunk – Isten előtt, Jézus Krisztusba vetett hitünk által – mi, akik megmenekülünk és az Úrban bízunk, énekelhetünk és örvendezhetünk! Az Úr eltakar és megvéd bennünket. Megvívja a csatáinkat, ha Őt imádjuk. (2Krónika 20:17-22)
"Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti [meg nem alkuvó] igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!" Zsoltárok 32:11.
"A Krisztusnak (a Messiásnak) [kimondott] beszéde lakozzék ti bennetek [a szívetekben és az elmétekben] gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében [Rá támaszkodva] cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa." Kolosse 3:16-17.
Énekelj az Úrnak!
Már láttuk, mekkora ereje van az örömnek, és azt is, hogy örvendezéssel győzelmet arathatunk a depresszió fölött.
A fenti versben Pál apostol arra buzdít, hogy az örömünket mindig Isten Igéje alapján fejezzük ki – énekeljünk dicséreteket, zsoltárokat és lelki énekeket.
Az Efézus 5:19-20-ban Pál így folytatja: „Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén [és hangszerekkel] és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.” Az új fordítású Bibliában így olvassuk: „ mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak.”
Folytassunk hát egymással vidám beszélgetéseket másokkal és saját magunkkal is, ahogyan az Ige mondja!
Örvendezz a szabadulásért!
"Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével!"
Zsoltárok 32:7.
"Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!"
Zsoltárok 32:11.
A Zsoltárok 5:11-ben Dávid így szól az Úrhoz: „És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vigadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.”
Néhány évvel ezelőtt egy Shout (kiabál) nevű mosóport a következő szlogennel reklámoztak a tévében: „Ordítsd ki a koszt!” Ez a mondat adta az ötletet, hogy ilyen üzenetet tanítsak: „Kiáltsd ki!”. Ebben az üzenetben arra buzdítottam a hívőket, hogy amikor a sátán zaklatja és bosszantja őket, csak kiabálják ki az életükből.
Ami engem illet, valamikor siránkoztam, de nem kiabáltam. Különbség van a kettő között. Végül az Úr így szólt hozzám: „Joyce, vagy elkezdesz végre megtanulni kiabálni vagy megmaradsz a siránkozásnál. Melyiket szeretnéd?”
Tehát most, ha a dolgok rosszra fordulnak, ahelyett, hogy teli torokból siránkoznék és óbégatnék, már megtanultam hangosan hálát adni Istennek és Őt dicsőíteni. „Kikiabálom”. Próbáld meg te is – ezzel megelőzöd azt, hogy siránkozz a téged bosszantó és frusztráló helyzetek miatt.
Dávidhoz hasonlóan én is énekkel és hangos örvendezéssel veszem körül magamat. Azt vettem észre, ha ezt teszem, sokkal jobban érzem magamat, mert ahogyan Dávid is mondta, az ének és a hangos örvendezés minden oldalról falat von körém.
Az éneklés és a hangos kiáltozás le is bonthatja a falakat és az erősségeket! A Józsué 6:20 beszámol arról, hogy Isten azt parancsolja a népnek, hogy hangosan kezdjenek kiáltozni és a kőfal leomlik: „Ekkor kiáltozni kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a [Jerikó] kőfal leomlott. A nép [Izrael népe] pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost.”
Persze ez most nem azt jelenti, hogy rohangáljunk körbe a városban és üvöltözzünk, ahogyan a torkunkon kifér! De ha otthon vagyunk, nem tilthatja meg senki, hogy reggel felkelés után dicséretet énekeljünk az Úrnak és ily módon elűzzük a depressziót.
Valamikor nagyon szerettem a csendet magam körül – különösen reggel. Gondolkodni akartam! Egyébként ahelyett, hogy hasznos dolgokon elmélkedtem volna, azt vettem észre, hogy aggodalmaskodom, és olyan dolgokon agyalok, amit úgysem tudtam volna megoldani. Csak annyit kellett tennem, hogy imádkozom, és Istenre bízom azokat.
Felkelés után öt perccel a férjem már énekelt és dúdolgatott magában. Szívesen hallgatott volna zenét, de én állandóan zsémbeskedtem, ha bekapcsolta, és azt mondtam, hogy csendet szeretnék magam körül.
Azóta megtanultam én is, hogy zenével kezdjem a napot. Imádkozás közben gyakran szól a zene.
Isten többször is elég világosan szólt a szívemben, és azt mondta, nem hallgatok elég zenét. Rá kellett szoktatnom magamat erre. Először engedelmességből tettem. Annyira hozzá voltam szokva a csendhez, és ezt a szokást akartam továbbra is követni, még akkor is, ha nem ez volt a legjobb kezdete a napomnak.
Nem azt akarom mondani, hogy nincs szükség a csendre, mert igenis van. Isten a nyugodt, csendes pillanatokban szól hozzánk, és ez az idő annyira értékes. De én nem voltam egyensúlyban. Vidáman kellett kezdenem a napot, és a zene ebben sokat segített.
Még a nagy szellemi óriásnak, Dávidnak is meg kellett küzdenie a depresszióval. Olvastuk, hogy Dávid is azt mondta, hogy „örvendezzetek és vigadozzatok”. Ahhoz, hogy leküzdje a csüggedését és lehangoltságát, ő is énekelt a szabadulásért. Ezért van az, hogy az általa írt zsoltárok olyan dicséretek, amelyeket nyugtalanító és zavaró helyzetekben éneklünk az Úrnak.
Amikor rossz a kedvem, a zsoltárokhoz lapozok és hangosan felolvasom őket, mert tudom, hogy az Isten Igéjében szereplő ígéretek beteljesednek – de csak akkor, ha nem csak olvassuk és megvalljuk, de meg is cselekedjük őket, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban éppen hogyan érezzük magunkat.
Erre utal Pál is, amikor a korinthusiaknak azt írja: „Mert még testiek [szellem nélküliek] vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é és nem (változatlanul) ember szerint jártok-é? (1Korinthus 3:3)
Más szóval ezek az emberek nem azt tették, amit Isten Igéje mondott nekik, hanem azt tették, amihez kedvük volt. Pál szerint nem Isten Szelleme, hanem a saját testi vágyaik szerint cselekedtek. A Galata 6:8-ban arra hívja fel a figyelmet, hogy „Mert a ki vet az ő testének ˙(érzékeinek), a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet.”
Ezért kell megtanulnunk Dávidhoz hasonlóan cselekedni, és a lelkünkkel, belsőnkkel beszélni; ha nem így teszünk, a testünk átveszi az irányítást felettünk, romlásba és pusztulásba visz bennünket.
Várván várni az Urat
"Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orcájának szabadításáért."
Zsoltárok 42:5.
A belső embered csüggedtnek érzi magát? Néha az enyém igen. Ezzel Dávid is így volt.
Amikor így érzett, amikor a lelke nyugtalankodott és nyögött, Dávid Istenben bízott és várván várta Őt, hálát adott Neki, Segítőjének és Istenének.
Ez egy nagyon fontos kérdés volt Dávid számára, mert ugyanennek a zsoltárnak a 11. versében szinte szó szerint megismételte a fenti szavakat: „Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.”
Dávid tudta, hogy amikor lehangolt, a viselkedése is ezt tükrözi. Ezért szólt saját magához, a lelkéhez (elméjéhez, akaratához és érzelmeihez), bátorította és megerősítette magát az Úrban (ld 1Sámuel 30:6)
Amikor mi is ilyen depressziós állapotba kerülünk, várván várjuk az Urat, adjunk hálát Neki, a Segítőnknek és Istenünknek, bátorítsuk és erősítsük meg magunkat Benne.
Mi, akik igazak vagyunk – Isten előtt, Jézus Krisztusba vetett hitünk által – mi, akik megmenekülünk és az Úrban bízunk, énekelhetünk és örvendezhetünk! Az Úr eltakar és megvéd bennünket. Megvívja a csatáinkat, ha Őt imádjuk. (2Krónika 20:17-22)
Fordította: Berényi Irén
2019. március 25., hétfő
Frank Hammond - Dicséret. A hadviselés és szabadulás fegyvere 5.
A dicséret győzelmet arat a démoni erők fölött
A Zsoltárok 149:2 a következőket mondja:
„Örüljön alkotójának Izráel, Sion lakói örvendezzenek királyuknak!”
Az „örül” héber megfelelőjének a másik jelentése „diadal, győzelem”. Ez egy másik gyakran használt kifejezés a dicséretre az Ótestamentumban. „Győzedelmeskedjenek Sion gyermekei!” Arról beszél, hogy a dicséreten keresztül diadalmaskodjunk. Más szóval van egy olyan dicséret, ami elüldözi az ellenséget, és legyőzi az ördögöt. Halleluja! Amikor elkezded a dicséretet, győzedelmeskedni kezdesz.
Gondold csak át! Az Ószövetségben még használhatták Jézus vérét fegyverként. Még nem állt rendelkezésre Jézus neve, de a dicséret ott volt. Emlékezz csak arra, amikor Saul gonosz szellemmel küzdött. Az egyetlen segítséget az jelentette, amikor Dávid hárfázott és énekelt a király jelenlétében. Mi történt, amikor Dávid zenélni és énekelni kezdett Istennek? A gonosz szellem elhagyta Sault.
Érthető, miért volt az imádság olyan fontos az ószövetségi szentek számára. Látható, miért lett a dicséret életstílus számukra.
A dicséret kifejezésének módja
Ha tovább olvasunk, a harmadik vers így folytatódik:
„Dicsérjétek nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dob és hárfakísérettel!”
Itt a zsoltáros leírja azokat a módszereket, amelyekkel a dicséretet kifejezhetjük. Egyik mód az éneklés, akár csoportosan, akár együtt történik. A másik a táncolás. A tánc egyéni vagy csoportos táncot jelent. A tánc szó héber megfelelője azt jelenti: fordulni vagy csavarni. A héber tánc szó azt is jelenti: „fürgén mozogni”. A szó további jelentései: „szökken”, „szökdécsel”.
Jártam olyan istentiszteleteken, ahol az emberek táncolni kezdtek a Szellem dicsérete közben, és úgy tűnt, mintha lebegtek volna a levegőben puhán, könnyedén. Ilyen az Úrnak szóló tánc. Ez nem a tánc testi formája, nem figyelemfelhívás, ez a tánc arra szolgál, hogy kiüresítsük magunkat.
Ezután a zsoltáros különböző hangszereket sorol fel, amelyeket a dicséret megszólaltatásához használnak. Ha elolvasod a 150. zsoltárt, további hangszerekről hallhatsz.
Az ötödik versben ezt olvassuk:
„Vigadnak a hívek e dicsőségben, ujjonganak pihenőhelyükön.”
Miután énekszóval dicsérted az Urat a gyülekezetben, hazamész és tovább dicséred Őt. Ott állva dicsérted Istent, most fekve dicséred Őt. Őt dicséred nappal és Őt dicséred éjjel. Minden körülmények között, minden helyzetben, még az ágyadban is!
Isten magasztalása
A zsoltár így folytatódik:
„Szájuk Istent magasztalja, kezükben kétélű kard van.”
Itt az „Istent magasztalja” kifejezés szerepel, ami azt jelenti: „felemelni Istent, dicsérni Istent, felnagyítani Istent teljes szívedből”. Isten magasztalása olyan dicséretet jelent, ami mélyről, a szívünkből jön. Ez Isten felemelésének, felnagyításának és dicsőítésének a kifejezése. Ezt jelenti Isten magasztalása.
Nem számít, milyen hangosan énekelsz, milyen aktív vagy, hanem az számít, milyen mélyről jön a dicséret, ami aztán felszínre kerül. Jöjjön a dicséret a szíved mélyéből, az Úr iránti hálából, hálaadásból és szeretetből. Legyen ez a dicséret kifejezése – Isten magasztalása. A szívedben kezdődik, és el kell jutnia az ajkaidhoz ahhoz, hogy dicséretté váljon. Ahhoz, hogy dicséret legyen, ki kell fejezned.
A „kétélű kard a kezedben” Isten Igéjére utal. Isten igéje és a dicséret együtt járnak, szorosan összekapcsolódnak.
A démonok megbüntetése és kínzása
Olvassunk tovább.
„Bosszút állnak a népeken, megfenyítik a nemzeteket.”
Ennek szellemi jelentése van. Itt a sátáni nemzetekről beszél, az ördög fejedelemségéről és hatalmáról. Az ördögnek vannak olyan démonjai, amelyek a mennyei birodalomban rendezkedtek be. A zsoltáros azt mondja, hogy ezeken a népeken kell bosszút állnunk a dicséret segítségével és végre kell hajtani rajtuk a büntetést.
Ugye, érted, hogy a démonokat dicséret által lehet megbüntetni és megkínozni? Szeretném, ha tudnád, mit tesz a dicséreted a szellem birodalmában! Egy démon nem képes abban a környezetben megmaradni. Nem képes ott működni. Hasonló a halhoz, amely víz nélkül nem tud létezni, vagy az ember, akinek levegőre van szüksége az élethez. Egyszerűen lehetetlen! Tehát amikor Istent dicsérjük, egy olyan környezetet teremtünk, ahol az ördög működésképtelen! Nem tud mozogni, nem tud dolgozni olyan légkörben. Ugye, már látod, milyen fontos, hogy dicsérjük az Urat?
A démonok eléggé megkínoztak minket, de most fordul a kocka, és a dicséreten keresztül mi fogjuk kínozni őket! Szerintem ez elég jól hangzik.
A dicséret Isten kormányzati hatáskörének a része
A nyolcadik vers így szól:
„Láncra verik királyaikat, vasbilincsbe előkelőiket.”
A „láncra verik” kifejezés azt jelenti, hogy „börtönben tartják”, vagy „kormányzati hatáskörben vagy utasításra fogva tartják”. Amikor ezeket a szellemi hatalmasságokat, királyokat és előkelőségeket megkötözik, kormányzati hatáskörben bebörtönzik, és mozgásképtelenné teszik őket. De milyen kormányzatról is beszélünk? Isten királyságáról. Mi Isten királyságát képviseljük, és Isten királyságának felhatalmazásával járunk el. Tehát fel vagyunk hatalmazva arra, hogy megkötözzük és vasbilincsbe verjük az előkelőségeket és királyokat. Halleluja!
„Így hajtják végre rajtuk az ítéletet, amely meg van írva. Dicső dolog lesz ez az Úr minden hívének. Dicsérjétek az Urat!”
„Dicső dolog lesz ez az Úr minden hívének” azt jelenti, hogy ezt bármelyik hívő meg tudja tenni. Te is képes vagy legyőzni az ellenséget a dicséret fegyverével. Mindannyian képesek vagyunk erre, kivétel nélkül.
A Zsoltárok 149:2 a következőket mondja:
„Örüljön alkotójának Izráel, Sion lakói örvendezzenek királyuknak!”
Az „örül” héber megfelelőjének a másik jelentése „diadal, győzelem”. Ez egy másik gyakran használt kifejezés a dicséretre az Ótestamentumban. „Győzedelmeskedjenek Sion gyermekei!” Arról beszél, hogy a dicséreten keresztül diadalmaskodjunk. Más szóval van egy olyan dicséret, ami elüldözi az ellenséget, és legyőzi az ördögöt. Halleluja! Amikor elkezded a dicséretet, győzedelmeskedni kezdesz.
Gondold csak át! Az Ószövetségben még használhatták Jézus vérét fegyverként. Még nem állt rendelkezésre Jézus neve, de a dicséret ott volt. Emlékezz csak arra, amikor Saul gonosz szellemmel küzdött. Az egyetlen segítséget az jelentette, amikor Dávid hárfázott és énekelt a király jelenlétében. Mi történt, amikor Dávid zenélni és énekelni kezdett Istennek? A gonosz szellem elhagyta Sault.
Érthető, miért volt az imádság olyan fontos az ószövetségi szentek számára. Látható, miért lett a dicséret életstílus számukra.
A dicséret kifejezésének módja
Ha tovább olvasunk, a harmadik vers így folytatódik:
„Dicsérjétek nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dob és hárfakísérettel!”
Itt a zsoltáros leírja azokat a módszereket, amelyekkel a dicséretet kifejezhetjük. Egyik mód az éneklés, akár csoportosan, akár együtt történik. A másik a táncolás. A tánc egyéni vagy csoportos táncot jelent. A tánc szó héber megfelelője azt jelenti: fordulni vagy csavarni. A héber tánc szó azt is jelenti: „fürgén mozogni”. A szó további jelentései: „szökken”, „szökdécsel”.
Jártam olyan istentiszteleteken, ahol az emberek táncolni kezdtek a Szellem dicsérete közben, és úgy tűnt, mintha lebegtek volna a levegőben puhán, könnyedén. Ilyen az Úrnak szóló tánc. Ez nem a tánc testi formája, nem figyelemfelhívás, ez a tánc arra szolgál, hogy kiüresítsük magunkat.
Ezután a zsoltáros különböző hangszereket sorol fel, amelyeket a dicséret megszólaltatásához használnak. Ha elolvasod a 150. zsoltárt, további hangszerekről hallhatsz.
Az ötödik versben ezt olvassuk:
„Vigadnak a hívek e dicsőségben, ujjonganak pihenőhelyükön.”
Miután énekszóval dicsérted az Urat a gyülekezetben, hazamész és tovább dicséred Őt. Ott állva dicsérted Istent, most fekve dicséred Őt. Őt dicséred nappal és Őt dicséred éjjel. Minden körülmények között, minden helyzetben, még az ágyadban is!
Isten magasztalása
A zsoltár így folytatódik:
„Szájuk Istent magasztalja, kezükben kétélű kard van.”
Itt az „Istent magasztalja” kifejezés szerepel, ami azt jelenti: „felemelni Istent, dicsérni Istent, felnagyítani Istent teljes szívedből”. Isten magasztalása olyan dicséretet jelent, ami mélyről, a szívünkből jön. Ez Isten felemelésének, felnagyításának és dicsőítésének a kifejezése. Ezt jelenti Isten magasztalása.
Nem számít, milyen hangosan énekelsz, milyen aktív vagy, hanem az számít, milyen mélyről jön a dicséret, ami aztán felszínre kerül. Jöjjön a dicséret a szíved mélyéből, az Úr iránti hálából, hálaadásból és szeretetből. Legyen ez a dicséret kifejezése – Isten magasztalása. A szívedben kezdődik, és el kell jutnia az ajkaidhoz ahhoz, hogy dicséretté váljon. Ahhoz, hogy dicséret legyen, ki kell fejezned.
A „kétélű kard a kezedben” Isten Igéjére utal. Isten igéje és a dicséret együtt járnak, szorosan összekapcsolódnak.
A démonok megbüntetése és kínzása
Olvassunk tovább.
„Bosszút állnak a népeken, megfenyítik a nemzeteket.”
Ennek szellemi jelentése van. Itt a sátáni nemzetekről beszél, az ördög fejedelemségéről és hatalmáról. Az ördögnek vannak olyan démonjai, amelyek a mennyei birodalomban rendezkedtek be. A zsoltáros azt mondja, hogy ezeken a népeken kell bosszút állnunk a dicséret segítségével és végre kell hajtani rajtuk a büntetést.
Ugye, érted, hogy a démonokat dicséret által lehet megbüntetni és megkínozni? Szeretném, ha tudnád, mit tesz a dicséreted a szellem birodalmában! Egy démon nem képes abban a környezetben megmaradni. Nem képes ott működni. Hasonló a halhoz, amely víz nélkül nem tud létezni, vagy az ember, akinek levegőre van szüksége az élethez. Egyszerűen lehetetlen! Tehát amikor Istent dicsérjük, egy olyan környezetet teremtünk, ahol az ördög működésképtelen! Nem tud mozogni, nem tud dolgozni olyan légkörben. Ugye, már látod, milyen fontos, hogy dicsérjük az Urat?
A démonok eléggé megkínoztak minket, de most fordul a kocka, és a dicséreten keresztül mi fogjuk kínozni őket! Szerintem ez elég jól hangzik.
A dicséret Isten kormányzati hatáskörének a része
A nyolcadik vers így szól:
„Láncra verik királyaikat, vasbilincsbe előkelőiket.”
A „láncra verik” kifejezés azt jelenti, hogy „börtönben tartják”, vagy „kormányzati hatáskörben vagy utasításra fogva tartják”. Amikor ezeket a szellemi hatalmasságokat, királyokat és előkelőségeket megkötözik, kormányzati hatáskörben bebörtönzik, és mozgásképtelenné teszik őket. De milyen kormányzatról is beszélünk? Isten királyságáról. Mi Isten királyságát képviseljük, és Isten királyságának felhatalmazásával járunk el. Tehát fel vagyunk hatalmazva arra, hogy megkötözzük és vasbilincsbe verjük az előkelőségeket és királyokat. Halleluja!
„Így hajtják végre rajtuk az ítéletet, amely meg van írva. Dicső dolog lesz ez az Úr minden hívének. Dicsérjétek az Urat!”
„Dicső dolog lesz ez az Úr minden hívének” azt jelenti, hogy ezt bármelyik hívő meg tudja tenni. Te is képes vagy legyőzni az ellenséget a dicséret fegyverével. Mindannyian képesek vagyunk erre, kivétel nélkül.
Fordította: Berényi Irén
2019. március 22., péntek
Smith Wigglesworth - A hit ereje (részlet)
A gyógyulás kenyere
"Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ad néki? Vagy ha halat, vajon a hal helyett kígyót ad-e néki?" Lukács 11:11.
Napi szakasz: Márk 7:24–30; Lukács 11:5–13.
Fölvetődik a kérdés: mindenki számára elérhető az üdvösség és a gyógyulás? Igen, mindenki megkaphatja, aki tétovázás nélkül törekszik rájuk, és igényt tart a járandóságára. Emlékszel arra a sziroföníciai asszonyra, aki azt akarta, hogy űzzék ki a démont a lányából? Jézus ezt mondta neki: „Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni” (Márk 7:27). Figyeld meg: a Mester itt a gyermekek kenyereként beszél a gyógyulásról és a szabadulásról, ezért ha te Isten gyermeke vagy, bizony sürgetheted az eledeledet.
A sziroföníciai asszonynak feltett szándéka volt, hogy megkapja az Úrtól, amit keresett. Ezt mondta: „Úgy van Uram; hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból” (28. vers).
Az asszony hite láttán Jézus megindultan mondta: „E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból” (29. vers).
Isten sok gyermeke elutasítja véren megvásárolt részesedését a Krisztusban megnyerhető egészségből, és elveti azt magától. Mindeközben a bűnösök odafurakodnak és fölszedegetik a morzsákat az asztal alól – megtalálják az orvosságot, nemcsak a testük, hanem a szellemük és lelkük számára is. A sziroföníciai asszony hazatérve úgy találta, hogy a démon valóban kiment a lányából. Isten hatalmas Igéje révén ma minden gyermeke számára elérhető a kenyér – az élet és az egészség.
"Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ad néki? Vagy ha halat, vajon a hal helyett kígyót ad-e néki?" Lukács 11:11.
Napi szakasz: Márk 7:24–30; Lukács 11:5–13.
Fölvetődik a kérdés: mindenki számára elérhető az üdvösség és a gyógyulás? Igen, mindenki megkaphatja, aki tétovázás nélkül törekszik rájuk, és igényt tart a járandóságára. Emlékszel arra a sziroföníciai asszonyra, aki azt akarta, hogy űzzék ki a démont a lányából? Jézus ezt mondta neki: „Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni” (Márk 7:27). Figyeld meg: a Mester itt a gyermekek kenyereként beszél a gyógyulásról és a szabadulásról, ezért ha te Isten gyermeke vagy, bizony sürgetheted az eledeledet.
A sziroföníciai asszonynak feltett szándéka volt, hogy megkapja az Úrtól, amit keresett. Ezt mondta: „Úgy van Uram; hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból” (28. vers).
Az asszony hite láttán Jézus megindultan mondta: „E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból” (29. vers).
Isten sok gyermeke elutasítja véren megvásárolt részesedését a Krisztusban megnyerhető egészségből, és elveti azt magától. Mindeközben a bűnösök odafurakodnak és fölszedegetik a morzsákat az asztal alól – megtalálják az orvosságot, nemcsak a testük, hanem a szellemük és lelkük számára is. A sziroföníciai asszony hazatérve úgy találta, hogy a démon valóban kiment a lányából. Isten hatalmas Igéje révén ma minden gyermeke számára elérhető a kenyér – az élet és az egészség.
Az Ige minden betegséget eltávolíthat a testedből. A gyógyulás a te részed Krisztusban – Ő maga a mi kenyerünk, életünk, egészségünk és mindenben mindenünk. Talán mélyre süllyedtél a bűnben, mégis hozzá fordulhatsz megtéréssel, és Ő megbocsát neked, megtisztít és meggyógyít téged. Szavai szellem és élet azok számára, akik befogadják (János 6:63). Jóel könyvének utolsó verse egy ígéretet tartalmaz; így hangzik: „kitisztítom vérükből, amelyből még ki nem tisztítottam” (Jóel 3:21). Ez lényegében azt állítja, hogy belül a szívben Ő új életről gondoskodik. Jézus Krisztusnak, Isten Fiának élete úgy megtisztíthatja az emberek szívét és értelmét, hogy teljesen átalakulnak – a szellemük, lelkük és testük egyaránt.
A betegek Bethesda tava körül időztek, és egy bizonyos férfi már régóta ott volt. A betegsége már harmincnyolc éve tartott. Amikor az angyal felkavarta a vizet, újra és újra lehetőség nyílt a gyógyulásra, de ő csak elfacsarodott szívvel nézhette, hogy más valaki lép be előtte és gyógyul meg. Azután egy nap Jézus arra járt, és meglátva siralmas állapotában, amint ott feküdt, megkérdezte: „Akarsz-e meggyógyulni?” (János 5:6). Ezt Jézus mondta, és az Ő szavai „öröktől fogva mindörökké” tartanak (Zsoltárok 90:2). Ma hozzád szólnak ezek a szavak, aki megpróbáltatásokon mész keresztül. Beszélhetsz úgy, mint ez a szegény ember: „Mind mostanig minden lehetőséget elszalasztottam.”
Ne törődj vele! „Meg akarsz gyógyulni?”
Mai gondolat: Ahhoz, hogy az egészség osztályrészed legyen, az élő hit egyetlen érintésén kívül nincs egyébre szükséged.
A betegek Bethesda tava körül időztek, és egy bizonyos férfi már régóta ott volt. A betegsége már harmincnyolc éve tartott. Amikor az angyal felkavarta a vizet, újra és újra lehetőség nyílt a gyógyulásra, de ő csak elfacsarodott szívvel nézhette, hogy más valaki lép be előtte és gyógyul meg. Azután egy nap Jézus arra járt, és meglátva siralmas állapotában, amint ott feküdt, megkérdezte: „Akarsz-e meggyógyulni?” (János 5:6). Ezt Jézus mondta, és az Ő szavai „öröktől fogva mindörökké” tartanak (Zsoltárok 90:2). Ma hozzád szólnak ezek a szavak, aki megpróbáltatásokon mész keresztül. Beszélhetsz úgy, mint ez a szegény ember: „Mind mostanig minden lehetőséget elszalasztottam.”
Ne törődj vele! „Meg akarsz gyógyulni?”
Mai gondolat: Ahhoz, hogy az egészség osztályrészed legyen, az élő hit egyetlen érintésén kívül nincs egyébre szükséged.
Derek Prince - Isten Igéjének megvallása (részlet)
Figyeljünk egymásra!
Van egy látszólag negatív következménye annak, hogy közösségben vagyunk Istennel és a hitben társainkkal: többé már nem lehet ugyanolyan közösségünk a hitetlenekkel. "Ne legyetek összekötve hitetlenekkel; mert mi köze van egymáshoz az igazságosságnak és a törvénytelenségnek, vagy miféle közössége van a világosságnak a sötétséggel? Vagy milyen összhang van Krisztus és Béliál között, vagy mi közös van a hívőben meg a hitetlenben? Vagy milyen egyetértés van Isten temploma és a bálványok között? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk." (2Korinthus 6:14-16 az angol fordítás nyomán)
A hitetlenektől való elhatárolódás, amiről Pál beszélt, elsősorban nem fizikai. Naponta találhatjuk magunkat hitetlenek környezetében – az otthonainkban, a munkahelyeinken, vagy a mindennapi élet különböző tevékenységei közepette. Ilyen helyzetekben keresztény mivoltunk azt követeli meg, hogy barátságosak, udvariasak, segítőkészek legyünk. Abban azonban már nem osztozhatunk a hitetlenekkel, ami erkölcsileg vagy szellemileg tisztátalan, vagy Krisztusra nézve gyalázatos. Ebben a tartományban Pál intését kell követnünk, ami a 2Korinthus 6:17-ben található: „Ami tisztátalan, azt ne is érintsétek!” Ha érzékenyek vagyunk a Szent Szellem iránt, akkor Ő mindig figyelmeztetni fog bennünket ezekre a szennyező kapcsolatokra, és megmutatja, hogyan óvjuk meg magunkat tőlük.
Mindazonáltal, a legbiztosabb oltalom a rossz közösségtől a helyes közösség. Isten gyermekeiként megszámlálhatatlan öröm és áldás örökösei vagyunk, amikről a világ semmit sem tud. Pál igazából azt írta nekünk, hogy Isten, a mi Atyánk „minden szellemi áldással megáldott bennünket a mennyekben, a Krisztusban” (Efézusi levél 1:3). Ahogy Isten családjának a többi részével rendszeresen együtt részesedünk ezekben az áldásokban, akkor többé már nem vonzanak bennünket a sötétségben járó világ ízléstelen és tisztátalan gyönyörei.
Megvallás: Köszönöm Uram, hogy segítesz abban, hogy másokat szeressek. Megvallom, hogy én kijöttem a sötétséggel való közösségből az Isten családjával való közösségre, akik az én testvéreim a Krisztusban. Törődök másokkal. Ámen.
Van egy látszólag negatív következménye annak, hogy közösségben vagyunk Istennel és a hitben társainkkal: többé már nem lehet ugyanolyan közösségünk a hitetlenekkel. "Ne legyetek összekötve hitetlenekkel; mert mi köze van egymáshoz az igazságosságnak és a törvénytelenségnek, vagy miféle közössége van a világosságnak a sötétséggel? Vagy milyen összhang van Krisztus és Béliál között, vagy mi közös van a hívőben meg a hitetlenben? Vagy milyen egyetértés van Isten temploma és a bálványok között? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk." (2Korinthus 6:14-16 az angol fordítás nyomán)
A hitetlenektől való elhatárolódás, amiről Pál beszélt, elsősorban nem fizikai. Naponta találhatjuk magunkat hitetlenek környezetében – az otthonainkban, a munkahelyeinken, vagy a mindennapi élet különböző tevékenységei közepette. Ilyen helyzetekben keresztény mivoltunk azt követeli meg, hogy barátságosak, udvariasak, segítőkészek legyünk. Abban azonban már nem osztozhatunk a hitetlenekkel, ami erkölcsileg vagy szellemileg tisztátalan, vagy Krisztusra nézve gyalázatos. Ebben a tartományban Pál intését kell követnünk, ami a 2Korinthus 6:17-ben található: „Ami tisztátalan, azt ne is érintsétek!” Ha érzékenyek vagyunk a Szent Szellem iránt, akkor Ő mindig figyelmeztetni fog bennünket ezekre a szennyező kapcsolatokra, és megmutatja, hogyan óvjuk meg magunkat tőlük.
Mindazonáltal, a legbiztosabb oltalom a rossz közösségtől a helyes közösség. Isten gyermekeiként megszámlálhatatlan öröm és áldás örökösei vagyunk, amikről a világ semmit sem tud. Pál igazából azt írta nekünk, hogy Isten, a mi Atyánk „minden szellemi áldással megáldott bennünket a mennyekben, a Krisztusban” (Efézusi levél 1:3). Ahogy Isten családjának a többi részével rendszeresen együtt részesedünk ezekben az áldásokban, akkor többé már nem vonzanak bennünket a sötétségben járó világ ízléstelen és tisztátalan gyönyörei.
Megvallás: Köszönöm Uram, hogy segítesz abban, hogy másokat szeressek. Megvallom, hogy én kijöttem a sötétséggel való közösségből az Isten családjával való közösségre, akik az én testvéreim a Krisztusban. Törődök másokkal. Ámen.
2019. március 19., kedd
Smith Wigglesworth - A hit ereje (részlet)
A másokat elhordozó szeretet
"Elszenvedvén egymást szeretetben."
Efézus 4:2
Napi szakasz: Galata 6:1–10.
Szükséges dolog elhordoznunk „egymást szeretetben.” Mennyire ellentétes ez az emberi szívek keménységével, mennyire ellenkezik a gonosz erőkkel, ellenkezik a természetes észjárással! Isten irántad kimutatott szeretete az, ami lágy, együtt érző szeretetet ad nektek is egymás felé. Csak a megtört és bűnbánó szív viseli magán Isten jegyét; és Ő csak azon a csendes, a világtól félreeső helyen szól hozzád és bátorít téged, ahol padlót fogtál. Ő irgalommal kinyújtja feléd a kezét, amikor senki sem nyúl a hónod alá, és elvezet oda, ahol könyörületre találsz. Ott nem gondolhatsz gonoszt, és nem tehetsz semmi kíméletlent. Ott Isten gyengéd szertetettel megtanít a hosszútűrésre.
Amikor Isten tűzbe borít egy lelket az Ő egyházában, engem nagyobb szeretet fűz ahhoz a testvérhez, mint a földi testvéremhez. Ó, ez a szeretet, miről én beszélek, isteni szeretet, nem emberi! Magasabb rendű az emberi szeretetnél, elkötelezettebb annál Isten iránt. Ez a szeretet nem fog elárulni, és minden vonatkozásban igaz. Rábízhatod magad; nem fog megváltozni a természete. Isteni szeretetben pontosan úgy teszel majd, mint ahogyan Jézus cselekedett, mert ugyanolyan szellemben cselekszel. „Amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban” (1János 4:17).
Ahogy elmélyül a bensőséges kapcsolatod Krisztussal – miközben Ővele jársz „világosságban…, amint ő maga a világosságban van” (1János 1:7) –, minden metszetében páratlanná válik ez a közösség.
Imádkozom, hogy Isten segítsen nekünk megérteni ezt, hogy magunkra ölthessük mennyei hajlékunkat (2Korinthus 5:2) úgy, mint még soha; egy újabb fenséges érintésben, egy más mennyei ideálban részesülve tőle. Senki nem tud úgy szeretni, mint Isten. S amikor Ő bevon minket ebbe az isteni szeretetbe, pontosan megértjük majd ezt az igét, ezt a verset, mert ez egy esdeklő kérleléssel, szenvedéllyel és együttérzéssel teljes szeretet; Jézus minden érintése benne van. Ó, milyen nagyszerű
„Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel elszenvedni egymást szeretetben” (Efézus 4:2)!
Hát nem dicsőséges? Sehol máshol nem lelsz rá – sehol nem találod meg ezeket a képeket, bárhová mész. Elmehetsz a világ bármelyik könyvtárába, akkor is kétlem, hogy találsz e szavakhoz hasonlót, vagy hasonlóan megfogalmazott gondolatot – hacsak nem az Igéből származik. Ezek a szavak nem a természet kertjében teremtek, hanem Istenében. Értelmüket a Szent Szellem magyarázza, mert az üdvösségnek ezt az ideálját egyedül Ő tárhatja fel. Csodálatosak és gyönyörűek ezek a szavak, szellemi nagysággal teljesek – Istentől származnak, halleluja!
Mai gondolat: Addig nem tudsz türelmes lenni másokkal, amíg fel nem ismered, hogy Isten mennyire türelmes veled.
"Elszenvedvén egymást szeretetben."
Efézus 4:2
Napi szakasz: Galata 6:1–10.
Szükséges dolog elhordoznunk „egymást szeretetben.” Mennyire ellentétes ez az emberi szívek keménységével, mennyire ellenkezik a gonosz erőkkel, ellenkezik a természetes észjárással! Isten irántad kimutatott szeretete az, ami lágy, együtt érző szeretetet ad nektek is egymás felé. Csak a megtört és bűnbánó szív viseli magán Isten jegyét; és Ő csak azon a csendes, a világtól félreeső helyen szól hozzád és bátorít téged, ahol padlót fogtál. Ő irgalommal kinyújtja feléd a kezét, amikor senki sem nyúl a hónod alá, és elvezet oda, ahol könyörületre találsz. Ott nem gondolhatsz gonoszt, és nem tehetsz semmi kíméletlent. Ott Isten gyengéd szertetettel megtanít a hosszútűrésre.
Amikor Isten tűzbe borít egy lelket az Ő egyházában, engem nagyobb szeretet fűz ahhoz a testvérhez, mint a földi testvéremhez. Ó, ez a szeretet, miről én beszélek, isteni szeretet, nem emberi! Magasabb rendű az emberi szeretetnél, elkötelezettebb annál Isten iránt. Ez a szeretet nem fog elárulni, és minden vonatkozásban igaz. Rábízhatod magad; nem fog megváltozni a természete. Isteni szeretetben pontosan úgy teszel majd, mint ahogyan Jézus cselekedett, mert ugyanolyan szellemben cselekszel. „Amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban” (1János 4:17).
Ahogy elmélyül a bensőséges kapcsolatod Krisztussal – miközben Ővele jársz „világosságban…, amint ő maga a világosságban van” (1János 1:7) –, minden metszetében páratlanná válik ez a közösség.
Imádkozom, hogy Isten segítsen nekünk megérteni ezt, hogy magunkra ölthessük mennyei hajlékunkat (2Korinthus 5:2) úgy, mint még soha; egy újabb fenséges érintésben, egy más mennyei ideálban részesülve tőle. Senki nem tud úgy szeretni, mint Isten. S amikor Ő bevon minket ebbe az isteni szeretetbe, pontosan megértjük majd ezt az igét, ezt a verset, mert ez egy esdeklő kérleléssel, szenvedéllyel és együttérzéssel teljes szeretet; Jézus minden érintése benne van. Ó, milyen nagyszerű
„Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel elszenvedni egymást szeretetben” (Efézus 4:2)!
Hát nem dicsőséges? Sehol máshol nem lelsz rá – sehol nem találod meg ezeket a képeket, bárhová mész. Elmehetsz a világ bármelyik könyvtárába, akkor is kétlem, hogy találsz e szavakhoz hasonlót, vagy hasonlóan megfogalmazott gondolatot – hacsak nem az Igéből származik. Ezek a szavak nem a természet kertjében teremtek, hanem Istenében. Értelmüket a Szent Szellem magyarázza, mert az üdvösségnek ezt az ideálját egyedül Ő tárhatja fel. Csodálatosak és gyönyörűek ezek a szavak, szellemi nagysággal teljesek – Istentől származnak, halleluja!
Mai gondolat: Addig nem tudsz türelmes lenni másokkal, amíg fel nem ismered, hogy Isten mennyire türelmes veled.
Derek Prince - Isten Igéjének megvallása (részlet)
Isten tökéletesen ismer engem
Atyám már akkor tudja, mire van szükségem, mielőtt kérném tőle.
Isten mindannyiunkat és teljes mértékben ismer, még azon túlmenően is, hogy hány hajszálunk van. (Lásd Máté 10:30.) A következő gyönyörű zsoltárrészletben Dávid úgy kezdi, mintha a csodálkozástól elakadt volna a szava:
"Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak?
(Zsoltárok 139:1–7)
Gondolj csak bele, mit mondott itt Dávid: Isten messziről érti a gondolatainkat. Valaki, aki egyszer kijelentést kapott Istentől, elmondta, hogy a kijelentést hozó angyal közölte vele: „Az emberek gondolatai olyan hangosak a mennyben, mint a földön a hangjuk.” Ez valósággal sokkolt engem. Ám Dávid itt lényegében ugyanezt állítja.
Annyi biztos: ha mindezt figyelembe vesszük, mi is visszhangozni fogjuk Dávid szavait: „Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.” Azután ezt kérdezi: „Hová menjek a te lelked [Szellemed] elől és a te orcád elől hova fussak?” Itt találjuk a kulcsot, amely megmagyarázza, miként lehetséges, hogy Isten mindenről tud az egész világegyetemben – a Szelleme által történik ez. Isten Szelleme az egész univerzumot átjárja, nincsen olyan hely, ahol ne lenne jelen. A Szelleme által Isten mindazt tudja, amit mi, és még annál többet is – azt is, amit mi sohasem tudhatnánk, például a hajszálaink számát a fejünkön.
Megvallás: Köszönöm Atyám, hogy egészen ismersz. Kijelentem, hogy a Szelleme által Isten mindent tud rólam, amit én, és még annál is többet. Atyám már akkor tudja, mire van szükségem, mielőtt kérném tőle. Ámen.
Atyám már akkor tudja, mire van szükségem, mielőtt kérném tőle.
Isten mindannyiunkat és teljes mértékben ismer, még azon túlmenően is, hogy hány hajszálunk van. (Lásd Máté 10:30.) A következő gyönyörű zsoltárrészletben Dávid úgy kezdi, mintha a csodálkozástól elakadt volna a szava:
"Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak?
(Zsoltárok 139:1–7)
Gondolj csak bele, mit mondott itt Dávid: Isten messziről érti a gondolatainkat. Valaki, aki egyszer kijelentést kapott Istentől, elmondta, hogy a kijelentést hozó angyal közölte vele: „Az emberek gondolatai olyan hangosak a mennyben, mint a földön a hangjuk.” Ez valósággal sokkolt engem. Ám Dávid itt lényegében ugyanezt állítja.
Annyi biztos: ha mindezt figyelembe vesszük, mi is visszhangozni fogjuk Dávid szavait: „Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.” Azután ezt kérdezi: „Hová menjek a te lelked [Szellemed] elől és a te orcád elől hova fussak?” Itt találjuk a kulcsot, amely megmagyarázza, miként lehetséges, hogy Isten mindenről tud az egész világegyetemben – a Szelleme által történik ez. Isten Szelleme az egész univerzumot átjárja, nincsen olyan hely, ahol ne lenne jelen. A Szelleme által Isten mindazt tudja, amit mi, és még annál többet is – azt is, amit mi sohasem tudhatnánk, például a hajszálaink számát a fejünkön.
Megvallás: Köszönöm Atyám, hogy egészen ismersz. Kijelentem, hogy a Szelleme által Isten mindent tud rólam, amit én, és még annál is többet. Atyám már akkor tudja, mire van szükségem, mielőtt kérném tőle. Ámen.
2019. március 18., hétfő
Smith Wigglesworth - A hit ereje (részlet)
Lángra gyúlt szívek
"Bizony, leheletet bocsátok belétek, és élni fogtok."
[King James fordítás alapján] Ezékiel 37:5.
Napi szakasz: Ezékiel 37.
Miközben Szellem által szólunk, érezzük, hogy a mi szívünkben is ott ég a tűz, ami az Emmausz felé tartó két férfi szívében égett, amikor Jézussal találkoztak (Lukács 24:13–32). Annak bizonyosan be kell következnie, hogy égjen a szívünk, mikor Ővele járunk – ugyanis a Szent Szellemnek ugyanaz az ereje ma is jelen van, hogy megtegye ezt. Emmausz felé haladva a két férfi nem értette, mi történik velük az úton, ám néhány órával később látták, ahogy Jézus megtöri a kenyeret, és fölnyílt a szemük.
Csakhogy, szeretteim, a szívünknek mindig tűzben kell égnie. Létezik egy hely, ahol kenet alatt élhetünk, Szent Szellembe öltözve, ahol a szavaink is erőt hordoznak. „Meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van; hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel!” (Efézus 5:18) Csodálatos kiváltság tele lenni Szent Szellemmel. Jánosnak Szellemben kellett ott lennie Patmosz szigetén, hogy a kijelentést világossá tehessék számára (Jelenések 1:9,10). S vajon a mi nemzedékünk számára mit jelent, hogy megtartatunk a Szellemben?
A Szellemben járó élet erejéhez semmiféle emberi érvelés és ismeret nem hasonlítható. Szent Szellemben hatalmunk van oldani és kötni (Máté 16:19). Létezik egy pont, ahol a Szent Szellem oda helyezhet bennünket, ahol csak Szellemben lehetünk, sehogy másként – ám ez csak Őáltala történhet.
A Máté 16:19-ben Jézus lényegében ezt mondja: „Neked adom a mennyek országának kulcsait; amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lesz, és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lesz.” Olyan erő ez, melyre sokan közülünk még nem tartottak igényt, és képtelenek is lennénk igényt tartani a Szent Szellemnek erre a megnyilvánulására, hacsak nem élünk Szellemben. Mikor teheted meg, hogy oldasz és kötsz? Csakis Szellemben. Emberi erővel vagy természetes észjárással nem kötheted meg a dolgokat. Jézusból sohasem hiányzott ez az erő, azonban úgy érzem, a legtöbbünkből nagyon is hiányzik. Isten segítsen rajtunk! „Az Úrnak Szelleme van Énrajtam” (Lukács 4:18). Szeretteim, egy hatalmas cél állt amögött, hogy Jézuson ott volt ez a szellemi Lény, és különleges célja van a te Szent Szellem-keresztségednek is. Nem szabad elfelejtenünk: mi az Ő testének tagjai vagyunk, és ennek a keresztségnek a csodálatos ereje által részesei lettünk az Ő isteni természetének (2Péter 1:4).
Így kaptam a kijelentést: láttam a Kertből kiűzött Ádámot és Évát, és mindkét oldalon egy lángoló pallost, hogy elzárja útjukat a Kertbe. Azt is láttam, hogy egy lángoló kard teljesen körülvett engem, hogy megőrizzen a gonosztól, és úgy tűnt, ez igaz is lehet, ha igényt tartanék rá, tehát ezt mondtam: „Akarom ezt, Uram!” A villogó pallos ott volt körülöttem, és megszabadított a pokol erejétől. Így őriztetünk meg a gonosztól – Isten mintegy tűzfalat alkot körülöttünk (Zakariás 2:5). Miért kellene hát félnünk? Milyen csodálatos Szabadító Ő!
Figyeld meg az Ezékiel 37-et! Ezékielnek csak arra volt szüksége, hogy Szellemben legyen, és míg Szellemben volt, utasítást kapott, hogy prófétáljon a száraz csontoknak, és ezt mondja nekik: „Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!” (4. vers). És amint prófétált az Úr parancsa szerint, maga körül egy „felette igen nagy sereget” látott (10. vers) fölkelni. A próféta engedelmeskedett Isten parancsának, és nekünk is csupán ennyit kell tennünk, pontosan ezt: engedelmeskedni Istennek. Ami embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges (Lukács 18:27).
Imádkozom Istenhez, hogy őrizze meg szentségben a szellemedet, lelkedet és testedet (1Thesszalonika 5:23), és mindig tűzben égj, és a rajtad levő kenettel mindig készenlétben! Ha nem így lenne, kiestünk az isteni rendből, és Őhozzá kell kiáltanunk, míg vissza nem tér ránk a dicsőség.
Mai gondolat: Ha belélegezzük a Szent Szellem gondolatait, hogy a mi gondolatainkká legyenek, és az Ő kenetében élünk, amint Jézus abban élt; akkor meglátszanak majd a bizonyítékok, hogy Szent Szellemben vagyunk, és Jézus tetteit fogjuk véghezvinni.
"Bizony, leheletet bocsátok belétek, és élni fogtok."
[King James fordítás alapján] Ezékiel 37:5.
Napi szakasz: Ezékiel 37.
Miközben Szellem által szólunk, érezzük, hogy a mi szívünkben is ott ég a tűz, ami az Emmausz felé tartó két férfi szívében égett, amikor Jézussal találkoztak (Lukács 24:13–32). Annak bizonyosan be kell következnie, hogy égjen a szívünk, mikor Ővele járunk – ugyanis a Szent Szellemnek ugyanaz az ereje ma is jelen van, hogy megtegye ezt. Emmausz felé haladva a két férfi nem értette, mi történik velük az úton, ám néhány órával később látták, ahogy Jézus megtöri a kenyeret, és fölnyílt a szemük.
Csakhogy, szeretteim, a szívünknek mindig tűzben kell égnie. Létezik egy hely, ahol kenet alatt élhetünk, Szent Szellembe öltözve, ahol a szavaink is erőt hordoznak. „Meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van; hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel!” (Efézus 5:18) Csodálatos kiváltság tele lenni Szent Szellemmel. Jánosnak Szellemben kellett ott lennie Patmosz szigetén, hogy a kijelentést világossá tehessék számára (Jelenések 1:9,10). S vajon a mi nemzedékünk számára mit jelent, hogy megtartatunk a Szellemben?
A Szellemben járó élet erejéhez semmiféle emberi érvelés és ismeret nem hasonlítható. Szent Szellemben hatalmunk van oldani és kötni (Máté 16:19). Létezik egy pont, ahol a Szent Szellem oda helyezhet bennünket, ahol csak Szellemben lehetünk, sehogy másként – ám ez csak Őáltala történhet.
A Máté 16:19-ben Jézus lényegében ezt mondja: „Neked adom a mennyek országának kulcsait; amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lesz, és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lesz.” Olyan erő ez, melyre sokan közülünk még nem tartottak igényt, és képtelenek is lennénk igényt tartani a Szent Szellemnek erre a megnyilvánulására, hacsak nem élünk Szellemben. Mikor teheted meg, hogy oldasz és kötsz? Csakis Szellemben. Emberi erővel vagy természetes észjárással nem kötheted meg a dolgokat. Jézusból sohasem hiányzott ez az erő, azonban úgy érzem, a legtöbbünkből nagyon is hiányzik. Isten segítsen rajtunk! „Az Úrnak Szelleme van Énrajtam” (Lukács 4:18). Szeretteim, egy hatalmas cél állt amögött, hogy Jézuson ott volt ez a szellemi Lény, és különleges célja van a te Szent Szellem-keresztségednek is. Nem szabad elfelejtenünk: mi az Ő testének tagjai vagyunk, és ennek a keresztségnek a csodálatos ereje által részesei lettünk az Ő isteni természetének (2Péter 1:4).
Így kaptam a kijelentést: láttam a Kertből kiűzött Ádámot és Évát, és mindkét oldalon egy lángoló pallost, hogy elzárja útjukat a Kertbe. Azt is láttam, hogy egy lángoló kard teljesen körülvett engem, hogy megőrizzen a gonosztól, és úgy tűnt, ez igaz is lehet, ha igényt tartanék rá, tehát ezt mondtam: „Akarom ezt, Uram!” A villogó pallos ott volt körülöttem, és megszabadított a pokol erejétől. Így őriztetünk meg a gonosztól – Isten mintegy tűzfalat alkot körülöttünk (Zakariás 2:5). Miért kellene hát félnünk? Milyen csodálatos Szabadító Ő!
Figyeld meg az Ezékiel 37-et! Ezékielnek csak arra volt szüksége, hogy Szellemben legyen, és míg Szellemben volt, utasítást kapott, hogy prófétáljon a száraz csontoknak, és ezt mondja nekik: „Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!” (4. vers). És amint prófétált az Úr parancsa szerint, maga körül egy „felette igen nagy sereget” látott (10. vers) fölkelni. A próféta engedelmeskedett Isten parancsának, és nekünk is csupán ennyit kell tennünk, pontosan ezt: engedelmeskedni Istennek. Ami embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges (Lukács 18:27).
Imádkozom Istenhez, hogy őrizze meg szentségben a szellemedet, lelkedet és testedet (1Thesszalonika 5:23), és mindig tűzben égj, és a rajtad levő kenettel mindig készenlétben! Ha nem így lenne, kiestünk az isteni rendből, és Őhozzá kell kiáltanunk, míg vissza nem tér ránk a dicsőség.
Mai gondolat: Ha belélegezzük a Szent Szellem gondolatait, hogy a mi gondolatainkká legyenek, és az Ő kenetében élünk, amint Jézus abban élt; akkor meglátszanak majd a bizonyítékok, hogy Szent Szellemben vagyunk, és Jézus tetteit fogjuk véghezvinni.
Derek Prince - Isten Igéjének megvallása (részlet)
Mi az, ami fölindít bennünket?Amint egy apa szíve megesik a gyermekein, Isten akként könyörül rajtam.
Az egyik legnagyobb probléma ma az egyházban a szolgálattevők személyes ambíciója. Pál apostol a filippibeli keresztényeknek írt erről a kérdésről:
"Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vigasztalásának, ha helye van a Szellemben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek, teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; semmit nem cselekedvén versengésből [önös ambícióból], sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál." (Filippi 2:1–3)
Ezek nagyon erőteljes szavak. Pál nem felszínes, hanem nagyon mélyről fakadó érzésekről beszél. Sok csodálatos szolgáló testvérrel találkoztam, de úgy látom, ma az egyház elsődleges hajtóereje az ambíció: építsünk nagyobb gyülekezetet, tartsunk nagyobb összejövetelt, több nevet tartalmazzon a levelezőlistánk, tegyük magunkat közismertebb személyekké. Ha cinikusnak is hangzana, amit mondok, a mai keresztények fő mozgatórugója mégis az ambíció. Azonban Pál ezt mondta: „semmit
ne tegyetek önös ambícióból”.
Hadd kérdezzek valamit tőletek, akik szolgáljátok az Urat. Tulajdonképpen mindenkihez szól, hiszen minden hívőnek szolgálatba kell állnia. Mi hajt téged? Mi késztet mindannak megtételére, amit véghezviszel? Hogy olyan szavakat mondj, amilyeneket mondasz? Hogy úgy viszonyulj az emberekhez, amint teszed? Isten szeretete és a könyörület motivál? Az 1János 4:7 erre int bennünket:
„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.”
Megvallás:
Az egyik legnagyobb probléma ma az egyházban a szolgálattevők személyes ambíciója. Pál apostol a filippibeli keresztényeknek írt erről a kérdésről:
"Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vigasztalásának, ha helye van a Szellemben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek, teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; semmit nem cselekedvén versengésből [önös ambícióból], sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál." (Filippi 2:1–3)
Ezek nagyon erőteljes szavak. Pál nem felszínes, hanem nagyon mélyről fakadó érzésekről beszél. Sok csodálatos szolgáló testvérrel találkoztam, de úgy látom, ma az egyház elsődleges hajtóereje az ambíció: építsünk nagyobb gyülekezetet, tartsunk nagyobb összejövetelt, több nevet tartalmazzon a levelezőlistánk, tegyük magunkat közismertebb személyekké. Ha cinikusnak is hangzana, amit mondok, a mai keresztények fő mozgatórugója mégis az ambíció. Azonban Pál ezt mondta: „semmit
ne tegyetek önös ambícióból”.
Hadd kérdezzek valamit tőletek, akik szolgáljátok az Urat. Tulajdonképpen mindenkihez szól, hiszen minden hívőnek szolgálatba kell állnia. Mi hajt téged? Mi késztet mindannak megtételére, amit véghezviszel? Hogy olyan szavakat mondj, amilyeneket mondasz? Hogy úgy viszonyulj az emberekhez, amint teszed? Isten szeretete és a könyörület motivál? Az 1János 4:7 erre int bennünket:
„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.”
Megvallás:
Köszönöm Atyám, hogy Te annyira törődsz velem. Kifejezem a vágyamat, hogy Isten szeretete és a könyörület motiváljon engem. Amint egy apa szíve megesik a gyermekein, Isten akként könyörül rajtam. Ámen.
2019. március 14., csütörtök
Derek Prince - Isten Igéjének megvallása (részlet)
Belépés Szellem által
Szent Szellem által szabad bejárásom van Istenhez.
A Szent Szellem nélkül nem járulhatunk Isten elé, mert van egy fontos elv az Istenséggel kapcsolatban: aki a színe elé akar járulni, annak tisztelnie kell azt, akit Isten a képviselőjeként küldött. Tehát amikor az Atya elküldte a Fiút, lényegében ezt mondta: „Mostantól fogva senki nem jöhet hozzám, csak a Fiú által. Nem közeledhetsz hozzám, ha mellőzöd a képviselőmet, mert minden körülmények között Őt támogatom, akit én küldtem.”
Amikor Jézus elvégezte földi feladatát és visszatért az Atyához, az Atya és a Fiú elküldték a Szent Szellemet. Itt is ugyanez az elv érvényesül. Nem közeledhetünk az Atyához és a Fiúhoz, csak a Szellem által. Nem kerülhetjük meg a Szent Szellemet, miközben az Atyához és a Fiúhoz jövünk.
"Mert Ő általa [Jézus Krisztus által] van menetelünk mindkettőnknek [zsidóknak és pogányoknak] egy Szellemben [a Szent Szellemben] az Atyához." (Efézus 2:18)
Tehát nem mellőzhetjük a Szent Szellemet, ha Isten jelenlétébe kívánunk lépni. Sok keresztény arra a tényre összpontosít, hogy a Fián, Jézuson keresztül járulhatunk Istenhez. Ez tökéletesen igaz, ugyanakkor nem a teljes igazság. A Fiún keresztül és a Szellem által mehetünk az Atyához. Ugyanígy igaz, hogy az Atya bennünk él, ha mi a Fiúban vagyunk az Ő Szelleme által. Bármelyik irányból közelítjük meg a kérdést – hogy mi járulunk Istenhez, vagy Ő jön hozzánk –, a Szent Szellem szerepe megkerülhetetlen. A Fiún keresztül és a Szellem által mehetünk az Atyához.
Az Atya pedig bennünk él, amikor a Szent Szellem által a Fiúban vagyunk. Ha a Szent Szellemet kihagyjuk a fenti mérlegből, sem mi nem járulhatunk az Atyához, sem Isten nem közeledhet hozzánk. Teljes mértékben a Szent Szellemtől függünk.
Megvallás:
Szent Szellem által szabad bejárásom van Istenhez.
A Szent Szellem nélkül nem járulhatunk Isten elé, mert van egy fontos elv az Istenséggel kapcsolatban: aki a színe elé akar járulni, annak tisztelnie kell azt, akit Isten a képviselőjeként küldött. Tehát amikor az Atya elküldte a Fiút, lényegében ezt mondta: „Mostantól fogva senki nem jöhet hozzám, csak a Fiú által. Nem közeledhetsz hozzám, ha mellőzöd a képviselőmet, mert minden körülmények között Őt támogatom, akit én küldtem.”
Amikor Jézus elvégezte földi feladatát és visszatért az Atyához, az Atya és a Fiú elküldték a Szent Szellemet. Itt is ugyanez az elv érvényesül. Nem közeledhetünk az Atyához és a Fiúhoz, csak a Szellem által. Nem kerülhetjük meg a Szent Szellemet, miközben az Atyához és a Fiúhoz jövünk.
"Mert Ő általa [Jézus Krisztus által] van menetelünk mindkettőnknek [zsidóknak és pogányoknak] egy Szellemben [a Szent Szellemben] az Atyához." (Efézus 2:18)
Tehát nem mellőzhetjük a Szent Szellemet, ha Isten jelenlétébe kívánunk lépni. Sok keresztény arra a tényre összpontosít, hogy a Fián, Jézuson keresztül járulhatunk Istenhez. Ez tökéletesen igaz, ugyanakkor nem a teljes igazság. A Fiún keresztül és a Szellem által mehetünk az Atyához. Ugyanígy igaz, hogy az Atya bennünk él, ha mi a Fiúban vagyunk az Ő Szelleme által. Bármelyik irányból közelítjük meg a kérdést – hogy mi járulunk Istenhez, vagy Ő jön hozzánk –, a Szent Szellem szerepe megkerülhetetlen. A Fiún keresztül és a Szellem által mehetünk az Atyához.
Az Atya pedig bennünk él, amikor a Szent Szellem által a Fiúban vagyunk. Ha a Szent Szellemet kihagyjuk a fenti mérlegből, sem mi nem járulhatunk az Atyához, sem Isten nem közeledhet hozzánk. Teljes mértékben a Szent Szellemtől függünk.
Megvallás:
"Köszönöm Uram, hogy hozzád jöhetek. Kijelentem: teljes mértékben a Szent Szellemtől függök, ha a Fiú és az Atya elé akarok járulni. Szent Szellem által szabad bejárásom van Istenhez. Ámen."
2019. március 13., szerda
Smith Wigglesworth - A hit ereje (részlet)
Szolgálat a gyógyítások ajándékaival
"Némelyiknek… gyógyítások ajándékai adatnak."
1Korinthus 12:8,9
Napi szakasz: 1Korinthus 12:4–11.
Agyógyítások ajándékai csodálatos ajándékok. Ha valaki rendelkezik a gyógyítás ajándékával, az más, mint a „gyógyítások ajándékai.” Isten nem akarja, hogy bárminek is híjával legyünk (1Korinthus 1:7).
Szeretem ezt a kifejezést: „gyógyítások ajándékai.” Ezeknek az ajándékoknak a működéséhez összhangba kell hoznom magam Isten gondolkodásával és akaratával. Lehetetlen megkapnod a gyógyítások ajándékait, hacsak meg nem teremted a hosszútűrés áldott gyümölcsét. Meglátod, ezek az ajándékok azzal párhuzamban működnek, ami működésbe hozza azokat.
Hogyan lehetséges a gyógyítások ajándékaival szolgálni, ha figyelembe vesszük a gyülekezetekben meglevő sajátosságokat és a sátán sokféle erejét, amelyek ütköznek velünk és az emberek testét megszállják? Annak a személynek, aki a gyógyítások ajándékait gyakorolva célba akar érni Istennel, hosszútűrő embernek kell lennie, aki mindig készen áll rá, hogy a vigasztalás szavát nyújtsa. Ha a nyomorúságban levő és támasz nélkül álló személy nem mindenben ért velünk egyet és nem kap meg mindent, amit akar, egy hosszútűrő keresztény türelmes és elnéző. A hosszútűrés olyan kegyelem, amelyben Jézus élt és működött. Tele volt együttérzéssel, és amíg mi is el nem jutunk idáig, Isten sohasem fog tudni felindítani bennünket, hogy segítsünk a szükségben levőkön.
Abból, ahogyan a betegekért imádkoztam, talán azt gondoltad, hogy néha érzéketlen és durva voltam, de ó barátaim, nektek fogalmatok sincs, mire nézek én a betegség és az azzal sújtott személy mögött. Én nem a személlyel foglalkozom, hanem a betegségben szenvedőket kötelékekben tartó sátáni erőkkel. Ami az embereket illeti, a szívem mindenki iránt szeretettel és együttérzéssel van tele, de amíg meg nem haragszol az ördögre, fogalmam sincs, mikor jutsz el odáig, hogy Isten használhasson téged.
Egyszer egy hölgy ölebe utánament a házból, és folyton ott ugrált a lába körül. Ezt mondta a kutyának: „Ma nem vihetlek magammal.” Az eb csak csóválta a farkát és egyre okvetetlenkedett körülötte. „Menj haza, kutyuskám!” – mondta neki a nő, de az nem tágított mellőle. Végül aztán ráförmedt: „Tűnés haza!” – és a kutya eliszkolt.
"Némelyiknek… gyógyítások ajándékai adatnak."
1Korinthus 12:8,9
Napi szakasz: 1Korinthus 12:4–11.
Agyógyítások ajándékai csodálatos ajándékok. Ha valaki rendelkezik a gyógyítás ajándékával, az más, mint a „gyógyítások ajándékai.” Isten nem akarja, hogy bárminek is híjával legyünk (1Korinthus 1:7).
Szeretem ezt a kifejezést: „gyógyítások ajándékai.” Ezeknek az ajándékoknak a működéséhez összhangba kell hoznom magam Isten gondolkodásával és akaratával. Lehetetlen megkapnod a gyógyítások ajándékait, hacsak meg nem teremted a hosszútűrés áldott gyümölcsét. Meglátod, ezek az ajándékok azzal párhuzamban működnek, ami működésbe hozza azokat.
Hogyan lehetséges a gyógyítások ajándékaival szolgálni, ha figyelembe vesszük a gyülekezetekben meglevő sajátosságokat és a sátán sokféle erejét, amelyek ütköznek velünk és az emberek testét megszállják? Annak a személynek, aki a gyógyítások ajándékait gyakorolva célba akar érni Istennel, hosszútűrő embernek kell lennie, aki mindig készen áll rá, hogy a vigasztalás szavát nyújtsa. Ha a nyomorúságban levő és támasz nélkül álló személy nem mindenben ért velünk egyet és nem kap meg mindent, amit akar, egy hosszútűrő keresztény türelmes és elnéző. A hosszútűrés olyan kegyelem, amelyben Jézus élt és működött. Tele volt együttérzéssel, és amíg mi is el nem jutunk idáig, Isten sohasem fog tudni felindítani bennünket, hogy segítsünk a szükségben levőkön.
Abból, ahogyan a betegekért imádkoztam, talán azt gondoltad, hogy néha érzéketlen és durva voltam, de ó barátaim, nektek fogalmatok sincs, mire nézek én a betegség és az azzal sújtott személy mögött. Én nem a személlyel foglalkozom, hanem a betegségben szenvedőket kötelékekben tartó sátáni erőkkel. Ami az embereket illeti, a szívem mindenki iránt szeretettel és együttérzéssel van tele, de amíg meg nem haragszol az ördögre, fogalmam sincs, mikor jutsz el odáig, hogy Isten használhasson téged.
Egyszer egy hölgy ölebe utánament a házból, és folyton ott ugrált a lába körül. Ezt mondta a kutyának: „Ma nem vihetlek magammal.” Az eb csak csóválta a farkát és egyre okvetetlenkedett körülötte. „Menj haza, kutyuskám!” – mondta neki a nő, de az nem tágított mellőle. Végül aztán ráförmedt: „Tűnés haza!” – és a kutya eliszkolt.
Némelyek hasonló játékot folytatnak az ördöggel. „Szegény” – mondják. Az ördög minden vigasztalást szívesen fogad, amit bárki a világon nyújt neki. Űzd ki! Nem a személlyel ütközöl, hanem az ördöggel! Ha ezt mondod hatalommal: „Kifele démonok, az Úr nevében!” – ki kell jönniük. Mindig az igazság oldalán állsz, ha van merszed az ördög munkájaként kezelni a betegséget.
A gyógyítások ajándékai olyan sokfélék, hogy – tapasztalni fogod – gyakran a megítélés ajándéka is működik velük kapcsolatban. Azonfelül a Szellem megnyilvánulásai „mindenkinek haszonra adatnak” (1Korinthus 12:7).
A rákos esetet soha nem kezelheted másképp, mind egy eleven gonosz szellemet, amely a testet pusztítja. Ez az egyik legrosszabb fajta gonosz szellem, amiről tudok. Nem mintha lenne bármi jó az ördögben – az ördög minden betegsége többé-kevésbé rossz – de ez a betegség olyan, amit ki kell űzni. Amikor démonokat űzünk, ügyelnünk kell arra, hogy ki adja ki a parancsot. Ember is mondhatja, hogy „Menj ki belőle!”, ám hacsak nem Isten Szelleme által parancsol, a szavai haszontalanok lesznek.
Szilárdan meg kell vetned a lábad; biztosnak kell lenned abban, hogy létezik egy nálad hatalmasabb erő, amely lerombolja az ördögöt. János első levele alapján foglald el a pozíciódat, és mondd ezt: „Nagyobb az, aki bennem van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4). Ha azt gondolod, hogy tőled származik az erő, nagy hibát követsz el. Az erő abból származik, hogy beteljesedsz Ővele, és Ő cselekszik általad – a gondolataidat, a szavaidat, egész lényedet Isten Szelleme használja.
Mai gondolat: Nem hibázol, ha ellenállsz az ördögnek.
A gyógyítások ajándékai olyan sokfélék, hogy – tapasztalni fogod – gyakran a megítélés ajándéka is működik velük kapcsolatban. Azonfelül a Szellem megnyilvánulásai „mindenkinek haszonra adatnak” (1Korinthus 12:7).
A rákos esetet soha nem kezelheted másképp, mind egy eleven gonosz szellemet, amely a testet pusztítja. Ez az egyik legrosszabb fajta gonosz szellem, amiről tudok. Nem mintha lenne bármi jó az ördögben – az ördög minden betegsége többé-kevésbé rossz – de ez a betegség olyan, amit ki kell űzni. Amikor démonokat űzünk, ügyelnünk kell arra, hogy ki adja ki a parancsot. Ember is mondhatja, hogy „Menj ki belőle!”, ám hacsak nem Isten Szelleme által parancsol, a szavai haszontalanok lesznek.
Szilárdan meg kell vetned a lábad; biztosnak kell lenned abban, hogy létezik egy nálad hatalmasabb erő, amely lerombolja az ördögöt. János első levele alapján foglald el a pozíciódat, és mondd ezt: „Nagyobb az, aki bennem van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4). Ha azt gondolod, hogy tőled származik az erő, nagy hibát követsz el. Az erő abból származik, hogy beteljesedsz Ővele, és Ő cselekszik általad – a gondolataidat, a szavaidat, egész lényedet Isten Szelleme használja.
Mai gondolat: Nem hibázol, ha ellenállsz az ördögnek.
2019. március 12., kedd
Derek Prince - Isten Igéjének megvallása (részlet)
Elfogadott vagy!
Isten gyermeke vagyok.
Szeretem az Efézus 1:6 King James szerinti fordítását, különösen egy szó miatt: „elfogadott”. „Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott [a King James verzió szerint: „elfogadott”] minket ama Szerelmesben”.
Újra hangsúlyozom: amikor Isten azt mondja, hogy elfogadott bennünket, az nem azt jelenti, hogy éppen csak megtűr maga körül. Azt jelenti, hogy igen kiváltságos helyzetben vagyunk. Különleges és szeretetteljes törődéssel és figyelemmel vesz bennünket körül. Az univerzum karbantartási listáján mi állunk az első helyen. Isten nem tol félre minket a sarokba, mondván: „Várj itt, most nem érek rá!”, vagy „Most nincs rád időm”, vagy „Ne hangoskodj, apuka alszik!” Ezt mondja: „Érdeklődöm irántad. Akarlak, örömmel látlak. Gyere csak be, már régóta várok rád!”
Olyan Ő, mint a tékozló fiúról szóló történetben az apa, aki odakint volt a látóhatárt kémlelve, hogy mikor jön haza a fia. Nem kellett másoknak figyelmeztetni: „Tudod, a fiad úton van hazafelé.” Az apa volt az első, aki tudott erről. Előbb tudott róla, mint az összes többi családtag. Isten ugyanígy viszonyult hozzánk Krisztusban. Nem vagyunk elutasítottak. Nem vagyunk másodrendű állampolgárok. És nem vagyunk szolgák.
Amikor a tékozló fiú visszajött, kész volt a szolgák közé állni. „Apám, hadd legyek a béreseid közül egy” – mondta. Ám ha figyelmesen elolvasod a történetet, látni fogod: amikor a fiú elkezdte vallani bűneit, az apja félbeszakította – nem engedte, hogy befejezze mondandóját. Nem hagyta, hogy kimondja: „Hadd legyek a béreseid közül egy!” Ellenkezőleg, ezt mondta: „Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott” (Lukács 15:22–24). Dicsőség Istennek!
Megvallás:
Isten gyermeke vagyok.
Szeretem az Efézus 1:6 King James szerinti fordítását, különösen egy szó miatt: „elfogadott”. „Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott [a King James verzió szerint: „elfogadott”] minket ama Szerelmesben”.
Újra hangsúlyozom: amikor Isten azt mondja, hogy elfogadott bennünket, az nem azt jelenti, hogy éppen csak megtűr maga körül. Azt jelenti, hogy igen kiváltságos helyzetben vagyunk. Különleges és szeretetteljes törődéssel és figyelemmel vesz bennünket körül. Az univerzum karbantartási listáján mi állunk az első helyen. Isten nem tol félre minket a sarokba, mondván: „Várj itt, most nem érek rá!”, vagy „Most nincs rád időm”, vagy „Ne hangoskodj, apuka alszik!” Ezt mondja: „Érdeklődöm irántad. Akarlak, örömmel látlak. Gyere csak be, már régóta várok rád!”
Olyan Ő, mint a tékozló fiúról szóló történetben az apa, aki odakint volt a látóhatárt kémlelve, hogy mikor jön haza a fia. Nem kellett másoknak figyelmeztetni: „Tudod, a fiad úton van hazafelé.” Az apa volt az első, aki tudott erről. Előbb tudott róla, mint az összes többi családtag. Isten ugyanígy viszonyult hozzánk Krisztusban. Nem vagyunk elutasítottak. Nem vagyunk másodrendű állampolgárok. És nem vagyunk szolgák.
Amikor a tékozló fiú visszajött, kész volt a szolgák közé állni. „Apám, hadd legyek a béreseid közül egy” – mondta. Ám ha figyelmesen elolvasod a történetet, látni fogod: amikor a fiú elkezdte vallani bűneit, az apja félbeszakította – nem engedte, hogy befejezze mondandóját. Nem hagyta, hogy kimondja: „Hadd legyek a béreseid közül egy!” Ellenkezőleg, ezt mondta: „Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott” (Lukács 15:22–24). Dicsőség Istennek!
Megvallás:
Köszönöm Jézus, hogy megváltottál. Kijelentem, hogy Isten kegyelme által én „elfogadott és szeretett” vagyok. Kijelentem, hogy Isten gyermeke vagyok. Ámen.
2019. március 8., péntek
Smith Wigglesworth - A hit ereje (részlet)
A Szellem ereje
"És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel."
Apostolok Cselekedetei 2:4
Napi szakasz: Apostolok Cselekedetei 2:1-21
Egyik este megbíztak egy összejövetel megtartásával, és én megvetettem a lábamat az Úr színe előtt. Jóváhagyást akartam nyerni az Úrtól. Láttam, hogy Isten akarata az, hogy az emberek tele legyenek Szent Szellemmel, isteni képességgel, tele élettel, lángoló tűzzel. Az összejövetelen felállt egy fiatalember. Szánalomra méltó figura volt, az arcát elöntötte a bánat. Megkérdeztem: „Mi a probléma, fiatalember?”
Azt válaszolta, hogy képtelen dolgozni, és alig tud járni. Így szólt:
„Olyan tehetetlen vagyok. Tuberkulózisban szenvedek, gyenge a szívem, és az egész testem fáj.”
„Imádkozni fogok érted” – mondtam.
"És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel."
Apostolok Cselekedetei 2:4
Napi szakasz: Apostolok Cselekedetei 2:1-21
Egyik este megbíztak egy összejövetel megtartásával, és én megvetettem a lábamat az Úr színe előtt. Jóváhagyást akartam nyerni az Úrtól. Láttam, hogy Isten akarata az, hogy az emberek tele legyenek Szent Szellemmel, isteni képességgel, tele élettel, lángoló tűzzel. Az összejövetelen felállt egy fiatalember. Szánalomra méltó figura volt, az arcát elöntötte a bánat. Megkérdeztem: „Mi a probléma, fiatalember?”
Azt válaszolta, hogy képtelen dolgozni, és alig tud járni. Így szólt:
„Olyan tehetetlen vagyok. Tuberkulózisban szenvedek, gyenge a szívem, és az egész testem fáj.”
„Imádkozni fogok érted” – mondtam.
Aztán így szóltam az emberekhez: „Ahogyan imádkozom ezért a fiatalemberért, nézzék az arcát, és látják majd a változást!”
Ahogy imádkoztam, megváltozott az arckifejezése. Azt mondtam neki: „Menj, fuss egy mérföldet, azután gyere vissza az összejövetelre!”
Mikor visszatért, így szólt: „Most már szabadon tudok lélegezni!”
Folytatódtak az összejövetelek, és én szem elől tévesztettem a fiatalembert. Pár nappal később újra láttam őt az egyik összejövetelen. Így szóltam hozzá: „Fiatalember, mondd el az embereknek, hogy mit tett érted Isten!”
„Ó, most már tudok dolgozni és pénzt keresni!” – mondta.
Dicsőség Istennek, az üdvösség eme csodálatos folyója sosem szárad ki. Ihatsz belőle, közel van hozzád. Ez egy mély folyó, amely mindenki számára elegendő.
Egy másik összejövetelen felállt egy férfi, és így szólt: „Megérintene? Szörnyű helyzetben vagyok. Nagy családom van, de egy aknában történt baleset miatt két éve nincs munkám. Nem tudom kinyitni a kezeimet.” Tele voltam sajnálattal szegény ember iránt, és akkor történt valami, ami azelőtt soha. Még csak gyermeki szinten vagyunk a Szent Szellem csodálatos kitöltetésének ismeretében, és annyival több vár még ránk! Kinyújtottam a kezem, és mielőtt elérhettem volna a férfi kezeit, azok kilazultak, és tökéletesen épek lettek.
Magam előtt látom Istvánt, tele hittel és erővel, amint nagy jeleket és csodákat tesz a nép között. Ugyanaz a Szent Szellem téged is be tud tölteni, azután el fogja végezni a megfelelő dolgokat rajtad keresztül. Isten megadja ezt. Ő kész megérinteni és átformálni téged most azonnal.
Egyszer egy hölgy felállt az összejövetelen, hogy imát kérjen. Imádkoztam érte, és meggyógyult. Felkiáltott: „Ez csoda! Ez csoda! Ez csoda!” Ez az, amit Isten mindig meg akar velünk tenni. Biztos, hogy amikor megszabadulunk a Szent Szellem által, valami történni fog. Törekedjünk a legjobb dolgokra, és adjunk elsőbbséget Istennek.
Bárcsak az Úr megnyitná a szemeinket, hogy lássuk Őt, és megértsük, hogy Ő mélyen érdeklődik minden iránt, ami bennünket érint! Ő „megindul gyarlóságainkon” (Zsidó levél 4:15). Minden meztelen és leplezetlen annak szemei előtt, Akivel mi kapcsolatban állunk (13. vsz.). Ő tud arról az asztmáról, arról a reumáról. Ismeri azt a fájdalmat, ami a hátadat, fejedet vagy a lábaidat kínozza. Ő el akar oldozni minden foglyot, és szabaddá tenni téged úgy, ahogyan engem is megszabadított. Ma már alig vagyok tudatában annak, hogy van testem. Szabad vagyok minden emberi betegségtől, teljességgel szabad. Krisztus megváltott bennünket. Hatalma van az ellenség minden ereje felett, és hatalmas győzelmet vívott ki a számunkra. Birtokba veszed? A tiéd, és ez tökéletes megváltás.
Isten vágya az, hogy új teremtéssé tegyen bennünket: a régiek elmúltak, és bennünk minden valóban isteni eredetű. Isten óhaja, hogy új, isteni rendet hozzon létre bennünk, tökéletes szeretetet és korlátlan hitet. (Lásd 2Korinthus 5:17.) Elfogadod Isten rád vonatkozó tervét? A megváltás ingyen van. Kelj fel, és tedd meg a hit cselekedetét, és Isten meg fog gyógyítani, ahogyan megteszed. Csak higgy, és hittel fogadd is el! István, telve hittel és Szent Szellemmel, nagy jeleket és csodákat tett (Apostolok Cselekedetei 6:8). Isten áldja meg számunkra ezt az igeszakaszt, és töltsön be teljesen az Ő Szent Szellemével! A Szent Szellem ereje által jelentse ki Krisztust bennünk egyre jobban és jobban!
Isten Szelleme mindig az Úr Jézus Krisztusról tesz tanúságot. Szolgáld Őt, szeresd Őt, töltekezz be Vele! Olyan kedves dolog hallani Őt, ahogyan megismerteti magát velünk! Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsidó levél 13:8). Kész betölteni minket Szent Szellemmel és hittel, ahogyan Istvánnal is megtette.
Mai gondolat: Lehet, hogy nagyon átlagosak vagyunk, de Isten rendkívülivé akar tenni bennünket a Szent Szellem által.
Ahogy imádkoztam, megváltozott az arckifejezése. Azt mondtam neki: „Menj, fuss egy mérföldet, azután gyere vissza az összejövetelre!”
Mikor visszatért, így szólt: „Most már szabadon tudok lélegezni!”
Folytatódtak az összejövetelek, és én szem elől tévesztettem a fiatalembert. Pár nappal később újra láttam őt az egyik összejövetelen. Így szóltam hozzá: „Fiatalember, mondd el az embereknek, hogy mit tett érted Isten!”
„Ó, most már tudok dolgozni és pénzt keresni!” – mondta.
Dicsőség Istennek, az üdvösség eme csodálatos folyója sosem szárad ki. Ihatsz belőle, közel van hozzád. Ez egy mély folyó, amely mindenki számára elegendő.
Egy másik összejövetelen felállt egy férfi, és így szólt: „Megérintene? Szörnyű helyzetben vagyok. Nagy családom van, de egy aknában történt baleset miatt két éve nincs munkám. Nem tudom kinyitni a kezeimet.” Tele voltam sajnálattal szegény ember iránt, és akkor történt valami, ami azelőtt soha. Még csak gyermeki szinten vagyunk a Szent Szellem csodálatos kitöltetésének ismeretében, és annyival több vár még ránk! Kinyújtottam a kezem, és mielőtt elérhettem volna a férfi kezeit, azok kilazultak, és tökéletesen épek lettek.
Magam előtt látom Istvánt, tele hittel és erővel, amint nagy jeleket és csodákat tesz a nép között. Ugyanaz a Szent Szellem téged is be tud tölteni, azután el fogja végezni a megfelelő dolgokat rajtad keresztül. Isten megadja ezt. Ő kész megérinteni és átformálni téged most azonnal.
Egyszer egy hölgy felállt az összejövetelen, hogy imát kérjen. Imádkoztam érte, és meggyógyult. Felkiáltott: „Ez csoda! Ez csoda! Ez csoda!” Ez az, amit Isten mindig meg akar velünk tenni. Biztos, hogy amikor megszabadulunk a Szent Szellem által, valami történni fog. Törekedjünk a legjobb dolgokra, és adjunk elsőbbséget Istennek.
Bárcsak az Úr megnyitná a szemeinket, hogy lássuk Őt, és megértsük, hogy Ő mélyen érdeklődik minden iránt, ami bennünket érint! Ő „megindul gyarlóságainkon” (Zsidó levél 4:15). Minden meztelen és leplezetlen annak szemei előtt, Akivel mi kapcsolatban állunk (13. vsz.). Ő tud arról az asztmáról, arról a reumáról. Ismeri azt a fájdalmat, ami a hátadat, fejedet vagy a lábaidat kínozza. Ő el akar oldozni minden foglyot, és szabaddá tenni téged úgy, ahogyan engem is megszabadított. Ma már alig vagyok tudatában annak, hogy van testem. Szabad vagyok minden emberi betegségtől, teljességgel szabad. Krisztus megváltott bennünket. Hatalma van az ellenség minden ereje felett, és hatalmas győzelmet vívott ki a számunkra. Birtokba veszed? A tiéd, és ez tökéletes megváltás.
Isten vágya az, hogy új teremtéssé tegyen bennünket: a régiek elmúltak, és bennünk minden valóban isteni eredetű. Isten óhaja, hogy új, isteni rendet hozzon létre bennünk, tökéletes szeretetet és korlátlan hitet. (Lásd 2Korinthus 5:17.) Elfogadod Isten rád vonatkozó tervét? A megváltás ingyen van. Kelj fel, és tedd meg a hit cselekedetét, és Isten meg fog gyógyítani, ahogyan megteszed. Csak higgy, és hittel fogadd is el! István, telve hittel és Szent Szellemmel, nagy jeleket és csodákat tett (Apostolok Cselekedetei 6:8). Isten áldja meg számunkra ezt az igeszakaszt, és töltsön be teljesen az Ő Szent Szellemével! A Szent Szellem ereje által jelentse ki Krisztust bennünk egyre jobban és jobban!
Isten Szelleme mindig az Úr Jézus Krisztusról tesz tanúságot. Szolgáld Őt, szeresd Őt, töltekezz be Vele! Olyan kedves dolog hallani Őt, ahogyan megismerteti magát velünk! Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsidó levél 13:8). Kész betölteni minket Szent Szellemmel és hittel, ahogyan Istvánnal is megtette.
Mai gondolat: Lehet, hogy nagyon átlagosak vagyunk, de Isten rendkívülivé akar tenni bennünket a Szent Szellem által.
2019. március 7., csütörtök
Derek Prince - Isten Igéjének megvallása (részlet)
A gyógyulás alkalmazása
Jézust megsebesítették, hogy mi meggyógyulhassunk.
1943-ban beteg voltam, és sok hónapot töltöttem kórházban. Az Üdvhadseregtől meglátogatott egy nő, hogy imádkozzon értem. Akkoriban kaptam egy üzenetet Istentől: „Tekints a Golgota művére – tökéletes mű minden tekintetben, tökéletes minden szempontból.” Azóta is a szemem előtt van ez az állítás, és még mindig csak felszínesen érintettem mindazt, ami a kereszten történt. Tökéletes mű ez. Bármilyen szemszögből nézünk is a keresztre, egy elvégzett, kész mű az. Bármiféle segítségre legyen is szükségünk, a kereszt azt örökre elrendezte.
„Ez egyszerűen hangzik” – mondhatnád, – „de hogyan alkalmazhatom?” Ha gyógyulásról van szó, sokan tűnődnek a következőn: honnan tudhatom, hogy Isten akaratae a gyógyulás?
Ha Isten gyermekei vagyunk, ez rossz kérdés, hiszen a gyógyulás a gyermekek kenyere. Jézus ezt mondta: „Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek [hitetleneknek] vetni” (Máté 15:26). A sziro-föníciai asszony jó választ adott:
„Uram, nincs szükségem egy egész kenyérre. Csak egy morzsát adj nekem belőle, és a démonnak mennie kell a lányomból.” Ennek a nőnek tényleg volt hite – sokkal több, mint azoknak a gyerekeknek, akik egy egész kenyeret kaptak, mégis betegek maradtak! Talán egy apa jégkrémmel és marharostélyossal nem tudja ellátni a családját, de minden apának kötelessége kenyérről gondoskodni. Isten, az Atya kitette a gyermekek kenyerét az asztalra – a tiédet és az enyémet is.
Így teszem fel újra a kérdést: „Hogyan válthatom valóra a gyógyulást, amelyet már megkaptam?” A hívő számára a gyógyulás és a megváltás sohasem jövő idejű. Örökségünk érvényesítése most már a mi dolgunk, mert minden el van rendezve a szövetségben, amelyre Jézus halála tett pecsétet.
"Jézus, köszönöm a kereszten elvégzett munkádat. Kijelentem, hogy most működésbe hozom Jézus
tökéletes váltságművét, mert Jézust megsebesítették azért, hogy én gyógyulást vehessek. Ámen."
Jézust megsebesítették, hogy mi meggyógyulhassunk.
1943-ban beteg voltam, és sok hónapot töltöttem kórházban. Az Üdvhadseregtől meglátogatott egy nő, hogy imádkozzon értem. Akkoriban kaptam egy üzenetet Istentől: „Tekints a Golgota művére – tökéletes mű minden tekintetben, tökéletes minden szempontból.” Azóta is a szemem előtt van ez az állítás, és még mindig csak felszínesen érintettem mindazt, ami a kereszten történt. Tökéletes mű ez. Bármilyen szemszögből nézünk is a keresztre, egy elvégzett, kész mű az. Bármiféle segítségre legyen is szükségünk, a kereszt azt örökre elrendezte.
„Ez egyszerűen hangzik” – mondhatnád, – „de hogyan alkalmazhatom?” Ha gyógyulásról van szó, sokan tűnődnek a következőn: honnan tudhatom, hogy Isten akaratae a gyógyulás?
Ha Isten gyermekei vagyunk, ez rossz kérdés, hiszen a gyógyulás a gyermekek kenyere. Jézus ezt mondta: „Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek [hitetleneknek] vetni” (Máté 15:26). A sziro-föníciai asszony jó választ adott:
„Uram, nincs szükségem egy egész kenyérre. Csak egy morzsát adj nekem belőle, és a démonnak mennie kell a lányomból.” Ennek a nőnek tényleg volt hite – sokkal több, mint azoknak a gyerekeknek, akik egy egész kenyeret kaptak, mégis betegek maradtak! Talán egy apa jégkrémmel és marharostélyossal nem tudja ellátni a családját, de minden apának kötelessége kenyérről gondoskodni. Isten, az Atya kitette a gyermekek kenyerét az asztalra – a tiédet és az enyémet is.
Így teszem fel újra a kérdést: „Hogyan válthatom valóra a gyógyulást, amelyet már megkaptam?” A hívő számára a gyógyulás és a megváltás sohasem jövő idejű. Örökségünk érvényesítése most már a mi dolgunk, mert minden el van rendezve a szövetségben, amelyre Jézus halála tett pecsétet.
tökéletes váltságművét, mert Jézust megsebesítették azért, hogy én gyógyulást vehessek. Ámen."
Könyvajánló
Az Immanuel Kiadó engedélyével a mai naptól 2 hétig minden hétköznap megosztásra kerül könyvrészlet. E kettő könyv az év minden napjára ad üzenetet, jómagam is használom őket évek óta. Az egyik Derek Prince könyve, "Isten Igéjének megvallása" címmel és gyakorlatilag minden témakört lefed az év alatt. Kik vagyunk Krisztusban, megváltás áldásai, pénzügyek, testvéri kapcsolatok, Izrael, imaélet, stb. Minden napra van egy oldalas tanítása Dereknek, majd a végén egy megvallás. Jómagam az Úrral való beszélgetésem előtt, mindig az adott napi megvallást hangosan elmondom és utána kezdek az imának. Mivel tényleg változatosak és gyakorlatias dolgok vannak minden napra, nagyon ajánlom ezt a könyvet.
A másik napi üzenetes könyv (illetve könyvek, mert csak két kötetben lehetett megjelentetni hossza miatt) Smith Wiglesworth prédikációiből származik. Minden napra van egy Ige, egy javasolt napi szakasz olvasása a Bibliából, majd utána Smith üzenete, végül egy napi gondolat. Smith üzenetei tüzesek, felrázóak, így ez a könyv nagyon jól kiegészítője Derek könyvének.
A mai nap kikerül az első Derek üzenet, majd jövőhéttől felváltva Smith és Derek üzenetei következnek. Remélem sokatoknak csinálok kedvet legalább az egyik megvásárlásához és napi használatához. A Biblia olvasás mellett nagyon jó napindítók, vagy napzárók lesznek életetkben.
A másik napi üzenetes könyv (illetve könyvek, mert csak két kötetben lehetett megjelentetni hossza miatt) Smith Wiglesworth prédikációiből származik. Minden napra van egy Ige, egy javasolt napi szakasz olvasása a Bibliából, majd utána Smith üzenete, végül egy napi gondolat. Smith üzenetei tüzesek, felrázóak, így ez a könyv nagyon jól kiegészítője Derek könyvének.
A mai nap kikerül az első Derek üzenet, majd jövőhéttől felváltva Smith és Derek üzenetei következnek. Remélem sokatoknak csinálok kedvet legalább az egyik megvásárlásához és napi használatához. A Biblia olvasás mellett nagyon jó napindítók, vagy napzárók lesznek életetkben.
Királyok II. könyve 20.
1. Ama napokban Chizkíjáhú halálosan megbetegedett; bement hozzá Jesájáhú, Ámóc fia, a próféta és szólt hozzá: Így szól az Örökkévaló: rendelkezzél házad felől, mert meg fogsz halni és nem gyógyulsz meg. 2. Ekkor a fal felé fordította arcát és imádkozott az Örökkévalóhoz, mondván: 3. Oh Örökkévaló, emlékezzél csak meg arról, hogy jártam előtted igazsággal és őszinte szívvel és ami jó a szemeidben, azt cselekedtem! És sírt Chizkíjáhú nagy sírással. 4.Még nem ért ki Jesájáhú a középső udvarra, lett hozzá az Örökkévaló igéje, mondván: 5. Menj vissza és szólj Chizkijáhúhoz, népem fejedelméhez: így szól az Örökkévaló, Dávid ősödnek Istene: hallottam az imádságodat, láttam könnyűdet; íme, én meggyógyítlak, harmadnapra fölmész majd az Örökkévaló házába. 6. És hozzáteszek napjaidhoz tizenöt évet és Assúr királyának markából megmentlek téged meg e várost, és megvédem e várost a magam kedvéért és Dávid szolgám kedvéért. 7. És mondta Jesájáhú: Hozzatok egy darab füge-lepényt. Elhozták és rátették a fekélyre és meggyógyult. 8. És szólt Chizkíjáhú Jesájáhúhoz: Mi a jele., hogy majd meggyógyít engem az Örökkévaló és hogy felmegyek harmadnapra az Örökkévaló házába? 9. Mondta Jesájáhú: Ez neked a jel az Örökkévaló részéről, hogy megteszi az Örökkévaló az igét, melyet kimondott: haladjon-e az árnyék tíz fokra, avagy visszamenjen-e tíz fokra? 10. Mondta Chizkíjáhú: Csekélység az árnyéknak, hogy lenyúljon tíz fokra; nem, inkább visszamenjen az árnyék hátrafelé tíz fokkal! 11. Ekkor kiáltott Jesájáhú próféta az Örökkévalóhoz; és visszamenesztette az árnyékot a fokokon, melyeken lement volt Ácház napóráján hátrafelé tíz fokkal.
12. Abban az időben küldött Beródákh-Baladán, Baladán fia, Bábel királya, levelet és ajándékot Chizkíjáhúnak, mert hallotta, hogy beteg volt Chizkíjáhú. 13. És hallgatott rájuk Chizkíjáhú és megmutatta nekik egész kincses házát, az ezüstöt, az aranyat és az illatszereket és a finom olajat, meg egész fegyveres-házát és mindent, ami találtatott kincstáraiban; nem volt semmi, mit meg nem mutatott volna nekik Chizkíjáhú a házában és egész birodalmában. 14. Ekkor bement Jesájáhú próféta Chizkíjáhú királyhoz és szólt hozzá: Mit mondtak ezek az emberek és honnan jönnek hozzád? Mondta Chizkíjáhú: Távoli országból jöttek, Bábelből. 15. És mondta: Mit láttak házadban? Mondta Chizkíjáhú: Mindent láttak, ami házamban van; nem volt semmi, amit meg nem mutattam volna nekik kincstáraimban. 16. Erre szólt Jesájáhú Chizkíjáhúhoz: Halljad az Örökkévaló igéjét! 17. Íme napok jönnek s elvisznek mindent, ami házadban van és amit őseid gyűjtöttek mind e mai napig Bábelbe; nem marad meg semmi, mondja az Örökkévaló. 18. Fiaid közül is, kik majd származnak tőled, akiket nemzeni fogsz, elvitetnek, hogy udvari tisztek legyenek Bábel királyának palotájában. 19. Ekkor szólt Chizkíjáhú Jesájáhúhoz: Jó az Örökkévaló igéje, amelyet mondtál, És mondta: Hiszen ha csak béke és biztosság lesz az én napjaimban! 20. Chizkíjáhú egyéb dolgai pedig és mind a hőstettei, és hogy készítette a tavat és a vízvezetéket és bevezette a vizet a városba, nemde, meg vannak írva Jehúda királyai történetének könyvében. 21. És feküdt Chizkíjáhú ősei mellé és király lett helyette fia Menasse.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2019. március 5., kedd
Királyok II. könyve 19.
1. És a mint meghallotta volt Chizkíjáhú király, megszaggatta ruháit, zsákot öltött magára és ment az Örökkévaló házába. 2. És küldte Eljákímot, ki a ház fölött volt, meg Sebnát az írót és a papok véneit zsákba öltözötten Jesájáhú prófétához, Ámóc fiához. 3. És szóltak hozzá: Így szól Chizkíjáhú: szorongatásnak, fenyítésnek és gyalázásnak napja e mai nap, mert eljutottak a gyermekek a méhszájig, de erő nincs a szülésré. 4. Talán meghallja az Örökkévaló, a te Istened, Rabsákénak mind a szavait, a kit küldött az ő ura, Assúr királya, hogy káromolja az élő Istent és szidalmazott azon szavakkal, melyeket hallott az Örökkévaló, a te Istened! Mondj tehát imát a még meglevő maradékért. 5. És elmentek Chizkíjáhú király szolgái Jesájáhúhoz. 6.Akkor mondta nekik Jesájáhú: Így szóljatok uratokhoz: így szól az Örökkévaló: ne félj azon szavaktól, miket hallottál, hogy káromoltak engem Assúr királyának legényei. 7. Íme, én adok beléje olyan lelket, hogy hírt hallván, visszatér országába; és elejtem őt kard által az országában. 8. Visszatért Rabsáké és találta Assúr királyát Libna ellen harcolva; mert hallotta, hogy ez elindult Lákhíeból.
9. Ekkor hallotta Tirhákáról, Kús királyáról, hogy mondták: íme kivonult, hogy harcoljon veled. És újra küldött követeket Chizkíjáhúhoz, mondván: 10. Így szóljatok Chizkíjáhúhoz, Jehúda királyához, mondván: ne ámítson téged istened, akiben te bízol, mondván: nem adatik Jeruzsálem Assúr királyának kezébe. 11. Hiszen te hallottad, hogy mit tettek Assúr királyai mind az országokkal, elpusztítván azokat, és te megmenekülnél? 12. Megmentették-e őket azon nemzetek istenei, melyeket megrontottak őseim: Gózánt és Cháránt, Récefet és Éden fiait Telasszárban? 13. Hol van Chamát királya és Arpád királya, meg királya Szefarvájim városának, Hénáé, Ivváé? 14. S vette Chizkíjáhú a levelet a követek kezéből és elolvasta. Erre fölment az Örökkévaló házába és kiterítette azt Chizkíjáhú az Örökkévaló színe előtt.
15. Imádkozott Chizkíjáhú az Örökkévaló színe előtt és mondta: Örökkévaló, Izraél Istene, aki a kérubokon székelsz, te vagy az Isten, te egyedül mind a föld királyságai fölött, te alkottad az eget és a földet. 16. Hajtsd, oh Örökkévaló, füledet és halljad, nyisd meg, oh Örökkévaló, szemeidet és lásd, halljad Szanchérib szavait, melyeket küldött, hogy káromolja az élő Istent! 17. Valóban, óh Örökkévaló, elpusztították Assúr királyai a nemzeteket és országukat; 18. és tűzbe vetették isteneiket, mert nem istenek azok, hanem ember kezének a műve, fa, és kő; tehát megsemmisítették. 19. Most pedig, oh Örökkévaló, Istenünk, szabadíts meg minket, kérlek, az ő kezéből, hogy megtudják mind a föld királyságai, hogy te Örökkévaló vagy Isten, te egyedül! 20. És küldött Jesájáhú; Ámóc fia, Chizkíjáhúhoz, mondván: Így szól az Örökkévaló, Izraél Istene: amit imádkoztál hozzám Szanchérib, Assúr királya felől, hallottam. 21. Ez az ige, melyet szólt az Örökkévaló felőle: kigúnyolt téged, kicsúfolt téged Ción szűz leánya, mögötted fejet rázott Jeruzsálem leánya. 22. Kit káromoltál és gyaláztál, kire emeltél hangot ég magasan hordottad szemeidet? Izraélnek szentje ellen! 23. Követeid által káromoltad az Urat és mondtad: szekereim sokaságával fölmentem én a hegyek magasságára, a Libánonnak legvégébe; kivágom sudár cédrusait, válogatott ciprusait, eljutok szélső hajlékáig, termőföldje erdejéig. 24. Én ástam és ittam idegen vizet és kiszárítottam lábaim talpával mind az Egyiptomnak folyóit. 25. Nemde hallottad, régtől én azt készítettem, őskor napjaitól fogva elvégeztem; most véghezvittem: úgy legyen, hogy romhalmokká rombolnak erősített városokat; 26. lakóik pedig kurta kezűek, megtörtek és megszégyenültek; lettek mint a mező füve és a pázsit zöldje, mint a tetők füve és az üszögös gabona megnőtte előtt. 27. Hiszen ültödet, mentedet és jöttedet ismerem, meg a háborgásodat ellenem! 28. Mivel hogy háborgasz ellenem és gőgösséged fölszállt fülembe, teszem karikámat az orrodba és zabolámat a szádba és visszavezetlek az úton, melyen jöttél. 29. És ez neked a jel: esztek ez évben utótermést, a második évben utóhajtást; a harmadik évben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőlőket és egyétek gyümölcsüket. 30. Ég Jehúda házának megmaradt része továbbra is gyökeret ver alul és gyümölcsöt terem fölül. 31. Mert Jeruzsálemből fog eredni a maradék és a megmaradt rész a Ción hegyéről. Az Örökkévalónak, a seregek urának buzgalma cselekszi ezt. 32. Azért így szól az Örökkévaló Assúr királya felől: nem jön be ebbe a városba, nem lő oda nyilat, nem rohanja meg pajzzsal és nem hány föl ellene töltést. 33. Az úton, amelyen jött, azon tér vissza, de ebbe a városba nem jő be, úgymond az Örökkévaló. 34. Megvédem e várost, hogy megsegítsem a magam kedvéért és szolgám Dávid kedvéért, 35. És történt azon éjjel, kivonult az Örökkévaló angyala és megvert Assúr táborában száznyolcvanötezer embert. Mikor korán reggel fölkeltek, íme mindannyian holt hullák. 36. Erre elindult, elment és visszatért Szanchérib, Assúr királya és maradt Ninivében. 37. S történt, midőn éppen leborult istenének, Niszrókhnak házában, megölték őt karddal fiai, Adrámmélekh és Sarécer, és ők Arárát országába menekültek; s király lett helyette fia, Észar-Chaddón.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2019. március 1., péntek
Egy levél megosztása
"Vajon azok a keresztény vállalkozók, cégvezetők, akik bár meg tudnák tenni, de mégsem fizetik ki rendesen az alkalmazottaik bérét (tartozásról beszélek, nem fizetési igényről), nem fizetik ki a túlórát, tehát az elvégzett munka után járó megállapodott bért szándékosan nem fizetik ki, lehet, hogy lemaradnak az elragadtatásról, bármennyire jó hívők voltak is? Nézzünk két Igét, az ó- és az újszövetségből.
"Azon a napon add meg az õ bérét, és le se menjen felette a nap; mert szegény õ, és kivánkozik az után az õ lelke, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bűn ne legyen rajtad." (5.Mózes 24:15)
Itt a lényeges kijelentés, hogy ha a munkavállaló az Úrhoz fordul amiatt, mert nem kapta meg a bérét, akkor ez bűnként rajta lesz az ilyen munkaadón. Kérdés, hogy ha egy hívőn bűn van, ami ráadásul tudatos bűn, akkor ez akadályozza-e, hogy a szentekkel elragadtasson? Hiszen ha az Úr bűnösnek tartja, akkor elvileg kizárja az elragadtatásból.
"Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa (eredetiben: kihasználja, becsapja, kifosztja) valamely dologban az õ atyjafiát: mert bosszút áll (büntető igazságszolgáltatást végez) az Úr mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk." (1.Thess. 4:6.)
Vagyis ha egy hívő becsapja, megkárosítja, kihasználja egy testvérét, azon az Úr bosszút áll. Az ilyen embert pedig, akin az Úr bosszúállása van, elragadná a szentekkel?
Jézus megemlíti, hogy az újjászületetett hívők fele (ha ez prófécia volt Tőle) nem vész részt az elragadtatásban. Ha ezt is alapul vesszük, akkor bizony előfordulhat, hogy a munkabért szándékosan ki nem fizető hívő vállalkozók, munkaadók nem tudnak elragadtatni a rajtuk lévő bűn miatt.
Konklúzió: senki senkinek ne tartozzon, legyünk becsületesek, fizessük ki a tartozásainkat HA VAN RÁ MÓDUNK (ez a kulcs!), nehogy emiatt ittmararadjunk az elragadtatáskor. Mert lehet könnyedén venni a tartozásokat, ám lehet nagyon rossz vége lesz.
Rómaiakhoz 13:8 Senkinek semmivel ne tartozzatok (ne legyetek adósok, a kötelességeiteket adjátok meg), hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek."
(A fenti gondolatok írója névtelenséget kért, mert nem szeretne kereszttűzbe kerülni. Régóta foglalkoztatta ez a kérdés, sokat elmélkedett rajta és egy pásztorral is egyeztetett, hogy megállja-e a helyét az elmélkedése. Az említett pásztorral felvettem a kapcsolatot és megerősítette. És ami a legfontosabb, a levél tartalma egy elmélkedés, nem kijelentés!!! Kérlek így is kezeljétek, gondolatébresztőnek szánta az írója, nehogy valaki lemaradjon az elragadtatásról. Köszönjük megértéseteket!!!)
"Azon a napon add meg az õ bérét, és le se menjen felette a nap; mert szegény õ, és kivánkozik az után az õ lelke, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bűn ne legyen rajtad." (5.Mózes 24:15)
Itt a lényeges kijelentés, hogy ha a munkavállaló az Úrhoz fordul amiatt, mert nem kapta meg a bérét, akkor ez bűnként rajta lesz az ilyen munkaadón. Kérdés, hogy ha egy hívőn bűn van, ami ráadásul tudatos bűn, akkor ez akadályozza-e, hogy a szentekkel elragadtasson? Hiszen ha az Úr bűnösnek tartja, akkor elvileg kizárja az elragadtatásból.
"Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa (eredetiben: kihasználja, becsapja, kifosztja) valamely dologban az õ atyjafiát: mert bosszút áll (büntető igazságszolgáltatást végez) az Úr mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk." (1.Thess. 4:6.)
Vagyis ha egy hívő becsapja, megkárosítja, kihasználja egy testvérét, azon az Úr bosszút áll. Az ilyen embert pedig, akin az Úr bosszúállása van, elragadná a szentekkel?
Jézus megemlíti, hogy az újjászületetett hívők fele (ha ez prófécia volt Tőle) nem vész részt az elragadtatásban. Ha ezt is alapul vesszük, akkor bizony előfordulhat, hogy a munkabért szándékosan ki nem fizető hívő vállalkozók, munkaadók nem tudnak elragadtatni a rajtuk lévő bűn miatt.
Konklúzió: senki senkinek ne tartozzon, legyünk becsületesek, fizessük ki a tartozásainkat HA VAN RÁ MÓDUNK (ez a kulcs!), nehogy emiatt ittmararadjunk az elragadtatáskor. Mert lehet könnyedén venni a tartozásokat, ám lehet nagyon rossz vége lesz.
Rómaiakhoz 13:8 Senkinek semmivel ne tartozzatok (ne legyetek adósok, a kötelességeiteket adjátok meg), hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek."
(A fenti gondolatok írója névtelenséget kért, mert nem szeretne kereszttűzbe kerülni. Régóta foglalkoztatta ez a kérdés, sokat elmélkedett rajta és egy pásztorral is egyeztetett, hogy megállja-e a helyét az elmélkedése. Az említett pásztorral felvettem a kapcsolatot és megerősítette. És ami a legfontosabb, a levél tartalma egy elmélkedés, nem kijelentés!!! Kérlek így is kezeljétek, gondolatébresztőnek szánta az írója, nehogy valaki lemaradjon az elragadtatásról. Köszönjük megértéseteket!!!)
Frank Hammond - Dicséret. A hadviselés és szabadulás fegyvere 4.
Néha nehézséget okoz a dicséretbe való belépés
Előfordul, hogy a gyülekezetben belépsz az Úr jelenlétébe, de nem vagy elég jó hangulatban ahhoz, hogy dicsérd Őt. Hányan voltunk már ilyen helyzetben? Szerintem te is átéltél már ilyet. Lapozz a Jakab 5:1-hoz. Jakab arról beszél, mit kell tenni akkor, amikor gyülekezet összejön:
„Szenved-e valaki közöttetek?”
A „szenved” szó szerinti fordítása: rossz bánásmódban részesül. Van közöttetek olyan, aki rossz bánásmódban részesül? Mielőtt elindultál otthonról, a férjed talán kiabált veled, vagy valaki kellemetlenséget okozott és megbántott téged. Ezt jelenti a „szenved” szó. Ha úgy állsz be a szolgálatba, hogy szenvedsz, akkor szellemi értelemben nyomorék vagy. Nem mozdul meg a lábad, a kezed sem emelkedik a magasba. Szenvedsz.
Jakab azonban megmondja, mit kell tenned:
„Imádkozzon!”
Miért imádkozzon egy szenvedő ember? Addig imádkozzon, amíg ki nem veted a neheztelést a szívéből. Addig imádkozzon, amíg a szíve ki nem gyógyul a szenvedésből. Addig imádkozzon, amíg nem érzi szabadnak magát.
„Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!”
Azt mondja, amikor örülsz, menj el a gyülekezetbe, és énekelj dicséretet Istennek. Nagy segítségére leszel azoknak, akik szenvedések között imádkoznak.
Az a cél, hogy jöjjünk össze, legyünk az Úr serege! Ha a sereg egyik része betegszabadságon van, nem túl ütőképes a sereg. Ha az emberek fele szenved, nem tudnak teljes szívvel részt venni a csatában vagy a Szent Szellem áramlásába, azzal az egész szolgálatot megbetegítik. Tehát azt javasolja, hogy találjuk meg a kiutat, legyünk egy csapat, legyen a sereg egységes. Hagyjuk, hogy a dolgok beinduljanak!
Amikor szenvedünk, azt mondják nekünk, hogy felelősségünk van Isten előtt, és tennünk kell valamit. Ha szenvedsz, és semmit nem teszel ellene, akadályozod a szolgálatot. Isten azt mondja, térdelj le és imádkozz, tedd helyre a dolgokat, állítsd helyre a szívedet. Hangolódj rá Istenre!
Aki jókedvűen érkezik, kezdje el dicsérni, és ezzel felemeli a többieket. Jakab így folytatja.
„Beteg-e valaki közöttetek?”
Melyik a legjobb hely, ha beteg vagy? A gyülekezet. Azt mondja, ha valaki beteg, vagy fájdalmai vannak,
„Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt…”
és
„sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.”
Egészen idáig az istentisztelet végén szolgáltunk a betegek felé. Most Isten azonban azt mondja, hogy a szolgálat kezdetén tegyük ezt. Majd miután minden szenvedőt és gyengét megérint az Úr, mindenki egységben tud fókuszálni és dicsőíteni, és fegyverként használva a dicséretet.
A dicséret egy szellemi fegyver az ellenség ereje ellen. Az ördög mindent megtesz azért, hogy vesztesnek érezzük magunkat; megakadályoz abban, hogy felkeljünk, énekeljünk és táncoljunk az Úr előtt. Ettől feldühödünk. Ha van valami, amitől egy keresztény vadul harcolni kezd, ez az! Így válaszolj neki vissza:
„Ördög, hogy merészeled ezt tenni! Nem fogod ezt belém tolni! Nem veszem magamra a nehézség szellemét, a dicséret ruháját fogom felvenni. Dicsőség Jézusnak!”
Előfordul, hogy a gyülekezetben belépsz az Úr jelenlétébe, de nem vagy elég jó hangulatban ahhoz, hogy dicsérd Őt. Hányan voltunk már ilyen helyzetben? Szerintem te is átéltél már ilyet. Lapozz a Jakab 5:1-hoz. Jakab arról beszél, mit kell tenni akkor, amikor gyülekezet összejön:
„Szenved-e valaki közöttetek?”
A „szenved” szó szerinti fordítása: rossz bánásmódban részesül. Van közöttetek olyan, aki rossz bánásmódban részesül? Mielőtt elindultál otthonról, a férjed talán kiabált veled, vagy valaki kellemetlenséget okozott és megbántott téged. Ezt jelenti a „szenved” szó. Ha úgy állsz be a szolgálatba, hogy szenvedsz, akkor szellemi értelemben nyomorék vagy. Nem mozdul meg a lábad, a kezed sem emelkedik a magasba. Szenvedsz.
Jakab azonban megmondja, mit kell tenned:
„Imádkozzon!”
Miért imádkozzon egy szenvedő ember? Addig imádkozzon, amíg ki nem veted a neheztelést a szívéből. Addig imádkozzon, amíg a szíve ki nem gyógyul a szenvedésből. Addig imádkozzon, amíg nem érzi szabadnak magát.
„Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!”
Azt mondja, amikor örülsz, menj el a gyülekezetbe, és énekelj dicséretet Istennek. Nagy segítségére leszel azoknak, akik szenvedések között imádkoznak.
Az a cél, hogy jöjjünk össze, legyünk az Úr serege! Ha a sereg egyik része betegszabadságon van, nem túl ütőképes a sereg. Ha az emberek fele szenved, nem tudnak teljes szívvel részt venni a csatában vagy a Szent Szellem áramlásába, azzal az egész szolgálatot megbetegítik. Tehát azt javasolja, hogy találjuk meg a kiutat, legyünk egy csapat, legyen a sereg egységes. Hagyjuk, hogy a dolgok beinduljanak!
Amikor szenvedünk, azt mondják nekünk, hogy felelősségünk van Isten előtt, és tennünk kell valamit. Ha szenvedsz, és semmit nem teszel ellene, akadályozod a szolgálatot. Isten azt mondja, térdelj le és imádkozz, tedd helyre a dolgokat, állítsd helyre a szívedet. Hangolódj rá Istenre!
Aki jókedvűen érkezik, kezdje el dicsérni, és ezzel felemeli a többieket. Jakab így folytatja.
„Beteg-e valaki közöttetek?”
Melyik a legjobb hely, ha beteg vagy? A gyülekezet. Azt mondja, ha valaki beteg, vagy fájdalmai vannak,
„Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt…”
és
„sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.”
Egészen idáig az istentisztelet végén szolgáltunk a betegek felé. Most Isten azonban azt mondja, hogy a szolgálat kezdetén tegyük ezt. Majd miután minden szenvedőt és gyengét megérint az Úr, mindenki egységben tud fókuszálni és dicsőíteni, és fegyverként használva a dicséretet.
A dicséret egy szellemi fegyver az ellenség ereje ellen. Az ördög mindent megtesz azért, hogy vesztesnek érezzük magunkat; megakadályoz abban, hogy felkeljünk, énekeljünk és táncoljunk az Úr előtt. Ettől feldühödünk. Ha van valami, amitől egy keresztény vadul harcolni kezd, ez az! Így válaszolj neki vissza:
„Ördög, hogy merészeled ezt tenni! Nem fogod ezt belém tolni! Nem veszem magamra a nehézség szellemét, a dicséret ruháját fogom felvenni. Dicsőség Jézusnak!”
Fordította: Berényi Irén
Királyok II. könyve 18.
1. És volt harmadik évében Hoséának, Éla fiának, Izraél királyának, király lett Chizkíja, Ácház fia, Jehúda királya. 2. Huszonöt éves volt, mikor király lett és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve pedig Abí, Zakarja leánya. 3. És tette azt, a mi helyes az Örökkévaló szemeiben egészen a szerint, mint tette őse Dávid. 4. Ő távolította el a magaslatokat, összetörte az oszlopokat és kivágta az asérát; és szétzúzta a rézkígyót, melyet készített Mózes – mert egészen ama napokig füstölögtettek neki Izraél fiai – és melyet Nechustánnak neveztek. 5. Az Örökkévalóban, Izraél Istenében bízott; ő utána pedig nem volt olyan, mint ő, mind a Jehúda királyai között, azok közt sem, kik előtte voltak. 6. Ragaszkodott az Örökkévalóhoz, nem tért el tőle, hanem megőrizte parancsolatjait, melyeket az Örökkévaló parancsolt Mózesnek. 7. Volt is vele az Örökkévaló, bármiért vonult ki, szerencsés volt; és fellázadt Assúr királya ellen és nem szolgálta. 8. Ő verte meg a filiszteusokat egészen Azzáig, meg annak határait, őrtoronytól erősített városig.
9. Volt pedig Chizkíjáhú király negyedik évében, az hetedik éve Hóséának, Éla fiának, Izraél királyának, feljött Salmanéezer, Assúr királya Sómrón ellen és ostrom alá vette; 10. És bevette három év múltán; Chizkíja hatodik évében, az kilencedik éve Hóséának, Izraél királyának, vétetett be Sómrón. 11. És számkivetette Assúr királya Izraélt Assúrba és Chaláchba és vitte őket a Chábórhoz, Gózán folyójához és Média városaiba; 12. mivelhogy nem hallgattak az Örökkévalónak, az ő Istenüknek szavára és megszegték szövetségét, mindazt, amit parancsolt Mózes, az Örökkévaló szolgája, sem nem hallgattak rá, sem nem tették. 13. Chizkíjáhú király tizennegyedik évében pedig fölment Szanchérib, Assúr királya, mind a Jehúda erősített városai ellen és elfoglalta azokat. 14. Erre küldött Chizkíja, Jehúda királya Assúr királyához Lákhísba, mondván: Vétkeztem, vonulj el tőlem, a mit kivetsz reám, viselem. És rávetett Assúr királya Chizkíjára, Jehúda királyára háromszáz kikkár ezüstöt és harminc kikkár aranyat. 15. És odaadta Chizkija mind az ezüstöt, a mi találtatott az Örökkévaló házában és a király házának kincstáraiban.
16. Abban az időben törte le Chizkíja az Örökkévaló templomának ajtóit és a pilléreket, melyeket beborított volt maga Chizkíja, Jehúda királya, és odaadta Assúr királyának. 17. Ekkor küldte Assúr királya Tartánt, Rab-Száríszt és Rabságét hatalmas sereggel Lákhísból Chizkíjáhú királyhoz Jeruzsálembe. F’ölmentek tehát és érkeztek Jeruzsálembe; fölmentek és eljöttek és megálltak a felső tónak vízvezetékénél, mely a mosómező útján van. 18. És szólították a királyt; erre kiment hozzájuk Eljákim, Chizkíjáhú fia, a ki a ház fölött volt, meg Sebna az író, és Jóách, Ászáf fia, a kancellár. 19. És szólt hozzájuk Rabsáké : Szóljatok csak Chizkíjáhúnak: így szól a nagy király, Assúr királya, micsoda bizalom az, mellyel bíztál? 20. Azt mondtad, csak szóbeszéd, hogy tanács és hatalom kell a háborúhoz! Most kiben bíztál, hogy föllázadtál ellenem? 21. Most íme bíztad magad erre a törött nádpálcára, Egyiptomra, amelyre ha valaki támaszkodik, bemegy a tenyerébe és átfúrja azt! Ilyen Fáraó, Egyiptom királya mindazoknak, kik benne bíznak. 22. De ha így szóltok hozzám : az Örökkévalóban, a mi Istenünkben bíztunk – hiszen ő az, akinek eltávolította Chizkíjáhu magaslatait és oltárait és azt mondta Jehúdának és Jeruzsálemnek: ezen oltár előtt boruljatok le Jeruzsálemben! 23. Most tehát állj csak fogadásba urammal, Assúr királyával: hadd adok neked kétezer lovat, vajon tudsz-e te lovasokat adni rájuk? 24. Hogy vernél hát vissza csak egy helytartót is uramnak legkisebb szolgái közül? És te bíztad magadat Egyiptomra szekérhad és lovasok dolgában! 25. Ám, vajon az Örökkévaló nélkül jöttem-e föl e hely ellen, hogy elpusztítsam? Az Örökkévaló mondta nekem: menj föl ez ország ellen és pusztítsd el!
26. Erre szólt Eljákim, Chilkíjáhú fia, meg Sebna és Jóách Rabsákéhoz : Beszélj, kérlek, szolgáidhoz arámul, mert mi értjük; s ne beszélj velünk zsidóul azon nép fülei hallatára, mely a falon van. 27. De szólt hozzájuk Rabsáké : Vajon uradhoz és tehozzád küldött-e engem uram, hogy elmondjam e szavakat? Nemde inkább azon emberekhez, kik a falon ülnek, hogy egyék a ganajukat és igyák a vizeletüket veletek együtt! 28. Erre odaállt Rabsáké és fennhangon kiáltott zsidóul, beszélt és mondta: Halljátok a nagy királynak, Assúr királyának szavát! 29. Így szól a király: ne ámítson benneteket Chizkíjáhú, mert nem menthet meg titeket az ő kezéből. 30. És ne biztasson benneteket Chizkíjáhú az Örökkévalóval, mondván: meg fog menteni minket az Örökkévaló és nem adatik e város Assúr királyának kezébe. 31. Ne hallgassatok Chizkíjáhúra! Mert így szól Assúr királya: csináljatok velem békét és jertek ki hozzám, hogy ehessétek ki-ki az ő szőlőtőjét és ki-ki az ő fügefáját és hogy ihassátok ki-ki kútja vizét. 32. A míg eljövök és elviszlek benneteket egy országba, mely olyan, mint a ti országotok: gabona és must országába, kenyér és szőlők országába, olajfa és méz országába, hogy éljetek és meg ne haljatok. Ne hallgassatok hát Chizkíjáhúra, midőn csábítgat titeket, mondván: az Örökkévaló majd megment bennünket. 33. Hát megmentették-e a nemzetek istenei ki-ki az ő országát Assúr királyának kezéből? 34. Hol vannak Chamát és Arpád istenei, hol Szefarvájim, Héná és Ivva istenei, hogy megmentették volna Sómrónt kezemből? 35. Kik azok az országok minden istenei közül, a kik megmentették az ő országukat kezemből, hogy az Örökkévaló megmentené Jeruzsálemet kezemből? 36. Hallgatott a nép és nem feleltek neki semmit, mert parancsa volt az a királynak, mondván: ne feleljetek neki! 37. Erre bement Eljákím, Chilkíja fia, aki a ház fölött volt, meg Sebna az író és Jóách, Ászáf fia, a kancellár Chizkíjáhúhoz megszaggatott ruhákkal és jelentették neki Rabsáké szavait.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)