A szeretet mindig személyek között nyilvánul meg. Van, aki adja, és van, aki kapja. Jó, ha az ember gyakran azonosítja magát azzal, aki adja a szeretetet.
ISTEN OLYAN SZERETETET AD, AMI TERMÉSZETFÖLÖTTI VALÓSÁG. Ő MINDIG AZ ADÁSÁVAL, A TETTEIVEL AZONOSÍTOTTA MAGÁT NÉPE SZÁMÁRA.
Mindannyian bűnben éltünk, azaz a halál fiai voltunk. Márpedig tudjuk, hogy a halál nem az elmúlást jelenti, hanem a létforma megváltozását. A földi létezés egy nagy-nagy halálmenet, ami a pokol felé tart. Isten Igéje azt üzeni, hogy ki lehet lépni ebből a menetből, mert van szabadulás Isten megváltói műve által. A bűn zsoldja a halál, de Jézus Krisztus azért halt meg helyettünk, hogy nekünk ne kelljen a bűneink miatt meghalnunk.
ISTEN SZERETETE – AMI EMBERI ÉSSZEL FELFOGHATATLAN – ABBAN NYILVÁNULT MEG, HOGY ÉRTÜNK A FIÁT ODAADTA.
Amit az emberek szeretetnek gondolnak, az nem feltétlenül mindig az. Isten szeretete viszont olyan, hogy az azzal való átitatódás az egész személyiségünket pozitívan változtatja meg. Adás a lényege, és jótétemény.
Nem helyes, ha a szeretetről csak beszélünk, de az egymás közötti kapcsolatban alig-alig sikerül ebből valamit megvalósítani. Bőven van mit javítanunk az Isten iránti szeretetünkön, és jócskán tudjuk növelni a szeretetet a testvéri kapcsolatokban is.
A SZERETET FENNTARTJA A JÓ KAPCSOLATOKAT, SŐT MEGERŐSÍTI AZOKAT. EGYRE INKÁBB ISTEN TERMÉSZETÉT KELL HORDOZNUNK, AKKOR LESZÜNK CSAK KÉPESEK SZERETNI.
Akivel sok időt tölt el az ember, ahhoz kezd el hasonlítani, és eltanulja az ő reagálásukat. A keserű emberek hasonlókkal veszik körül magukat, aminek következménye az lehet, hogy a keserűséggel sokan megfertőződnek. Nem könnyű, de el kell határolódni az emberek véleményétől való félelemtől. Istennek akarjunk megfelelni, ne embereknek.
Isten Személy, és a Vele való közösség lényege, hogy szeretjük Őt. Az Atyával a Fiú által vagyunk közösségben. Jézus azt mondta: „az szeret engem, aki az én parancsolataimat megtartja.” Ez a tanítványság lényege. Ezért jó minél több időt Isten jelenlétében eltölteni.
A SZERETET ISTENTŐL SZÁRMAZIK, AZAZ TERMÉSZETFÖLÖTTI A FORRÁSA, DE ÁTÜLTETHETŐ EMBERI KAPCSOLATOKBA.
Az tud szeretetet adni, aki Istentől kapott szeretetet. Akkor keresztény valaki igazán, ha át van itatva a személyisége azzal a szeretettel, amelyből Krisztus adott nekünk mintát. Ennek tulajdonságait Pál apostol adta meg a Szeretet himnuszában. (Korinthusi I. levél 13. fejezete)
Az első a türelem, azt követi a jóságosság, ami a helyzetek jóindulatú kezelését jelenti. A szeretet nem irigy, és ez bizony magas elvárás, hiszen az emberek cselekedeteit nagyon gyakran az irigység mozgatja. A kérkedés és a felfuvalkodottság nem a szeretet jele, és kártékony, mert távol tart Istentől, hiszen Ő a kevélyeknek ellene áll, és az alázatosoknak ad kegyelmet. Kevély ember nem képes kifejezni a szeretetet, mert úgy gondolja, hogy ez által kiszolgáltatottá válik, és fél a visszautasítástól. A szeretet nem éktelen, azaz nem viselkedik illetlenül és szemtelenül. Fontos, hogy az emberek minden helyzetben tiszteletreméltók legyenek, és közeli kapcsolatokban, otthon se legyenek közönségesek. Az önzetlenség is fontos jellemzője a szeretni tudó embernek, ahogyan az is, hogy nem ingerlékeny, nem nem haragos. A rendezetlen ügyeket rendezni kell, a rendezetteket viszont már nem szabad újra és újra felemlegetni.
Aki szeret, az nem az igazságtalanságnak örül, hanem az igazságosságnak, és mindent képes elviselni; örökös bizalom jellemzi. Nagy tűrőképessége van, és szeretete nem fogy el, hiszen Istentől folyamatosan kapja az utánpótlást, mert jó a kapcsolata Vele.
Az Ige tükör, ezért ha megnézzük, rájövünk, mi hiányzik még belőlünk és tudjuk kérni Istent, hogy ahol hiány van, abban segítsen megváltozni. Tudnunk kell, hogy az egymás iránti szeretetünket látva térnek meg az emberek.
„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”
ELHANGZOTT IGÉK:
I. Kor 13:1-13
János evangéliuma 3:16, 14:15, 21-24, 13:34-35
János I. levele 4:7-8
Jakab levele 4:6
Efézusi levél 4:30-32
Hrabovszki György jegyzete