Megdöbbentő, hogy a kegyelem és a hálaadás mennyire elválaszthatatlanok egymástól! A kegyelem nem csak szerencse, nem csak vak sors. Nem tudod kiérdemelni, de lehet befolyásolni! A görögben a kegyelem és a hála egy tőről fakad, és majdnem egy szó.
Khárisz = kegyelem
Ekhárisztia = hálaadás (jó kegyelem)
Efhárisztó = köszönöm
Tudod befolyásolni, hogy Isten kegyelemmel fordul-e hozzád! Amikor hálás vagy, akkor árad feléd a kegyelem! Hálás embereken nagyobb Isten kegyelme! A hálátlan ember megcsúszik a lejtőn, és megy le azokon, amiket Pál felsorol a Róma 1. részében.
Ha te minden területen feddhetetlen vagy, csak éppen soha nem jön ki a szádon a köszönöm, akkor megkérdőjelezzük, hogy megmaradsz-e ebben a feddhetetlenségben, hiszen megkeményedik a szíved, lemegy rólad Isten kegyelme.
Nem tud téged elérni, és nem tud veled mit kezdeni. Nem arról van szó, hogy nem szeret, hanem nem ér el! Leáll a munkája! A hálás ember vonja magára Isten kegyelmét. Tudja fogadni Isten munkáját, és kivirágzik a sorsa.
Az, hogy mennyire van a szív a kegyelem állapotában, azt az adakozás tudja lemérni, mert nem tud jobban adakozni, mint amennyi hála van a szívében. Az adakozásodból Isten kiolvassa, hogy mennyire vagy hálás!
Egy férfi TBC-s volt, teljesen lefogyott és haldoklott. A legnagyobb problémája a keserűség volt, mert nem értette meg, hogy miért pont vele történt ez meg keresztényként. Fölkereste az összes ismer prédikátort, és mindenkitől kért imát. Az összes technikát kipróbálta, de nem lett jobban. Utolsó imája az volt, hogy mielőtt meghal, mondja meg neki Isten, hogy miért történt ez vele? Erre azt a választ kapta, hogy gondolja végig, hogy az elmúlt években hányszor mondta azt, hogy köszönöm. Ez az ember összeszedte az összes maradék erejét, és kimászott négykézláb a falu határába. Hanyatt fekve a határban kilihegte a foga között, hogy: Istenem, köszönöm ezt a fűszálat! Istenem, köszönöm ezt a felhőt! Felsorolt dolgokat, amiket látott, és mindegyikért hálát adott. Kb. 2 órával később a határban dolgozó traktorosok arra lettek figyelmesek, hogy egy ember ugrál a réten, és ordítozik, hogy: Köszönöm Istenem ezt, meg köszönöm Istenem azt. Visszatért az ember életereje és ordítozott.
Vajon Isten nem akarta ezt az embert meggyógyítani, mert megsértődött rá, hogy nem köszön meg semmit? Nem! Hanem egyszerűen Isten nem tudta elérni, mert a szíve a hálátlanság miatt megkeményedett! Isten folyamatosan hallotta a kérését a gyógyulásra, de amikor elindult a válasz, akkor lepattant a kemény szívéről. Isten a szíveden keresztül adja a sorsodba a dolgokat! Hiába szeret és akar neked segíteni, ha te a hálátlanságoddal megkötözöd Őt, nem tud segíteni!
Legyél hálás a feleséged, a barátaid felé is! Ez meglágyítja a szívedet! Nem lehetsz olyan tökéletes a szellemi harcban, hogy a hálaadásra és a dicséretre ne lenne szükséged!
Istentiszteleten elhangzott prédikáció jegyzete
