Jeremiás 38,2 Aki ebben a városban marad, az fegyver, éhség és dögvész miatt fog meghalni. Aki azonban kimegy a káldeusokhoz, az megmarad, életét ajándékul kapja, és élni fog.
Az egyik ironikus zsidó átokszöveg így szól: „Élj érdekes időkben.” Minél „érdekesebb” idők járnak, annál többet szenved a zsidó nép. Ez a fejezet is azt jelzi, hogy Jeremiás feltétlenül „érdekes” időkben élt. Nem véletlenül lett ilyen zokogó próféta.
Öt különböző király uralkodása idején élt, kezdve Jósiással. Jósiás után mindegyik király valamelyik nagybirodalom bábfigurája volt, és mindegyik sok keserűséget okozott Jeremiás prófétának. Az egyik király elrendeli, hogy téli szállásán olvassák fel neki Jeremiás írásait. Amint felolvassák a tekercset, a király egy késsel darabokra vágja, és egy mozdulattal a kályha tüzébe dobja (36,23).
Máskor a prófétát megverik és kalodába zárják, börtönbe vetik, és ez a fejezet pedig arról tudósít, hogy kútba dobják, hogy meghaljon. A bántalmazások azonban csak megerősítik Jeremiás elszántságát, aki megátkozza kínzóit, még akkor is, amikor éppen szabadon bocsátják a kalodából. Félelmeit és kétségeit nyilván csak Istennek mondja el.
Mindvégig mellőzve
A 38. fejezetben leírt események Jeruzsálemben játszódnak a szörnyűséges, két évig tartó babiloni ostromzár idején. A város éhező lakosai már alig állnak a lábukon. A város vezetői kétségbeesetten igyekeznek megerősíteni a közrendet, és bátorságot önteni az emberekbe. Nem csoda hát, ha elutasítják Jeremiás lehangoló tanácsát: „Mindenképpen elesünk, ezért akár kiszökhetünk a falon át, vagy kinyithatjuk a kapukat és beengedhetjük a babilóniaiakat.” A következő fejezet (39.) Jeremiás próféciáinak beteljesedéséről számol be. A babiloni hadsereg áttöri a falakat, majd elfogja és megkínozza Cidkijjá királyt. A hódítók azonban tisztelettudóan bánnak Jeremiással, mert hallották, hogy ő a város feladását szorgalmazta.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
