„Álljunk csak meg egy pillanatra” – mondhatod most – „Ez nem így van: ez nem biblikus”.
Ó, dehogynem! Hiszen épp az előbb olvastuk az 1 Péter 5:5-ben, hogy Isten ellene áll, frusztrálja, és legyőzi a büszke, arcátlan, hatalmaskodó, lenéző, öntelt, dicsekvő embereket. Kik is ezek az emberek? Ők azok, akik saját maguk erejéből próbálnak boldogulni, akik a maguk feje után mennek ahelyett, hogy Isten útját követnék. Ők azok, akik változni akarnak úgy, ahogy jónak látják, ahelyett, hogy kérnék Istent, változtassa őket olyanná, amilyenné Ő szeretné.
A Biblia szerint az Úr ellenünk áll, amikor büszkeségből cselekszünk. Miért? Mert tudja, ha megengedi nekünk, hogy a saját kényünk-kedvünk szerint cselekednénk, soha nem tanulnánk meg, hogy Rá támaszkodjunk. Ha Ő ellenünk áll, vagy akadályozza saját terveink megvalósulását, frusztráltnak érezzük magunkat.
Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy kegyelmet (áldást, kegyet, jóindulatot) ad az alázatosoknak, azoknak, akik ragaszkodnak Hozzá, bíznak Benne, Rá támaszkodnak, nem pedig a saját képességeikre, elképzeléseikre, eszközeikre – vagy saját bölcsességükre, nagy tudásukra, hitükre.
Fordította: Berényi Irén
