Jézus Krisztus bűntelen vére által lettünk Isten gyermekeivé, ezért imádkozzunk bűneink bocsánatáért. Ugyanis amikor Isten országa szívünkbe költözik, és akarata jelen van életünkben, akkor magától értetődően jelenik meg rajtunk Isten kegyelme és a megbocsátás ereje.
Imájában Jézus arra tanítja tanítványait, és így bennünket is, hogy bátran és bizalommal könyörögjünk a mindennapi kenyerünkért, a bűneink bocsánatáért és a gonosz kísértésével szembeni oltalomért.
Előzőleg már kifejtettem, hogyan imádkozzunk Isten akarata szerint. Mi Isten elgondolása a bűnnel kapcsolatban?
1. Bűnösök vagyunk
A bűnre vonatkozó egyik görög szó azt jelenti: „célt téveszteni - amikor egy kilőtt nyílvessző nem talál célba. Az embernek engedelmességben és hitben kell járnia ahhoz, hogy Istennek tetsző életet éljen. Ez életünk célja, más szóval az emberi élet célja a hitből való élet.
A Sátán megtévesztette Ádámot és Évát, akik ettek a tudás fájáról. Megszegték Isten parancsát: „De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz" (l.Móz 2,17). Viselkedésük bizonyította tudatos engedetlenségüket és hitetlenségüket. Azt mutatta, hogy eltévesztették a célt, azaz vétkeztek Isten ellen. Következésképpen fellángolt Ádám és Éva szégyenérzete és bűntudatuk lett. A Sátán megszerezte a törvényes jogot ahhoz, hogy vádolja, uralja és kifossza az emberiséget. „Aki a bűnt cselekszi, az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. “ (1.Ján 3,8)
Ádám és Éva összes leszármazottjával együtt a Sátán rabságába került. A bűn egyetlen ember, Ádám vétke által lépett be az emberi világba és így mindenki bűnössé lett. „Azért, amiképpen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek." (Róma 5,12) A bűn következtében halálra vannak ítélve. „Mert a bűn zsoldja halál.“ (Róma 6,23) A halál görög szava a „thanatos“ azt jelenti, hogy „elválasztva lenni. Amint a halál belépett a bűn által az emberi életbe, megszűnt az ember és Isten közötti párbeszéd. A halál lett az ember sorsa, amint elvált Istentől, az élet forrásától.
Amikor pedig elvált más teremtményektől, akiket kormányoznia kellett volna, minden rossz irányt vett. A betegségek beléptek az emberi testbe, ahogy Isten védő keze eltávozott róla. Ráadásul a pokol olthatatlan tüze vár örök büntetésül mindazokra, akik nem fordultak Jézushoz bűneik bocsánatáért.
Az ember Isten képmására teremtett szellemi lény, ezért vágyódik a bűn és a halál kötelékeiből való szabadulás után. A Sátán fogságából azonban senki nem szabadulhat meg a bűnért való teljes fizetség nélkül. A végső haláltól senki sem tudja megszabadítani önmagát. Ostobaság volna olyan valakit keresni közülünk, aki alkalmas lenne megváltónak, hiszen az egész világon nem található bűntelen ember.
Az emberi fajnak szüksége volt valakire, aki segíteni tud, valakire, aki meg tudja oldani a halál problémáját. Ez a valaki nem lehetett Ádám szülötte. Viszont bűneink engeszteléséhez embernek kellett lenni és nem angyalnak. Szemekkel, fülekkel, szájjal és orral bíró embernek kellett lennie, aki azonban mégis bűntelen. Olyan valakire volt szükség, aki hajlandó volt magára venni bűneink súlyát, és megfizetni megváltásunk árát: értünk és helyettünk. Emberi szempontból mindez teljességgel lehetetlen volt. Az embernek azonban ilyen megváltóra volt szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon a bűntől és a haláltól.
Egy ilyen lehetetlen küldetést kellett végrehajtani. Az ember minden kívánsága, reménye és vágyódása egy mondatban foglalható össze a teremtés óta: szabadulni a bűntől és a gonosztól. Visszhang nélkül maradt-e az ember kiáltása? Nem. Elérte Isten trónját és az isteni tervnek be kellett teljesülnie. Jézus Krisztus azért jött, hogy megmentse az emberiséget.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
