Habakuk 1,3 Miért kell látnom a romlottságot, és néznem a nyomorúságot?
Az élet legtöbbször igazságtalannak tűnik. Mit követtek el azok a gyermekek, akik Kalkutta, Rio de Janeiro vagy Afrika nyomornegyedeiben nőnek fel? Miért juthatnak hatalomra olyan diktátorok, mint Hitler, Sztálin vagy Szaddam Husszein, hogy emberek milliói felett zsarnokoskodjanak? Miért taposnak el jóravaló, kedves embereket életük delén, miközben aljas, hitvány emberek magas kort érnek meg?
Mindannyian hasonló kérdésekkel küszködünk. Habakuk próféta közvetlenül Istenhez fordul ezekkel a kérdésekkel - és olyan választ kap, amely minden képzeletet felülmúl. Habakuk nem válogatja meg a szavait. Követeli, hogy Isten adjon magyarázatot, miért nem válaszol arra a sok igazságtalanságra, amelyet a próféta maga körül tapasztal.
Továbbra is ura a helyzetnek
Isten válaszában elmondja Habakuknak, hogy azért küldi a babiloni seregeket, hogy megbüntesse általuk Júdát. Habakuk megdöbbenve hallgatja ezeket a szavakat, hiszen az ő szemeiben az ellenség, Babilon sokkalta gonoszabbnak tűnik, mint Júda. Bár a babiloniaknak is vannak saját isteneik, Habakuk úgy látja, hogy azok inkább „hálójukat”, azaz saját katonai erejüket istenítik. Ezzel kiderül, hogy Isten is egyetért, hiszen úgy beszél róluk, mint „vétkesekről, akik saját erejüket istenítik” (1,11–16).
Habakuk könyve nem ad megoldást a gonoszság problémájára, Istennel folytatott párbeszéde azonban meggyőzi a prófétát valami nagyon bizonyos dologról: Isten kezéből nem csúszott ki az irányítás. Isten megígéri, hogy saját eszközeikkel bánik el a babiloniakkal. Az igazság Istene nem engedheti meg, hogy a gonoszság győzedelmeskedjen, ezért fog erőkkel beavatkozni, és alapjaiban rázza meg a földet, míg a gonoszságnak nyoma sem marad. Istennel folytatott vitája során Habakuk valami újat tanul a hitről, ami gyönyörűen kifejezésre jut a 3. fejezetben. A párbeszéd során az Isten elleni panaszkodástól Habakuk fokozatosan eljut az imádságos hálaadó énekhez.