AZ ÖRÖK ÉLETBŐL VALÓ RÉSZESÜLÉS A LEGCSODÁLATOSABB ESEMÉNY AZ ÉLETBEN
Gyakran nevezzük ezt "megtérésnek" vagy "újjászületésnek", némelyek ezt mondják: "vallásos lettem", de itt valójában nem erről van szó.
Isten igazából megosztja az Ő nagyszerű természetét, lényegét, lényét az emberi szellemünkkel.
Pál apostol nagyon jól leírja ezt, a Korinthusiakhoz írt második levélben:
2 Korinthus 5:17-18. "Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt; új jött létre.
Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által és nekünk adta a békéltetés szolgálatát."
Ez az ember újjáteremtésének a csodája: "Ezért ha valaki Krisztusban van..." Meg kell érteni, hogy Pál nem a testről beszélt és nem a külső emberi természetről, vagy a gondolkodásról, hanem a szellemről beszélt, arról a belső emberről, aki Krisztusban van. Isten valóságos születést ad az új embernek.
Az újjászületéskor a szellemünk Istentől van születve. Az Ószövetségből a próféták közül többen megprófétálták, hogy Isten megfogja kötni az Új Szövetséget Izrael házával. Ez a szövetség az az Új Szövetség, melyet mi is ismerünk. Az Új Szövetségre vonatkozóan Isten ezt mondta:
Ezékiel 36:26-27.
"Új szívet adok nektek, új szellemet öntök belétek, kőszívetek helyére hús-szívet helyezek. Saját Szellemem lakik bennetek, s megteszem, hogy parancsaim szerint éljetek, és törvényeimnek engedelmeskedjetek.."
Ez a prófécia az újjászületésről szól. : A "szív" és a "szellem" szavakat szinonimaként használja. Az ember szíve kifejezésnél a szellemünkre utal. (Megjegyzés: a Biblia, zömében megkülönbözteti az emberi szívet és szellemet, nem tartja azonosnak)
Amikor Isten egy ember szívéből szólja az Ő Szavát, ilyenkor az ember valódi énéből szól. A Szentírás, amely felvilágosít ebben a témában az 1 Péter 3:4-ben: "hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló (és meg nem vesztegethető) díszével: ez értékes az Isten előtt."
Péter itt a feleségekhez szól és a testnek a külső hódolatát említi meg. Gyakorlatilag azt mondja, hogy ne töltsétek minden időtöket a hajatok és a ruházatotok díszítésével, hanem tekintsetek a szívnek a belső emberére, vagy rejtett emberére, amely a szelíd és csendes lélekkel, mindenek előtt dicséretre méltó.
Pál az 1 Korinthus 9 :27-ben ezt mondja: "hanem én lenyomva tartom a testi természetet és én szolgává teszem a testet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne váljak alkalmatlanná" (Az igemagyarázat érdekében kizárólag nyelvtani értelemben megváltoztattam a Károli fordítást - fordító megjegyzése)
Vegyünk észre valamit: "Hanem 'én' lenyomva tartom a testi természetet és 'én ' teszem szolgává." Miről is beszél itt? "Én" nem engedem, hogy a test irányítson engem. Az "én" a belső ember. Ha a tested te magad lennél, akkor ezt mondanád: "Alávetem MAGAM", (az "én" használata nélkül fogalmaznál.) Azonban ő a testet tárgyként nevezi meg és nem személyként. Ki az az "én" ? Az "én" az igazi önmagad. Ez az a belső ember, vagyis a szívnek elrejtett embere.
A legtöbb embernél azonban a testük irányítja a belső embert. Ez az oka annak,hogy miért világiasodnak el a keresztények:
1 Korinthus 3:3 "mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem világiasak vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?"
Az egyik angol fordítás változatában a "világias" szó helyett "testi" (test által irányított) szó szerepel. Arról beszél nekik, hogy ahhoz hasonlóan élnek, mint azok az emberek,akik még soha nem születtek újjá,csupán csak hétköznapi emberek maradtak.
Fordította: Kárpule Ferenc
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
