A halálfélelem ugyancsak rabságban tartja az embereket. Senki sem tudja saját halála idejét. Ki ne gondolt volna már negyvenen túl a halál lehetőségére? Temetések alkalmával az embereken átfut az a gondolat, hogy hamarosan talán éppen rájuk kerül a sor. A halállal kapcsolatos aggodalmak és félelmek átjárják a hitetlenek szívét.
Az emberek ugyanakkor bizonytalanok a jövőt illetően. Azt kérdezik: „Mi fog történni? Nem leszek-e erőtlen, ha rám szakadnak a problémák?
Hozzávetőlegesen 300 000 fiatal amerikai esett el a második világháborúban. Ugyanakkor megállapították, hogy több mint egymillió amerikai halt meg a szorongás és aggódás miatti szívrohamban, amikor szeretett fiaik és férjeik kikerültek a frontra. Az aggodalom és félelem háromszor több embert ölt meg, mint a golyók.
Az 1930-as nagy gazdasági válság alapja az amerikai nép bizonytalanságérzete volt. Ilyen híresztelések keringtek:
„Nagy válság közeledik. A kötvények elértéktelenednek. A bankok nem tudják kifizetni az ügyfeleiket a tartalékaik kimerülése miatt.“ Erre az emberek a bankokhoz rohantak, hogy kivegyék az összes pénzüket. Amikor a pénzintézetek bezártak, a vállalatoknak is be kellett zárniuk: munkanélküliek milliói kerültek az utcára. Ezt eredményezte az aggódás.
Hogyan szabadulhatunk meg az ehhez hasonló aggódástól, félelemtől és rettegéstől? Amikor Isten Atyánkká lesz, az aggódásunk úgy eltűnik, mint a pára a reggeli napsütésben. Megszabadulunk az aggodalom láncaitól, és olyan csendessé és nyugodttá válunk, mint a galileai tenger vihar után.
Jézus vére által megszabadulunk a bűnös lelkiismeret vádjaitól. Ő kiváltott bűneinkből a keresztfán. A Sátán már nem uralkodhat felettünk, és nem vádolhat minket. Isten Atyánk lett a Jézus vérébe vetett hitünk és reménységünk által, így megigazultunk. Más szavakkal miénk a megigazulás állapota, mintha soha semmilyen bűnnel sem szennyeztük volna be magunkat.
Amikor Isten Atyánkká lesz, világos célt kap az életünk. Isten dicsőségére élünk, megszabadulva az üresség és a céltalanság érzéseitől.
Isten akaratának jó kedve szerint teremtett, és rendelt el minket Önmaga számára (Ef 1,5). Az a célja, hogy megtegyük akaratát, és végül megérkezzünk a számunkra készített mennyei otthonba. Jézus úgy mutatja be Istent, az Atyát, mint „mennynek és földnek Urát“ (Mát 11,25). Ha a mi Atyánk ilyen hatalmas Isten, nincs okunk arra, hogy céltalannak érezzük az életet.
Amikor Isten Atyánkká lesz, a halálfélelemtől is megszabadulunk. Bár a testünk meghal, szellemünk az Atya királyságába kerül. Az anyagi test halála jelenti a mennyei királyságban az új élet kezdetét.
A következő szavakat Jézus mondta: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van “ (János 14,2) Isten számos lakóhelyet készített a hozzá hűségeseknek. Az általa kijelölt időben gyermekeit fel fogja támasztani a halálból, hogy részt vegyenek a Bárány menyegzőjén. Ezért bátran kiálthatjuk: „Halál, hol a te fullánkod? Pokol, hol a te diadalmad? “ (l. Kor 15,55)
Atyánk megszabadít a bizonytalan jövő miatti aggodalmunktól is. Isten, akit Jézus által ismerünk meg, tökéletes. Minden igazságra elvezet a Szent Szellem által. Mindent a javunkra fordít, hiszen gyermekeivé lettünk az ő akaratának jó kedve szerint. Az Ószövetségben Isten vezette Ábrahámot egy számára teljesen idegen földre, Izrael népét pedig Kánaánba a felhő- és tűzoszlop által. Amikor ma Istent Atyánknak szólítjuk, és szeretjük őt, hasonló oszlopokkal vezet minket, a békesség és öröm oszlopaival a Szent Szellem által.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
