Akár hangosan imádkozunk, akár nem, ez jó illatú áldozat Isten előtt. Honnan tudhatjuk meg, hogy gondolataink igazak vagy hamisak Isten előtt? A mércénk Isten Igéje. Isten akarata meg van írva a Bibliában. Amikor hittel, nyitott szívvel és helyes gondolatokkal olvassuk az írásokat, Isten megválaszolja imáinkat az ő jó kedve szerint.
1. Mi Atyánk
Egy amerikai evangélizációs kampány során levelet kaptam egy elvált asszonytól, aki egyedül nevelte gyermekét, és ennek nehézségeiről írt. Amikor elolvastam levelét, megértettem, hogy milyen fontos az apa szerepe gyermekei életében.
Jézus úgy hivatkozott Istenre, mint „Atyára”. Tizenhétszer szólította „Atyának” Istent a Hegyi beszédben. Mit gondoltok, miért parancsolta Jézus, hogy „Atyának” szólítsuk Őt?
Hogyan lett Isten Atyánk?
Isten a maga gyermekeinek teremtette Ádámot és Évát. Saját képére formálta őket, és szellemet lehelt beléjük. Istenképűségük és szellemük miatt gondolataik és jellemük hasonló volt Istenéhez.
Fiaival és leányaival kapcsolatban azt mondja a Biblia:
„Minden, aki csak az én nevemről neveztetik, akit dicsőségemre teremtettem, akit alkottam és készítettem!” (Ézs. 43,6.7)
Amikor a gyermekek szégyenteljesen viselkednek, ez gyalázat a szüleiknek. Isten azt akarta, hogy a maga képére s hasonlatosságára teremtett és az Ő Szellemével felruházott Ádám Évával együtt Őt tisztelje és dicsőítse örökké.
Ádám és Éva azonban nem maradtak meg Isten gyermekeinek; önszántukból lettek a Sátán rabszolgái. Azonnal átkot vontak magukra, és meghalt a szellemük, amikor megszegték Isten parancsát. Isten ezt mondja Ezékiel 18,4-ben: „Íme, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; amely lélek vétkezik, annak kell meghalni! ”
1. Jézus tanítását Máté 5-7 fejezeteiben találjuk.
Az első emberpár a bűneset után már nem élvezhette az Istennel való párbeszédet; szellemük meghalt a bűn miatt, nem tetszhettek Istennek, és nem is tudták dicsőíteni Őt. Az istenképűség összetört a bukott emberi természetben.
Isten maga a Szeretet, ezért nem mondott le róluk (I. Ján. 4,8). A szeretet gyakorlásához egynél több személyre van szükség. Legalább két személy kell hozzá: az egyik, aki szeret, és a másik, akit szeretnek. A szeretetnek ugyanakkor kölcsönösnek is kell lennie. Az Atyaisten az, aki szeret, a Fiúisten az, akit szeretnek és a Szent Szellem isteni személye az, aki közvetíti ezt a szeretetet. Így alkotja Isten a teljes hármasságot a szeretetben, s ezzel a szeretettel mindig kész elárasztani gyermekeit.
Ez a szeretet késztette Istent arra, hogy felöltöztesse Ádámot és Évát egy előzőleg általa megölt állat bőrébe. A vérontás előremutat Isten szeretetére. Isten úgy bocsátja meg az ember bűneit és vétkeit, hogy engedi szent Fiát meghalni az átok fáján, a kereszten. Az Ószövetség négyezer éves története során Isten újra meg újra megígérte és megerősítette, hogy el fogja küldeni a Megváltót. Ádám bukása óta egy ember sem tud megállni az igazságos Isten előtt. Még a legigazságosabb cselekedet sem képes megszabadítani az emberiséget a bűntől. Isten elküldte az Ő Fiát erre a földre, hogy meghaljon az engesztelés örökkévaló bárányaként. Mindez Isten komolyan vett szeretetéből fakad azért, hogy ismét gyermekeivé fogadhasson minket. Örök életünk van, ha hiszünk Jézusban, a Messiásban és Megváltónkban. Amikor örök életünk van, tehát Isten élete van bennünk a víztől és Szellemtől való újjászületés által, akkor megismerjük Istent. Szellemünk életre kel. Amikor megkapjuk az örök életet, megkapjuk a fiúság szellemét is, ezért hívhatjuk Istent így: „Abba, Atyám! ” (Róma 8,15) Ilyenkor „ a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róma 8,16), mivel Isten „ ...el is pecsételd minket, és a szellemnek zálogát adta a mi szíveinkbe. ” (2. Kor. 1,22)
Pál apostol nagy ékesszólással ír Isten azon tervéről, hogy gyermekeivé fogad minket: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben, a Krisztusban, ...Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint, Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben ” (Ef. 1,3.5.6)
A Jézus Krisztusba vetett hit által szellemünk megelevenedett és Isten gyermekeivé lettünk. Örök életünk van, ha esszük az Ő testét, és isszuk az érettünk kiontott vérét (Ján. 6,54). Jézus lett az igazságunk, ezért bátran megállhat Isten előtt bárki, aki bízik Benne (Zsid. 10,19). Isten az irántunk való nagy szeretetéből megfizette az örökbefogadásunk árát.
Isten mindenki számára megnyitotta az utat az örök életre. Megteremtette az összes feltételt ahhoz, hogy örök életünk legyen, és gyermekeivé lehessünk.
A mi dolgunk csak annyi, hogy feltétel nélkül higgyünk, és szánkkal megvalljuk: Jézus Isten Fia, és bűneink megbocsáttattak az Ő kereszthalála által. Jézus azt mondta: „...valaki hisz Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Ján. 3:16)
„ Valakik pedig befogadók Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek. ’’ (Ján. 1,12-13) Isten, jó akarata” az, hogy fiaivá tegye a benne hívőket (Ef. 1,5).
Isten hatalmas tervet készített örökbefogadásunkra. Elküldte Jézust, egyszülött Fiát e világra, és engedte meghalni.
2. A pecsétet a tulajdonjog megállapítására használták, feltüntetve rajta a tulajdonos nevét. A zsidók aranypecsétet alkalmaztak, szíjra erősítették, és nyakba akasztva viselték (Eszt 8,8 Dán 6,17). A pecsétet használták a juhok megjelölésére is, ezzel azonosították egy bizonyos pásztor nyáját.
Isten elkészítette az utat, ezért Atyának szólíthatjuk Őt. Elküldte a fiúság Szellemét, és megadta azt a kiváltságot, hogy így szóljunk hozzá: „Atyánk”. Tehát kétszeresen is Istenéi vagyunk. Először a teremtés, majd pedig a Jézus vére által történt megváltásjogán. Isten célja ugyanaz a teremtésben és a megváltásban: azt várja el tőlünk, hogy dicsérjük Őt kegyelméért. Ameddig dicsérjük és imádjuk őt, semmi sem választhat el minket Krisztus szeretetétől. Jézus szólt így: „És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. " (Ján 10,28-29)
Ádám és Éva azonban nem maradtak meg Isten gyermekeinek; önszántukból lettek a Sátán rabszolgái. Azonnal átkot vontak magukra, és meghalt a szellemük, amikor megszegték Isten parancsát. Isten ezt mondja Ezékiel 18,4-ben: „Íme, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; amely lélek vétkezik, annak kell meghalni! ”
1. Jézus tanítását Máté 5-7 fejezeteiben találjuk.
Az első emberpár a bűneset után már nem élvezhette az Istennel való párbeszédet; szellemük meghalt a bűn miatt, nem tetszhettek Istennek, és nem is tudták dicsőíteni Őt. Az istenképűség összetört a bukott emberi természetben.
Isten maga a Szeretet, ezért nem mondott le róluk (I. Ján. 4,8). A szeretet gyakorlásához egynél több személyre van szükség. Legalább két személy kell hozzá: az egyik, aki szeret, és a másik, akit szeretnek. A szeretetnek ugyanakkor kölcsönösnek is kell lennie. Az Atyaisten az, aki szeret, a Fiúisten az, akit szeretnek és a Szent Szellem isteni személye az, aki közvetíti ezt a szeretetet. Így alkotja Isten a teljes hármasságot a szeretetben, s ezzel a szeretettel mindig kész elárasztani gyermekeit.
Ez a szeretet késztette Istent arra, hogy felöltöztesse Ádámot és Évát egy előzőleg általa megölt állat bőrébe. A vérontás előremutat Isten szeretetére. Isten úgy bocsátja meg az ember bűneit és vétkeit, hogy engedi szent Fiát meghalni az átok fáján, a kereszten. Az Ószövetség négyezer éves története során Isten újra meg újra megígérte és megerősítette, hogy el fogja küldeni a Megváltót. Ádám bukása óta egy ember sem tud megállni az igazságos Isten előtt. Még a legigazságosabb cselekedet sem képes megszabadítani az emberiséget a bűntől. Isten elküldte az Ő Fiát erre a földre, hogy meghaljon az engesztelés örökkévaló bárányaként. Mindez Isten komolyan vett szeretetéből fakad azért, hogy ismét gyermekeivé fogadhasson minket. Örök életünk van, ha hiszünk Jézusban, a Messiásban és Megváltónkban. Amikor örök életünk van, tehát Isten élete van bennünk a víztől és Szellemtől való újjászületés által, akkor megismerjük Istent. Szellemünk életre kel. Amikor megkapjuk az örök életet, megkapjuk a fiúság szellemét is, ezért hívhatjuk Istent így: „Abba, Atyám! ” (Róma 8,15) Ilyenkor „ a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róma 8,16), mivel Isten „ ...el is pecsételd minket, és a szellemnek zálogát adta a mi szíveinkbe. ” (2. Kor. 1,22)
Pál apostol nagy ékesszólással ír Isten azon tervéről, hogy gyermekeivé fogad minket: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben, a Krisztusban, ...Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint, Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben ” (Ef. 1,3.5.6)
A Jézus Krisztusba vetett hit által szellemünk megelevenedett és Isten gyermekeivé lettünk. Örök életünk van, ha esszük az Ő testét, és isszuk az érettünk kiontott vérét (Ján. 6,54). Jézus lett az igazságunk, ezért bátran megállhat Isten előtt bárki, aki bízik Benne (Zsid. 10,19). Isten az irántunk való nagy szeretetéből megfizette az örökbefogadásunk árát.
Isten mindenki számára megnyitotta az utat az örök életre. Megteremtette az összes feltételt ahhoz, hogy örök életünk legyen, és gyermekeivé lehessünk.
A mi dolgunk csak annyi, hogy feltétel nélkül higgyünk, és szánkkal megvalljuk: Jézus Isten Fia, és bűneink megbocsáttattak az Ő kereszthalála által. Jézus azt mondta: „...valaki hisz Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Ján. 3:16)
„ Valakik pedig befogadók Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek. ’’ (Ján. 1,12-13) Isten, jó akarata” az, hogy fiaivá tegye a benne hívőket (Ef. 1,5).
Isten hatalmas tervet készített örökbefogadásunkra. Elküldte Jézust, egyszülött Fiát e világra, és engedte meghalni.
2. A pecsétet a tulajdonjog megállapítására használták, feltüntetve rajta a tulajdonos nevét. A zsidók aranypecsétet alkalmaztak, szíjra erősítették, és nyakba akasztva viselték (Eszt 8,8 Dán 6,17). A pecsétet használták a juhok megjelölésére is, ezzel azonosították egy bizonyos pásztor nyáját.
Isten elkészítette az utat, ezért Atyának szólíthatjuk Őt. Elküldte a fiúság Szellemét, és megadta azt a kiváltságot, hogy így szóljunk hozzá: „Atyánk”. Tehát kétszeresen is Istenéi vagyunk. Először a teremtés, majd pedig a Jézus vére által történt megváltásjogán. Isten célja ugyanaz a teremtésben és a megváltásban: azt várja el tőlünk, hogy dicsérjük Őt kegyelméért. Ameddig dicsérjük és imádjuk őt, semmi sem választhat el minket Krisztus szeretetétől. Jézus szólt így: „És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. " (Ján 10,28-29)
