Isten a mi Atyánk
Jézus azt mondta, hogy „mi Atyánknak” nevezzük Istent. Ha pedig Istent „Atyánknak” nevezzük, a következő elképzelésünk legyen Róla:
Először is irányítsuk gondolatainkat Istenre, „Atyánkra”. Mindig úgy közeledjünk Istenhez, hogy bízzunk Jézus drága vérében. Megváltónként sem állhatunk meg Isten előtt Jézus drága vére nélkül. Még a mennyben is dicsérni fogjuk a vérben rejlő erőt. János apostol Patmosz szigetén kapott eszkatologikus mennyei látomásában a szentek sokasága dicséri Jézust, a Bárányt:
„És énekeltek új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet, és megnyisd annak pecsétjeit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből. És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön. ” (Jel 5,9-10)
Ugyanebben a látomásban szentek nagy sokaságát is látta János, akik a 144 ezer izraelita prédikációja nyomán tértek meg, és akik a Bárány királyi széke előtt álltak, és így kiáltottak: „...Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé! ’’ (Jel 7,10)
Jézus véréről örökké fogunk énekelni, hogy megemlékezzünk megváltásunkról. Amikor ezt imádkozzuk: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben”, nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten ugyanakkor Jézus Atyja is. Jézus a feltámadása után először Mária Magdalénának jelent meg, és ezt mondta: „...menj az én atyámfiaihoz, és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. ” (Ján 20,17) Jézus gondolkodás nélkül atyjafiainak nevezi tanítványait. Ettől fogva az Ő Atyja a tanítványok Atyja, Istene az ő Istenük is. Nem szólítottuk Istent Atyának mindaddig, míg Jézus meg nem szerezte nekünk ezt a kiváltságot.
Amikor Istent „Atyánknak” szólítjuk, gondoljunk arra is, hogy Ő Atyja minden hívőnek, akik befogadták az Úr Jézus Krisztust. Mindazok egymás testvérei az Úrban, akik imádják és dicsérik Istent, hisznek Jézusban, a Megváltóban, elismerik és szívesen fogadják a Szent Szellemet, a Vigasztalót (3). Mi vagyunk a kövei annak a szellemi templomnak, amelyben Isten lakozik. Jézus így fogalmazott: „Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.’’ (Mát 18,20)
Isten tett minket templomává, és bennünk lakozik a Szent Szellem által. (I. Kor 3,16) Az efézusiaknak küldött levelében Pál a következőt mondta: „Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által." (Ef 2,21-22) Mint az Úrban testvérek, legyünk egyek Isten háza építésében, Krisztus élete, kereszthalála és feltámadása alapján. Továbbá, tartsuk tisztán Isten házát, hogy Isten Szelleme lakozzék benne.
Ő az a valaki, aki segíti és vigasztalja Isten gyermekeit (Ján. 14,16.26).
Ha Istent „Atyánknak” nevezzük, gondolnunk kell a környezetünkben levő hitetlenekre, akik még nem jöttek a Úrhoz, hiszen nekik is szükségük van Isten szeretetére. Legyünk előttük az Atya csodálatos szeretetének a tanúi. Isten akarata az, hogy akik hallják az evangéliumot, higgyenek is benne. Akik pedig hisznek benne, örök életük lesz. Isten nem szabott semmilyen más feltételt vagy megszorítást üdvösségünkkel kapcsolatban.
A Biblia világosan kimondja: „És a Szellem és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. ” (Jel 22,17)
A mennybemenetel előtt Jézus meghagyta a tanítványoknak: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljön reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeábán és Samáriában és a földnek mind végső határáig. " (ApCsel 1,8) Isten minden embert gyermekévé akar tenni, ezért adja nekünk az erőt a Jó hír terjesztéséhez.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
