Az apostolok újra meg újra hangoztatták, hogy Isten velünk van. Ha Pál apostolt kérdeznénk meg Isten hollétéről, valószínűleg a következőt válaszolná: „Nem tudjátok-e, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Szelleme lakozik bennetek? ” (I. Kor 3,16)
János apostol pedig így szólna: „ Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van. ’’ (I. Ján 4,4)
Akkor hát hol lakozik bennünk Isten? A Biblia erre a következőképpen válaszol: „Aki el is pecsételt minket, és a Szellemnek zálogát adta a mi szíveinkbe. ” (2Kor. 1,22) Isten szívünkben lakozik a Szent Szellem által, és így szívünk a menny királyságának része. Erre utal Jézus Lukács 17,21-ben: „az Isten országa ti bennetek van.” Az Immánuel név tulajdonképpen azt jelenti, hogy „Isten velünk van.”
Szívünk lenne Isten egyedüli lakóhelye? Nem egészen. Ha így lenne, akkor érvényüket veszítenék a Biblia ígéretei az eljövendő mennyei királysággal kapcsolatban. Jézus határozottan állította: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. ” (János 14,2-3)
Lukács jegyezte fel: „És monda: íme látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felöl állni. ” (ApCsel 7,56) A Zsidókhoz írt levél írója ugyancsak látta Jézust „...az Isten királyi székének jobbjára... ” ülve. (Zsid 12,2) A mennyről, Isten lakhelyéről János apostol is részletesen beszámol látomásában.
Mindezek arra utalnak, hogy Isten végül fel fogja tárni örökkévaló királyságát, mely egyelőre még rejtve van számunkra. Ott örökkévaló együttlétben lesz majd részünk. Akkor hát Isten miért jött el erre a földre, hogy a szívünkben lakozzon?
Mivel Isten igazságos és szent, bűnös ember nem állhat meg előtte. Senki sem ismerheti meg Istent, amióta az emberi szellem meghalt Ádám bukásakor. Korunk legnagyobb tudósa is egy vak emberhez hasonlít, amikor Isten ismerete kerül szóba. Amíg Isten ki nem jelenti magát, szemünk meg nem láthatja, fülünk meg nem hallhatja, az emberi szív el sem gondolhatja azokat, amiket Isten készített az Őt szeretőknek (I.Kor 2,9)
Jézus emberi testet öltve jött el a földre azért, hogy kijelentse nekünk az Atyát, és beteljesítse akaratát: megszabadítson bűneinktől, és Isten gyermekeivé tegyen minket. Amikor bűnbocsánatot kapunk, és újjászületünk Jézus vérének erejével, Ő belép szívünkbe, és ott lakozik a Szent Szellem által. Ettől a pillanattól kezdve Isten gyermekeivé és a menny polgáraivá válunk. Ha pedig a menny polgárai vagyunk, örvendhetünk Isten előre elkészített áldásainak is.
A mi Istenünk megtartja és felneveli gyermekeit, akiket megvásárolt egyszülött Fiának vérével. Számukat egyre növeli, és gyümölcsözővé teszi életüket. Amikor azt imádkozzuk, hogy „Mi Atyánk ki vagy a mennyekben“, akkor mennyei trónon uralkodó Istenként kell Őt elképzelnünk. Szent Szellemmel pecsételi meg mindazokat, akik hisznek Fiában, és így teszi őket gyermekeivé. Szívünkben lakozik és a mennyei dicsőségbe fog vezetni minket. Az így leírt Isten a mi Atyánk!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
