Ha a Szent Szellem által Atyának szólítjuk Istent, és úgy borulunk a kebelére, ahogy a tékozló fiú borult apja kebelére, akkor megszabadulunk a nyugtalanságtól és a félelemtől. Ezek azok az ellenségek, amelyek megbénítják és tönkreteszik az életünket. Az ördög ordító oroszlánként jár körülöttünk, hogy nyugtalanságot és félelmet oltson a szívünkbe.
A modern hadviselés egyik fajtája a pszichológiai háború. Az a módszere, hogy nyugtalanságot ültet az ellenség elméjébe, hogy az feladja a küzdelmet még a fizikai harc megkezdése előtt. Ellenségünk, az Ördög is pszichológiai háborút folytat ellenünk.
Először megrendül az elme békessége. Negatív gondolatok támadnak, melyek egyre valószerűbbek lesznek. Azután a nyugtalanság félelemmé fokozódik. Egy félelemmel átélt időszak után úgy tűnik, hogy ezek a dolgok valóban megtörténtek. Végül beköszönt a rettegés: olyan érzés ez, ami akkor támad, ha valaki világosan azonosítani tudja félelme tárgyát. Ez a három fokozat hosszú idő alatt is létrejöhet, olykor azonban szinte egyszerre lép fel.
Amikor rettegünk, szánkkal negatív gondolatokat vallunk meg. Ha azt mondjuk, „nem tudom megtenni", „reménytelen a helyzetem", vagy „számomra lehetetlen", máris kudarcot vallunk szívünkben annak ellenére, hogy semmi sem történt a valóságban. Ha feladjuk és elfogadunk egy negatív állapotot, már csak idő kérdése, hogy valóban kudarcot valljunk.
A nyugtalanság elrabolja a boldogságunkat és egészségünket. Dr. W.C. Alberk szerint - aki az USA-beli Mayo klinikán a gyomor-bélrendszeri betegségek szakértője - a hasmenés leggyakoribb okozója a nyugtalanság. A Példabeszédek 18,14 szerint: „A férfiú szelleme elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört szellemet ki viseli el? “ Ez azt jelenti, hogy amikor szívünkben békesség van, amikor bátorságunk van, a testi betegség hamar gyógyul. Ha viszont szívünk betegszik meg, nincs gyógyulás, és sokkal komolyabb bajok jelentkeznek.
Mikor keletkeznek ilyen romboló érzelmek? Adám és Éva nyugtalanságot és félelmet érzett a bűnbeesés után. Valaha Isten közvetlen közelében voltak. Amikor azonban a Sátán kísértésének engedve ettek a tudás fájának gyümölcséből, és megszegték Isten parancsát, félelem áradt a szívükbe. Már nem tudtak úgy találkozni Istennel, mint azelőtt: elrejtőztek előle a kert fái közé. Isten megszólította Ádámot: „Hol vagy? “ „ És monda: Szavadat hallottam a kertben, és féltem, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtőztem." (l. Móz 3,9-10) Eredetileg Isten nem ültetett nyugtalanságot és félelmet az emberi szívbe. Ezek romboló érzések, melyeket a Sátán hozott be a világba a bűn által.
Ádám és Éva hátat fordítottak a mennyei Atyának. Következésképpen utódaik mind a mai napig nyugtalanság és félelem közepette élnek. Amíg Isten „Atyánk“ nem lesz, a bűnös, gyötrő lelkiismeretünk vádolni fog minket. Ez az oka, hogy sokan próbálják igazolni önmagukat, mondván „tiszta vagyok" vagy „lelkiismeretes vagyok". Más szóval azért erőlködnek, hogy megszabaduljanak az ítélet miatti aggodalmuktól.
Félelemtől remegnek azok, akik hátat fordítanak Istennek, s ennek alapja a céltalanság. Az emberek azt kérdezik önmaguktól: „Honnan származunk?", „Miért élünk?" vagy „Hová kerülünk a halál után?"
Másokban felvetődik a kérdés: „A jobb élethez csupán több pénzre és több szabadidőre van szükségem?"
Valahányszor evangelizációs kampányokat vezetek jóléti államokban, számos emberrel találkozom, akik hasonló kérdésekkel gyötrődnek. Legtöbbjük negyvenes éveiben jár, jó a társadalmi helyzete, és stabil az egzisztenciája. Egybehangzóan arról panaszkodnak: „Cho pásztor, fáraszt a munkahelyemen a mindennapi monotonság. A családi életből kiábrándultam. Elvesztettem az életkedvem. Mit tegyek?"
Szívük ürességéből szólnak, mivel évtizedeken át minden erejükkel azon voltak, hogy pozícióhoz, megbecsüléshez, hatalomhoz és jóléthez jussanak. Azt hitték, csak így lehetnek boldogok. Nagy csalódottságukra azt kellett tapasztalniuk, hogy a boldogság még mindig távol van, bár elérték mindazt, amit kitűztek maguknak.
Szökőárként rontott rájuk a céltalanság.
Szökőárként rontott rájuk a céltalanság.
